Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-10 / 1197. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1942 január 10. Mr. Biddle megnyugtatja az ide- genszületésüeket a polgári szabadságok kérdésében Az Egyesült Államok főügyésze kijelentette, hogy a nép jogai fölött a háborús időkben is őrködni fognak, de ugyanakkor a legszigorúbban fognak megfékezni minden olyan aktivitást, amely az ország érdekei ellen tör. Francis Biddle, az Egyesült Államok főügyésze a legvilágosabb formában összegezte az igazságügyiminiszfterium álláspontját és megnyugtatta az idegenben született amerikaiakat, hogy az alkotmány-biztositotta szabadságjogokat továbbra is féltékenyen fogják őrizni és biztosítani. Ezzel szemben,, kijelentette, hogy egyének ellen, akik aknamunkával próbálják az amerikai nép szellemi erejét megtörni, a legkíméletlenebb eljárást fogják folyamatba helyezni. Francis Biddle december hó 7-én, vasárnap délután beszélt Detroitban az American Slav Conference of Michigan előtt,— pontosan, akkor, amidőn a japánok bombákat eresztettek az Egyesit Államok Csendes óceáni gyarmataira. Mr. Biddle kijelentette a tízmilliós cseh, lengyel, orosz, jugoszláv és ukrán csoportok képviselői előtt, hogy az igazságügyiminisztérium “el fog bánni a zavart keltőkkel, ezzel szemben a többieket meg fogjuk védeni a meghurcoltatás és megkülönböztetéstől.” Az elnyomó népekkel szemben a leghathatósabb fegyver, — mondotta a főügyész — a nemzeti egység és a demokratikus nemzetek közös akarata. Ugyanakkor f i g yelmeztetett, hogy a nemzet ellen törő fegyveres támadás nem súlyosabb, mint az u. n. moráMs lefegyverzés, amit “nemtörődömség, érzésbeli zavarodottság, vagy tudatos kihasználás” folytán végeznek emberek, akiknek a kezébe bízták a demokráciát. “Az efajta veszély nem bir széles alappal”, — mondotta Mr. Biddle. — “A szabad polgár előjogai jobban meg vannak védve ma ebben az országban, mint bárhol másutt a háboru- tépte földkerekségen. Mégis ama erkölcsi lefegyverzés, amiről szóltam, mindig ostromol bennünket, valahányszor egy egyén, vagy egy kisebbség alkotmányos jogait megsértik. Valahányszor a demokrácia ellen követünk el bűnt országunkban, segítjük és hizlaljuk a demokrácia ellenségeit a külföldön.” “E lefegyverzés veszélye forog fönn, amikor gyűlöletet igyekszünk szítani, faji, vallási, vagy nemzetiségi eredet alapján egy egyén, vagy egy csoport ellen. Ä külső ellenség segítségére és örömére szolgál, amidőn egy volt nemzeti hős odasülyed, hogy a nép előtt a faji türelmetlenséget hirdeti. Az ellenség örömét és segítését szolgálja, amikor bojkotálnak egy kis üzletembert, akinek egyetlen bűne, hogy szülei, vagy ősei németek, olaszok, vagy japánok voltak. Az ellenség segítését és annak örömét támasztja alá, amikor védelmi szerződéssel rendelkező gyárosok, — akik fegyvert gyártanak a demokrácia védelmére — munkáltatás terén megkülönböztetést gyakorolnak a négerekkel szemben.” “Az erkölcsi lefegyverzés veszélyével állunk szemben, amidőn vigilante, éjszakai lovasok, titkos szervezetek készen állnak bármily célra a saját kezükkel hajtani végre a törvényt. A külső ellenség örömére van, amidőn egy u. n. deputy sheriff-ekből verbuvált megbízhatatlan tömeg kezébe fegyvert adnak és felhatalmazzák, hogy egy kelet-vidéki gyártelep környékét terrorizálja; vagy amidőn álarcozott bandák vágtatnak végig egy déli vidéken; vagy amikor helyi önkéntesek a Jehova Tanúi néven ismert vallásfelekezet híveit támadják és gépkocsiaikat felégetik; vagy amidőn egy helyi védelmi tanácsot aláásni igyekeznek, hogy abból egy amatőr kém-vadász szervezetet alakítsanak.” “Az ellenséget segítjük és örömét szolgáljuk, ha egy amerikai a tömeg hisztéria áldozatává lesz — ami a náci-fascista propaganda egyik főcélja — és az igaztalanul bevádolja szomszédját, könnyelmű pletykát terjeszt, vagy a szomszéd meghurcoltatásában segítők ezet nyújt.” “Én osztozom önökkel” — mondotta a főügyész — “azon egyszerű meggyőződésben,hogy a diktatoriumnak, faji gyűlöletnek, vallási elnyomásnak, a szabad szó és szabad sajtó megtagadásának — tehát a négyféle rabszolgaságnak — nincs többé maradandó, éltető gyökere ezen a felgyújtott és bombáktól sebzett földtekén. Én osztom az önök meggyőződését, hogy nincs többé helye egy olyan kormánynak, amelyet tömeg-erőszak szült, amely a vi- gilantizmus emlőin nevelkedett és amely odafajult, hogy megtanítja a gyermeket, hogy a szüleit kémlelje és azokat feljelentse. Én önökkel együtt hiszem, hogy az efajta kormánynak el kell pusztulnia.” Mr. Biddle dicsőítő szavak kíséretében emlékezett meg az elnyomott európai országok közül azokról, amelyek továbbra is ellentállnak, különöskép a ju- goszlávokról és párhuzamba vonta ezt a kemény ellentálló szellemet az amerikaival. “Mi itt Amerikában”, — mondotta, — “fegyverre építünk és alaposan felszereljük magunkat. És bár ez nagyon fontos, mégsem hiszem, hogy ez minden. Nem hiszem ugyanis, hogy a jelenlegi és jövőbeni fegyveres erőnk lenne ama meggyőződésünk gerince, hogy úgy háborúban, mint békében szabadok maradunk. Azokkal együtt, akiket most érnek ostorcsapások Lengyelországban, vagy akik Szerbiában most kerülnek a sortüz elé, hiszek abban, hogy az á meggyőződés egy messzire kigyökerező akaraton nyugszik, minden ember egybekovácsolt közös akaratán s hozzá oly embereké, akiknek közös hite a szabadság és akik egyként gyűlölik a rabszolgaságot. Hiszem, hogy a mi közös akaratunk, — mint polgárai egy demokráciának — mint egy hatalmas szikla fog ellentállni a felcsapó hullámoknak.” “Az aknamunkát, ami ezt az egységet szeretné megtörni, nem mindig könnyű napfényre hozni, — mondotta Mr. Biddle, — mert az gyakran a patriotizmus köpenyébe burkolódzik, vagy a zászlóval takaródzik, avagy hamis hüség-eskü alá menekül. Ezek az aknamunkák a félelemre vannak építve.” “Egyesek igyekeznek ezt a félelmet befelé fordítani; önmagunk felé, hogy azt azután egyének, vagy kisebbségek üldözésében éljük ki, akik bizonyos fajhoz, valláshoz, vagy nemzetiséghez tartoznak. Az idegen rémitgetés megindult a javából — igen, még az Egyesült Államok kongresszusában is visszhangzik.” „Az ilyen aktivitások ügyeit a Federal Bureau of Investigation intézi és ez az intézmény tökéletes felelős tényező,/—jelentette ki a főügyész — Az FBI lassan, de alaposan működik és csak akkor csap le, ha a tényeket előbb alaposan leszögezte.” Mr.Biddle külön kihangsúlyozta, hogy mennyire alapos és mily gazdag tapasztalattal bir az FBI, mert ezzel — úgy reméli — “észhez téríti a sok amatőr detektívet, akik azt hiszik magukról, hogy le tudnak fülelni idegen kémeket és ügynököket.” Ajánlotta, hogy ilyen amatőr detektívek és más hasonszőrű emberek hagyjanak fel ezzel a munkával és bízzák azt az FBI-ra. Az FBI-t a kormány tényfelkutató szervének nevezte. “Ez a szervezet nem teszi magáévá azon elveket, amelyek a Gestapo módszerekhez vezetnének bizonyos egyének esetében, akiket gyanúba fog és nem fog kínos üldöztetéseknek kitenni embereket, akiket nincs oka gyanúba fogni. A tények előtt nem épit fel politikai elveket és utána sem ül mint itélőszék. így történt az FBI nemrégiben lefolytatott vizsgálata is egy csomó kém esetében, akik bűnüket be is vallották. Ez esetben is csak a tényeket kutatták fel és tárták az itélőszék elé, ám semmiféle rekomendációt nem nyújtottak a törvényszék elé. Természetesen, — mondotta Mr. Biddle, — az igazság- ügyiminiszterium minden polgár kooperációjára s z á mit. A Department of Justice Civil Liberties osztálya igen fontos szerepet tölt be, — mondotta a főügyész — Egész csendben, máris nagyszerű munkát fejt ki egyének és kisebbségek jogainak megvédése érdekében és helyi kormány- tisztviselőkkel és ügyvédekkel kooperál. “A Civil Liberties Section vezérfonala a Bill of Rights. Ez a hivatal igyekszik helyrehozni hibákat, amit egyesek azáltal követnek el, hogy az alkotmány biztosította jogokat megtagadják valamely polgártól. Ez az osztály többek között azon fáradozik, hogy délen kipusztitsa a peon rendszert. Harcol a polgár szavazati jogai szabad gyakorlásáért. Ugyancsak a Civil Liberties osztály dolgozik most azon, hogy meg ne tagadják a munkások azon jogait, hogy zavartalanul szervezkedhessenek munkás ipari szervezetekben.” “Az igazságügyiminiszterium fentebb említett osztálya ki fogja terjeszteni működési körét és a háborús hisztéria áldozatainak védelmét is fel fogja karolni. Mi hiszünk abban, hogy az országban tartózkodó idegenek legnagyobb része békés, törvény-tisztelő nép. A felforgatókkal elbánunk, mig a békés embereket megvédj ük az üldöztetéstől és megkülönböztetéstől.” “Egyedül, egyetlen kormánygépezet sem képes a demokratikus eszményeket épségben megőrizni, mintahogy n i ncs egyetlen olyan gép, amely azt elpusztíthatná. Amidőn próbára tesszük— végső analízisként — a nemzet képességét, hogy mint demokrácia életben maradjon, — a döntő határozatot mi magunk hozzuk .. .” JÓL KEZDTÜK AZ ÚJÉVET Mivel Clevelandon szilveszter rendezésére majdnem lehetetlen helyiséget kapni, mert minden teremmel rendelkező testület maga rendezi azt meg, a Bérmunkás néhány családja az iroda helyiségében tartotta meg vacsora keretében összejövetelét. A kitűnő sült csirke és töltött káposzta, amit ezúttal is Bercsa munkástársnő készített — elfogyasztása után Varga munkástárs és neje szavalatokkal, majd Joe Fábián munkástárs harmonika játékával szórakoztatták íi jelenlevőket. Éjfélkor az ó-esztendőt Lefko- vits munkástárs búcsúztatta el, mig az újévet Geréb munkástárs köszöntötte abban a szellemben, hogy az egy uj világ- rendszert hoz a nép milliók számára. Az est bensőségességét jellemzi, hogy minden résztvevő egyidőben — reggel 4.30-kor — tartotta az időt a hazamenésre. Tudósitó. Udet repülési főnök titokzatos halála. A német hivatalos távirati ügynökség jelentette, hogy Ernest Udet tábornok, a német légi hadsereg feje s a légügyi minisztérium technikai osztályának vezetője “szerencsétlenség” áldozata lett. Uj hadiszerekkel való kísérletezés közben szerencsétlenül járt. Megbízható források szerint Udet halála szoros összefüggésben van azzal a “tisztitó” akcióval, amelyet Hitler a hadsereg körében folytat. Herman Böhme, a norvégiai német tengerészeti parancsnok és Ludwig von Schroeder tábornok, akiknek halálát nem régiben jelentették szintén e purge áldozatai. Köztudomású, hogy röviddel ezelőtt kiadtak egy hirt Udet “öngyilkosságáról”, a hir azonban korainak bizonyult, mert Udetet barátjának és egykori repülőtársának, Gőringnek akkor sikerült megmentenie Hitler vér- szomjától. Udet nyilván ennek ellenére sem adta fel aggályait a hitleri világkaland kimenetelére nézve s Hitler ezért végül mégis eltétette láb alól.
