Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-24 / 1199. szám
1942 január 24. BÉRMUNKÁS 1 oldal kell mondani: A forradalmat csak a munka mentheti meg és ' építheti fel, tehát: Dolgozni! Dolgozni! Dolgozni!” Ránk ez a beszéd tette a legmélyebb hatást. Hazaérkezve Kolozsvárra, a beszédet javaslatunkra a Nemzeti Tanács százezer példányban kinyomatta és elrendelte Erdély minden városában és községében való kiragasztását. Már a Károlyi forradalom idején tisztán látta, hogy a bukás — a nagyhatalmak állás- foglalása okán — elkerülhetetlen. Éles eszével és az ország gazdasági és politikai viszonyait ismerő szakértelmével gyorsan átlátta, hogy a forradalom a lerongyolt, meggyengült, elszegényedett és területileg egy- harmadára csökkent országban képtelen megvalósítani, amit tervbe vett és amit a kétségbeesett ország várt tőle. Minden szentimentalizmustól távol álló hideg eszével — az operáló orvos látszólagos, de szükséges kegyetlenségével — megcsinálta a teendők mérlegét és azzal a javaslattal lépett a munkásság akkori legfőbb kormányzó testületé, a Munkástanács elé, hogy a párt vonuljon ki a kormányzásból és fordítsa minden erejét a tömegek szocialista fegyelme zettségének visszaállítására. A romantikusok ezzel a hideg, józan és népszerűtlen javaslattal szemben azért szálltak síkra, hogy a párt vegye át az $gész kormányt, alakuljon szociáldemokrata kabinet. Délután 3-tól— reggel 7-ig — teljes 16 órán át — tartott a vita. Garami kisebbségben maradt. Végül is a két, illetőleg három irányzat megegyezett, hogy a szocialista miniszterek száma kettő helyett négy legyen. Amilyen mértékben nőtt a párt befolyása a kormányban olyan mértékben csökkent az a tömegekben. Garami ezt előre és tisztábban látta, mint az egész párt. A bolsevizmus készületlen találta, — de nem lepte meg. A hires 16 órás ülésen ezt mondta az 500 tagú munkástanácsnak: “önök, elvtársak, még a szociáldemokrata pártban fizetnek pártadót, de lélekben, gondolkodásban és főleg cselekedetekben már kommunisták.” A két párt egyesülése és a diktatúra kikiáltása órájában kilépett a pártból és elhagyta az országot. Máig se eldöntött kérdés, hogy joga van e a vezetőnek a nagy válság idején magukra hagyni a tömegeket?! De az se döntődött még el, hogy joguk van e a tömegeknek olyan lépésre ragadtatni magukat, aminek következménye esetleg romokba temetheti é v tizedek szorgos munkájának minden eredményét ? A forradalmak és ellenforradalmak még annyira a, forrongás és alakulás folyamatában tartják az egész társadalmi szerkezetet, hogy az események egymásrazuduló tömegéből nem is lehet még a helyes következtetéseket levonni. A nagy forradalmi hullám egyelőre a’ világháború második fejezetébe torkollott és mozgási törvényeit csak a nagy küzdelem befejezése után lehet majd megállapítani és értékelni. Az a tudomány, amely kezünkbe adja az egyén helyes értékelésének módszereit, még egyéb, ezután születendő tudományok méh ében várja azt a világot, amelyben nem csak szükség, hanem valóban lehetőség is lesz rá. Ez a tudomány majd több hozzáértéssel fog Garami emberi erényeiről és gyengéiről szólhatni. Mi most csak azt tudjuk, hogy a munkásmozgalom — forradalom. A forradalom vezetőjét, — a forradalmak erkölcsi mértékével kell mérni. Nem tudjuk magunk se, hogy dicséret e vagy gáncs, amikor megállapítjuk, hogy Garami volt az egyetlen ember Magyar- országon, akinek volt bátorsága vállalni a gyávaság vádját és otthagyni a tömegeket, amikor azok, — véleménye szerint, — téves utakra lendültek. Tragédiájának szörnyűsége és a magyar sorsnak vele szembeni galádsága abban vari, hogy beteljesedett jóslatai után a megvert baloldalon árulónak, a hatalomra került jobboldalon pedig az “uj viszonyokat megérteni nem képes, csökönyös forradalmárkodónak” tartották. Korán domborult sirhantjá- nál banális ürességekkel búcsúztatták azok, akiknek élete utolsó tiz évében igen nagyon terhére lett. Amikor halálhírét a bilincselt pesti sajtó szétvitte az elnémított proletárnegyedekbe, a szemek megteltek a fájdalom és a dac csillogó nedvességével és a kezek ökölbe szorultak. A pesti proletárok tudták, hogy óriás esett el; megvert, de majd feltámadó ügyüknek óriása. A temetőbe tóduló fekete embererdő odahordta a város minden vörös virágát a sírra, amely magába zárta a magyarországi dolgozók legtehetségesebb elő- harcosát. PENNSYLVANIA ÁLLAMBAN 323 BÁNYÁSZ VESZTETTE AZ ÉLETÉT A MÚLT ÉVBEN A bányaügyi hivatal jelentése szerint, Pennsylvania államban az elmúlt évben 323 halálos baleset történt. Ebből a számból a keményszén bányák 177, a puhaszenesek 146 halottal szerepelnek. A jelentés remélni engedi, hogy a most életbeléptetett ellenőrzési módszerek csökkenteni fogják a bányászat áldozat követeléseit. MUNKA KÖZBEN-------------------—”(gb) ROVATA----------------------------KATONAI SZELLEM A GYÁRBAN Pár hónappal ezelőtt, amikor először jöttem a gyárba, álmosan csoszogó öreg kapus fogadott s mutatta, hogy merre menjek. Reggel hét óra előtt már akkor is hűvös idő járt és az öreg csaknem elveszett kopottas felöltqj éhein, aminek gallérját feltűrte és nekem úgy tetszett, hogy szerette volna magát eltüntetni a köpenyeg- ben. Mostanában ugyanaz a kapus, rendőri egyenruhában mellén a csillogó jelvénnyel, derekán valami övvel, amin talán revolver-táska csüng elrejtve a köpenye alatt, mellét kitolva és amennyire csak tőle kitelik, pöttyösen, katonás magatartással fogad és néz meg egyenként, hogy valóban idetartozunk-e, nehogy bejusson az is, akinek itt nincs mit keresni valója. Az elviselt kabátnak rendőri uniformissá való átalakulása a gyár militarizálási folyamatát jelzi. A gyár ugyan már előzőleg is állami munkán dolgozott, de a félig-meddig katonai fegyelem bevezetése erre az utolsó négy hónapra esik. Az első lépés ehez a fényképes jelvények (badge) kötelező viselése volt. Csak is a jelvény felmutatásával lehet bejönni vagy elhagyni a telepét. És az öreg kapus, meg a segédei, — mert most már több egyenruhás segédet is kapott, — a kapunál mindig gondosan megnézik a badge-t. Az öreg munkások egy részét bosszantja a dolog, mert van olyan, aki már tiz éve együtt dolgozik a kapussal, de azért az öreg még a legjobb barátján is gondosan megnézi a jelvényt, mert ami parancs, az parancs és teljesíteni kell. Mikor aztán az egyik barátján hosszasabban nézte a jelvényt, az bosszankodva szólt oda neki: “Várj egy pillanatra, mást is megmutatok, hogy jobban megismerj !” Persze a körülállók alaposan kacagtak rajta. De benn a gyárban is megindult a katonai szellem ápolása. Először is öt nagy zászlót függesztettek ki s ezzel egyidő- b'en a fekete táblára kiragasztották a tengerészeti minisztérium táviratát, hogy ezentúl a gépeknek folyton-folyvást, heti 168 órát kell dolgozni. Amig eddig ha valaki elmaradt, nem igen törődtek vele, most behívják az irodába és igazolnia kell az elmaradást. Ha beteg, hívni kell a gyári orvost. Nem az emberért aggódnak, hanem azt akarják, hogy a .gép ne álljon egy napig sem. Aztán felkerültek a falakra a különböző hazafias plakátok, különösen a japánok támadása óta. “Keep them afloat”, — kiabálnak a falfeliratok a diesel munkásokra. “Keep them flying”, —- a jelszó ott, ahol repülőgép részeken dolgoznak és ahol tankokhoz készítenek valamit, a “Keep them rolling!” felírás buzdít. Természetesen óriási plakátok hirdetik a Defense bonds és bélyegek vásárlásának szükségességét, a Red Crossnak való adakozást, stb. MUNKÁS, SZERSZÁM ÉS SZERSZÁM MUNKÁS NÉLKÜL (Vi) Ez hihetetlennek hangzik, még a mai anarchisztikus termelési rendszerben is, de a tény az, hogy a szerszámkészítő műhelyekben, ahol dolgoznak nincsen elég szerszám és gép, mig ahol vannak gépek és szerszámok, ottan levannak zárva a műhelyek. Ezt személyes tapasztalatból ismerteti e sorok írója, mivel csak három hete cserélt munka helyet, olyan műhelyből, ahol 2000 toolmakernek volna elég szerszám és gép, olyan helyre, ahol csak egyszáz embernek volna elegendő szerszám. Az előbbi helyen alig háromszázan maradtak, a másik helyen vagy 500-an próbálnak dolgozni, de nincs mivel. Például, két függőleges marógép van az uj helyen, melyen boring munkákat lehetne csinálni, de csak az egyikhez volt boring chuck, a másikhoz csak három hét múlva küldtek egyet a Navy raktárból. Mindkettő uj gép volna. Órákhosszát kell várni high gaugere, vagy mikrométerre, nem szólva a szerszám gépekről, melyekre sorba kell regisztrálni, ha használni akarjuk és csak órák múlva tudunk hozzá jutni, közben nem tudunk semmit sem csinálni. Eredetileg csak hatvan emberre volt az uj műhely berendezve, most ötszázan vannak alkalmazva. Idehozzák a munkásokat Flintről a Buicktól és más General Motors telepekről, ahol minden felszerelés meg volna a sima és sikeres szer- számkészitéshez. A defense munkákat, a tömegtermelést, az hátráltatja, hogy nincs elég szerszám. A szerszámok készítését meg viszont az tartja fenn, hogy nagy tömegeket kicsi helyre, szerszámok nélkül, gépek nélkül össze zsúfolnak, ahol egymástól alig tudnak mozogni és pláne dolgozni. Amig ezrekre berendezett tool és die roomok üresen, a szerszámok tétlenül hevernek. Ez a kapitalista rendszer, mely még a háborús kényszer ideje alatt is következetes marad önön magához. (Bocsánat a rovat vezetőjétől, hogy a fentieket elmondandó ide tolakodtam.) IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
