Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-24 / 1199. szám
. -l oldaJ BÉRMUNKÁS 1942 január 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ..........................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD *<@*>42 A profit a fontos (gb) Nem légből kapott állítás volt részünkről, midőn számos Ízben rámutattunk, hogy azon iparfejedelmek, akik évi egy dollár fizetésért szolgálják az országot, mint a védelmi tanács tagjai, valójában Igen sokba kerülnek a népnek, mert az egy dollár fizetés mellett, úgy mellékesen egy kis hasznot is húznak. Ez a mellékkereset aztán száz-ezrekre, sőt igen sok esetben milliókra egészítette ki az évi egy dollár fizetést. Szóval ami elveszett a vámon, az busásan megtérült a réven, — mint a közmondás tartja. ( Ezen állításunkat most az Egyesült Államok szenátusának vizsgáló bizottsága is megerősíti. A Harry S. Truman szenátor elnöklete alatt álló és már közel egy éve működő vizsgáló bizottság az elnökhöz beadott jelentésében többek között ilyesmiket olvashatunk: “AZ OPM (Office of Production Management) ÁLTAL ÉVI EGY DOLLÁR FIZETÉSÉRT, VAGY FIZETÉS NÉLKÜL TENDENCIÁVAL ADTÁK KI A KONTRAKTOKAT, HOGY AZOK LEGINKÁBB CSAK AZON NAGY ÜZLETEK KEZEIBE KERÜLTEK, AMELYEKBEN AZ ILLETŐK EGYÉNILEG IS ÉRDEKELVE VOLTAK. ÍGY A VALÓSÁGBAN EZEN DOLLAR-YEAR, MEG A FIZETÉSNÉLKÜLI EGYÉNEK CSAK KI JÁRÓK (LOBBYIST) VOLTAK.” Semmi kétségünk sem lehet aziránt, hogy a mai profit rendszert helyeslő és fentartó szenátorok csak a legdurvább csalás láttára tették meg ezt a kijelentést, amit legfeljebb csak azzal próbálnak enyhíteni, hogy ezen dolláros hazafiak “öntudatlanul” szolgálták azon kompániákat, amelyekben személyesen is érdekelve vannak. Szegények, hazafias felbuzdulásukban nem is tudták, hogy milliókat harácsolnak! De igen érdekes a jelentés egy másik szakasza is, amelyben a vizsgáló szenátorok azt állítják, hogy a privát hajóépítő társulatoknak fizetett árak és jutalékok tulmagasak (excessive) voltak. A hajók átalakításáért és reperálásáért pedig SZÉDÍTŐ (staggering) ÁRAKAT SZÁMÍTOTTAK. A munkásokra vonatkozólag azt találták, hogy noha voltak olyan sztrájkok, amelyeket el lehetett volna kerülni és hogy a két nagy szervezet, az AFL és a CIO vetélykedése káros a fegyverkezés szempontjából, mindazonáltal a munkásság és vezérei hazafiasok és tudatában vannak kötelességeiknek. A vizsgáló bizottság úgy véli, HOGY IGEN SOK SZTRÁJKRA AZ ADOTT OKOT, HOGY A VÉDELMI KON- TRAKTOROKKAL BÍRÓ IPARVÁLLALATOK TÚLSÁGOSAN MAGAS PROFITOT JELENTETTEK.” Másszóval a munkások látták, hogy mig a bószok milliókat harácsolnak, addig a béreket az állandóan emelkedő drágaság dacára is hazafias szólamok segélyével leszorítják. A Truman bizottság jelentése az amerikái nagytőke álha- zafiságának igazi leleplezése. Elismerése és nyilvánosságra való hozása azon rég ismert ténynek, hogy AMERIKA NAGYTŐKÉSEI IS A PROFITOT A HAZA ÉRDEKEI FÖLÉ HELYEZIK. A munkáslap (gb) A Bérmunkás, olvasói jelen számunkban a Szociáldemokrata Emberfejek cim alatt, Vince Sándor kitűnő cikksorozatában már a harmadik munkásvezérről adott jellemzést olvassák. Az ily természetű Írásokban, — különösen ha azokat őszinte és szakavatott ember Írja, igén sok tanulság van, amelyekre majd annak idején visszatérünk. Ez alkalommal a jelen cikk két szakaszán akadt meg szemünk. amelyekben a szerző valóban gyönyörű szavakkal, valóságos ódát mond a munkásujságról. Olyan sorok ezek, hogy érdemesnek találjuk itt külön is kihangsúlyozni. A Népszaváról írva ezt olvassuk a munkáslapról: “Boldog ifjúságunk büszke, világitó fáklyája! A sötét magyar éjszakában a jóreméhység biztató üzenete! Elnyomott proletármilliók rablott jussának pihenést nem ismerő perlője! Milyen szépre formálta, milyen tartalmassá tette ifjú életünket az érte való szakadatlan küzdelem!” Majd egy másik szakasz igy szól: “Micsoda mennyei öröm volt megvárni a hajnali órát, amikor a behemót masina elkezdte záporozni magából a magyar haladás küzdelemre hivó trombitáját! Éltek, harcoltak, hódítottak a betűk a bátor hasábokon! Vitték szárnyaikon a gyárak műhelyek, mezők, raktárak, irodák proletárjaihoz a biztatást, a szebb, szivárványos jöbőben való hitet és az érte áldozatra kész uj moralitást, a proletárszolidaritást!” Kevés hozzátenni valónk van eme gyönyörű, apotézis szerű sorokhoz. Mi, a Bérmunkás irói és fentartó olvasó tábora úgy érezzük, hogy ezen szavak ránk is vonatkoznak, akik immár három évtizeden át a legsötétebb magyar reakció közepeit annyi áldozattal tartjuk fenn lapunkat. De az ís tény, hogy a munkáslap is csak addig marad ilyen nagyrabecsült kincse az olvasó táborának, amig a fényt, amellyel világit; a meleget, amivel hevit, attól a csoporttól nyeri, amelyet szolgálni van hivatva. Az elnök nyilatkozata az idegenek alkalmaztatásáról “Aggodalommal tölt el, hogy növekvő számmal érkeznek jelentések arról, hogy munkaadók elbocsájtják munkásaikat, akik idegenek, sőt idegen születésű állampolgárok. Ez nagyon komoly dolog. Fontos megóvni az amerikai ipart, különösen a hadi-ipart, sabotage ellen, de nem szabad azért becsületes és hűséges embereket kidobni az állásukból, akik a születés véletlene dacára, őszintén hazafias érzelmüek.” “Az ilyen politika buta és igazságtalan és mindenképen csak az amerikai demokrácia ellenségeinek használ. Hűséges és szolgálatra alkalmas munkásokat csak azért elbocsájtani, mert külföldön születtek, vagy mert ‘idegen hangzású’ nevük van, vagy megtagadni az alkalmazást ilyenektől, annyi, mint elhinteni a széthúzás és egyenetlenség magvát, amelyre ellenségeink várnak. Uszítsd egyik fajt a másik ellen, egyik vallást a másik ellen, előítéletet, előítélet ellen. Hitsd el a széthúzás magvát és győzni fogsz!” “Nem szabad, hogy ez itt megtörténhessék. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mit védelmezünk itt: Szabadságot, tisztességet, igazságot. Nem engedhetjük meg magunknak azt a tékozlást, hogy hűséges és hazafias polgárok és nem polgárok szolgálatait veszni hagyjuk — országunk és szabadságunk védelme közben.” “Minden munkaadót felhívok arra, hogy az idegenek és idegen születésű állampolgárok kérdésében a józan ész szavára hallgassan és emlékezzék arra, hogy lehetséges, hogy azoknak az ‘idegeneknek’, akiket állásukból kidobtak, — Pearl Har- bornál, vagy a Fülöp szigeteken haltak fiai hősi halált.” “Nincsen törvény az idegenek alkalmazása ellen, kivéve a titkos természetű hadi üzemekben, de még itt is lehet idegeneket alkalmazni a Hadsereg vagy a Hadi-Tengerészet engedélye mellett.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szaksor vezet eket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban ■— dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” I / A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés*7 "Nevelés77 — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
