Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-14 / 1202. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1942 FEBR. 14. NUMBER 1202. SZÁM. Hazugság, a fascizmus bibliája A nagy aratás Hitler, uralomra jutásának évfordulóján történelmi áttekintést adott híveinek, melyet fascista szalutálással, történelmi ténynek ismertek el vezérbarátai és a sörkertbe külön igazolvánnyal beengedett első osztályú fascisták. Az ő beszéde, mint valami szent és sérthetetlen isteni megnyilvánulás bibliája áll a fascizmus oltárán, melynek esetleges helytelenségét vagy tévedéseit kutatni már főbenjáró bűn a fascizmus bigott vallásával szemben. A fascista főpapnak tehát, nem kellett tartania attól, hogy valami olyasmit mond, ami esetleg híveinek nem nagyon fog tetszeni, avagy előbbeni beszédeit megcáfolni fogja. A fascizmus vallástana szerint, mint minden más vallás alapelmélete, amit az isten szolgája mond az az igazság, amikor az isten szolgája beszél az isteni igét tolmácsolja, mely ha bajt idéz elő, úgy az az isten haragját mutatja és a bűneinkért szenvednünk kell. Az ezeréves biblia tanok fölött lehet sokat vitatkozni és elég sokat hallottunk olyan meg j eg yzéseket, hogy honnét tudjuk, hogy az nem úgy volt ami ezer évekkel előbb történt, annak az ellenkezőjét nem lehet bizonyítani A fascizmus főpapjának a beszédénél ilyen érveket nem lehet használni, mert ő nem ezer, nem száz, sőt még évekkel előbb sem állította a múlt heti beszédjének az ellenkezőjét, hanem csak egy néhány hónappal ezelőtt. Október 9-én jelentette Hitler a német népnek, hogy az orosz hadsereget teljesen körülzárták, Budenny seregeit szétzavarták és csak rövid idő kérdése, hogy Moszkvában lesznek, a vörös hadsereg teljes megsemmisítése után. Október végén a német röpülök a röplapok ezreit szórták Moszkva utcáira, jelentve a moszkvai lakosságnak, hogy 7-én, az orosz forradalom évfordulóján már a német csapatok fognak Moszkva utcáin masírozni. November 7-én aztán Hitler azt jelentette, hogy taktikai okokból 60 mértföldnyire Moszkvától uj megerősítést gyűjtve fogják megindítani a végső rohamot Moszkva ellen. November 9-én a crimeai frontról jelent fényes győzelmet Hitler, mig november 19-én ismét a kedvezőbb időre való tekintettel uj előnyomulást jelent Moszkva felé. Persze ezek a jelentések mind elfelejtve vannak és a fascizmus bibliájából ki vannak törülve. Ezekre még csak visszaemlékezni is az állam ellen való lázadást jelenti és az igazi fascista hivő ilyesmire nem is gondol. Hanem egyszerűen elfogadja azt, amit Hitler állít, hogy most nem az orosz hadsereg ellen, hanem az' időjárás ellen harcolnak. Habár ezt részben ellehet fogadni mint érvet, de viszont azt tudniuk kellett a náciknak előbb is, hogy a«on a tájon hidegek vannak. Ha pedig nem akartak tetüt és tífuszt, miért mentek oda? De ezeknek az érveléseknek is nagyobb része csak főpapi hazugság, mert visszaverésüknek nem éppen ez a fő oka. Mert visszavonulás van az egész crimeai vonalon is, ahol pedig körülbelül olyan időjárás van, mint a californiai partokon. Az oroszok itt is szorítják vissza a náci seregeket, tehát az időjárásra hivatkozó náci biblia, valahogy sehogysem stimmel. Jellemző Hitler beszédjére, hogy ezelőtt a pökhendi hősködés volt az irányvonala, /felelőtlen jóslások hangoztatása, mint egyik beszédjében 1941. év végére Anglia elfoglalásáról biztosította a német népet, mig most arról suttog halk hangokat, hogy hosszabb háborúra van kilátás, de az ami 1918-ban történt a német néppel, olyasmi most nem következhet be. Ennek a hitleri biztosítéknak csak annyi az értéke, mint az előbbeni hazugságoknak, amit Hitler szélnek engedett. Mostanában Hitler kevesebbet beszél, mint azelőtt és ugy- látszik, hogy fél attól, hogy a német nép is felismeri azt, hogy egy közönséges szélhámos demagóg ül a nyakán, akinek őrült uralmi hatalmáért szenved a német nép. És minél hamarább űzi el hatalmi pozíciójáról ezt a főhóhért, annál előbb fog bekövetkezni a népek szabadságának egysége, mely végeredményében nemcsak a kiváltságos egyéneket, hanem a kiváltságos osztályokat is megfogja szüntetni, hogy az igazi fölszabadulás valóra váljon. (f.) KOMPROMITÁLÁS HÁLÁBÓL A pittsburghi Magyar Társaskör annak idején holt befektetést eszközölt Szécskay György verseinek kinyomtatásával. Ezért hálából a költő most súlyosan kompromitálja a Társaskört azzal, hogy Amerika két vezető náci lapja a’ Jó Pásztor és az Egyetértés megrendelését szorgalmazza. Ez a magyar hála. A jelen ipari helyzetre vonatkozó valamennyi jelentés kimutatja, hogy a nagy ipar különleges haszonban részesül a háborús és védelmi munkákon. A nagy ipar és tőke egy-dol- láros évi fizetéses embereit, Washingtonban látjuk őrködni érdekeik felett. A kongresszusban'is van érdek-képviseletük; ezek viszont állandóan szerit- módját ejtik, a munkások kordában tartásának. A nagyfej üek vígan aratnak, amig a prosperitás napja fényesen süt. ők sokféleképpen megerősítik állásaikat az el jövendőre számítva, mikorra a háború végetér. Egyre jobban kiszorítják a kisebb fejüket, a dolgozók gúzsbakötésén kísérleteznek és igyekeznek v elkerülni azon tévedések egyrészét, ;me- lyeket az előző világháborúban elkövettek — mint például, a túlságos terjedelmű gyárépület terjeszkedését. Világos tehát, hogy az ország dolgozóitól függ teljesen, hogy ők is nagyobb részt kapjanak munkájuk eredményéből, mint amennyit a termelés eszközeinek tulajdonosai önként felkínálnak. Mindenesetre felkészülve kell lenni arra is, hogy mindenféle hamis állítás fog elhangzani, mint a magasabb munkabérek és a rövidebb munkaidő a védelem és demokrácia elleni támadás, azonban az ilyen állítások, mind a jelenidők haszonélvezői és kizsákmányolói sugalmára történnek. A rövidebb munkanap nem befolyásolja a termelést, habár esetleg csökkentené a profitot; viszont a magasabb munkabér, jobb megélhetési lehetőséget jelent, amelynél jobb védelmet egyetlen ország sem nyújthat. AKKOR ÉS MOST A hivatásos munkásvezérek a szerint mérlegelik a munkásszervezetek sikerét, hogy mekkora a tagilletéket fizető létszám. Viszont az illetékeket befizető tagság, kevés kivétellel, minden bizonnyal arra alapítja becslését, hogy milyen előhala- dást, vagy visszaesést szenvedett egészen más formában. Az utóbbiak inkább hajlamosak fi- gyellembe venni az union munkabér vásárló képességét, semhogy a szervezet taglétszámáról készített kimutatást fogadják el ítéletük nyilvánításához. Olyan időszakba csöppentünk amely sok tekintetben hasonló az 1914-1916. évekhez^ Szükségtelen is hasonlatot és kü- lömbséget keresni a két periódus közt, csupán egyre legyünk re. A munkaügyi hivatal tanulmánya világosan kimutatja, hogy az egész országban a munkást súlyt ja leginkább az akkori és a mostani árkülönbözet. Az árak 'tudniillik sokkal rohamosabban emelkedtek a mostani háború első kétesztendejében, mint a megelőző háború ugyanazon periódusában. Továbbá az aliparok munkabérskálája, nem emelkedett a mostani háború eddigi folyamán oly rohamosan, mint az előbbiben. így tehát, a munkások képtelenek lépést tartani az egyre emelkedő megélhetés drágulásával olyan eredménnyel, mint ahogy azt az előző háborúban tehették. A kormányhivatal jelentése tehát, akaratlanul is lerántja a leplet az annyira hangoztatott béremelkedések valódiságáról. A kimutatott számadatok azt igazolják, hogy történt ugyan' 15 százalékos béremelkedés 1939 óta, azonban ez korántsem felelt meg a szükségleti cikkek áremelkedésének hatásos ellensúlyozására. A jelentés utal ar- r? is, hogy habár tetemes eredmény mutatkozott a napi munkabér emelkedésben az elmúlt két év folyamán, a munkásoknak eredményt jelentett a napi nyolcórás mozgalom, amely leszállította a heti 55 órát 48-ra, mely által az órai munkabér 25 és 30 százalékkal növekedett. Azonban a hivatalos jelentés kimutatja azt is, hogy csak azok a munkások voltak képesek jobban megbirkózni az áremelkedéssel, akik másfélidős fizetéssel sokat túlóráznak. Csakis ezek vannak valamivel jobb viszonyok közt, mint voltak elődeik az első háború eme periódusában, midőn a másfélszeres fizetések nem is voltak annyira általánosítva, mint napjainkban. A jelentés szépen hangzik és papiroson jól fest, azonban a gyakorlati életben nagyon csekély eredményt mutat. Mert a szervezetek taglétszámáról készült kimutatást tekintve és azt az előző háborús időszakhoz hasonlítva, bizony kényszerülve vagyunk megállapítani, hogy a munkásszervezkedés nem igen mutat nagy eredményekre. Sokkal több eredményt lehetne elérni a munkás jólét emeléséhez, komolyabb összetartással és hatásosabb szervezkedéssel. Hiszen az utóbbi 20 esztendő folyamán, a kereset állandóan csökkent, oly mértékben, hogy azt behozni teljesen képtelenség. Amit viszont a munkások mostanában keresnek a munkabérben, meg sem közelíti az előző háborúban elért eredfigyelemmel — az akkori es a mostani munkabér különbözeté-
