Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-05-02 / 1213. szám
1942 május 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZŐNÉM. ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI megfelelő fizetéssel, mert az végtelenül fontos a termelés emelésénél, mert megfelelő mennyiségű és minőségű munkát csak jól fizetett munkásokkal lehet elérni. Ott ahol a munkás csak pária, akinek .csak annyit adnak, hogy éppen fen- tudja magát tartani, annak a munkateljesítménye meg sem közelíti az aránylag is jól fizetett munkást. Éppen ezért, feltétlen szükséges az, hogy a 40 órán túli munkáért a munkás megkapja a túlóra bért, annál is inkább, mert nagyobb munkateljesítmény, jobb táplálkozást kíván meg. Ez ma már annyira át is ment a köztudatba, hogy a reakció minden erőlködése sem képes a munkásságnak ezt az elért eredményeit meg semmisíteni, eltekintve attól, hogy egy ilyen törvényt a"gyakorlat- ba átvinni nem is lehetne a munkásság ellentállásán. Ez csak a termelés óriási lecsökkentését jelentené. Ha nem is szűnt meg a 40 órás munkahét elleni hajsza.de tudva az akció bukását, most uj jelszavakat dobnak be a közvéleménybe. Az egyik a sales tax, amely nagyon súlyosan sújtaná a munkást, amelyet úgy a szervezett munkásság, mint a kormány ellenez. A másik, most nagy arányuan indult akció az, hogy az overtimot warbondokban fizetnék ki. Ez a terv éppen olyan reakciós és igazságtalan, mint a sales tax, mert csak a munkást sújtaná, mert arról nem esik szó, hogy a munkáltató profitját is warbondokban fizetnék ki. Minden munkásnak a maga egyéni és családi körülményei szabják meg azt, hogy mennyit tud bondokba befektetni és ezen a téren hatalmas teljesítményt mutat fel már eddig is a munkásság. De a 10 éves depresszióban részidőt, vagy WPA-n dolgozó munkás, annyira el van adósodva, annyira ki van fogyva mindenből, hogy az élet fen- tartáshoz van szüksége arra, amit a túlmunkával keres, a felesleget úgy is bondokba fekteti. Ez a mozgalom is csak azt Hosszú hónapok óta felmele- gitett témája a lapoknak és politikusoknak a munkaidő és a munkabér kérdése. A világért sem ismernék be azt, hogy ezek a Chambers of Commercetől sugalmazott akciók a profit védelmében, illetve a profit növelése érdekében indulnak meg unos-untalan különböző formákban, hanem bepakkolják hangzatos hazafias jelszavakba, a háborús produkció fokozása, illetve olcsóbbá tételéért. A győzelem kívánja meg szerintük, hogy a 40 órás munkahét törvénye a “háború idejére” eltöröltessék és igy nagyobb és olcsóbb termelés lehetősége állna elő. Ha elfogadjuk azt, hogy a munkás szervezetet faló lapok és politikusok, akik Pearl Harbor előtt a nácikkal való megegyezést szorgalmazták, most tényleg a győzelem érdekében törnek a munkás jogokra, még akkor is tudja minden az iparban dolgozó munkás, akinek a szemei nyitva vannak, hogy a 40 órás munkahét eltörlése egyetlen repülőgéppel, vagy tankkal sem jelentene többet, mint amennyit a 40 órás munkahét fentartásával állítanak elő. Egyetlen hadiipar telep sincs, — ha csak a boss nem szabotál, — amelyben 40 órát dolgozna a munkás, az átlag fölül van az 50 órán. Már pedig mindenki tudja, aki gyárban dolgozik, hogy 50 órán túli intenzív munka, rablógazdálkodás a munkaerővel. A munkás kimerül, állandóan fáradt és igy képtelen az intenzív termelésre. Ott ahol 7 napot és 9—10 órát vagy többet dolgoznak a munkások, az átlag termelés pár heti ilyen túlmunka után, nem nagyobb, mint a heti 48 óra produkciója, csak az elrontott anyag emelkedik hirtelen, mert a kimerült munkás képtelen megfelelő figyelmet a munkára fordítani. Ez az oka annak, hogy sok tudományosan vezetett gyár meg szüntette az ilyen túlórázást, mert mint hivatalosan is jelentik: a tapasztalat azt igazolja, hogy 48 óra alatt egy munkás többet termel, mint 60 óra alatt, ha ezek a beosztások állandóak. Már pedik ez a háború úgy van beállítva, hogy hosszú ideig fog tartani és igy a munkaerővel való rablógarázdálkodás, rövidesen súlyos visszaesést jelentene. A többtermelés megoldását az segítené elő, ha a gyáros urak megszüntetnék azt a kivételezést, hogy nem alkalmaznak néger, vagy nem polgár munkást. Igyekeznének a nagytömegű munkanélküli mun kásokat átképezni és mindenütt bevezetnék a négy shiftát, a napi 6 órás munkaidővel és a látjuk, még mindig újabb ezrek és ezrek dőlnek be a fék szervezeteknek és nem látják azt, hogy osztály érdekeik védelmére csakis az IWW Egy Nagy Szervezetében volna 'a helyük. (f.) célozza, hogy a termelésben idézzen elő zavart. Bizonyos, hogy a háború rengeteg pénzbe kerül és azt elő kell teremteni, de ezt sokkal könnyebben ki lehet venni a bigbusiness milliós hasznából és vagyonából, mint a munkás keresetéből. A reakció állandóan támad, a munkás- osztálynak fel kell készülni nem csak a támadások vissza verésére, hanem a jogai megerősítéséért és újabb jogokért, kedvezőbb munkafviszonyokért, a belső fasizmus letöréséért megindító támadásra is. ÜZENT AZ ÓHAZA Öt hónapja, hogy Horthyék hadat üzentek az Egyesült Államoknak. Ez idő, óta nem igen kaptunk hirt az otthon levő hozzátartozóinktól. Csak nagyon gyanús helyeken olvashatunk híradásokat, amelyeket nyilvánvalóan a náci propagan- dá hivatal adott le. De most jött a nagy üzenet “testvéreinknek túl az óceánon”, amelyet Dr. Ravasz László református püspök küldött, amely üzenet, hihetetlen szemtelenséggel a bridgeporti Egyetértésben látott napvilágot. A püspök ur, miután elsírja, hogy a magyarság/ még nem hozott elég áldozatot a háborúban és hogy a népek nem tódulnak a templomokba, hanem nagyon nyugtalanok, majd tőle telhető- leg bele rug a demokráciákba, írván a következőket: “... éppen úgy kell hangoztatnunk azt is, hogy a keresztény hitigazságok nem azonosak a demokrácia címkéje alatt árult világnézetekkel. Nekünk kell tanúságot tenni arról, hogy az a kereszténység, amely szövetségesnek tartja a bolsevizmust, vagy tudatlan, vagy áruló. Nekünk kell bátran megval- lanunk, hogy bár a nemzeti szocializmus és a kereszténység két merőben különböző dolog s a kettő ellentéte könnyen kiütközhetik, mégis rendszeres és, gonosz hazugság az, amit a nemzeti szocializmus Isten ellenségéről és egyházüldözéséről hirdetnek.” Vagyis Amerika népe, Roosevelt elnök és mind azok a nemzetek, amelyek ma szövetségesek Oroszországgal, vagy tudatlanok, vagy árulók. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség es nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály' egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. A püspök ur szerint hazugság az, hogy a nácik üldözik az egyházat. Eszerint, mind az, ami ezideig Németországban és a megszállt területeken történt, amelyről a pápa, a katolikus és protestáns püspökök jelentettek, az hazugság, — mondja a bridgeporti szeméten keresztül ez a náci püspök. Ezideig Himlerék, meg a Magyar Szövetségék, azzal mentegették Horthyékat, hogy náci kényszer alatt cselekedtek. Ezt ugyan Horthy és a fulajtárjai ismételten meg cáfolták. Most ugyanezt teszi a püspök is, Írván a következőket: “Üzenjük t e stvéreinknek túl az óceánon, hogy itt, Európa középpontján, egy nagy világnézeti átalakulás sodrában, szabadoknak, függetleneknek zavartalanul keresztényeknek érezhetjük magunkat s kereszténységünk tökéletességre vivésében nem a külső hatalom gátol, hanem szivünk gyarlósága.” Majd igy fejezi be Ravasz püspök az üzenetét: “...mert a legtisztábbban mi látjuk, micsoda szörnyű játékot üz a Világgal a Sátán, amikor oda tudja juttatni az embereket, hogy a canterbury érsek (anglia katolikus egyházának legmagasabb képviselője) a'bolsevisták győzelméért imádkozik” A demokrácia keresztény ellenes, akik a Szovjettel szövetkeztek, azok buták, vagy árulók. Az igaz keresztényeknek a nácizmus győzelméért kell har- colniok; ez a lényege a püspök ur nyilatkozatának, amely április 17-én jelent meg az Egyetértésben. Ezek a náci barátok Pearl Harbor után befogták a mocskos szájukat, csak burkoltan mertek Hitlerért drukkolni, de most már újra meg jött a bátorságuk. Most szemérmetlen nyíltsággal közlik le, feltűnően szedve, az első oldalon a magyarországi náci propaganda üzeneteit. Várjuk, hogy Ravasz püspök úrral szoros barátságot tartó “független” református papok, akik uralják az Eckhardt féle áldemokrata szövetséget, miként reagálnak erre a szemérmetlenségre, vagy pedig megvárják, amig az amerikai lapok leplezik le újra a magyarnyelvű lapokban folyó náci propagandát. Bizonyos, hogy ebben az esetben az egész amerikai ma- gyárság viseli e szégyen bélyegét. És ez a közel jövőben várható is az amerikai hadüzenettel, mert ez a jelenség fokozott mértékben veszedelmes. BÉR- ÉS ÁRU-EMELÉS Az áruk árai állandóan emelkednek és ha azok okáról érdeklődünk, akkor mindig a munkabérek emelkedésével hozakodnak elő, ez azonban úgy történik, hogy ha a munkabér 10 százalékkal emelkedik, akkor a termelt áru legalább 50 százalék emelkedéssel kerül a piacra,. Erre egy igen sikerült példát hoz fel a női szabók szaklapja a “Justice” egyik utóbbi számában, amikor kimutatja, hogy az egyik legnagyobb mail order üzlet, a Sears, Roebuck Co., az 1942-es tavaszi árjegyzékében az árak felemelését azzal indokolja meg, hogy a munMUNKAIDő—MUNKABÉR