Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-24 / 1199. szám
1942 január 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI BAKAJSZA ANDRÁS A clevelandi “Szabadság” egyik külmunkatársa Gondos Sándor, vagy egy féltucat Írói név közül gyakran használja a fenti nevet, amely alatt egy bányavidéki kocsmárost szerepeltet. Nekünk semmi kifogásunk nincs az ellen, hogy a fenti ur milyen és hány nevet használ, különösen ha tudjuk azt, hogy az eredeti neve annyira komp- romitálva van, hogy azzal nem léphet fel mint erkölcs biró. De erősen kifogásoljuk azt, hogy az álnevek alatt szégyenteljes szellemi bootlegerséget folytat. Vagy két hete a Szabadságban Fényes Lászlóról Farkas Ba^ lázs név alatt irt jellemrajzot, mig most Jászi Oszkárról jelent meg a tanulmánya. Dacára minden rosszakaratának, csak olyanokat tud írni, amilyent kollégáiról, vagy saját magáról még a legnagyobb jóakarattal sem tudna leirni. Kissé érthetetlen volt ez a jellemrajzolás, mert nemcsak jellembeli eltérés van Bakajsza uram és a Fényes-Jászi csoport között, de nem kisebb a távolság világnézeti szempontból sem. Most azután a két cikk között megjelent Bakajsza András nyílt levele, amely meg adja a magyarázatott. Ebbe a nyílt levélbe hihetetlen s z e m t e lenséggel, jött- menteknek titulálja Vámbéry- ékat, akik “még meg sem melegedve, már irányítani akarják az amerikai magyarságot és elő akarják írni azt, hogy miként segítsen az amerikai magyarság a magyar népen”, neki, már mint Bakajszának, az ő régi kipróbált vezérei kellenek. Hát ez itt a szemtelenség netovábbja, mert ha a Szabadság Bakajszája, úgy mint a többi magyar lapok kivétel nélkül agyon hallgatták volna a Vám- béry-Jászi csoport kis lapjának a megjelenését, ezt csak alattomosságnak lehetne nevezni de le jött-mentezni olyan embereket, akik egyenként többett tettek a magyar népért, a magyar kultúráért, mint az összes Bakajsza Andrások együtt véve, ezeket összehasonlítani a “régi bevált” vezérekkel, már kész becsületsértés. Ezek között egy sincs, aki váltó hamisításért, sikkasztásért, zsarolásért szökött volna Amerikába. Nem ezek árultak bánya részvényt, Szabadság részvényt, nem ők csinálták a Hüségligát, Magyar- falvát, Pellenka mozgalmat, Aranyat-vasért és még kitudná megmondani a számát azoknak a fosztogatásoknak, amiket a régi kipróbált vezérek elkövettek a magyar újságok közreműködésével, illetve orgazdaságán val. A Fényes Lászlóról és Jászi Oszkárról szóló cikk figyelmeztetés volt a “régi kipróbált” vezérek felé, hogy jó lesz vigyázni, mert ezek a “jött-mentek” veszedelmes emberek, ezek bele látnak a kártyáitokba, jó lesz védelemről gondoskodni és ő, aki Rákosi Jenőtől tanulta a “hátba támadást” szívesen vállalkozik arra, hogy megvédje a vezéri pozíciókat ezektől a veszedelmesen becsületes emberektől, akiknek a gonoszsága már abból is ki látszik, hogy még pénzt sem kértek a magyarságtól. Végül illő tisztelettel kérdezzük a Szabadság szerkesztőjétől, aki még nem rég szintén “jött-ment” volt, miért jött- ment egy csomó kiváló tudós, művész, iró és miért nem az Eckhardt Tibor a politikai kalandor,'aki a szerkesztő ur fajtáját a háború után is “meg rendszabályozandó”-nak tartja. Erre a szerény, de kellemetlen kérdésre a válaszadás nem kötelező, de a Rákosi Jenő féle fajmagyarokra még vissza térünk. PICKET LINE Lapunk a közel múltban több ízben foglalkozott egy sztrájktörési esettel, amelyet egy “forradalmi” szervezet tagja követett el. A szervezet bürokratái elfogadták azt a mentséget, hogy a sztrájk nem volt “helyes” sztrájk lés igy a sztrájktörő, aki rendéri fedezettel tört át a picket vonalon, az nem szkeb. Ezt a nyakatekert logikát tisztességes munkás nem tudja megérteni és főleg azt nem,,hogy a szkeb állapítja meg azt, hogy helyes-e a sztrájk vagy nem. Minden tiszteséges embernek ebben a kérdésben való helyes állásfoglalását Mrs. Eleanor Roosevelt mondotta meg az elmúlt héten. Az elnök feleségének jegye volt egyik new yorki színházba. Amikor oda ment, látta, hogy a színház előtt picket line van. — A zenész unió piketeli a színházat — mire Mrs. Roosevelt visszafordult, kijelentve azt, hogy “I do not cross a picét line....” Mikor a színház vezetősége részéről azzal mentegetődztek, hogy a sztrájk nem fair (nem helyes), akkor is a válasz a következő volt: “I can’t cross a picét line — fair or unfair.” Ez igy is a helyes. Tiszteséges ember nem megy keresztül a picket vonalon, pláne nem rendőri fedezettel és főleg nem azért, hogy a sztrájkot megtörni segítse. Ezt a minden munkás előtt becsületes álláspontot ezek a “forradalmi” bürokraták megtanulhatnák az elnök feleségétől. MIÉRT ILY KÉSŐN? Egyetlen magyar lap volt a Bérmunkás, a m ely kereken visszautasította minden esetben a Hungarian Reference Library közleményeit, bármily tetszetős csomagolásba is volt az pakolva. Meg is indokoltuk ezt azzal, hogy ez a magyar kormány propaganda intézménye, az igazgatója a magyar kormány fizetett propagandistája, aki minden kulturális kö- penyeg alatt is Horthy, tehát náci propagandát végez. Mint ilyen regisztrálva is volt a külügyi hivatalban. Most hogy az amerikai kormány ezt a náci fészket is bezáratta, most megírja már egy-két lap is ezt a tényt, meg azt is, hogy mindazoknak a neveit, akik jóhiszeműen, mint kulturális intézménnyel éritkezésbe kerültek a; Reference Libraryval, az igazj gató ur átadta a magyar náci lapoknak, kik a címükre megindították a szemét lapjukat. Talán nem volna még most sem késő, ebből le vonni azt a tanulságot, hogy tisztességes anti- fascista, soha, semmi körülmények közt, nem lehet együtt az ilyen náci gyanús alakulatokkal és egyénekkel, anélkül, hogy saját magát is be ne szennyezze. EZ NEM LEHET! kiállt fel a jó bányász testvér, Himler Márton. Nem lehet, hogy a 40 millióval rendelkező Ingals leány a nácik szolgálatába állt volna és mint Hitler propagandista járta volna az America First gyűléseket. Hogy miért nem lehet ? Himler szerint azért, mert nagyon gazdag, hogy mérhetetlenül gazdag. És igy a szövetségi hatóságok tévedtek, amikor őnagyságát lakat alá tették. Mi éppen az ellenkezőjét állítjuk. Nem csak azért, mert őnagysága beismerte azt, hogy a náci követség szolgálatában volt, hanem azért is, mert az a 40 millió, amit az Ingalsok ösz- szeharácsoltak, igenis arra ösztökéli őket is, meg a többi milliomosokat is, hogy itt is^ Hit- lerizmus legyen, hogy a munkások annyira le legyenek igázva, hogy ne veszélyeztessék az ösz- sze rabolt vagyont. Bizony a fifth columnistákat, eltekintve a megkergült nácik és fascistáktól, nem a munkások, hanem a gyárosok, a részvényesek és azok íródeákjai között kell keresni és ha nagyon keresnék, akkor ez az Ingals leány igen nagy társaságot kapna maga mellé az osztályából. Mert az az osztály volt, amely a gyártást szabotálta és még most is szabotálja, ha nincs megfelelő profit, ők pénzelték az America First-öt, Coughlint, a Klánt és a többi máci alakulatokat, amelyért, hisszük, hogy eljön az idő, hogy egyenként és mint osztály is felelni fognak. I NE NEKED FORRADALOM! Háború van és egy nagyon begyulladt forradalmi szerkesztő, hogy a bőrét mentse, hát mocskolódik, rágalmaz, denun- ciál. De háború van és a szerkesztő elvtárs bármennyire is be van gyulladva, arról még is muszáj Írni, de nincs bátorsága arra, hogy véleményt mondjon, hát felüti a szent bibliát és Első Szent Dániel DeLeonnak, a csalhatatlan pápának az 1904-es Orosz-Japán háborúról szóló cikkét közli le. Hogy az menynyire nincs i összefüggésben a mai he(vzettel, az mellékes, a fő az, hogy “háború ellenes” de csak annyira, hogy abból a túl óvatos szerkesztőnek baja ne, essen. Ezt az ocsmány bujkálást, úgy hívják, hogy kud- liki forradalmiság. Adót fizess és nyögj Egy régi magyar közmondás szerint, “adós fizess, beteg nyögj!” szokták mondani, de a legújabb törvényhozás azt kívánja megteremteni, hogy igazán nyögve fogunk adót fizetni. \ Természetes, hogy a háborús pazarlás következtében az adó prést még nagyobb cilinderrel látják el, hogy a nyomást fokozzák. így még azokkal is adót akarnak fizettetni, akik csak 1,200 dollárt keresnek évente,; mindazon rejtett adókon felül, melyeket az árucikkek vásárlásával már úgyis fizetnie kelL Most még ezekkel is jövedelmi adót akarnak fizettetni, mind a mellett, hogy azt akarják, hogy a több nevű adók mellett, még hadi kölcsönöket is vásároljon a szegény ember. Azok a tízezer dolláros politikusok, képviselők, akik még a tizezer dolláron felül sok, sok mellék keresetre is szert tesznek, azon törik a fejüket, hogy tudnák az adónak nagy részét a kisebb keresetű munkásokon bevasalni, még akkor is, ha a kenyérnek egy részét kell tőlük elvenni. De nem mernek a nagy háborús hasznot hajtők pénztárcájához nyúlni, sőt azt a kormány jótállása mellett, legalább 12 százalékos haszonban részesítik. Most a mi kedves honatyáink által értelmezett demokratikus módszerint akarják az adót kivetni, mindenki egyformán fizessen jelszóval, nem a szerint, hogy ki mennyi hasznot, vagy jövedelmet éjlvez.A jövedelmi adót megszabó évi végösszeget igyekeznek leszállítani és az adó százalékot felemelni, nem számítva azt, hogy a 2,000 dolláron aluli évi bevétel csak szükségen aluli megélhetést ad egy családnak, pláne ha hozzá számítjuk a háborús drágaságokat az állandó áremelkedéseket. De mégis akadt szenátor, aki talán azért, hogy a lelkiismerete már nagyon bántotta — ha van ilyesmi a politikusoknál — vagy gondolta, hogy szavazat fogás szempontjából nagyszerű tétel, vagy tudja, hogy semmi lehetősége nincs az elfogadtatására, — Jós. Lee, oklahomai szenátor azt javasolta, hogy mindenki a képességéhez mérten kötelezve legyen hadi kölcsönök vásárlására. Az elgondolás szerint, aki kétezer dolláron felül keres, az a többletet fektesse be hadi kölcsönökbe. E terv szerint a legnagyobb ösz- szeg, amely a család fenntartására megtartható, csak háromezer dollár volna, a többit hadi kölcsönökre foglalhatnák le. Hát még ez is érdemes hir a Bérmunkás hasábjaira, ámbár a lelkiüdvösségembe merek fogadni, hogy nem lesz törvény belőle. De azért szenátor Lee sem pártolna olyan törvényt, mely szerint a 2,000 dolláron aluli jövedelemmel rendelkező családok semmi féle adót ne fizessenek, hiszen ennyi összeg kell a rendes megélhetésre, nem tekintve a háborús drágaságokat. Ez már 23 millió családot mentene fel az adó fizetésétől. Bizony, ilyen törvény javaslatra még szenátor Lee is azt mondaná, az lehetetlen, hiszen eszerint Oklahomában alig maradna adófizető egyén. Pedig csakis ilyen törvényjavaslat volna Nujság és arra méltó, hogy az ajánló képviselő kitüntetést, megemlítést és a nép háláját kivívja. Csak is ilyen törvény meghozatala volna nevezhető demokratikus törvénynek.
