Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-10 / 1197. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1942 január 10. Mr. Biddle megnyugtatja az ide- genszületésüeket a polgári szabadságok kérdésében Az Egyesült Államok főügyésze kijelentette, hogy a nép jogai fölött a háborús időkben is őrködni fognak, de ugyanakkor a legszigorúbban fognak megfékezni minden olyan aktivitást, amely az ország érdekei ellen tör. Francis Biddle, az Egyesült Államok főügyésze a legvilágo­sabb formában összegezte az igazságügyiminiszfterium állás­pontját és megnyugtatta az ide­genben született amerikaiakat, hogy az alkotmány-biztositotta szabadságjogokat továbbra is féltékenyen fogják őrizni és biztosítani. Ezzel szemben,, ki­jelentette, hogy egyének ellen, akik aknamunkával próbálják az amerikai nép szellemi erejét megtörni, a legkíméletlenebb eljárást fogják folyamatba he­lyezni. Francis Biddle december hó 7-én, vasárnap délután beszélt Detroitban az American Slav Conference of Michigan előtt,— pontosan, akkor, amidőn a ja­pánok bombákat eresztettek az Egyesit Államok Csendes óce­áni gyarmataira. Mr. Biddle ki­jelentette a tízmilliós cseh, len­gyel, orosz, jugoszláv és ukrán csoportok képviselői előtt, hogy az igazságügyiminisztérium “el fog bánni a zavart keltőkkel, ezzel szemben a többieket meg fogjuk védeni a meghurcoltatás és megkülönböztetéstől.” Az elnyomó népekkel szem­ben a leghathatósabb fegyver, — mondotta a főügyész — a nemzeti egység és a demokrati­kus nemzetek közös akarata. Ugyanakkor f i g yelmeztetett, hogy a nemzet ellen törő fegy­veres támadás nem súlyosabb, mint az u. n. moráMs lefegyver­zés, amit “nemtörődömség, ér­zésbeli zavarodottság, vagy tu­datos kihasználás” folytán vé­geznek emberek, akiknek a ke­zébe bízták a demokráciát. “Az efajta veszély nem bir széles alappal”, — mondotta Mr. Biddle. — “A szabad polgár előjogai jobban meg vannak védve ma ebben az országban, mint bárhol másutt a háboru- tépte földkerekségen. Mégis ama erkölcsi lefegyverzés, ami­ről szóltam, mindig ostromol bennünket, valahányszor egy egyén, vagy egy kisebbség al­kotmányos jogait megsértik. Valahányszor a demokrácia el­len követünk el bűnt országunk­ban, segítjük és hizlaljuk a de­mokrácia ellenségeit a külföl­dön.” “E lefegyverzés veszélye fo­rog fönn, amikor gyűlöletet igyekszünk szítani, faji, vallási, vagy nemzetiségi eredet alap­ján egy egyén, vagy egy cso­port ellen. Ä külső ellenség se­gítségére és örömére szolgál, amidőn egy volt nemzeti hős odasülyed, hogy a nép előtt a faji türelmetlenséget hirdeti. Az ellenség örömét és segítését szolgálja, amikor bojkotálnak egy kis üzletembert, akinek egyetlen bűne, hogy szülei, vagy ősei németek, olaszok, vagy japánok voltak. Az ellen­ség segítését és annak örömét támasztja alá, amikor védelmi szerződéssel rendelkező gyáro­sok, — akik fegyvert gyárta­nak a demokrácia védelmére — munkáltatás terén megkülön­böztetést gyakorolnak a nége­rekkel szemben.” “Az erkölcsi lefegyverzés ve­szélyével állunk szemben, ami­dőn vigilante, éjszakai lovasok, titkos szervezetek készen áll­nak bármily célra a saját ke­zükkel hajtani végre a tör­vényt. A külső ellenség örömé­re van, amidőn egy u. n. deputy sheriff-ekből verbuvált megbíz­hatatlan tömeg kezébe fegyvert adnak és felhatalmazzák, hogy egy kelet-vidéki gyártelep kör­nyékét terrorizálja; vagy ami­dőn álarcozott bandák vágtat­nak végig egy déli vidéken; vagy amikor helyi önkéntesek a Jehova Tanúi néven ismert val­lásfelekezet híveit támadják és gépkocsiaikat felégetik; vagy amidőn egy helyi védelmi taná­csot aláásni igyekeznek, hogy abból egy amatőr kém-vadász szervezetet alakítsanak.” “Az ellenséget segítjük és örömét szolgáljuk, ha egy ame­rikai a tömeg hisztéria áldoza­tává lesz — ami a náci-fascista propaganda egyik főcélja — és az igaztalanul bevádolja szom­szédját, könnyelmű pletykát terjeszt, vagy a szomszéd meg­hurcoltatásában segítők ezet nyújt.” “Én osztozom önökkel” — mondotta a főügyész — “azon egyszerű meggyőződésben,hogy a diktatoriumnak, faji gyűlö­letnek, vallási elnyomásnak, a szabad szó és szabad sajtó meg­tagadásának — tehát a négy­féle rabszolgaságnak — nincs többé maradandó, éltető gyöke­re ezen a felgyújtott és bom­báktól sebzett földtekén. Én osztom az önök meggyőződését, hogy nincs többé helye egy olyan kormánynak, amelyet tö­meg-erőszak szült, amely a vi- gilantizmus emlőin nevelkedett és amely odafajult, hogy meg­tanítja a gyermeket, hogy a szüleit kémlelje és azokat fel­jelentse. Én önökkel együtt hi­szem, hogy az efajta kormány­nak el kell pusztulnia.” Mr. Biddle dicsőítő szavak kíséretében emlékezett meg az elnyomott európai országok kö­zül azokról, amelyek továbbra is ellentállnak, különöskép a ju- goszlávokról és párhuzamba vonta ezt a kemény ellentálló szellemet az amerikaival. “Mi itt Amerikában”, — mondotta, — “fegyverre épí­tünk és alaposan felszereljük magunkat. És bár ez nagyon fontos, mégsem hiszem, hogy ez minden. Nem hiszem ugyanis, hogy a jelenlegi és jövőbeni fegyveres erőnk lenne ama meggyőződésünk gerince, hogy úgy háborúban, mint békében szabadok maradunk. Azokkal együtt, akiket most érnek os­torcsapások Lengyelországban, vagy akik Szerbiában most ke­rülnek a sortüz elé, hiszek ab­ban, hogy az á meggyőződés egy messzire kigyökerező aka­raton nyugszik, minden ember egybekovácsolt közös akaratán s hozzá oly embereké, akiknek közös hite a szabadság és akik egyként gyűlölik a rabszolga­ságot. Hiszem, hogy a mi közös akaratunk, — mint polgárai egy demokráciának — mint egy hatalmas szikla fog ellentállni a felcsapó hullámoknak.” “Az aknamunkát, ami ezt az egységet szeretné megtörni, nem mindig könnyű napfényre hozni, — mondotta Mr. Biddle, — mert az gyakran a patriotiz­mus köpenyébe burkolódzik, vagy a zászlóval takaródzik, avagy hamis hüség-eskü alá menekül. Ezek az aknamunkák a félelemre vannak építve.” “Egyesek igyekeznek ezt a félelmet befelé fordítani; ön­magunk felé, hogy azt azután egyének, vagy kisebbségek ül­dözésében éljük ki, akik bizo­nyos fajhoz, valláshoz, vagy nemzetiséghez tartoznak. Az idegen rémitgetés megindult a javából — igen, még az Egye­sült Államok kongresszusában is visszhangzik.” „Az ilyen aktivitások ügyeit a Federal Bureau of Investiga­tion intézi és ez az intézmény tökéletes felelős tényező,/—je­lentette ki a főügyész — Az FBI lassan, de alaposan műkö­dik és csak akkor csap le, ha a tényeket előbb alaposan leszö­gezte.” Mr.Biddle külön kihang­súlyozta, hogy mennyire ala­pos és mily gazdag tapasztalat­tal bir az FBI, mert ezzel — úgy reméli — “észhez téríti a sok amatőr detektívet, akik azt hiszik magukról, hogy le tud­nak fülelni idegen kémeket és ügynököket.” Ajánlotta, hogy ilyen amatőr detektívek és más hasonszőrű emberek hagyjanak fel ezzel a munkával és bízzák azt az FBI-ra. Az FBI-t a kormány tény­felkutató szervének nevezte. “Ez a szervezet nem teszi ma­gáévá azon elveket, amelyek a Gestapo módszerekhez vezetné­nek bizonyos egyének esetében, akiket gyanúba fog és nem fog kínos üldöztetéseknek kitenni embereket, akiket nincs oka gyanúba fogni. A tények előtt nem épit fel politikai elveket és utána sem ül mint itélőszék. így történt az FBI nemrégiben lefolytatott vizsgálata is egy csomó kém esetében, akik bű­nüket be is vallották. Ez eset­ben is csak a tényeket kutatták fel és tárták az itélőszék elé, ám semmiféle rekomendációt nem nyújtottak a törvényszék elé. Természetesen, — mondot­ta Mr. Biddle, — az igazság- ügyiminiszterium minden pol­gár kooperációjára s z á mit. A Department of Justice Ci­vil Liberties osztálya igen fon­tos szerepet tölt be, — mon­dotta a főügyész — Egész csendben, máris nagyszerű munkát fejt ki egyének és ki­sebbségek jogainak megvédése érdekében és helyi kormány- tisztviselőkkel és ügyvédekkel kooperál. “A Civil Liberties Section vezérfonala a Bill of Rights. Ez a hivatal igyekszik helyre­hozni hibákat, amit egyesek az­által követnek el, hogy az alkot­mány biztosította jogokat meg­tagadják valamely polgártól. Ez az osztály többek között azon fáradozik, hogy délen kipusz­titsa a peon rendszert. Harcol a polgár szavazati jogai szabad gyakorlásáért. Ugyancsak a Ci­vil Liberties osztály dolgozik most azon, hogy meg ne tagad­ják a munkások azon jogait, hogy zavartalanul szervezked­hessenek munkás ipari szerve­zetekben.” “Az igazságügyiminiszterium fentebb említett osztálya ki fogja terjeszteni működési kö­rét és a háborús hisztéria áldo­zatainak védelmét is fel fogja karolni. Mi hiszünk abban, hogy az országban tartózkodó idegenek legnagyobb része bé­kés, törvény-tisztelő nép. A fel­forgatókkal elbánunk, mig a bé­kés embereket megvédj ük az üldöztetéstől és megkülönböz­tetéstől.” “Egyedül, egyetlen kormány­gépezet sem képes a demokra­tikus eszményeket épségben megőrizni, mintahogy n i ncs egyetlen olyan gép, amely azt elpusztíthatná. Amidőn próbá­ra tesszük— végső analízisként — a nemzet képességét, hogy mint demokrácia életben ma­radjon, — a döntő határozatot mi magunk hozzuk .. .” JÓL KEZDTÜK AZ ÚJÉVET Mivel Clevelandon szilvesz­ter rendezésére majdnem lehe­tetlen helyiséget kapni, mert minden teremmel rendelkező testület maga rendezi azt meg, a Bérmunkás néhány családja az iroda helyiségében tartotta meg vacsora keretében összejö­vetelét. A kitűnő sült csirke és töltött káposzta, amit ezúttal is Bercsa munkástársnő készí­tett — elfogyasztása után Var­ga munkástárs és neje szavala­tokkal, majd Joe Fábián mun­kástárs harmonika játékával szórakoztatták íi jelenlevőket. Éjfélkor az ó-esztendőt Lefko- vits munkástárs búcsúztatta el, mig az újévet Geréb munkás­társ köszöntötte abban a szel­lemben, hogy az egy uj világ- rendszert hoz a nép milliók szá­mára. Az est bensőségességét jellemzi, hogy minden résztvevő egyidőben — reggel 4.30-kor — tartotta az időt a hazamenésre. Tudósitó. Udet repülési főnök titokza­tos halála. A német hivatalos távirati ügynökség jelentette, hogy Ernest Udet tábornok, a német légi hadsereg feje s a légügyi minisztérium technikai osztályának vezetője “szeren­csétlenség” áldozata lett. Uj hadiszerekkel való kísérletezés közben szerencsétlenül járt. Megbízható források szerint Udet halála szoros összefüggés­ben van azzal a “tisztitó” akció­val, amelyet Hitler a hadsereg körében folytat. Herman Böh­me, a norvégiai német tengeré­szeti parancsnok és Ludwig von Schroeder tábornok, akiknek halálát nem régiben jelentették szintén e purge áldozatai. Köz­tudomású, hogy röviddel ezelőtt kiadtak egy hirt Udet “öngyil­kosságáról”, a hir azonban ko­rainak bizonyult, mert Udetet barátjának és egykori repülő­társának, Gőringnek akkor si­került megmentenie Hitler vér- szomjától. Udet nyilván ennek ellenére sem adta fel aggályait a hitleri világkaland kimenete­lére nézve s Hitler ezért végül mégis eltétette láb alól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom