Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-10 / 1197. szám

8 oidai BÉRMUNKÁS 1942 január 10. TÁRCA Í-- . - . '-------­Az almafa alatt Irta: VÁRNAI DÁNIEL ....Óh bizony, merem állítani, hogy Valér volt legszebb leánya a világnak, noha volt neki egy nagy hibája, hogy tudniillik fá­ból vala mind a két lába. Olyan szőke volt a haja, mint a vetés ha ráaranylik a nap és az arca.... az arca olyan volt, hogy az em­ber észre sem vette, hogy fából van a Valér lába.... Igen különös körülmények között találkoztam vele ezelőtt tiz esztendővel, amelyeket szin­tén el kell mondanom. Akkor az N északkeleti Ma­gyarországon tartotta őszi gya­korlatait és mi, szegény kato­nák, szegény tótokkal éheztünk és velük együtt fáztunk a deres hajnalokon. Az az ezred, amely­nek tizenhatodik századában jó magam is szolgáltam, azon a reggelen azzal a feladattal in­dult el a hegyek közül, hogy vo­nuljon arra meg arra, szállja meg a dombokat és akadályoz­za meg egy másik ezrednek az előnyomulását. Ez igen egysze­rű föladat lett volna, ha az ez­redes ur el nem téved a hegyek között és kétórai vonulás he­lyett nyolcórai csavargással nem vezeti az ezredet e vesze- delmeztetett dombokhoz. így azonban egy kicsit elfáradtunk és némelyikünket egy kicsit ha­lálra is égette az égen lángoló napocska. Szerencsére az a má­sik ezred szintén eltévedt, ép­pen egy órát késett és a mi ez- redíink, teljesen kifejlődve, egy óra hosszán át a szántásban várta a támadást. Hanem, hogy az a “támadás” is milyen yolt? Szegény cimborák ott abban a másik ezredben úgy másztak előre, mint a csiga és a táma­dásuk abban állott, hogy egy­lyesztett nép fölött példátlan­ná vált. A zilált pénzügyek, a folyton szaporodó államadóssá­gok nyomán a szociális bajok olyan elkeseredéssel törtek ki, hogy a dumát föl kellett osz­latni. A 516 indirekt módon választott képviselőből álló bi­rodalmi gyűlés idejében a vég­rehajtó hatalmat a cárnak fe­lelős minisztérium kezelte, az egyházi ügyeket a szent szinó- dus. Közigazgatásilag 34 kor­mányzóságra oszlott az ország, ezekben egy földbirtokosokból álló tiszta o s z t á 1 y t e frtület (zemsztvo) állott a kormányzó mellett. Sztolipin, az uj minisz­terelnök, újból összehivatta a dumát amelyet azonban szabad­elvű szelleme miatt ismét szét­kergettek és uj választási tör­vény alapján egy harmadikat hoztak össze. A kivégzések és száműzetések tűrhetetlenné nö­velték a reakciót és Sztolipin 1911-ben merénylet áldozata lett. A világháború előtt az orosz imperializmus Finnor­szág ellen állott hareba, Per­zsiát akarta orosz érdekkörbe vonni és Szerbiát gyújtogatta a monarchia ellen. A világhábo­rúban, nagy katonai balsikerek után, rettenetes áldozatokat szenvedett. A cár 1916 március 15-én leköszönt és az 1917. évi júliusi offenziva összeomlása után Oroszország különbékét kötött a központi hatalmakkal. más mellé rogytak a raj vona­lakban és nagy immel-ámmal i elsütvén a puskájukat, leper­zselték maguk előtt a füvet. Mégis, az egész ügynek komoly harci jellege volt. Már ami a formáját illeti, persze. Elől az előőrsök, fönt, balra a géppus­kások és hátul az erdőben a tar­talék. A tüzőrség mindkét' olda- lon, láthatatlan helyről, nagy puffogtatással pocsékolta az or­szág pénzét és némi lovascsapa­tok is kergették egymást vala­hol a völgyekben. Szóval, igen komoly volt a dolog, délután két órára már annyira komoly, hogy az ezredes igy szólt barát­jához és segédtisztjéhez, bizo­nyos Lajoshoz: — Mit gondol, Lajoskám, megfőzték már az ebédünket? — Parancsára ezredes ur, úgy gondolom, hogy már ké­szen van. Erre az ezredes ur magához intette a trombitást. — Na, Kecskeméti, — mon­dotta neki, — háromszor vi­gyázz, aztán roham.... Mig a trombitás harsogtatta a kürtöt, az ezredes leszállt a lováról, kihúzta a kardját és csámpásan bukdácsolt előre a szántásban. Igen szép látvány egy csám- pás ezredes, bukdácsolással és .szántással, komplikálva.... Na­gyon szép egy ilyen délceg ka­tona ! Az ezred nagynehezen föltá- pászkodott, a szuronyok ráke­rültek a puskák hegyére és köz­ben dobok pergése és trombi­ták harsogása tüzelte a népe­ket a roham viharos lendületé­re. Amot tulnan sűrű puskaro­pogással válaszoltak a fiuk és mi emitt vagy nyolcszázan azt kiáltottuk, hogy “Hurrá!” az­tán robogtunk előre, lefelé a dombokon. Én egymagám szá- gultam, mig el nem vágódtam és gurultam, gurultam lefelé, addig az almafáig, ahol Valér ült és friss zabkenyérrel kof- mos almát ebédelt éppen. A nyugodt falatozás rendszerint vig kedélyt ád az embernek és ezért Valér ilyen szókkal for­dult hozzám: — Hová, hová, te katona? —Éppen csak idáig, — mond­tam föltápászkodva —- és miu­tán letettem a fűbe a puskámat és egy rázással melléje rúgtam a bornyumat, Valér mellé ültem aki nem ijedt meg tőlem, ha­nem az ölére mutatott. Néhány valmára és szívesen megkínált, hogy ebédeljek én is. — Köszönöm szépen a szí­vességedet, te szép tót leány.... mert a beszédedből úgy veszem ki, hogy tót vagy, az arcodnak pedig azt kívánom, hogy bár születne újra egy Pheidias Li- sippos, akinek királyi vésője legméltóbb volna isteni szépsé­gedhez. Valér nem értett semmit vi­rágos mondókámból, ’ tehát igy szólt: — Engem Valérnak hívnak.... te meg egyél ebből az almából, te katona. — Köszönöm! Mondám újra és meghatottan és valér öle felé nyúltam.... úgy nyúltam az almákért, hogy nyomban észrevettem azt is: ennek a szegény lánynak nin- csennek lábai. — Hol vannak a lábaid, Va­lér? — Itt mellettem a fűben.... — és csakugyan ott feküdt két faláb, lakkos topánkával a vé­gén és a megfelelő szíjakkal fel­ső végükön. — . : — Nem a falábaid, Valér, ha­nem az igaziak.... a hús, a vér meg az izmok.... — Azokat Amerikában hagy­tam.... — Amerikában? — Oh, yes! Mondhatom nem volt semmi kedvem az almákhoz. Tartot­tam a kezemben, a szivem el­szorult és hideg borulat öntötte el homlokomat. — Hogy történt az a dolog, nem mondanád el? — Hát csak úgy, — mondta ő, — csak úgy.... az akna torká­nál átszaladtam a sínen, jött a motor, oszt meg vót.... Oszt megvót!.... Milyen egy­szerűen tudta mondani, még mosolygot is hozzá és a keze, amely párúás volt, puha és fe­hér, olyan nyugodtan ült az ölében, mintha mi se történt volna. Csak úgy, oszt megvót.... — Aztán haragszol-e ezért, Valér? . — Kire haragudnám ? — Hát Amerikára, meg a bányára — Mért haragudnám.... Ha az isten úgy akarta.... — Az isten.... no, meg— Valér szép arca elfehéredett és lassan mondta: — Nem szégyenled magad? Az istent bántani?.... Kis ideig csöndben ültünk egymás mellett, azután csak úgy találomra . megkérdeztem Valért: — Tudod, mi a kapitalizmus ? — Nemismerem. i — Hát azt hallottad-e már, i hogy pandurpolitika ? — Pandúrt már láttam is, — mondta Valér, — politikát még nem. — Hát ide hallgass, Valér. .. A pandurpolitika kergetett ki Amerikába, a kapitalizmus meg lemetszette a lábadat.... ! — Ne bolondoz velem.... mi­ket beszélsz itt?.... Mondom, hogy a motor volt— Kis csönd után meg azt mondta: — Nem is kergetett senki. Magam mentem. — Hát jó az, hogy nektek Amerikába kell menni? Nem felelt mindjárt. — Nem tudom, — mondta aztán. — Nem tudod.... Hát nézz ide, Valér, nézz ide, gyöngyöm. Tu­dod ugy-e, hogy mi ez? Ez pus­ka. Ennek harmincnyolc koro­na az ára. Ilyen van millió az országban. Ez meg szurony, az ára tizenkét korona, ebből is van egymillió.... Az meg egy tábori ásó, tiz koronát kóstál belőle egy darab.... Ebben a réz­táskában, meg ebben a kisebb bornyuban nyolcvan darab éles töltény van, darabja egy hatos, ha nem több. Van belőle annyi az országban, mint égen a csil­lag.... Amott, abban a bornyu­ban van egy öltő posztóruha, rajtam is van egy.... hát ahogy engem látsz, vagy háromszáz olyan koronát mutatok neked, ami pénz ugyan, de nem ér semmit. Ha ezt most megszor- zod milliomszor, — tudsz-e szo­rozni, — no, mindjárt gondol­tam, hogy nem tudsz, — hát milliomszor háromszáz korona meg ennek a duplája olyan sok pénz, hogy ki se tudom monda­ni... — Bizony sok. — Hát ha ezt a sok pénzt nem veszik el tőlünk, neked nem kellett volna Amerikába menni és most nem kopognál Izekkel a csúf falábakkal. — Tőlem nem vettek el sem­mit. — Ejnye, dehogy nem.... Hát azt sem tudod, mi az az adó? — Azt már tudom az isten verje meg! — Nohát.... Voltaképpen persze nem tu­dott semmit, ő is csak egy ap­ró atom volt abból a nagy masz- szából, amely időnként fölkere­kedik, aztán megy, mendegél vizen, szárazon és nem tudja, hogy mi az az igazi, ami olyan nagy erővel taszítja kifelé. Ok­tatni és nevelni őket?.... íme, Valér, aki almát ebédel zabke­nyérrel és egészen megszokta a falábait. .. A nyugalom meg a sok “nem tudom”: a sötét és tompa visszhang, meg az úr­isten, aki mindezt a maga szent akaratával igy rendezte.... Is­mertem egy embert, aki meg­siratta a meloisi Vénusz karja­it, amelyek elhullottak valahol, a sötét századok viharos méhé- ben.... egy humorista nyavajást akinek volt annyi ereje, hogy a művészet teremtő álmával odaálmodta volna Vénusz vállá­hoz isteni karjait. De mit csi­náltam volna én, egy szegény katona, az én időmnek ezzel a megcsufolt istennőjével, ezzel a csonka Valérral. .. Elfordultam, mert ő is igy kívánta. — Fordulj el, mert fölcsato­lom a lábaimat.... Aztán megkértem szépen, el­nyomva lelkem keserűségét. — Add ide, Valér a fehér kö­tődet. — Minek az neked katona? — Sírok egy kicsit, Valér. Meg akadnám törölni a szeme­met. AZ 1000 DOLLÁROS ALAPRA ITJ ABBAN BEFIZETTEK: Chicago: L. Földi 2.00. Cleveland: J. Halász 1.00; G. Kuhn 1.00; Wm. Berkovits 50 cent. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1942 január 3-ig: P. Kleidal, Akron............... 1 F. Pekárovich, Los Angeles 1 L. Birtalan, Cleveland....... 1 G. Vaszkó, New York_____ 1 J. Bodnár, Bridgeport....... 1 L. Lefkovits, Cleveland...... 5 J. Simon, Coraopolis........... 1 J. Zára, Chicago................ 3 J. Halász, Cleveland............. 1 G. Kuhn, Cleveland............. 2 B. .Farkas, Cleveland........ 1 J. Vizi, Akron.................. 4 P. Molnár, Los Angeles....... 1 J. Bognár, Hammond......... 1 J. Policsányi, Triadelphia.... 2 Rose Kontz, Cleveland....... 1 St. Visi, Lincoln Park......... 1 F. Koos, Terre Haute......... 3 J. Gyurcsek, Thornville....... 1 B. Gellen, Brunswick........... 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 1 J. Szabó, Akron................... 1 J. Bischof, Akron............... 2 St. Szabady, Chicago........... 1 J. Gulyás, Akron................ 2 J. Vanno, Zeigler................. 1 J. Munczy, Cleveland........... 1 I. Toth, Cleveland............... 1 J. Szilágyi, Cleveland_____ 2 J. Kollár, Cleveland............. 1 A. Gergely, Toledo_______ 1 Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom