Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-10 / 1197. szám

1942 január 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal “HARC!” A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége “Harc!” címmel mimeografált röpiratot adott ki, amely számos igen ér­tékes cikket, verset és informá­ciót tartalmaz az amerikai ma­gyar demokratikus mozgalom fejlődésére vonatkozólag. A 12 oldalra terjedő röpiratot Dr. Vámbéry Rusztem, a Demokra­tikus Szövetség végrehajtó bi­zottsága elnökének iránytszabó cikke nyitja meg, melyet sor­ban követnek Dr. Jászi Oszkár, Fényes László, Vincze Sándor, Fekete Sólymos Péter, Szenes Piroska és Bojsza János cikkei. Károlyi Mihály távirati üdvöz­lete, Faludy György kitűnő ver­se és a demokratikus mozga­lomra vonatkozó adatok egészí­tik ki a kis füzetet. Az információk során meg­tudjuk, hogy a demokratikus magyarok mozgalma már átter­jedt Kanadára, Mexikóra, vala­mint Bolivia, Uruguay, Chile, Brazília, Paraguuay és Argentí­na dél-amerikai államokba is, ahol mindenütt tömegesen él­nek magyarok, ( a Horthy ura­lom menekültjei), megalakítot­ták a helyi csoportokat, ame­lyek harmonikusan a k arnak együttműködni a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsé­gével. Ugyancsak megtudjuk a röp- iratból, hogy a Demokratikus Szövetség “Szabad Magyar Fo­rum” név alatt előadásokat rendez az ország különböző vá­rosaiban. Az előadók névsorá­ban a már fentebb felsorolt egyéneken kívül ott látjuk Dr. Halasi Béla, Kéri Pál, Ignotus Hugó, Lorsy Ernő, Moholy- Nagy László és Schultz Ignác neveit is, akik mindannyian is­mert képviselői a magyar iro­dalomnak, művészetnek vagy újságírásnak. Noha nem mondják, de a be­fejező felhívásból, amelyben kritikát és tanácsot kérnek, ar­ra következtetünk, hogy a “Harcot!” bizonyos időközön­ként igyekszenek m e g j e 1 e n- tetni. Az érdeklődőknek az igen érdekes röpiratból készséggel küld a központi titkár, Dr. J. Terebessy, 325 East 80th St.., New York, N. Y. Mint a “Harc!” legfontosabb cikkét, — amivel korántsem kí­vánjuk a többit lekicsinyelni,— itt közöljük Dr. Jászi Oszkár Írását, amennyiben az igen éle­sen, félre nem magyarázható módon jelöli meg a Demokrati­kus Szövetség céljait és leszö­gezi az általunk is oly sokszor és már régen hangoztatott tényt, hogy a magyar uralkodó osztályt teljes felelősség ter­heli a nácizmus megerősödésé­ért, mert segítséget nyújtott annak születése első pillanatá­tól kezdve. Mit tehetnek és mit tegyenek magyar származású amerikai polgárok sezrencsétlen szülőha­zájukért a mai végveszélyben? Svájc mintájára Dunai Szö­vetséget teremtsenek. 5) Amig ilyen uj Magyar- ország és ilyen Szövetség lét­re nem jön, minden “béke” csak újabb cselszövényt és az uralkodó osztályoknak újabb hadi készülődését eredmé­nyezheti. Senki sem hajthat­ja végre a szükséges átalakí­tást, aki közvetlen vagy köz­vetett, nyílt vagy titkos kap­csolatban áll a mai feudális- fascista rendszerrel. Minden ilyen törekvés elkerülhetetle­Mit tehetnek és mit tegyenek magyar származású amerikai polgárok sze­rencsétlen szülőhazájukért a mai végveszélyben? Minthogy most az összes fasiszta országokkal háborús viszonyban vagyunk, külügyi hivatalunk érthetően rossz szemmel néz minden politikai tevékenységet, amely az amerikai közvélemény egy­ségét a háború idején veszé­lyeztethetné. Figyelemmel a külügyi hi­vatalnak ez állásfoglalására, nekünk, magyar származású amerikai polgároknak min­den törekvésünket arra kell irányítani, hogy az Egyesült Államok valamint Szövetsé­geseink felelős vezetőit tény­beli bizonyítékokkal és azok­nak tárgyilagos elemzésével a jövőbeli békének főbb kívá­nalmairól meggyőzzük. Az Egyesült Államok és a ma­gyar nép érdekei minden lé­nyeges ponton megegyeznek, föltéve, hogy ismerjük a kö­vetkező tényeket: 1) Magyarországnak mai feudális-fascista p o 1 i t i kai szerkezete jelentős volt azon tényezők közt, amelyek Eu­rópát katasztrófába taszítot­ták. Nem igaz, hogy Horthy tengernagy kormányzata a náci támadás ártatlan áldo­zata. Ellenkezőleg, ez a kor­mányzat volt az első fascista- terrorista rendszer Európá­ban, amely kezdettől fogva szorgalmazta a szövetséget a fascistákkal és a nácikkal, hogy Magyarország régi ha­tárait helyreállítsa. 2) Ez a mai feudális-fas­cista uralom elkerülhetetlen eredménye volt annak az el­avult mezőgazdasági rend­szernek, amelyben a nagy­birtok a lakosság nagyobb felét szolgai nyomorúságba döntötte. Polgári Jogok dek­larációjának hiányában nin­csen mód Magyarországon a népi erők megszervezésére. 3) A mai feudális-fascista t rendszert elsősorban Szent István Birodalma határainak helyreállítása érdekli, részint mert a hódítás, az ur- és szolga fajok eszmekörében él, részben mert az uralkodó osztályok birtokainak az Utódállamokban történt ki­sajátításával vesz teséget szenvedett. 4) Ennélfogva semmiféle uj európai rend nem képzel­hető amig Magyarországnak mai politikai és társadalmi szerkezete fennáll. Csak a feudális nagybirtok kisajátí­tása, Magyarország és a szomszédos államok törvény­hozási és közigazgatási rend­szereinek teljes demokratizá­lódása után fejlődhetnek ki olyan feltételek, amelyek sza­badságot és jólétet biztosíta­nak e nemzetnek és igy al­kalmassá teszik őket, hogy nül a régi rend fennmaradá­sát jelenti, valamilyen uj Horthy, más Quislingek vagy akár a Habsburg restauráció anakronisztikus tervével. Ha ez megtörténik, egy-két nem­zedéken belül uj világhábo­rúra számíthatunk. Ezeknek az egyszerű té­nyeknek és a köztük fennál­ló kapcsolatnak megértése nélkül nem lehet józan tervet alkotni Közép-Európának helyreállítására. Jászi Oszkár. Oroszország története Oroszország területének leg- í régibb lakói a szláv és finn-ugor törzsek voltak, aki két a Szármát-sikságon, a Skandiná­viából jött normannok, vareg vagy rusz nevű törzse egyesí­tett egy államhatalom alatt. Ru- rik (862) volt a dinasztiaalapitó, aki egyeduralkodó lett. Az ál­lam központja Novgorod, ké­sőbb Kiev lett. 998 körül Vladi­mir fejedelem alatt váltak az Oroszok keresztényekké és a görögkeleti egyházhoz csatla­koztak. Véres belviszályok után amelyeket kegyetlen oligarchi­ák folytatták egymással a 11-ik század közepén Oroszország több kissebb fejedelemségre oszlott. Ezek a kievi nagy feje­delem fönhatósága alatt voltak de egymással századokig belső civódásban éltek. A folytonos harcok megkönnyítették a mon­gol áradat (1224-1280)’sikerét. A tatárok Kiev földulása után véget vetettek Oroszország füg­getlenségének és uralmuk 200 évig tartott. Fejedelmük ebben az időben tette át székhelyét Moszkvába. (Innen a moszkavi- ták, muszka elnevezés.) Az or­szág függetlenségét Nagy Iván cár (1462-1505) állította vissza. Utódai közül Rettenet.es Iván, a legvéresebb kezű despota, véget vetett a kazáni és asztrakháni tatár kánságoknak. A Rurik család 1598-ban kihalt és min­den eddiginél véresebb küzdel­mek után 1613-ban a Romanov- dinasztia került uralomra.Nagy Péter cár (1689-1725) volt a féktelenné fajult orosz imperia­lizmus elindítója, aki már föl­fedezte Konstantinápoly föld­rajzi fekvésének előnyeit és Ázsia belseje felé épugy, mint Skandinávia irányában kiépítet­te azokat az orosz aspirációkat, amelyek századokig veszedel- meztették Európa békéjét. Nagy Péter tette az egyetlen szláv nagyhatalommá Oroszor­szágot. Tüzzel-vassal formálta át az államéletet, európai mű­veltséget, szokásokat honosi- sittatt meg minden nemzeti és vallási hagyomány ellenére. A svédektől elvette a Keleti-ten­ger partvidékét és ezzel tengeri utat nyitott Nyugat-Európa fe­lé. 1703-ban alapította az uj fő­várost, Szent Pétervárat. II. Katalin (1762-1769) uralma, a női uralom minden árnyával folytatta a hóditó politikát, amely Lengyelország elfoglalá­sára és a törököknek Európából való kiűzésére irányult. Len­gyelország területén megosz- toszkodott Poroszországgal és Ausztriával, a törököktől a Fe­kete tenger északi partvidékét és a Krimi-félszigetet hódította el. I. Sándor (1801-25) szövet­kezett Napóleonnal és jelenté­keny területgyarapodás (Finn­ország és Besszarábia) után a francia háborúkba keveredett, amelyek tömérdek vérbe és pénzbe kerültek. Napoleon ellen ázövetségre lépett és megsze­rezte a lengyel korályságot. Oroszország eközben egyre na gyobb befolyást biztosított ma­gának a Balkánon és 1815-ben, Napoleon bukása után, vezérál­lamává lett a szent szövetség­nek és vezető szerepet vitt a reakciós európai politikában. A féktelen despotizmus folytató­dott I. Miklóssal (1825-Í855), aki 1849-ben, mint Ausztria ré­gi szövetségese, a magyar sza­badságharcot leverte 1853-56- ban zajlott le a krimi háború, de Franciaország és Anglia szövetsége megakadályozta a törökök elleni tervek keresztül­vitelét. Oroszország kárpótlá­sul Kelet és Középázsiában ter­jeszkedett. (Kaukázus, Amur­vidék, Khiva, Bokhara.) II. Sándor (1855-81) uralkodásá­val állandósultak a forradal­mak. Azut újból előtérbe került a balkáni hóditó politika, de az 1877-78-iki orosz-török háború eredményeitől az egyesült ha­talmak föllépése ismét megfosz­totta az orosz imperializmust. Az 1878-iki berlini kongresszus önálló államokat létesített a Balkánon és ezzel állandó tűz­fészket teremtett Európában. II. Sándor 1861-ben szabadítot­ta föl a jobbágyokat. A nihilis­ták merényletének esett áldoza­tul. III. Sándor (1881-94) a legridegebb a b szolutizmussal egészen a pánszláv politika és az orthodox egyház szolgálatá­ban állott. Fia, II. Miklós, a hármasszövetség létesülése után, 1897-ben kötötte meg az orosz-francia szövetséget, ami­nek döntő jelentősége volt az európai politika kialakulására. 1900-ban megszállották Mand­zsúriát, majd erős befolyást akartak biztosítani maguknak Korea északi felére, mire 1904, évi orosz-japán háború követ­kezett, amelynek' során nagy csorba esett az orosz imperia­lizmuson. A keletázsiai hódítá­soknak gátat vetettek a belső forrongások és merényletek és a cár 1905-ben Witte miniszter- elnök tanácsára némi alkot­mányt adott, amennyiben biro­dalmi gyűlést, dumát hivott egybe és annak megadta a költ­ségvetésellenőrzésének a jogát. A “szent Ororszország” száza­dokig a cárok korlátlan uralma alatt állott, amennyiben a “minden oroszok cárja” szemé­lyében egyesítette a legfőbb törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat. A hivatalnoki kar korrupciója az állati tudat­lanságba és elnyomatásba sü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom