Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-18 / 1211. szám
2 oldal BÉRMLNKÁS 1942 április 18. SZOCIÁLDEMOKRATA EMBERFEJEK---------------------------írja: VINCE SÁNDOR------------I------------SZABÓ ERVIN (Folytatás) A válogatott müvek első kötetében Szabó Ervin leközölte Engelsnek “a magyar forradalom” és Marxnak “Kossuth és Klapka” cimü cikkét. A két cikket, mint a bevezetésben mondja, azért vette fel a gyűjteménybe, hogy az olvasók megismerjék a modern szocializmus alapítóinak a magyarságról való felfogását. Mi azt hisszük, hogy e célon kívül az a meggondolás is vezette, hogy leszámoljon a Kossuth legenda terebélyesre nőtt hazugság-bozótjával. Az egyik cikkhez öt oldalas bevezetést irt, amelyben részletesen foglalkozik Kossuth “disz- harmóniás jellemével.” Nem szívesen 7 nyúl a kérdéshez, — mondja, — mert,.... “ameddig lehetséges M a g y a r o rszágon, hogy történelmi alakot, mintamilyen Kossuth volt, politikai párt foglaljon le magának és az időnként feltörő irodalmi vitát — furkósbottal és korbáccsal némitsa el, addig — nehezünkre esik -a Kossuth kérdéshez hozzászólni. Nem a félelem, a megvetés akasztja meg toliunkat.” Ezután megírja, hogy Kossuth, akit “mérhetetlen nagy- ravágyás és hiúság hajtott, teljesen hijjával volt minden kezdeményező erőnek és hiányzott belőle az önálló nézetek bátorsága is.” Kitünően tudott ugyan hatni a tömegre, mert rendkívül tehetséges szónok volt, de min- dog vigyázott rá, hogy “csak már rég népszerűvé vált nézeteket képviseljen.” “Úgy tudott alkalmazkodni hallgató sága hangulatához, hogy az hamar elhitte, hogy vezére áll előtte, pedig sohase volt máá’, mint szócsöve.” “Mint diplomata, mint kormányférfi, mint hadvezér ku- darcot-kudarcra halmozott; alig van egyetlen kormányzati ténye, melyet szubjektivitásai^ellentmondásai, befej ezetlensége nem tettek volna tönkre, ellenben szónoklatai és újságcikkei mindenkor egy-egy téglát jelentettek népszerűsége és egyéni sikere oszlopához.” Ezeket az idézeteket Szabó Ervin a következő szerzők müveiből veszi: Csengery Antal: Jellemrajzok. Horváth Mihály: Huszonöt év. Szemere Bertalan: Ludwig Kossuth. Majd a saját véleményét igy formálja: “Tagadhatatlanul igaz, hogy Kossuth egyéni sikerének, egy- egy szónoklati diadalának számtalanszor feláldozta azt, amit rövid idővel azelőtt még meggyőződésének nevezett. Társadalmi és politikai irányelveinek részleteiben is alig van egy is, amelyet következetesen mindvégig minden körülménynek között vallott volna.” “A viszony közte és hallgatósága közt épp a megforditott- ja volt annak, ami a népszónokok és tömegeik közt lenni szo- kot. Ezek ékesszólásuk erejével a maguk eszméi számára igyekeznek megnyerni közönségüket: Kossuthot közönsége nyerte meg előre is a maga érzéseinek.” Ezt Marx is szemére veti Kossuthnak. Szabó ezután a következőket Írja: “Kossuth Amerikába menet Marseilleből 1851 szeptember 28-án kiáltványt intézett a francia néphez.... Égő frázisokkal beszél a köztársaságról, a forradalom kozmopolita Géniuszáról...” “Erre a francia szocialisták küldöttséget menesztenek hozzá Londonba.” “Persze ők nem tudhatták, hogy Kossuth Londonban egy nappal az ő érkezésük előtt az angol burzsoázia meghódítása érdekében igy szónokolt: “Magyarországon nem találtak otthont azok a társadalmi elméletek, melyeket a tulajdon birtofdásával ni e g félhetetlen nek tekintenek. Nekünk, magyaroknak semmi közünk -e tanokhoz.... nálunk nincs szükség szocializmusra és kommunizmusra, két olyan dologra, amelyekről, — bármennyit tanulmányoztam őket, nem nyertem tiszta képet....” “Kossuth hol köztársaságot, hol alkotmányos monarchiát szónokolt, aszerint, hogy kik voltak a hallgatói.” A mesteri bevezetést Szabó igy fejezte be: “Nem akarunk vitatkozni Kossuthal, nem akarjuk ráolvasni, hogy a magyar köztársaság koronáját is hányszor ajánlotta fel hol Görgeinek, hol egy Cobui’g hercegnek, hol egy orosz hercegnek, Louis Napóleonnak, stb .... Csupán azt idézzük, amit Kossuth a köztársasági Amerika polgárai előtt mondott Washingtonban.”: . “Most úgy állanak a dolgok, hogy Európa szárazföldjének vagy nincs semmi jövője, vagy ez a jövő — amerikai republi- kánizmus!” “Kossuth e nyilatkozata után talán olvasóink is osztoznak nézetünkben, hogy f ö 1 ö s 1 eges Marx egyéb vádjainak alaposságát is bizonnyitani. Kossuth politikai egyéniségéről Kossuth maga szónokolt Ítéletet!” Az élesszemü Szabó Ervin, aki olyan sokra becsülte az ideológiai hatásokat és a propaganda erejét, tisztán látta, hogy mit jelent a “Kossuth kultusz” a magyar politikai életben és tudta jól, hogy mily szörnyű károkat okoz a magyar munkásmozgalom v i lágszemléleti megalapozása és a magyarországi munkásosztály megszervezése körül ez a nemzeti és népi babonává épített hazug legenda. Nyilván a legenda irtásának célja is vezette tehát, amikor felvette a gyűjteménybe a Mar'x cikkét. Csak az marad számunkra máig is érthetetlen rejtély, hogy Szabó Ervin, aki olyan nagyon szerette és értékelte a pamflet-irodalmat, sohase gondoskodott róla, hogy a magyar J dolgozó tömegek, főleg a föld- mives proletárság széles rétegei a történelmi tényeknek megfele- j lő népszerű; agitációs füzetet kapjanak kezükbe, amely kivégezze a kártékony legendát és a körülötte felburjánzott kut- mérgező, hazafias üzletet. Gazdag anyag állt rendelkezésére e kérdésben, hiszen Kossuth nemzetközi méretekben csak Amerikában bontakozott ki. Kossuth Amerikába érkezve országos agitációt kezdett itt, pénzt gyűjtött a magyar forradalom céljaira, fegyvereket vásárolt, Kossuth bankót nyomatott forintra is, dollárra is. Amerikai körútja valóságos diadalmenet volt. Washingtonban a két Ház együttes ülésén ragyogó sikerű beszédet tartott. Még a múlt század ^harmincas éveiben a sárospataki börtönben töltött évek idején olyan kitünően megtanult angolul, hogy egész Amerikát bámulatba ejtette az angol nyélben és irodalomban való nagy jártasságával. A két Ház előtt tartott beszédét évtizedekig az iskolai retorikai könyvekben, mint a szónoki művészet remekét, tanították. Agitáció ja itt arra irányult, hogy az amerikai kormány a letiport magyarság védelme érdekében indítson háborút Ausztria és Oroszország ellen. Minden rendben lett volna, ha az amerikai társadalomban éppen akkor nem dúlt volna egy igen mélyreható válság, — a rabszolgaság megszüntetésének ügye. Kossuth érkezése idején már élesedőben voltak a harcok, amelyek tiz év múlva véres polgárháborúba vitték az országot. Az egymással szemben álló két tábor egyforma lelkesedéssel fogadta a magyar jobbágyfelszabadítás hősét. A rabszolgatartó déli nagybirtokosok nem bánták a magyar jobbágyok felszabadítását, ők csak a néger rabszolga felszabadítása ellen hadakoztak, mert néger rabszolgájuk volt nekik ele- Í gendő! Kossuth, mint “praktikus reálpolitikus” (még ma is sok helyen nagyon dicsérik és szeretik ezt a fajtát) a rabszolgatartók mellé állt, mert ők voltak a gazdag urak, akiktől segítséget várt. Persze a radikálisok ellene fordultak és minthogy a földesurak is cserben hagyták, két szék közt a pad alá esett. Néhány hónap alatt egykori nagy népszerűsége teljesen megszűnt és elhagyottam, elfeledetten sompolygott, vissza Európába. Mikor Amerikába érkezett tízezrek várták a kikötőben, ami kor elutazott senki el nem ki sérte a hajóhoz. Mindezt Szabó tudta vagy tudhatta, hiszen kitünően tudott angolul is és bizonyára hozzájuthatott a lapokhoz, folyóiratokhoz és könyvekhez. Hogy a röpiratokat meg nem irta vagy Íratta az máig is rejtély és az is marad.... A harmincas évek elején a magyarországi szociáldemokrata párt a Horthy kormányzattal való viaskodásában arra a szellemi lustaságra vetemedett, hogy a parlamentben és a Népszavában önmagát a “Kossuth i * eszmék igazi letéteményesének” kezdte nevezni. Több mint tiz éve távol voltunk már akkor Magyarországtól és minden kapcsolatunk megszűnt volt már akkor örökre úgy az országgal, mint a párttal. Mégis a fájdalom égette egész valónkat, hogy a párt, amelyre valaha olyan büszkék voltunk, ilyen mélyre tudott sülyedni. Tiltakozó levelet irtunk a pártvezetőségnek, de választ nem kapván, — felbontottuk a Kossuth kérdést a magyar dolgozók számára. Megírtuk a bécsi emigráció Előre cimü lapjában Kossuth amerikai szereplését William Lloyd Garrison lapjainak, az egykori Libera tornak és Wendell Phillips könyveinek alapján. A bécsi emigránsok gondoskodtak róla, hogy a lap példányai illetékes helyre jussanak. Azóta a pártba beáradt Kossuth kultuszevő kispolgárok abbahagyták a Kossuthra való hivatkozás kortesnivóját. A Válogatott Müvek két köretén kwiil Szabó Ervin nevezetesebb alkotásai voj'tak: A Szocializmus. (1906) Szindika- izmus és Szociáldemokrácia, (1908) A tőke és munka harca, (1911) Az ipari munkásság hullámzása és az általános választó jog. (1913) Imperializmus és tartós béke. (1918) Társadalmi és pártharcok az 1848—49-es forradalomban (1918) Megjelent 1921-ben Bécsben. írásairól egy barátja, Kőhalmi Béla, csinált lajstromot. Munkáinak csak a címei egy nyomatott ivet, 16 oldalt tesznek ki. Rengeteg könyvtári szakcikket és tanulmányt irt. Szakcikkein kívül csak olya^i cikkeket, tanulmányokat és könyveket irt, amelyek valamilyen vonatkozásban voltak a munkásság nagy küzdelmével, az osztályharccal, vagy a munkásmozgalom valamilyen problémájával. Egész életét könyvtárakban töltötte. Állandóan dolgozott, itanult és tanított. Soha egy napot tétlenül nem töltött. Az orosz forradalom még élet-halál harcát vívta száz külső és belső fronton, de már megalakult az első tudományos szovjet akadémia. Az első tiz európai tudós forradalmár között, akiket az orosz kormány az uj akadémia tiszteletbeli tanári székére kinevezett, ott diszlett valamennyiünk boldog büszkeségére Szabó Ervin neve. Ha volt valaha férfiú Európa tudósai között, aki méltó volt e kitüntetésére, — hát Szabó Ervin az volt! Méltóbb embert nem érhetett e kitüntetés ! Egész életéit, szivének minden dobbanását, agyának minden mozdulását, nagy lelkének minden reménységét a proletárság ügyének szentelte. Valóban legméltóbb magyar tanítványa volt a szocializmus két nagy mesterének Marx Ká- rolynak és Engels Frigyesnek. Rá gondolhatott Ady, akit nagyon szeretett, amikor ezt a pár sort vetette papírra: “Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz huzó rongy pu- lyáknak! A legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van: aki bátrabb! .
