Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-31 / 1200. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 január 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................^.$2.00 One Year ..........................?2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ...... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Miért kellett uj direktor? (gb) Amerika népét váratlanul érte az eddig annyira dicsért Office of Production Management (OPM) feloszlatása és az összes védelmi iparoknak egy úgynevezett “cár”, vagy direktor alá helyezése. Mindeddig úgy hallottuk, hogy a Knudsen és Hillman igazgatása alatt álló OPM nagyszerűen megfelelt hivatásának. Most azonban éppen ellenkezője derült ki. Donald M. Nelson kinevezése a háborús termelés direktorává felszabadította az eddig eltitkolt és csak suttogva továbbított tényeket, hogy a politikai szolgálatokért jutalmul állásokat nyert bürokrata tábor, nem ért az iparok igazgatásához és Washingtonban soha eddig nem ismert zür-zavart támasztottak. Tehetetlenségük végbe annyira nyilvánvaló lett, hogy az elnök mást sem tehetve, termelési diktátort nevezett ki. De nehogy szégyen érje a volt OPM vezetőit, Knudsen nemcsak más állást, hanem egyben “generális” rangot is kapott. Bizonyára Hillman is fog kapni valamilyen tisztséget. Hogy a védelmi iparokban nem mennek úgy a dolgok, mint kellene, azt leghamarabb a munkások vették észre, akiket százezer számra tettek le munkából, mert gumi és acélhiány miatt be kellett szüntetni az automobil gyártást. Walter Reuther, a CIO automobil munkások szervezetének egyik tisztviselője másfél évvel ezelőtt gondolt erre az eshetőségre és gondos vizsgálat után tervet dolgozott ki, hogy miként lehetne az automobil gyárakat a leggyorsabban a háborús ipar szolgálatába állítani. Ez a terv állítólag olyan jó volt, hogy megnyerte Philip Murray, CIO elnök támogatását is és együttesen próbálták az érdekelt körökkel elfogadtatni. Washingtoni újságírók most részletezik, hogy milyen kálváriát járt a Reuther-Murray terv. Amikor az arra hivatott tisztviselők átnézték é,s kénytelenek voltak elismerni, hogy sok jó van benne, ezt a választ adták: “Jó terv, de rossz helyről származik.” De nemcsak ez a terv, hanem minden propozició, amely a munkás szervezetek tisztviselőitől eredt, rideg visszautasításra talált. Az iparbárók EZEN TERVEKBEN AZT LÁTTÁK, HOGY A MUNKÁSOK RÉSZT AKARNAK VENNI AZ IPAROK IGAZGATÁSÁBAN. ÉS ENNEK ELLENSZEGÜLNEK MINDENÁRON. Mi már sokszor megállapítottuk, hogy a tőkés termelési rendszer uj korszakához értünk, AMELYBEN A TŐKÉSEK KORLÁTLAN RENDELKEZÉSI JOGAIT MEGNYIRBÁLJÁK. A tőkések egymással való versengése, a minden terv nélküli, anarkisztikus módszer annyira gátolja a termelést, hogy a háború sikerét veszélyezteti. Anglia eddigi nagy vereségeinek és tehetetlenségének állítólag az igazi oka az, hogy az iparok irányítását csak nagyon lassan vette ki a magántulajdonosok kezeiből. Amerika is nagyon lassan mozdult eddig ebben az irányban, de a veszély most gyorsabb lépésre kényszeríti. Az iparfejedelmek természetesen meg akarják tartani a gyáraik felett a szabad rendelkezés jogát. Azonban a kényszer hatása alatt és busás profitért hajlandók elfogadni az állam ideiglenes beavatkozását, * DE A LEGVEHEMENSEBBEN TILTAKOZNAK. HOGY AZ IRÁNYÍTÁSHOZ A MUNKÁSOKNAK BÁRMILYEN KÖZÜK IS LEGYEN. Az iparfejedelmek úgy tartják, hogy ez az állami beavatkozás csak ideiglenes és a háború után megszűnik. ELLENBEN RETTENETESEN TARTANAK ATTÓL, HOGY HA A MUNKÁSOKNAK SZAVUK LESZ AZ IPAROK IRÁNYÍTÁSÁBAN, AKKOR AZT MEG AKARJÁK TARTANI MAJD A HÁBORÚ UTÁN IS. Most aztán az is kiderült, hogy a háborús iparokat intéző washingtoni irodákban nagy torzsalkodás folyik. Az évi egy dolláréit, sokszbr semmi fizetésért szolgáló iparbárók mindenáron háttérbe akarták szorítani a New Deal adminisztráció azon tagjait, akik a korlátolt kapitalizmus hívének vallják magukat. A háború megnyerésénél fontosabbnak tartják, hogy j az iparok korlátlan uralmát visszanyerjék a háború után. Ez volt a legfontosabb oka az OPM és a többi hivatalok feloszlatásának. Természetesen az iparok igazgatása még azzal nem megy át a munkások kezébe, hogy a politikusokból alakított bürokrata csoportban olyan union hivatalnokok is bekerülnek, akik örökös tisztviselők. Az AFL és a CIO örökös tisztviselői bizonyos idő múltán éppenugy elvesztik a munkássággal való közösségüket, mintha soha munkások nem lettek volna. De ami a legfontosabb, az is kisült, hogy a jelenlegi ösz- szetételben CSAKIS A POLITIKUS UNION TISZTVISELŐK jutnak ilyen hivatalokhoz. Az pedig már igazán keveset számit, hogy a politikai szolgálatokat union kártyával, vagy anélkül teljesitenek-e. AFL és CIO egyezség (gb) Amerika munkássága nagy érdeklődéssel várja, hogy milyen következményei lesznek a két nagy munkás-szervezet, az AFL és a CIO között létrejött egyezségnek. Eddig ez a két szervezet, mint ellenlábas ellenségek viselkedtek egymással szemben és az egyesítésükre törő minden akció kudarccal végződött. ^ Sokan az egyesítési kudarcot a CIO volt elnökének, John Jj. Lewisnak a rovására Írták, aki állítólag uralni akarta mind a két szervezetet. Pár héttel ezelőtt azonban Lewis hirtelen arra a gondolatra jött, hogy az egyesítésnek már semmi akadálya nincs és igy kérte a már régebben kinevezett közös bizottságot a tárgyalások megkezdésére. Ehelyett azonban mindkét oldalról nagymérvű bizalmatlanság fogadta és a két szervezet elnöke, meg Roosevelt elnök olyan tervet dolgoztak ki, amelyben Lewisnak semmi szerep sem jutott. Az uj terv szerint a két szervezet között felmerülő ügyekben a végleges döntést egy hét tagú bizottság mondja ki, amelyben három-három tagot választ mindkét szervezet és a hetedik tag, maga Roosevelt elnök. Az AFL képviselői William Green elnök, George Meany titkár-pénztárnak és Dániel J. Tobin hatodik alelnök; a ClÖ-t pedig Murray elnök, R. J. Thomas az automobil munkásoktól és Julius Emspak a rádió és gépmunkás szervezettől képviselik. ' * A bizottság első nyilatkozata szerint jelenleg nem kísérlik meg az egyesítést, mert az igen sok zavart okozna, hanem csupán az ellentéteket igyekszenek elsimítani, és a munkásságnak a háború érdekében harmonikus együttműködését akarják biztosítani. | Ma még nem lehet pontosan megállapítani, hogy mit fog ez a bizottság csinálni. De hogy nem valami jelentéktelen szerepet szántak neki, azt jelzi az a tény, hogy maga Roosevel}, elnök állt be a bizottság hetedik tagjának. Ha a munkafrontot figyeljük úgy itt, mint Európában, akkor arra következtetünk, hog> ennek a bizottságnak a kinevezése nagy lépéssel vitte előre az unionoknak a kormány hatáskörébe való bevonását. Megnyitja az eshetőséget arra, hogy itt is, mint Európában az unionokkal a kormány rendelkezzen. Ez szükségszerüleg nem jelent FASCISTA URALMAT. Csak a tudatlanság vagy a rosszakarat mondhatja azt, hogy a munkásság helyzete azonos Szovjet Oroszországban, meg HitELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szaktervezőteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak,^ amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban _ d°lKozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. 77Szervézés77 — 77Nevelés77 — i 77Felszabadulás77 Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága «du
