Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-31 / 1200. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under^ the Act of March 3, 1879 ___________________________________________________________ VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1942. JAN. 31. ft? NUMBER 1200. SZÁM Washingtoni tükör Irta: THOMAS L. STOKES (Az utóbbi időben az amerikai nagy lapok is kezdik szellőztetni a lapunk által már hónapokkal ezelőtt megirt tényt, hogy a nagytőke képviselői a Washingtonban elfoglalt állásukat nem any- nyira a fegyverkezés segítésére, mint inkább a munkásjóléti törvények letörésére igyekszenek kihasználni. Az igen sok ilyenfajta cikkekből, amelyeket a washingtoni levelezők írnak, az alábbiakban bemutatunk egyet, amely a Scripps-Howard újságokban jelent meg. — Szerk.) WASHINGTON, január hó.— Egy idő óta mindinkább erősödő suttogás hallható, hogy nincs minden rendben az Egyesült Államok kormányának teljes (all- out) háborús erőfeszítésével. Ennek a suttogásnak amely már duzzogó mormolássá vált, igyekezett végetvetni Roosevelt elnök, midőn Donald M. Nelsont termelési diktátornak nevezte ki és megfelelő hatalmat adott neki. Ezzel nemcsak a már lezül- lés előtt álló szervezeti problémát akarta megoldani, de egyben javítani igyekezett a Washingtonban észlelhető széthúzó szellemen is. Mert habár mindenki megegyezik abban, hogy a japán támadás^óta ä háborúra vonatkozólag meg van a teljes összhang, itt Washingtonban, széthúzás észlelhető. Az egyenetlenség nem nevezhető teljesen politikainak, mert a pártpolitikai vonalak eltűntek, a régi izolácionisták most teljes szívvel a háború mellé álltak, hanem inkább ideológiai jellegű. A New Deal régebbi hívei és az újabb jövevények, akik az üzletemberek és az iparvilág vezetőinek soraiból kerültek ki, hogy mint szakemberek segítsék a háborút sikerre vinni, még mindig folytatni igyekszenek az 1933-ban elkezdett belügyi reformok elleni harcot. A kuliszák mögött megtaláljuk a hatalomért folyó piszkos viaskodást, amelyet megérthettünk ugyan Pearl Harbor előtt, noha akkor sem volt megbo- csáj tható. A New Deal-erek attól tartanak, hogy a régi üzleti és ipari elemek, akiket kihajtottak a washingtoni hatalomból, most a háború alatt, miután a termelésben szükség van a segítségükre, újra hatalomra kerülnek és megsemmisítik azon népjóléti intézkedéseket, amelyeket a kormány egy évtizeden át megteremtett. Ezért a háborús hivatalok felállításánál a New Deal vezetők figyeltek arra, hogy a kontrol az ő kezeikben maradjon, amiben Roosevelt elnök mindig támogatta őket. Mindazonáltal a forrongás nem ért véget. Igaz ugyan, hogy vannak olyanok, akikre joggal gyanakszanak, akik a háborús erőlködést csak a saját profitjuk emelésére akarják kihasználni, ' akik az OPM hivatalon keresztül fontos állásokba kerültek megfelelő képzettség nélkül. HATALMI KÉRDÉS Viszont ezen újabb jövevények azt állítják, hogy a New Dealerek a háborúból tőkét ki- vácsolnak saját számukra, hogy az iparok és az üzletvilág felett még szorosabb kontrolt nyerjenek. Az elfogulatlan szemlélő viszont azt a benyomást nyeri, hogy úgy a New Dealerek, mint az újabb jövevények, inkább gondolnak arra, hogy melyik csoport fogia megnyerni a háború utáni háborút, mint a Hitler elleni küzdelmet. A New Dealeristákat azzal vádolják, hogy hatalmukat örö- kösiteni akarják. Ezért fejlesztik ki a szövetségi bürokráciát] oly nagy mértékben, amire semmi szükség nincs az ily fejlett országban. Hivatalokat-hivata- lokra halmoznak,, mert a hivatalfőnökök ellenzik az egyesítést. így például a védelmi munkás-házak építésére nem kevesebb, mint 12 hivatalt csináltak 14 hivatal intézi a munkások kiképzését,vtöbb mint 20 gyűjti a statisztikai adatokat, stb. stb. A szövetségi állást nyerők úgy tartják, hogy nekik joguk van az ily munkához és ragaszkodnak a “job”-hoz, mint a fára menekült racoon a galyhoz, hogy le ne essen. Azonkívül a hasonló munkakört betöltő hivatalok féltékenyek egymásra és a látogató hamar tudomást szerezhet azon csufnevekről, amelyekkel egymást tisztelik meg. Az utóbbi két év alatt a szövetségi alkalmazottak száma 939,876-ról 1,558,000-re emelkedett. Csak magában Washingtonban 75,000-rel szaporodott a hivatalnokok száma. Mig 1939- ben 125,842 szövetségi alkalmazott dolgozott Washingtonban, ma a számuk megháladja a 203 Qzret. \ Kisebb kin a sarkantyú a bénának, mint az eszme az analfabétának. Katonai lázadás Kecskeméten Január 5-én a Kecskeméten állomásozó 3-ik gépesített divízió egy zászlóalja menetkészen állt, de amikor megérkezett a parancs, a batallion legénysége megtagadta az engedelmességet az indulásra. A kaszárnya udvarán felsorakozott osztagokból egy szakaszvezető hirtelen a parancsnok elé lépett és társai nevében kérdést intézett hozzá, hová viszik őket? A parancsnok éles hangon azt felelte: magyar katona oda megy és ott harcol, ahová parancsnokai küldik. A katona erre társaira hivatkozva követelődző hangon megismételte a kérdést, hangoztatva, hogy azt hallották, Oroszországba visz az ut, ahol megveszi őket az Isten hidege. A magyar hazát szívesen védik, de akkor a németek ellen vezessék őket. A katonák erre zugó kiáltásokkal erősítették meg, aniit társuk mondott. Felbomlottak a sorok és a parancsnok felé fordulva fenyegető magatartást tanúsítottak. A parancsnok erre elrendelte, hogy azonnal vonuljanak a kaszárnyaszobákba. A legénység gyorsan szétoszlott, megszállta a kaszárnyaépületeket és eltorlaszolta magát. Eme események hire futótűzként terjedt el a városban, mire a paraszti lakosság kapákkal, sarlókkal a lázadó zászlóalj Segítségére sietett. A kaszárnya elé kivonult csendőrök nem tudták szétoszlatni a felizgult tömeget. Fegyvert azonban nem használtak s a tömeg benyomult a kaszárnyaudvarra, ahol a Kossuth nótát énekelve viharosan tüntetett a lázadó katonák mellett. Közben a kaszárnyából eltávozott tisztek jelentették a lázadás hírét felebbvalóiknak, akik Budapestre fordultak segítségért. A német katonai parancsnokság a magyar kormány közbelépésére elállt attól, hogy más magyar csapatokat vezényeljen le a lázadók leszerelésere, nehogy magyar a magyar vérét ontsa. Fennállt az az aggodalom is, hogy a magyar csapatok csatlakoznának a rebellisekhez, de német katonaság nem állt kellő számban rendelkezésre s az is félő volt, hogy a németek megjelenésére a lázadás véres forradalmi ellentállásba csapna át. A véletlen úgy hozta, hogy a budapesti pályaudvaron egy olasz ezred volt átutazóban s elhatározták, hogy az olasz katonákat küldik a lázadók megfékezésére. Ezek részben vonaton, részben gyalog, gyorsított menetben indultak Kecskemét irányába. Lajosmizse és Kecskemét között az ezred harcvonalba fejlődött s az olasz ezredparancsnok parlamentairt küldött Kecskemétre, hogy megadásra szólítsa fel a lázadókat, akik minden tárgyalást elutasítottak. Az olasz kommandó jelentette a választ Budapestre, ahonnan hosszas huzavona után a honvédelmi minisztérium megbízottja ment le autón Kecskemétre, aki kijelentette, hogy a zászlóaljat nem viszik az orosz frontra, hanem egy balkáni városba, ahol a köznyugalomra kell majd felügyelnie. Aki 24 óra alatt szolgálatba jelentkezik, annak nem lesz bántódása. A zászlóalj katonái erre .— a sikeren felbuzdulva — újra alávetették magukat a subordinációnak. A kaszárnyába begyülekezett tömeg pedig azzal a fogadalommal tért haza, hogy fiaikat ezentúl sem hagyják az orosz frontra vinni Hitler ágyutöltelékéül. - , Az eseményekről természetesen egyetlen szót sem közölhettek a lapok, a cenzúra mindent betiltott. (Vi) Hogy mit hoz a háború vége, hogy milyen garancia lesz hogy nem indul-e meg egy újabb vérözön, mint az első világháború után is? Milyen sorsba kerül Európa agyon kinzott, agyon éheztetett népe ? Meg marad-e a kizsákmányolás rendszere, a kiváltságos úri osztály, királyok, hercegek parazita osztálya? Meg kell-e majd a munkásságnak fizetni ezt a horibilis összegeket, melyet ihostan egymás legyilkolására elpazarolnak? Megtarthatják-e a hasznot, azok, akik most aratnak a népek ezen őrült vérengzése idején? Röviden az a kérdés: kik nyerik meg a háborút? Az urak-e, akik eddig még minden háborút megnyertek, még a vesztes országokban is, vagy a nép, mely nemcsak vérrel fizet jelenleg, hanem gyermekeit zálogosítja el és évszázadig nyomorban és nélkülözésben lesz. Véresverej(Folytatás a 7-ik oldalon) FONTOS KÉRDÉSEK
