Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-31 / 1200. szám
1942 január 31. BÉRMUNKÁS •$ oldai re nem volt és nem is lehetett az, ami 1919 előtt lenni szokott. Lehetséges, hogy magános éjji órákon, amikor elgondolkozott párton, országon, agitáción, a Népszava hangján és tartalmán, azon az egész alacsony színvonalra sülyedt atmoszférán, ami Pesten körülvette, sajnálta, hogy nem maradt az emigrációban. De az se lehetetlen, hogy nem sokallotta ö maga se a hazatérésért fizetett árat, hogy fal mellett meghúzódó, csendes embernek kellett lennie. A bátor lázadás égi és földi háborúkat tulzengő hangszere halott volt már benne, amikor Pestre besompolygott. A két forradalom idején megmaradt a Népszava élén — de tevékenysége, befolyása a forradalmak kormányaiban és e kormányok minden cselékede- tében irányitó volt. Oroszlán- része volt abban, hogy a kommunisták uralomra kerültek, — de nem hódolt be előttük gyáván, hanem minden alkalommal rámutatott a hibákra és tévedésekre. Abban is oroszlánrésze volt, hogy a bukás után a szovjetkormány tagjai az antánt védelme alatt elvonulhattak az országból. Körülbelül öt évig élt az emigrációban, de nem foglalkozott politikával. Amikor vissza került Magyarországra, eleinte még szorgalmazta az emigráció 'likvidálását, később elfelejtette, hogy ő is volt valaha emigráns. Egy^bölcs öreg ember, felejthetetlen barátunk és tanítónk, Fényes Samu szokta mondani, hogy nincs emigráció, — csak emigránsok vannak. így volt ez Rákócziék, Kossuthék idején is, igy van ez velünk is. Az évek szitáló homokja mindent betemet. Maholnap már se emigráció nem lesz, se emigránsok nem lesznek. Ám amig vagyunk és amig leszünk, az utolsó lehelletig is, megmaj radunk dacos tiltakozásnak az ellenforradalmi kalandorok sötét uralma ellen és x valljuk, Kunfi Zsigmonddal, hogy a magyar proletárság nem tagadhatja meg múltját, önmagát. Az a Weltner Jakab, aki hazament a békózott országba, hogy a maga módján próbálja szolgálni az ügyet, amelyben hitt és a proletárságot, amelyet nála senki se szeretett jobban, nem fogják a jövendő proletárnemzedékek követendő példakép ünnepelni. Parlamenti beszédei és visszatérése után irt cikkei és könyvei nem fogják az utánunk jövő ivadékokat nagy és bátor lépésekre lelkesíteni. De amit a forradalmak bukásáig irt, beszélt és cselekedett az mindégre megbecsült része lesz a magyarországi proletá- riátus legszebb történelmi korszakának. Róla nevezték el Jakaboknak az első világháború előtti Magyarországon a harcos ^zociálMUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA-------------------------KÖSZÖNET, BELÜGYMINISZTER UR! Ez az egész dolog azzal kezdődött, hogy a műhelyben megmutattam szomszédaimnak egy egészen jelentéktelen, csak pár sorból álló ujsághirecskét. De a hosszos magyarázgatás helyett legjobb, ha mindjárt itt is megismételjük: “Washington, jan. hó. — Harold L. Ickes, Secretary of Unté rior (belügyminiszter) azt ajánlja, hogy az amerikai népnek, más háborús nemzeteket utánozva, folytatni kell a vakációs utazgatást, mert az a nemzet egészségét és erkölcsét emeli. Angliában, Ca- nadában és Németországban már a háború elején felismerték, hogy a meggyorsított munkán a hosszú munkaidő a termelő képesség hanyatlását eredményezi.” “Szentistenuccse igaza van ennek az Ikinek!” — mondottam és a szomszédok helyeslő- leg bólongattak. Nagyszerű ember ez a belügyminiszter, illő, hogy szót fogadjunk neki. El is határoztuk mindjárt abban a szem-minutumban, hogy »vakációs utazásra fogunk menni. “De hétfőn nem mehetünk,” — mondja az egyik szomszéd, — “mert akkor reggel 7 órától este fél hétig dolgozunk. Egy órát vesz igénybe, amig eljutok a gyárba, egy másikat amig hazamegyek. Aztán mosakodni, meg enni is kell. Mikor azzal készen vagyok, már ágyba kell menni, hogy másnap reggel ötkor felkelhessek. Szóval a hétfő nem alkalmas vakációs utazásra.” Busan bólingattunk, hogy igaza van a szomszédnak. De már akkor azt is tudtuk, hogy a kedd sem jöhet számításba, mert akkor éppen annyit kell dolgozni, mint hétfőn. De jajj, a szerda meg a csütörtök éppen semmit sem különböznek az előző napoktól. Pénteken, meg szombaton egy órával kevesebbet dolgozunk. De hát milyen vakációs utazást vehetünk egy óra alatt? Vasárnap megint dolgozni kell egy fél napot. Marad tehát egy rövid délután, amely még arra sem elegendő, hogy csak valamennyire is kipihenjük magunkat. Igazán sajnáljuk, Mr. Ickes, de nem mehetünk demokrata agitátorokat. Ezt a megbélyegzésnek szánt elnevezést büszkeséggel viselték a szocialista eszmék magyar magvetői, mert Weltner Jakab az elsők között volt, amikor meg kellett rohamozni a magyar sötétség és elnyomás óoska, de erős várait! Nem lehet megírni a magyar történelmet 1900 óta neve és tevékenységének vázolása nélkül. vakációs utazásra, noha nagyon ránkférne és nagyon szeretnénk megfogadni a tanácsát. De kedves belügyminiszter ur, van még egy bibi is. Csak az a munkás mehet most vakációs utazásra, aki nem dolgozik. De ha nem dolgozik, akkor nincs neki mivel menni vakációra, mert az ilyen vakációs utazások igen sok pénzbe kerülnek. Egy kis bermudai kirándulás például belejön vagy 300 dollárba. így nagy a gyanúm, hogy még a dolgozó munkások sem keresnek annyit, hogy ilyen vakációs utazásokat csináljanak, mint ahogy nem is csináltak soha. A vakációs utazók, (nem a week-end kirándulók) rendesen nem munkások, hanem olyanok, akiknek mások dolgoznak, közvetve, vagy közvetlenül. Tehát éppen azok, akik nem szorulnának rá annyira a pihenésre. Az az osztály, amelyhez maga Secretary Ickes is tartozik, aki állítólag; igen gazdag ember. Szóval, Mr. Ickes, nagyon köszönjük a jó tanácsot, noha éppen annyit ér, mint mikor a koldus szegény embernek azt tanácsolják, hogy ha nincs kenyere, hát egyen kalácsot. TUDATLANSÁG A MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUMBAN A Mr. Ickes tanácsa csak azt bizonyítja, hogy jó szive van, de a munkások viszonyait nem ismeri. Van azonban nekünk egy másik minisztériumunk is, amelyet történetesen Department of Labor, vagyis munkaügyi minisztérium név alatt ismernek. Itt találhatunk olyan hivatalnokokra, akik szintén nem ismerik a munkások viszonyait, de azonkívül még jó szivük sincs. Legalább is erről tettek tanúbizonyságot, amikor a valóságot eltorzító adatokat tesznek közzé, félrevezetve ezzel nemcsak az amerikai közönséget, hanem magát Madame Per- kinset, a munkaügyi minisztert is. Valami egészségügyi kongresszuson Dr. A. C. Ivy, a Northwestern egyetem tanára azt magyarázta, hogy a tulhosz szu munkaidő a közegészség veszedelmét képezi. Ezt mindenki tudja és el is ismerte, csupán az a kérdés merült fel, hogy mi a tulhosszu munkaidő? Angliában állítólag férfiak részére heti 56, nők részére pedig 48 órát fogadtak el a legmagasabb munkaidőnak. amelyet nem lépnek túl. “De hol vagyunk mi ettől?” — ordítottak fel a kapzsi tőkések bérencei. Aztán a Department of Labor adataira hivatkozva jelentik ki, hogy itt a múlt évben az átlagos munkaidő heti 41 órán alul volt. Legmagasabb volt a munkaidő a hachine-tool iparban, ahol 51 órát ért el. A röpülő iparban pedig csak 45 és felet. Ezek állítólag a munkaügyi minisztérium adatai. Mint a rovat elején jeleztem, mi nem mehetünk vakációs kirándulásra, mert heti hatvannyolc órát dolgozunk. És hány ilyen szervezetlen gyár van, ahol most ennyire kihasználják a munkásokat? A napokban, mint nagyon fontos eseményt hozták a lapok, hogy az egyik gyárban, ahol három shifta dolgozott a bősz a munkások kérésére leszállította a munkát két shiftára, mert igy a munkások többet keresnek. Ez is csak egy olyan pimasz, hazug állítás, hogy a munkások kívánják a túlságos hosszú munkaidőt. A tény az, hogy az ilyen szervezetlen gyárakban olyan kis órabért keresnek a munkások, hogy sok túlórázás nélkül nem tudnak megélni belőle és otthagyják az olyan helyeket, ahol a heti kereset nem ér el bizonyos megélhetési ösz- szeget. Hol jártak a munkaügyi minisztérium hivatalnokai, amikor a munkaidőt figyelték? Vagy ők is úgy tesznek, mint a Gallup racket, hogy pár helyet figyelemmel kisérnek és arról következtetnek az egészre? Jöjjenek csak a mi gyárunkba és dolgozzák ki velünk a hatvannyolc órás munkahetet, csak egyszer életükben, akkor legalább fogalmuk lesz arról, hogy mi a munka és hogy tudatlanságukkal milyen kárt okoznak a munkásságnak. így most innen a műhelyből e rovaton keresztül nem a nyájas olvasónak, hanem Ickes belügyminiszternek, meg Madame Perkins, munkaügyi miniszternek küldjük üdvözletünket meg azt a megjegyzésünket, hogy jobban ismerjék meg a munka- viszonyokat, mielőtt tanácsokat adnak. Bolond dolog a naplopás, mert a napnak értékét épp az adja meg, ha nem lopják. az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield.,..... 6.00 J. Kollár, Cleveland......... 6.00 J. Geréb, Cleveland......... 1.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 2.00 M. Stefánkó, New York..,. 6.00 J. Vizi, Akron......... 10.00 J. Deák, Akron................... 1.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 4.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga..... 10.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
