Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-04-18 / 1211. szám

1942 április 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" MÜHELYGYÜLÉSEK Mi, forradalmi ipari unionis- ták, akik az igazi demokrácia, az ipari demokrácia megterem­tésén fáradozunk, azt hirdetjük és igyekszünk átvinni a gya­korlatba is, hogy a szervezete­ket, legyenek azok munkás uni­ók, betegsegélyzők, szórakozáát és nevelést szolgáló egyesüle­tek, mindig uralja a tagság. Vagyis ne a tisztviselők ren­delkezzenek a tagsággal, hanem a tagság a tisztviselőkkel. Ez valójában a demokratikus esz­me igazi lényege. Éppen azért nagyon fontos­nak tartom, hogy a szervezett gyárak és műhelyek munkásai időközönként gyűléseket tart­sanak és az üzem minden mun­kása informálva legyen a fel­színre vetődött oly ügyekről, melyek mindannyiunkat érdek­lik. így aztán ha jónak látja hozzászólhat a dologhoz és sza­vazás esetén intelligensen ad­hatja le szavazatát. Most a véletlen folyamán ab­ba a különös helyzetbe kerül­tem, hogy három, egymástól független uniónak a gyűléseire, mint tag mehettem el és gondo­san figyelhettem, hogy miként használják fel a munkások ezen valóban értékes jogaikat, avagy bizonyos esetekben miként él­nek vissza velük. Pár héten belül három, úgy­nevezett “műhely gyűlésen” vettem részt, tehát éppen azon legalsóbb fokú szervezeti orgá­numokban, amelyekben a tag­ság, — vagy mint angolul mondják, a “rank and file” ér­vényesítheti jogait, juttatja érvényre a demokratikus szel­lemet. A három gyűlést egy IWW gyár, egy AFL és egy függet­len union által kontrolált gyár­üzem munkásai tartották. Be­vallom,, nagymérvű csalóddtt- sággal tértem haza ezen gyűlé­sekről. És a csalódottságra az okot nem a demokratikus szel­lem hiánya, hanem a túlságos demokrácia, a demokráciának a félremagyarázása adta. Mind a három gyűlésen azt tapasz­taltam, hogy a tagság visszaél a jogaival. Visszaél pedig úgy, hogy a gyűléseken zajong, ra- koncátlankodik, lehurrogják az ellenvéleményen levőket, sőt a saját maguk választotta tiszt­viselőknek sem igen engedel­meskednek, amikor azok a gyű­lés rendes lefolyását akarják biztositani. Annál inkább feltűnő nekem ez a dolog, mert még nem is va­lami régen abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy kis farmerok gyűlésén vehettem részt, — szintén mint tag és tisztviselő'. És mondhatom,hogy a farmer gyűlések mindig a le­hető legnagyobb rendben foly­tak le. így a saját tapasztala­taim alapján merem állítani, hogy a kis farmerok jobban is­merik az önfegyelmet, mint az átlagos városi munkás. MIRŐL VOLT SZÓ Pedig ezen mühelygyülése- ken elég fontos dolgokról volt szó arra, hogy a tagság figye­lemmel kisérjen minden felszó­lalót. At egyik csoport a bó- szok elé terjesztendő bérköve­telésről tárgyalt. A másik, ahol két shifta dolgozik, az éjjeli munkások azon kérését tár­gyalta, hogy a shiftákat cse­rélni kell. Vagyis bizonyos idő­közönként a nappal dolgozók váltsák fel az éjjel dolgozókat. A harmadik gyűlés a bószoknak azon kérelmét tárgyalta, hogy a mai úgynevezett “bonusz” munkarendszert váltsák fel a darabszámú munkával. Az első csoport gyűlése elég simán ment, mert itt legfeljebb csak azon tanakodtak, hogy milyen magas követelést nyújt­sanak be a munkáltatónak. így ellentétek nem voltak és meg­egyeztek abban, hogy ha a. fel­vetődött legmagasabb követe­lést adják be, akkor legfeljebb engednek belőle, ha a bősz na­gyon alkudik. Mert a bószok úgyis mindig alkudnak. Leg­jobb tehát mindjárt úgy meg­szabni a követelést, hogy szá­mítani kell az esetleges lealku- vásra kerülő részre. De azért még ez a gyűlés sem ment valami simán. A kedves munkástestvérek zajongtak és kinevették azokat, akik nem beszéltek nagyon simán és ért­hetően, avagy, aki idegen ak­centussal beszélt. Itt is a gyü- lésvezetőnek sokszar kellett használni a kalapácsot. A másik két gyűlésen azon­ban attól tartottam, hogy meg­reped az asztal, vagy a kala­pács, úgy kellett használni az elnöknek, hogy csendet teremt­sen. A második csoportnál ugyanis a nappali munkások­nak nem tetszett az az idea, hogy időközönként felváltsák az éjjeli shiftát és bizony erre- vonatkozó véleményüknek elég hangosan adtak k i fejezést. Szerintem egy kicsit túl hango­san. A harmadik csoport olyan gyárban dolgozik, ahol bizonyos napibért fizetnek, de a munká­sok “bonuszt” kapnak, ha az előirt óránkénti mennyiségen felül termelnek. A munka minő­sége szerint ez a bonusz hol több, hol kevesebb, — rendesen kevesebb. Most, hogy a gyárat sürgetik a szállításra, a bósz azt aján­lotta, hogy az egéss munkarend s^ert cseréljék fel darabszám Sumner Welles tagadó nyilatkozatot adott a Magyar Szövetség és Eckhardték ellen Lapunk mai számának vezércikkében megírjuk, hogy az Amerikai Magyar Szövetség kiáltványt adott ki, amelyben Ma­gyarország népét Hitler és a németeknek való ellentállásra szó­lítja fel. Amikor ezt a kiáltványt a Szövetség lapjai leközölték azt hozták az amerikai magyarság tudomására, hogy mozgal­muk az Eckhardt féle “Független” mozgalommal együtt az amerikai kormány tudtával és jóváhagyásával történik. Ezzel a közleménnyel szemben, lapzártakor a következő értesítést vettük: WASHINGTON, D. C. — Az Union for Democratic Ac­tion Sumner Webesnek, az Egyesült Államok helyettes kül­ügyminiszterének egy az Unionhoz intézett levelét tette közzé, amelyben Welles kijelenti, hogy a State Department soha semmiféle formális, vagy informális elismerésben nem részesítette a “Független Magyarország” mozgalmat, amelynek vezére Eckhardt Tibor és elnöke Darago József. Welles helyettes külügyminiszter a levelet Dr. Reinhold Nieburhoz, az Union for Democratic Action elnökéhez intézte. Welles nyilatkozata válasz volt az Union és Dr. Nie- burnak az Egyesült Államok kormányához intézett leve­lére, amelyben Eckhardtot, mint a magyar fasiszta fehér terror volt vezérét, antiszemitát és fasiszta ügynököt vá­dolta. Magatartása mindig a nácizmus és Németország felé hajlott, mindig bizonytalan, következetlen és kétséges dup- lajellemü maradt. Dr. Niebur azt a kérdést intézte a State Departmenthez, hogy vájjon igaz-e az, amivel a Magyar Szövetségi körök és Eckhardt hívei házalnak az amerikai magyarok között, állítva, hogy Eckhardt mozgalmát elis­merte U. S. kormánya. Erre adott most a helyettes külügy­miniszter határozott tagadó választ levelében. munkára. Egy osztályban kí­sérlet gyanánt bevezették ideig­lenesen és a munkások vala­mivel többet kerestek, mint a bonusz rendszer mellett. így ezek nagyon kardoskodtak az uj rendszerért. A többség azon­ban belátta, hogy a darabszám munka a legrosszabb “speed up” rendszerre vezet és elve­tette az ajánlatot. Óriási taps­sal jutalmaztak egy felszólalót, aki ezt mondta: “Munkástest­vérek, ne feledjétek el, hogy ha a bósz ajánl valamit, akkor az NEM NEKÜNK JÓ!” Mint ezen gyűlések tanulsá­gát le akarom szögezni. Noha a tagság jogainak érvényesíté­sét rendkívül fontosnak tartom de ugyanilyen, vagy még fonto­sabbnak tartom a tagság önfe­gyelmét. Az intelligenciának legelemibb feltétele, hogy a gyűlésen, — bármilyen gyűlés legyen az, — hallgassuk meg a felszólalókat, ne zajogjunk és segítsük a tisztviselőket abban, a gyűlést rendben vezethessék le. Ugylátszik azonban, hogy azon munkástömegek, amelyek csak az utóbbi évek alatt kerül­tek be az unionokba még nem nyertek ilyen nevelést. Éppen- azért miránk, képzettebb szer­vezett munkásokra vár az a fel­adat is, hogy az ujonnanszer- vezett munkásokat önfegye­lemre tanítsuk. Mert önfegyelem nélkül a de­mokrácia csak khaoszt jelent. És mint ahogyan a szervezke­dés elemeit is a mühelygyülé- seken át taníthatjuk, úgy mind­járt itt kell önfegyelemre oktat­ni a munkásmozgalomba bevont uj embereket is. ÖTVEN EVÉS MŰKÖDÉSÉ­NEK ÜNNEPLÉSE ELŐTT ÁLL A BRIDGEPORTI SZÖVETSÉG Az amerikai magyarság egyik nagy betegsegélyző in­tézménye a Bridgeporti Szövet­ség a következő hónapokban ünnepli szerte az országban le­vő fiókjai utján fennállásának ötvenedik esztendejét. A köz­ponti vezetőség által kiadott je­lentés szerint közel hét millió dollárt fizettek ki a segélyekre szorult tagságnak, természete­sen a tagság által befizetett összegekből. Az intézmény, amely ma teljesen állami ellen­őrzés alatt működik, két millió dollár tartalék alappal rendel­kezik, ami fedezetet biztosit a tagság részére minden eshető­séggel szemben. A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. A. Alakszay, Akron 1.00 Mrs. J. Bischoff, Akron 1.00 Mrs. J. Deák, Akron....... 1.00 Mrs. L. Decsi, Akron..... 1.00 Mrs.özv. I. Farkas, Akron 1.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 1.00 Mrs. Wm. Fay, Akron.... 1.00 Mrs. P. Kern, Akron....... 1.00 Mrs. G. Rauch, Akron.... 1.00 Mrs. J. Schwindt, Akron.. 1.00 Mrs. J. Vizi, Akron....... 1.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls 1.00 Mrs. Mary Mayer, Phila 1.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 1.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom