Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-04 / 1209. szám
1942 április 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal A z ázsiai fordulatok (Vi) Amig a Fülöp szigetek őslakói is teljes szivvel-lélekkel támogatják az amerikaiakat a Japánok elleni harcokban, az angolok által uralt helyekről áz a hir jön, hogy a benszülöttek a japánokkal szövetkeztek és sok esetben legyilkolták az angolokat, nőket és gyermekeket is. Malay és Burma lakosainak egy része fegyveresen csatlakozott a japánokhoz, amely magyarázza azoknak a sikereit. Ugyan csak ilyen hírek jöttek a Hollandok által uralt szigetekről is, ahol az őstörzsek, habár ősi fegyverekkel is, de ellene fordultak a hatóságnak, — a Hollandoknak, — és más külföldi egyéneknek. Azonban a legnagyobb fordulat a kínai népet érinti, akik eddig nagyra becsülték és féltek az angliai és amerikai nagyhatalmaktól. És biztosra vették, hogj? a Japánokat ezek a hatalmak elporolják, vagy legalább is meg állítják hamarosan. Még nem is olyan régen, Chang-Kai- Shek, Anglia utasítására, melyhez Amerika is hozzájárult, — leszerelt vagy 40,000 főnyi vörös hadsereget, akiket a déli tartományokban szerv eztek meg, de attól félve, hogy nagy befolyásra tesznek szert, mint egy néhány északi tartományban, ahol déli gazdag tartományok angliai és amerikai tőkéseknek nagyobb befektetéseik vannak. A vöröí ikkel kötött szerződés szeri] , csakis az északi tartomány kban és az északi megszállót tart ományokban szabad ve ös csapatokat szervezni. Kai u, Shensi és Shansi tartomány kban, valamint a Japánok i tál megszállott Honan és H >ei tartományokban, működheti ;k, ahol szovjeteket is megszel rezteft: De csak is a Japánoktó elvett és az orosz szovjetekt nagyon leapadt munícióvá rendelkeznek, amig az angol 3 amerikai támogatást a dé , azaz Chang-Kai Shek csa] itai kapják kézhez, akik eddi mindenben teljesítették az ímerikai és angol uralkodó c | ztály minden kívánságát. Ez érth ;ő volt, hiszen a keleti népek] ;k nagyon véres példákkal vé | ék emlékezetükbe a fehér fa fölényét, melynek Anglia és Amerika voltak a leglényege íbb képviselői Ázsiában. Ezzt szemben még a nép sem igen izott az oroszok segítségében akiket úgy Amerika, mint . nglia éppen annyira gyűlöltek, lint a Japánok vagy a nácik. .zt látták, hogy ha nagyobb t ’et adnak a vörösöknek Kináb n, akkor nem csak a Japánokká hanem az amerikai és az angol haderőkkel is- meggyülh< a bajuk. Ez nagi észben megváltozott Ezen vere égek, valamint az oroszok s ;erés ellen támadásaik, megmutatták a kínaiaknak az igazi erőt, akik nemcsak számban, hanem a háborús kényszer alatt kialakult Kollektívák és régebbi Család-közösségi rendszer alapján, legközelebb állnak az oroszországi kísérletekhez. Valamint ottan most van egy milliós vörös hadsereg és nagy tendencia, hogy befolyásukat és hatalmukat gyorsan kitudnák terjeszteni Kínának nagy részére. Ezen törekvésükben legnagyobb akadály az angol és amerikaiaktól való félelem volt. És az a re-, rnény, hogy ha Kínát megmentik a vörösöktől, akkor nagyobb mérvű támogatást kapnak ezen hatalmaktól. És most a hatalmas Anglia is a kínaiak védelmét, segítségét kéri, hogy meg mentse Burmát a Japánoktól, dacára, hogy a burmaiak nem igen akarják, hogy még tovább is mentőangyal szerepet j éjszák felettük az Angolok. Nem félnek jobban a japánoktól sem, mint az angoloktól. Amit a japánok majd csak fognak rajtuk elkövetni, azt az angolok már régen és többször elkövették. A keleti népeknél a becsület vesztés, “Lost face” nagyon fontos szerepet játszik és bizony úgy anglia, mint a szövetségesei elvesztették a becsületet. Ezzel szemben az oroszoké nagyon emelkedett, hiszen már Anglia és Amerika is az Oroszoktól várja még a Japánoknak is a megveretését. Ahelyet, hogy a Japánokkal együtt támadták volna Oroszországot, amint azt a reakciósok Kínában is, mint minden felé igyekeztek elhitetni, — most az oroszok barátságát és segítségét kérik és általános elismeréssel adóznak az oroszok hősies és sikeres harcaikkal kapcsolatosan. India, melynek a lakosai számban nagyon közel vannak a kínaiakhoz/ szintén Angol ellenesek vés kérdéses, hogy nem-e akadna több millió hindu, akik még a Japánokkal is szövetkeznének, hogy az angoloktól szabaduljanak. Viszont ottan vannak radikálisok is, akik nemcsak az angoloktól, hanem a saját uraiktól is, a Kajáktól, a felsőbb osztályoktól is szabadulni akarnak. És ezek az elemek szintén Oroszországtól várnak segítséget, amikor a nagy leszámolás ideje megérkezik. A Japán támadások megkezdése előtt, nagyon is feketének látszottak az ázsiai viszonyok, de mostan éppen a Japánok, akik a legreakciósabb rabszolgaságot akarják ezen népekre ráerőszakolni, megindították a lényeges radikális átszervezési, helyesebben., mondva, forradalmi folyamatot, melyben orosz- ország és a szocializnfus, kollektivizmus, nagy szerepet fog játszani, már azért is, mivel több millió mongol és más ázsiai nemzet már ténylegesen elfogadta a Szovjet rendszert. Valamint Kínában is nagy teret hódított és készen áll egy milliós hadsereg, hogy* a nagytá- karitást elvégezze, mikor a japánok elleni fegyver szövetség végetér és a társadalmi forradalom ottan is megindul újból. TÁRCA AZ ELLENSEG Irta: KARINTHY FRIGYES — Meg vagyok sértve? — mondta a zászlós kurtán és gúnyosan, úgy, ahogy az őrnagytól tanulta, egy pillanatig még nézett rá, hogy mer-e válaszolni, aztán megfordult. Persze, hogy meg volt sértve. A két napi szabadságnak ezúttal befütyültek, igaz, hogy azzal az ígérettel, hogy a jövőhéten beterjesztik Fedort három hétre. Hogy neki erre' a két napra most nagyobb szüksége volt, mint jövő héten három hétre, vagy nyolc hópapra, avagy örök időre, azt elmondani vagy célozni rá, jól tudta, éppen olyan nevetséges és hihetetlen és értelmetlen dolog lett volna, mint arra hivatkozni például, hogy ő szeretne élni, hogy neki tetszik a kék égbolt és a "rejtelmes éjszaka és hogy a szive fáj, még lehetett volna beszélni, persze nem átvitt értelemben, .nem ug'y, ahogy a költők mondják, hanem úgy, hogy jelentem alássan szivgör- csöm volt reggel. Akkor esetleg átküldik a szanitécekhez a hátsó árokba, ott jelentkezik maródira, délután leküldik, éjszaka ott marad, reggel jelentkezik, délben vizit, délután ott marad, holnapután Írást kap, esetleg azt, hogy semmi baj.... ez megint két napot venne igénybe és neki most azonnal, ma délután kellene a szabadság. A nő ma még bizonyosan odalent van, íz elfoglalt faluban, j de holnap tt már rendes őrség lesz, a tel kmhuzalokat átvezetik, mindc kit elküldenek vagy nem külde ek el, de. .. nem, er- j re nem isi zabad gondolni, erre az utóbbi] ,, erre a gondolatra, úgy ér ezt az ájulás környékezi. Mosl | most azonnal indulnia kell, irögte magában, remegő száj j il és mikor abban a pillanatba durva, kíméletlen pukkanáss 1 csapott le valahol egy gráná az olyan volt, mintha valaki iköllel ütött volna a földre, tü ílmetlenül és paran- csolóan. : dúlj azonnal, mert különben jyonváglak. Elég soká vártan három évig tűrtem, hogy élj, 11 piszkos és ostoba bullák kö: , de most már nem várok két >erccel se tovább, ha azonnal i m mégy a fenébe, agyonvágl k. — Méí pgyonvághatják az embert.... - mondta határozatlanul és n kor Pohr, aki két lépésnyire íle feküdt a hasán, erre a me epő kijelentésre nem válaszolt, magyarázóan tette hozzá — mielőtt azt a három hetet me£ i :apom. Ekkor y keserű erővel facsarta öss e torkát a fájdalom és gyöngt ség, hogy úgy érezte, mindé felelősség alól feloldja ez ! fájdalom. Óvatosan felemelkei >tt és körülnézett. Az árok alsó falán éppen kíváncsian 3 ijedten futottak a rések me é, heves, sürü, makacs ág; ízás tört ki egészen közelről. — Mi &\ isten — dadogta el- hülve. Csí : nem támadunk? Átvillar rajta a jólismert érzés: most vagy egy óra múlva, kiugrálni, j lelapulni, aztán előre.... Ekkor elszánta magát. Elég homályos volt már és tudta, hogy minden simán fog menni. — Lemegyek a latrinához — mondta közönyösen és odavető- en, mintegy magának, de úgy, hogy a társa is hallja. A kurta összekötő árkon nehéz léptekkel, szürkén vonult keresztül. Mikor a latrinához ért, egy pillanatra meghökkent. Aztán befogta az arcát és két ugrással átvetette magát. Érezte, hogy valami sürü és ájula- tósan undorító piszok freccsen fel a köpenyére, de nem fordult meg, észrevette, hogy véletlenül senki sincs a közelben, most lehet.... Felkapaszkodott a csaknem meredek vájaton, egyszer visszacsúszott, a fogát csikorgatta. Most sikerül.... odakint volt a mezőn. Valóban sötét volt már. Pár lépésnyire a kiserdő, ahol keresztül jöttek, balról halványan pislákolt valami fény.... A falu. Az egész mező, ezt még a sötétben is láthatta, fel volt túrva, át volt lyuggatva. Az erdő fái recsegtek. Félrehúzta a száját, megvetően legyintett és lelapulva futott, amikor a fák közé ért, lihegve állt meg. Ebben a pillanatban hangos, lármás, tolakodó kereplés har- sant fel a töltés felől, amit tegnap este megszálltak. Röhögni tudott volna, olyan ficánkoló és ideges diadalérzés fogta el hogy éppen jókor, éppen az utolsó percben szánta el magát.... — Gépfegyver — morogta, kurtán bólintva, okosan. — Hát mégis.... már meg is kezdtük a támadást, egy óra múlva azok mind künt lesznek az árokból és görcsös, hideg, kegyetlen fegyelemben, mint egy összekapaszkodott lánc, valami különös és agyafúrt gépezet, egyszerre forogni és dübörögni és zakatolni kezdenek... az ijedt és tudatlan kis csavarok és szij- jak és kerekek, amik még sohase látták a Nagy Tengelyt, csak azt tudják, hogy néha meg indul valahol, messze, a gép közepén és akkor ők is megindulnak.... egy és ugyanabban a pillanatban. Ó, milyen ismerős volt mindez, mint a hideg reggeli ébredések, mint a kemény és rágós húskonzerv, sarzsik paszománt- ja a durva parolin, hosszú telefonpóznák, avas olaj a fegyver závárzatán, valóság! És most megint egyszer eszébe jutott az a fájdalmas csodálkozás, mikor három év előtt először hallotta meg a gépfegyver kereplését. .. A háború, ütközetek, halálhör- gés, dobogás valami zavaros és romantikus, álom képében élt benne mindig, cikázó villámok, éjfél, lovak nyerítése.... tikkadt és részeg félelem és lelkesedés, dobogó szív, mámor.... De minderről szó se volt akkor reggel s azóta.... mert reggel volt, hűvös, rossz szagu reggel, bambán és fáradtan és gondolat nélkül marsolt.... és akkor egyszerre valami kiállhatatlan, egyhangú karattyolás zendült fel és valaki azt mondta: gépfegyver.Csak nehezen tudta elhinni és megérteni, hogy ez az*, amiről szó volt: hogy most valahol embereket ölnek, talán őket is mindjárt.... a kereplés erősödött. Hisz ebben a hangban nem volt semmi félelmes vagy földöntúli: józan, bosszantó és sértő és süket lárma volt, mint mikor reggel megindul az üzem valami szürke és rideg gyárban,
