Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-10 / 1197. szám
8 oidai BÉRMUNKÁS 1942 január 10. TÁRCA Í-- . - . '-------Az almafa alatt Irta: VÁRNAI DÁNIEL ....Óh bizony, merem állítani, hogy Valér volt legszebb leánya a világnak, noha volt neki egy nagy hibája, hogy tudniillik fából vala mind a két lába. Olyan szőke volt a haja, mint a vetés ha ráaranylik a nap és az arca.... az arca olyan volt, hogy az ember észre sem vette, hogy fából van a Valér lába.... Igen különös körülmények között találkoztam vele ezelőtt tiz esztendővel, amelyeket szintén el kell mondanom. Akkor az N északkeleti Magyarországon tartotta őszi gyakorlatait és mi, szegény katonák, szegény tótokkal éheztünk és velük együtt fáztunk a deres hajnalokon. Az az ezred, amelynek tizenhatodik századában jó magam is szolgáltam, azon a reggelen azzal a feladattal indult el a hegyek közül, hogy vonuljon arra meg arra, szállja meg a dombokat és akadályozza meg egy másik ezrednek az előnyomulását. Ez igen egyszerű föladat lett volna, ha az ezredes ur el nem téved a hegyek között és kétórai vonulás helyett nyolcórai csavargással nem vezeti az ezredet e vesze- delmeztetett dombokhoz. így azonban egy kicsit elfáradtunk és némelyikünket egy kicsit halálra is égette az égen lángoló napocska. Szerencsére az a másik ezred szintén eltévedt, éppen egy órát késett és a mi ez- redíink, teljesen kifejlődve, egy óra hosszán át a szántásban várta a támadást. Hanem, hogy az a “támadás” is milyen yolt? Szegény cimborák ott abban a másik ezredben úgy másztak előre, mint a csiga és a támadásuk abban állott, hogy egylyesztett nép fölött példátlanná vált. A zilált pénzügyek, a folyton szaporodó államadósságok nyomán a szociális bajok olyan elkeseredéssel törtek ki, hogy a dumát föl kellett oszlatni. A 516 indirekt módon választott képviselőből álló birodalmi gyűlés idejében a végrehajtó hatalmat a cárnak felelős minisztérium kezelte, az egyházi ügyeket a szent szinó- dus. Közigazgatásilag 34 kormányzóságra oszlott az ország, ezekben egy földbirtokosokból álló tiszta o s z t á 1 y t e frtület (zemsztvo) állott a kormányzó mellett. Sztolipin, az uj miniszterelnök, újból összehivatta a dumát amelyet azonban szabadelvű szelleme miatt ismét szétkergettek és uj választási törvény alapján egy harmadikat hoztak össze. A kivégzések és száműzetések tűrhetetlenné növelték a reakciót és Sztolipin 1911-ben merénylet áldozata lett. A világháború előtt az orosz imperializmus Finnország ellen állott hareba, Perzsiát akarta orosz érdekkörbe vonni és Szerbiát gyújtogatta a monarchia ellen. A világháborúban, nagy katonai balsikerek után, rettenetes áldozatokat szenvedett. A cár 1916 március 15-én leköszönt és az 1917. évi júliusi offenziva összeomlása után Oroszország különbékét kötött a központi hatalmakkal. más mellé rogytak a raj vonalakban és nagy immel-ámmal i elsütvén a puskájukat, leperzselték maguk előtt a füvet. Mégis, az egész ügynek komoly harci jellege volt. Már ami a formáját illeti, persze. Elől az előőrsök, fönt, balra a géppuskások és hátul az erdőben a tartalék. A tüzőrség mindkét' olda- lon, láthatatlan helyről, nagy puffogtatással pocsékolta az ország pénzét és némi lovascsapatok is kergették egymást valahol a völgyekben. Szóval, igen komoly volt a dolog, délután két órára már annyira komoly, hogy az ezredes igy szólt barátjához és segédtisztjéhez, bizonyos Lajoshoz: — Mit gondol, Lajoskám, megfőzték már az ebédünket? — Parancsára ezredes ur, úgy gondolom, hogy már készen van. Erre az ezredes ur magához intette a trombitást. — Na, Kecskeméti, — mondotta neki, — háromszor vigyázz, aztán roham.... Mig a trombitás harsogtatta a kürtöt, az ezredes leszállt a lováról, kihúzta a kardját és csámpásan bukdácsolt előre a szántásban. Igen szép látvány egy csám- pás ezredes, bukdácsolással és .szántással, komplikálva.... Nagyon szép egy ilyen délceg katona ! Az ezred nagynehezen föltá- pászkodott, a szuronyok rákerültek a puskák hegyére és közben dobok pergése és trombiták harsogása tüzelte a népeket a roham viharos lendületére. Amot tulnan sűrű puskaropogással válaszoltak a fiuk és mi emitt vagy nyolcszázan azt kiáltottuk, hogy “Hurrá!” aztán robogtunk előre, lefelé a dombokon. Én egymagám szá- gultam, mig el nem vágódtam és gurultam, gurultam lefelé, addig az almafáig, ahol Valér ült és friss zabkenyérrel kof- mos almát ebédelt éppen. A nyugodt falatozás rendszerint vig kedélyt ád az embernek és ezért Valér ilyen szókkal fordult hozzám: — Hová, hová, te katona? —Éppen csak idáig, — mondtam föltápászkodva —- és miután letettem a fűbe a puskámat és egy rázással melléje rúgtam a bornyumat, Valér mellé ültem aki nem ijedt meg tőlem, hanem az ölére mutatott. Néhány valmára és szívesen megkínált, hogy ebédeljek én is. — Köszönöm szépen a szívességedet, te szép tót leány.... mert a beszédedből úgy veszem ki, hogy tót vagy, az arcodnak pedig azt kívánom, hogy bár születne újra egy Pheidias Li- sippos, akinek királyi vésője legméltóbb volna isteni szépségedhez. Valér nem értett semmit virágos mondókámból, ’ tehát igy szólt: — Engem Valérnak hívnak.... te meg egyél ebből az almából, te katona. — Köszönöm! Mondám újra és meghatottan és valér öle felé nyúltam.... úgy nyúltam az almákért, hogy nyomban észrevettem azt is: ennek a szegény lánynak nin- csennek lábai. — Hol vannak a lábaid, Valér? — Itt mellettem a fűben.... — és csakugyan ott feküdt két faláb, lakkos topánkával a végén és a megfelelő szíjakkal felső végükön. — . : — Nem a falábaid, Valér, hanem az igaziak.... a hús, a vér meg az izmok.... — Azokat Amerikában hagytam.... — Amerikában? — Oh, yes! Mondhatom nem volt semmi kedvem az almákhoz. Tartottam a kezemben, a szivem elszorult és hideg borulat öntötte el homlokomat. — Hogy történt az a dolog, nem mondanád el? — Hát csak úgy, — mondta ő, — csak úgy.... az akna torkánál átszaladtam a sínen, jött a motor, oszt meg vót.... Oszt megvót!.... Milyen egyszerűen tudta mondani, még mosolygot is hozzá és a keze, amely párúás volt, puha és fehér, olyan nyugodtan ült az ölében, mintha mi se történt volna. Csak úgy, oszt megvót.... — Aztán haragszol-e ezért, Valér? . — Kire haragudnám ? — Hát Amerikára, meg a bányára — Mért haragudnám.... Ha az isten úgy akarta.... — Az isten.... no, meg— Valér szép arca elfehéredett és lassan mondta: — Nem szégyenled magad? Az istent bántani?.... Kis ideig csöndben ültünk egymás mellett, azután csak úgy találomra . megkérdeztem Valért: — Tudod, mi a kapitalizmus ? — Nemismerem. i — Hát azt hallottad-e már, i hogy pandurpolitika ? — Pandúrt már láttam is, — mondta Valér, — politikát még nem. — Hát ide hallgass, Valér. .. A pandurpolitika kergetett ki Amerikába, a kapitalizmus meg lemetszette a lábadat.... ! — Ne bolondoz velem.... miket beszélsz itt?.... Mondom, hogy a motor volt— Kis csönd után meg azt mondta: — Nem is kergetett senki. Magam mentem. — Hát jó az, hogy nektek Amerikába kell menni? Nem felelt mindjárt. — Nem tudom, — mondta aztán. — Nem tudod.... Hát nézz ide, Valér, nézz ide, gyöngyöm. Tudod ugy-e, hogy mi ez? Ez puska. Ennek harmincnyolc korona az ára. Ilyen van millió az országban. Ez meg szurony, az ára tizenkét korona, ebből is van egymillió.... Az meg egy tábori ásó, tiz koronát kóstál belőle egy darab.... Ebben a réztáskában, meg ebben a kisebb bornyuban nyolcvan darab éles töltény van, darabja egy hatos, ha nem több. Van belőle annyi az országban, mint égen a csillag.... Amott, abban a bornyuban van egy öltő posztóruha, rajtam is van egy.... hát ahogy engem látsz, vagy háromszáz olyan koronát mutatok neked, ami pénz ugyan, de nem ér semmit. Ha ezt most megszor- zod milliomszor, — tudsz-e szorozni, — no, mindjárt gondoltam, hogy nem tudsz, — hát milliomszor háromszáz korona meg ennek a duplája olyan sok pénz, hogy ki se tudom mondani... — Bizony sok. — Hát ha ezt a sok pénzt nem veszik el tőlünk, neked nem kellett volna Amerikába menni és most nem kopognál Izekkel a csúf falábakkal. — Tőlem nem vettek el semmit. — Ejnye, dehogy nem.... Hát azt sem tudod, mi az az adó? — Azt már tudom az isten verje meg! — Nohát.... Voltaképpen persze nem tudott semmit, ő is csak egy apró atom volt abból a nagy masz- szából, amely időnként fölkerekedik, aztán megy, mendegél vizen, szárazon és nem tudja, hogy mi az az igazi, ami olyan nagy erővel taszítja kifelé. Oktatni és nevelni őket?.... íme, Valér, aki almát ebédel zabkenyérrel és egészen megszokta a falábait. .. A nyugalom meg a sok “nem tudom”: a sötét és tompa visszhang, meg az úristen, aki mindezt a maga szent akaratával igy rendezte.... Ismertem egy embert, aki megsiratta a meloisi Vénusz karjait, amelyek elhullottak valahol, a sötét századok viharos méhé- ben.... egy humorista nyavajást akinek volt annyi ereje, hogy a művészet teremtő álmával odaálmodta volna Vénusz vállához isteni karjait. De mit csináltam volna én, egy szegény katona, az én időmnek ezzel a megcsufolt istennőjével, ezzel a csonka Valérral. .. Elfordultam, mert ő is igy kívánta. — Fordulj el, mert fölcsatolom a lábaimat.... Aztán megkértem szépen, elnyomva lelkem keserűségét. — Add ide, Valér a fehér kötődet. — Minek az neked katona? — Sírok egy kicsit, Valér. Meg akadnám törölni a szememet. AZ 1000 DOLLÁROS ALAPRA ITJ ABBAN BEFIZETTEK: Chicago: L. Földi 2.00. Cleveland: J. Halász 1.00; G. Kuhn 1.00; Wm. Berkovits 50 cent. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1942 január 3-ig: P. Kleidal, Akron............... 1 F. Pekárovich, Los Angeles 1 L. Birtalan, Cleveland....... 1 G. Vaszkó, New York_____ 1 J. Bodnár, Bridgeport....... 1 L. Lefkovits, Cleveland...... 5 J. Simon, Coraopolis........... 1 J. Zára, Chicago................ 3 J. Halász, Cleveland............. 1 G. Kuhn, Cleveland............. 2 B. .Farkas, Cleveland........ 1 J. Vizi, Akron.................. 4 P. Molnár, Los Angeles....... 1 J. Bognár, Hammond......... 1 J. Policsányi, Triadelphia.... 2 Rose Kontz, Cleveland....... 1 St. Visi, Lincoln Park......... 1 F. Koos, Terre Haute......... 3 J. Gyurcsek, Thornville....... 1 B. Gellen, Brunswick........... 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 1 J. Szabó, Akron................... 1 J. Bischof, Akron............... 2 St. Szabady, Chicago........... 1 J. Gulyás, Akron................ 2 J. Vanno, Zeigler................. 1 J. Munczy, Cleveland........... 1 I. Toth, Cleveland............... 1 J. Szilágyi, Cleveland_____ 2 J. Kollár, Cleveland............. 1 A. Gergely, Toledo_______ 1 Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
