Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-04-04 / 1209. szám
8 oidai BÉRMUNKÁS 1942 április 4. JEGYZŐKÖNYV Felvétetett a magyar ajkú IWW-isták Ohio Kerületi Értekezletéről,-1942 március 22-én. Az értekezlet korelnöke Bis- choff munkástáís. Gyülésvezetőnek megválasztva Vizi, jegyzőnek Kovách munkástársak. Képviselve van: Akron, Ohioból: Vizi, Bis- choff, Alakszay és Farkas munkástársak, Bedford, Ohioból: Székely Sándor munkástárs; Buffalo, N. Y.: Hering, M.Beck, Pfaff munkástársak, Hering és Beck munkástársnők; Clevelend east: Lefkovits, Danka, Bercsa és A. Nagy munkástársak, Lefkovits, Bercsa, Danka és Julia Kish munkástársnők; Cleveland west: Molnár, Szilágyi és Kovách munkástársak, Molnár munkástársnő; Pittsburgh, Pa.: A. Kucher munkástárs; a Magyar Munkások Védelmi Bizottsága részéről GerébJózsef munkástárs. Kollár munkástárs betegsége miatt nem lehetett jelen. Az elfogadott napirend: Jelentések ; a Bérmunkás; indítványok uj ügyek. A lapbizottság jelent ését Lefkovits munkást árs teszi meg.- Kihangsúlyozza, hogy a mozgalom jövőbeni elhivatottsága nagyobb aktivitást igényel a jelen helyzetben is. Ismerteti a Bérmunkás anyagi helyzetét, amely az országos értekezlet óta kielégítő. A naptár agitáció sem marad el az előbbi esztendő forgalmától. A jelentés &nnak tárgyalásáig tudomásul lett véve. A küldöttek részéről jelentést tesznek a helyi viszonyokról: Vizi, Hering, Mrs. Hering, Pfaff, Molnár, Lefkovits, Kucher és Geréb munkástársak. A jelentések tárgyalásánál úgy szólván az összes delegátusok hozzászóltak és a következő indítványok fogadtattak el: A volt aktiv munkástársakat a központi titkár levélileg szólítsa fel nagyobb aktivitás kifejtésére ; Elfogadva a Bérmunkás Naptárának a megjelentetése az 1943-ik esztendőre is. Tekintettel az általános drágaságra, amely a Bérmunkás előállítását is már hónapok óta érinti, a Bérmunkás évi előfizetési ára emeltessék fel három dollárra. Az emelés 1942 junius elsején lépjen érvénybe. Ez év május elsejétől minden uj előfizető ingyen kapja meg az ez évi naptárt, amely telve van általános és hasznos tudnivalókkal — amig a készletből tart. A Bérmunkás építő Gárdája akcióba maradjon 1942—43-as évekre is. Külön Női Gárda alakuljon országos keretek között. 1 Az értekezletet üdvözlik az akroni munká’stársnők (lásd lapunk vezércikkét) és bejelentik, hogy a lap rendszeres támogatására Gárdát alakítottak. Határozva, hogy a Bérmunkás részére a lapbizottság ez évben is rendezze meg az országos anyagi támogatási akciót. A Bérmunkás irányvonaláról Lefkovits, Geréb és Kovách munkástársak tesznek jelentést majd a delegátusok hozzászólása után, lapunk mai számának első oldalán közölt “Álláspontunk” javaslat lett elfogadva Az értekezlet megelégedésének és örömének ad kifejezést az iró gárda pontos és értékes működéséért. Külön kiemelve és jegyzőkönyvileg köszönetét mondv^ Vince Sándornak élvezetes és tanulságos cikkeiért. A védelmi ügyeknél a delegátusok felháborodva emlékeznek meg a magyar reakciónak a lapunkban ismertetett támadásáról. Hering munkástárs az erős yédelmi alap kiépítését javasolja, amelyhez a buffaloiak gyűjtését, 52 dollárt ad át a Védelmi Bizottság titkárának. Az értekezlet ezúton ir fel- szólitja a lap olvasóit, hogy az eseményeket a munkahelyekről írják meg a lapnak, hogy ezt az írógárda feldolgozhassa. Tekintettel a változott viszonyokra, Amerika magyar munkásai érdeklődéssel fordulnak az ipari unionista és antifas- cista Bérmunkás felé, ezért az értekezlet ajánlja, hogy hetenként mutatványszámokat küldjünk a, lapkezelők és az olvasók által beküldött címekre. Az értekezlet 24.06-el járul hozzá a lap kiadásaihoz. Az értekezletet levél utján üdvözli Fishbein munkástárs a new yorki csoport titkára. Az értekezlet kösz önetet mond Bercsa munkástárnpnek az ízletes ebéd készítéséért, Danka és Lefkovits munkástársnőknek a sütemények készítéséért. Több tárgy nem lévén gyü- lésvezető az értekezletet bezárja. * E. Kovách, J. Vizi, jegyző gyülésvezető kát, kát, kát, ahol talán szalámit aprítanak, vagy bádoglemezeket, vagy bőrt vagdalnak és varrnak össze, hajszálig egyforma darabkákban, s z i n-t e unatkozva és bosszankodva, a gépek.... És akkor megértette, hogy igy is van és hogy mindegy az, hogy szalámit vagy bádogot vagy bőrt, vagy embert.... csak ő hitte addig, hogy van különbség; odahaza, a házak és az utcák között hitte ezt, ahol mindenki máskép öltözködött, úgy, ahogy jónak látta, ahol nők mosolyogtak és az emberek magukról beszéltek, mintha mindegyik valami külön dolog volna, egyértékü a többivel, együttvéve.... ahol kirakatok voltak és a kirakatokban könyvek és a könyvekben emberekről volt szó és fájdalmakról és örömökről és szenvedésekről.... egyes, kü- lön-külön élő emeberek örömeiről és fájdalmairól és szerelmeiről. . Ó, a könyvek! Hosszú vesz- teglések idején, szitáló felhők alatt hideg fedezékek padlóján hasalva, milyen kábult és sajgó álomban nyelte Fedor azt a betűsorokba zárt csodavilágot, ami odaát, messze, messze pompázik és csillog, hunyorogva, valami megfoghatatlan langyos és rózsaszínű és lágy levegőben.... Regények és novellák és színdarabok, egyetlen óriási útleírás bibliájává folyt össze, ezeregyéjszakája, K a 1 e va la, ami az álmok földjéről beszél.... nem erről itt, a valóságról, a nagy emberapritó gyár valóságáról, mire most három éve ébredt fel, született meg, abból a lázas álomból, amiről azt hitte, hogy valóság és amiről a könyvek beszéltek. Emberek, nők, szerelmek, színház.... bánatos és vidám idillek és megrázó tragédiák. Különösen a féltékenységi és szerelmi drámák izgatták: meredt szemekkel és égnek álló hajjal leste, a megbántott szerelmes, hogy fetreng kínjában, hány szóval és hasonlattal festi és dédelgeti gyötrelmét, hogy fojtja meg aztán a hűtlen, de végtelenül édes, édes nőt.... vagy a tolvaj csábítót, megöli, mert kettejük közül csak egyik élhet, megöli, mert érinteni merte azt, aki neki az életnél és a halálnál többet jelent!.... Egyszer kegyetlen ágyutüzben olvasott ilyesfélét Fedor, egy életről és egy halálról volt szó a könyvben, de olyan ember életéről és haláláról, kit a könyven megismert, jobban mint bárkit valóságos ismerősei közül — egy emberről szólt, ő róla. És most, ime, amaz álomország felé közeledett Fedor, az ígéret, földje felé, mely ott csillogott, néhány kilóméternyire. Közeledett hozzá, egyedül az erdőben, kiválás?*!ottan, egymagában, mint a sarkutazó, akinek volt bátorsága hozzá, hogy kitépte magát gyáva és nyomorult társai közül és megnidul- jon távoli tarotmány felé, amiről régi csodálatos legendák beszélnek.... A szerelem várta Fe- dort a faluban, ama csodálatos hatalom és felsőbbség, mely nem dolgozik hadtestekkel és osztagokkal és zászlóaljakkal és nem ismer terepalakulatokat éá szakaszokat és raj vonalakat, hanem egyetlen egy embert ismer, a milliók közül ... egyetlen embert, aki több és fontosabb, mint a többi együttvéve, fis ha van bátorságod hozzá, te lehetsz az az ember. Egy órát volt együtt, tegnap este Annával és Anna ajzt mondta, kézzel éis szemmel, hogy ő az. Hogy került oda Anna, a felhőből poty- tyant le vagy a földből virult, ezt megtudni nem volt ideje. Annyira emlékezett, mintha olyasmit mondott volna, hogy átutazóban volt, férjét vagy fivérét kereste a fronton és ott rekedt, a rejtett házban, remegve és bénán, mikor a mieink tűz alá vették a falut. Rohanni... A sötétben torzalakok bukkantak fel, egy domb, egy kerítés.... kisértetes csend mindenütt. Ez az országút.... ezek már házak. Fekete, odvas ablakok j tátják rá ijedt szájukat. Ez itt ebben az irányban.... Ó, igen, ez az.... Fény, fény.... ó, isteni szépség, álom és csoda.... fény az ablaktábla mögött ... Egy ugrással vetette át magát a kerítésen. Lebukott, felállt. Oly hangosan lélegzett, szive *ugy kalimpált, hogy félt megzörgetni az ablakot, talán elijesztené.... Nekifeszitette vál-i lát az ajtónak és kinyitotta. i Az első szobában sVnki se volt, de a másik szoba ajtaján keskeny fénysáv húzódott, tetőtől padlóig. Tapogatózva kö-j zeledett az ajtóhoz, elejtett egy széket. Ekkor halk sikitást hallott, az ajtó kinyílt és gyertyával kezében megjelent a nő. Maga elé tartotta a gyertyát, gyorsan becsapta maga mögött az ajtót és térdreereszkedett előtte. — Anna ... ne félj.... én vagyok.... — suttogta> rekedten és közeledett, hogy megfojgja a kezét. De mikor odaért és a nő arcába nézett, riadtan, nyitott szájjal hőkölt meg attól, amit látott. — Mi az....mi történt. ..— dadogta és még nem akarta hinni. Aztán, mintha szive felszabadult volna a fejébe. Csodálatosan nagyszerű, hatalmas érzés volt ez a düh és fájdalom, olyan, amilyenről álmodott bor- zongva és vágyva, könyvei közt. — Van bent valaki? — ordítottam idegen, ismeretlen hangon, amitől felujongott bennem a vad és dühös élet. Később, néhány nap múlva csodálkozva tűnődött rajta, miért hitte ő ebben a pillanatban teljes bizonysággal, hogy a zászlós van bent, hiszen égésijén dalószi- nütlen volt, hogy otthagyva az-ssa ütközetet, leszökött ide, ehhez a nőhöz.... De bizonyos, hogy ebben a pillanatban azt tudta és hitte, hogy a zászlós van bent és amit elhatározott, a zászlósra vonatkozott. A zászlósra, aki nem engedte őt el és aki idejött, hogy elrabolja tőle az egyetlent és mindenek fölött valót, aminek reménye tartotta benne az életet, három év örökkévalósága óta. Kitépte övéből a bajonettet és 'élvezve az eszeveszett düh mámorát, lökte félre a nőt. Ebben a pillanatban megértette, ujjongva és boldogan miért kellett megtanulnia ölni. A férfi az ágyon ült és mikor ő berontott, nehézkesen fölállt. Már a levegőben villogott a ba- jonett, mikor a véres párán át, ami szeme előtt kavargóit meglátta az egyenruhát. Nehéz koppanással esett ki kezéből a fegyver. Egy ellenségse katona volt. Akkor -még nem tudta, miért nem bántotta. Tiz perc múlva, az árok felé futva, jutott csak eszébe, elképpedve, hogy ezt nyugodtan leszúrhatta volna, még meg is dicsérik, igazolhatja magát, hogy emiatt jött visz- sza a faluba, tudott róla, megleste, hogy egy ellenséges katona, talán kém, elbújt a faluban.... De most, az alatt a kéti.perc alatt, mig megfordult, szótlanul kiment, átment a másik szobán, kilépetthez utcára és betette maga mögött az ajtót, az kóválygott csak határozatlan, fáradt és nyomorult bánattal teli szivében, hogy ezzel most semmi dolga, ezzel a fáradt és szürke katonával. Ezt nem öli meg, mert hiszen ezt úgyis meg kell ölnie, holnap, vagy holnapután, amikor majd együtt forognak a nagy szürke gépben — s a maga ellenségét kereste odabent, s szobában, aki őt bántotta meg és akit nem talált sehol.
