Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-02 / 1213. szám
8 oidai BÉRMUNKÁS 1942 május 2. | TÁRCA | A beszélő baba — Irta: KOZMA ANDOR — — Mademoiselle, szóljon El- lácskának, hogy meglátogatjuk őt szobájában. Meg fogja mutatni a vendég bácsinak, hogy mi mindent kapott karácsonyra. — Oui, madame. A francia bonne nesztelenül kisurrant. Ellácska mamája még kis ideig a szalonban csevegett velem, hogy időt adjon a kicsikének és bonnej ának, elkészülni kettőnk látogatására. A gyermek nagyon ideges — mondá —nem szabad őt hirtelen meglepni. Aztán beléptünk Ellácska szobájába. Tágas, világos, szellős, szép szoba ez. Előkelő levegőjét nem kevesbítik felesleges függönyök vagy szőnyegek. Bútorzata okos és tökéletes. Mi sem hiányzik belőle, a mire egy gazdagságban, jó ízlésben és egészségben nevelődő nyolc esztendős kisasszonykának szüksége van, vagy szüksége lehet. De nincs is benne semmi több. Az egyik sarokba tolva, ott áll még a plafonig érő, pompás, terebélyes karácsonyi fenyő. Gyertyái már kiégtek a nagy estén, de aranyos, színes dísze még csillog a sötét zöld ágakon s a tiszta légben diszkrét fenyőillat vegyül. A fa tövében dús kirakata a szép és drága játékszereknek. Hirtelen, felületes becslés után, úgy ítélem, hogy összes árukból egy évig eltengene valami kis hivatalnok család. Ellácska gyönyörű kis baby s finom bókocskával fogad bennünket. Nem leptük meg, tehát nem is ideges, üdvözlésünk után szépen visszavonul a fa mellé, játékszerei közé. El van rá készülve, hogy a Jézuska adományaira vonatkozó kérdéseket fogok hozzá intézni és öntudatosan várja azokat. — Ah, édes Ellácskám maga ugyancsak jól viselhette magát. Mert lám, milyen sok szépet hozott magának a kis Jézus. — Ó igen igyekeztem, hogy a mademoiselle meg a mama meg legyenek velem elégedve. — És maga is meglehet elégedve a Jézuskájával. — Ó igén, nagyon boldog vagyok s köszönöm ezt a sok szépet. — Lám. lám, milyen derék nagy baba az a szőke, otf középen. —Ez? — Az. — No, ez nem valami különös. A haja nagyon is világos szőke s olyan durva, mint a kóc. Nem is lehet fésülni. A ruhája sem eléggé divatos. Ellácska fitymálása egy kissé megzavart; különösen, mert kelletlenül vettem észre, hogy véletlenül éppen azt a babát tettem szó tárgyává, melyet magam voltam bátor Ellácska karácsonyfájára küldeni. Most már mégis csak megakartam menteni a tiz forintos baba becsületét. — De bizony Ellácskám, ne vesse meg olyan nagyon ezt a szegény babát. Nézze csak — tán még észre sem vette — hiszen ez beszélni is tud. íme meghúzom ezt a zsinórt s most szól: “má-má.” — Azt úgy is tudtam, hogy ez beszélő baba. — És magának még az sem' imponál ? — Nem bizony, mert ez csak azt az egy szót tudja, hogy “má má”. De nekem Van két másik beszélő babám is — az egyiket még tavaly kaptam karácsonyra a másikat meg a névnapomra — azok két szót tudnak. Azt is, hogy “pá-pá” s azt is, hogy “má-má”. Azok persze nagyobbak is, szebbek is, mint ez. — Hát azok a csodababák hol vannak? — Azok már el vannak zárva a szekrényben. — Hát azokkal már nem is játszik? — Nem; azokat már meguntam. Kezemben tartottam a szerencsétlen beszélő bábut, mely bár keserves tiz forintomba került, csupán egy szót tudott s igy meg sem nyerhette Ellácska tetszését. Hogyis, mikor ő már megunt két szebbet, holott azok két szót tudtak. S elgondolkozva mindazon, a mit e kedves, müveit és előkelő gyermektől az imént hallottam, félig készakarva, félig szórakozottságból, leejtettem a beszélő babát a földre. A nagy koppanásra Ellácska kissé összerezzent, majd odapillantva a földön fekvő babára, harsány, kedves gyermeki kacagásra fakadt. — Ha-ha-ha, betörött az orra! Ha-ha-ha. A mademoiselle és a mama, a kik eddig a szoba túlsó sarkában ;társalogtak, megjbot- ránykozva futottak Ellácská- hoz. Az istenért, micsoda illetlen kitörése ez a féktelen kedélynek ! Én azonban pártjára keltem Ellácskának. — Boldognak érzem magamat, hogy legalább ügyetlenségemmel sikerült egy kis örömet okozni. az édes gyermeknek. A mademoiselle ennek dacára sem engedett nevelési elveiből. Végre is — mondá — lett légyen az a baba bármilyen, még is csak a Jézuska ajándéka volt. S bizonyára fáj is neki, hogy az orra betörött. így hát nem illik örvendezni a vesztén, egy jó kis leánynak. — De mademoiselle, hiszen egy szón kivül semmit sem tudott beszélni, a buti! — Az mindegy. S utóvégre ha örvendez is valamin egy illedelmes kis leány, azért nem fog mindjárt hahotázni. De nem ám! Ellácskát magára hagytuk a betört orrú beszélő bábuval és a nevelési elvek dolgában kérlel- hetlen mademoisellel. A szalonban gratuláltam a mama őnagy- ságának ehhez a kitűnő nevelő leányhoz. Nagyon meg volt vele elégedve ő is, meg a férje is, a ki közben szintén haza érkezett. Ezekkel elteáztunk s elbeszélgettünk vagy egy órát. Mikor haza indulva lementem a lépcsőn, véletlenül az udvarra esett egy pillantásom. Az oda nyíló első földszinti ablakból világosság áradt ki. Függöny nem volt rajta s az ember akaratlanul is belátott a szoba belsejébe. Ott pedig a földön egy boldogan nevető kis leány térdelt egy szék előtt s szemben véle a széken, nagy mereven üldögélt a — betörött jorru beszélő baba. Hohó, hisz ez igen érdekel engem! A világos szoba a házmesteré volt. Előbb a konyhába nyitottam be. A házmesterné ismert s- mosolyogva egyezett bele, hogy meglepjem a kis leányát. Úgy látszik ebből, hogy ez a gyermek nem ideges. — Adjon isten. Mi tetszik? — Semmi különös, csak téged akartalak megnézni. — Jó estét, te kis leány. — Hát tetszik engem ismerni ? — Hogy ne, csak a nevedet nem tudom. Mi is a neved? — Házmester Jutka. — Aztán mivel mulatsz? — Ezzel a gyönyörű, édes. kedves babával. — De hiszen be van törve az orra. — Baj is az, mikor még beszélni is tud! Tetszik hallani: “má-má”. Jaj úgy szeretem, meg tudnám. enni ezt a drága- látost!- — No bizony, hisz’ többet se tud annál áz egy szónál. — Nem ám ha más is van itt. De mikor csak keften vagyunk, akkor még olyan sok szép mindent tud beszélni. És mindent ért. Előbb már elmondtam neki minden mesét, a mit tudok: Hófehérkét, Hamupipőkét, Vas- óru bábát, — mind értette, még nevetett is rajta. Aztán ő is mesélt nekem. — Az már nem igaz Jutka. — No, úgy nem igaz, hogy más is hallhatná; mert igen csöndes, vékony hangja van, még a szunyogdöngésnél is halkabb. De ha rányomom a fülemet az ő szájára, én hallom. Igazán! — És mikor, hogyan jutottál ehhez a beszélő babához? — Ma este, mikor hazajöttem — mert délután a szomszédban voltam hóembert rakni a fiukkal — itt találtam a széken. A Háziúr Elláé volt, de az kidobta a hóra. Hát a Jézuska meglátta, megsajnálta, fölvette és behozta nekem. Az édes anyám mondta, hogy igy történt. Az isten áldja meg érte a Jézuskát Nincs is ennél szebb baba az egész világon! És Házmester Jutka megint térdre borult a szék előtt, amelyen mereven trónolt a betört orrú, cifra beszélő baba. Valóságos imádatba merülve szemlélte egy ideig a torz figurát, majd a gyönyörűségtől reszkető kézzel kereste és húzta meg a beszélő szerkezet zsinórját. “Má-má” — nyöszörögte a baba. Házmester Jutka pedig tomboló kacagással kapta keblére s mint valami kis őrült táncolta vele körül a dohos szegényes szobát. Lelkemre mondom, hogy e percben nem sajnáltam többé a tiz forintomat. AKRON, O. — A magyar nyelvű IWW-isták a hónap első vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Magyar Házban. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. A. Alakszay, Akron 2.00 Mrs. J. Bischoff, Akron 2.00 Mrs. J. Deák, Akron........ 2.00 Mrs. L. Decsi, Akron..... 2.00 Mrs.özv. I. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Wm. Fay, Akron.... 2.00 Mrs. P. Kern, Akron....... 2.00 Mrs. G. Rauch, Akron.... 2.00 Mrs. J. Schwindt, Akron.. 2.00 Mrs. J. Vizi, Akron....... 2.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls 2.0(1 Mrs. Mary Mayer, Phila 1.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 2.00 Mrs. St. Török, Atl. City 2.00 Harc a tüdőgyula- dás ellen (Folytatás a 6-ik oldalról) ily bacillusokkal beoltott állatok véréből készült szérummal kísérleteztek, de még eddig egyöntetű eredmény nélkül. Ezért legfontosabb a friss levegő kezelés és gondos ápolás. A magánházakban bekövetkező tüdőgyuladás-esetek nagyobt) halálozási aránya épen annak tulajdonítható, hogy azokban hiányzanak a kellő egészség- ügyi berendezések, a gondos ápolás, és a hozzátartozók részéről annak megértése, hogy a krízis bekövetkeztéig a betegnek úgyszólván óránként orvosi ellenőrzés alatt kell lennie. Épen ezért sok esetben határozottan ajánlatosabb a jól felszerelt kórházban való gyógykezelés. Miként védekezhetünk a tü- dőgyuladás ellen? I 1. Kerüljük az érintkezést oly 'emberekkel, kik köhögnek vagy trüszkölnek, vagy a meghűlés más jeleit mutatják. 2. Ne utazzunk tultömött villanyoson, ha csak rövid utat kell megtennünk. Legalább egy mértföldet gyalogoljunk naponta: tiz évvel meghosszabbítjuk vele életünket. 3. Kerüljük a zárt vagy rosz- szul szellőztetett helyiségekben való tömeg-gyűléseket. A rossz párás levegő nemcsak ellenálló képességünket gyöngíti meg, hanem benne könnyebben kapunk át fertőzést másoktól. 4. Ne igyunk pálinkát, whis- keyU A szesszel való visszaélés az oka sok tüdőgyuladásnak: meggyöngiti testünk ellenállását és az oka annak, hogy miért hal meg annyival több férfi tü- dőgyuladásban, mint nő. 5. Ne féljünk a friss levegőtől, szellőztessük lakásunkat állandóan, különösen pedig hálószobánkat. A hideg levegő egyedül nem okoz tüdőgyuladást, minek bizonyítéka, hogy a sarki utazók sohasem kapják meg. 6. Vegyünk minden meghűlést komolyan: lázas érzés, gyengeség esetén maradjunk itthon, feküdjünk ágyba, hivassunk orvost és igy vegyük elejét a komolyabb bajnak. Dr. R. Kovács
