Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-03-28 / 1208. szám

1942 március 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő megjegyzései" ITT A TAVASZ Naptár szerint, már itt a ta­vasz, amely a természet meg ujhódását jelenti. Elmúlik a hi­deg tél, lassan .zöldbe borulnak a fák, kinyílnak a virágok stb., — írnánk rendes körülmények közt a tavasz üdvözletére. De ma nem rendes körülmények vannak, sőt nagyon is rendkí­vüliek. Most a fü haragosabb zöld lesz, hisz a tél^n nejncsak a hó takarta be, hanem bőséges trágyázást is kapott ember vér­ben és emberi hullákban szerte a világ csataterein. A tavaszt most nem azért várják, hogy újra fakadjon az élet, hanem, hogy könnyebben irthassák ki az emberi életet. Hitler, akit a vörös hadsereg a tél folyamán kutyaszorítóba zárt, óriási csapásokat mérve a náci hordákra, az éhező német népnek a tavaszra ígérte a vö­rös hadsereg megsemmisítését. Igaz, hogy a múlt nyáron és őszön ismételten kijelentette, hogy a vörös hadseregeit meg­semmisítette, legyűrte és az többé fel nem kelhet. (Akkorá­ban Himler Marci is daizonyitot- ta, hogy az oroszok ki vannak ütve, kár minden hadianyagért, amit nekik szállítanak.) Azóta keservesen tapasztalta, hogy az orosz hadsereg nem csak, hogy megverve nincs, hanem sokkal erősebb, mint valaha és nem­csak, hogy megállította a. náci hordákat, hanem a rettenetes tél dacára is vissza szorította és a kezdeményezés teljesen a vörös hadsereg kezében van. Hitler, a napokban tartott be­szédében már a nyárra Ígéri az uj offenzivát, azonban a világ már tudja, hogy milyen értéke van Hitler kijelentéseinek és úgy a gazdasági és • politikai helyzet is parancsolólag kény­szeríti arra, hogy uj győzelmek­kel tömje a kenyérre éhes né­met nép száját és erősítse meg a szövetségeseibe is a győze­lemben megingott reménységet. A készülődései is azt igazolják, hogy uj támadásra készül. Erre vall az, hogy az olasz, román és magyar “szövetségesei”-től kö­zel 5 millió uj katona kiállítá­sát követeli. A német és meg­szállt területek gyárai 100 szá­zalékos üzemmel gyártják a ha­dianyagot, hogy az uj szovjet elleni offenziva sikeres legyen. Ma már, eltekintve a kimon­dottan náci elemektől, minden­ki tisztában van ebben az or­szágban azzal, hogy a náci- el­lenes szövetség legértékesebb tagja a szovjetek. Ma már min­denki tisztában van azzal, hogy minden tank, minden repülőgép, amely a szovjetekbe lesz küld­ve, a legjobb helyre kerül, ahoz, hogy a nácizmus pestisét ki- pusztitsák. Mindenki fokozni kívánja ezt a segítséget s tény­leg óriási erőt fejt ki Amerika és Anglia, hogy a szovjetbe ve­zető utat nyitva tartsa és a szovjetnek ígért segítséget tel­jes egészében eljuttassa. De ma már mindinkább kezd térthóditani az,» hogy bármily értékes is a hadianyag segítség, amit a szovjet a szövetségesei­től kap a most következő perió­dusban nem elegendő. Nem sza­bad annak megtörténnie, hogy ismét Hitler kezébe kerüljön a kezdeményezés, hogy a tavasz- .szal vagy a nyáron teljes erejé­vel a szovjetek ellen fordulhas­son. A szovjet rendíthetetlenül folytatja a támadásait a nácik ellen. Hitler a maga ellentáma­dásait még hetekig nem kezd­heti meg. Ezt a kedvező időpon- tott kell ki használni a szövet­ségeseknek s meg nyitni a nyu­gati frontot, amelyet ma már nem csak a szovjet, de az angol és amerikai nép is követel. Ez nem csak tehermentesítené a szovjetet a rázúduló rettenetes nyomástól, de meg adná a lehe­tőséget is, hogy a háborút, a rettenetes vérontást megrövi- ditsék.Kétségtelen, hogy az em­beriség legnagyobb ellensége a hitlerizmus és azt ha sikerülne a lábát megvetni a gazdag szov­jet búzamezőin és olaj forrása­in, a háború kimenetele ha nem is lenne kétséges Amerika és a szövetségesei részéről, de^vég- telen hosszú ideig húzódna el. Ezért az egész emberiség közös érdeke az, hogy most, amikor a helyzet kedvező, amikor a köz­hangulat is ezt kívánja, uj fron­tok nyitassanak Európában és kényszerítsék Hitlert arra, ami­től legjobban retteg, a két vagy több frontra. Hitler letörése után a munka nehezebb része lenne elvégezve. Utána már az ázsiai “nácik” elintézése sokkal könnyebbé válna. “PARAZITÁK” Az öntudatos munkásság már réges-régen ezzel a jelzővel pa­razita élősdi bélyegezte meg azokat,, akik produktiv munkát nem végezve, mások munkájá­nak az eredményein élősködtek. A mostani idők hozták meg azt, hogy ugyan azokra, ugyan azt a jelzőt használta a 135 milliós amerikai nép elnöke. Ha csak Washingtonból akarta is kiker­getni a semmitevő élősdieket, kik ma, amikor a hadseregben millió és millió fiatal ember néz szembe a reá várakozó ha­lállal, amikor sok millió mun­kás minden erejét megfeszítve áll a munkagépek mellett, hogy előteremtsék mindazt amire a hadseregnek szüksége van arra hogy a ’náci pestist kiirtsa, ugyanakkor a semmitevők ez­rei nem csak Washingtonban, de mindenütt, másut is élősköd- nek, duskálódnak, elzabálják az élelmet, elfoglalják a helyeket a produktiv, haszons elemek elől. “Nem azért harcol és hal meg millió amerikai ifjú, hogy ha vissza jönnek, akkor itt azt az állapotot találják, ami 1932-33- ban volt” — mondotta Mrs. Roosevelt egy minapi beszédé­ben az egyetemi ifjúság előtt. Hát amikor az elnök parazitá­nak mondja a semmitevőket, amikor a felesége egy jobb, igazságosabb rendszert követel, amikor erről beszélnek Churc- hillen és Roosevelten kívül az összes hivatalos s z emélyek, ] amikor az elnök tiltakozik a 40 órás munkahét ellen újra meg­indult támadás ellen, akkor itt volna már az ideje annak, hogy a munkásosztály is mindhango- sabban hirdesse a paraziták el­leni küzdelmét, hogy erőtelje- j sen készüljön a meglévő jogai- ' nak a megvédésére és úgy szer­vezkedjen, hogy beleszólása le­gyen a beígért és elkövetkező “uj világ” m e gformálásába, mert ez az uj világ úgy fog ki­nézni, amilyen erővel Amerika és az egész világ munkássága beleszól. Ezen a téren is áll az, hogy aki támad, az előnyben van és már itt volna az ideje annak, hogy a reakciónak a tá­madásait a New Deal munkás jóléti intézményei elleni táma­dásait, azzal verje vissza, hogy azok kibővitését, megjavítását követelje. Mindezekre az elnök­nél meg is van a hajlandóság, különösen akkor, ha a mun­kásosztály annak messzehallha- tóan hangot is ad. Ezek a har­cok, hadgyakorlatai lentiének a nagy harcnak a paraziták ellen az Ipari Demokráciáért. A farmerek munkás hiány­ról panaszkodnak, ezt a mun­kás hiányt nagyon könnyen megoldhatnák ha az elnök által parazitáknak nevezetteket a háborúra való tekintettel, kény- szeritenék a farm-munkára és a munkájuk értékének megfe­lelő dijjazásból való megélhe­tésre. A nagy városok éjjeli klubjai, talán megéreznék a hi­ányukat, de maga a nép köny- nyen elbírná ezt a veszteséget és még talán belőlük is hasznos tagjai lehetnének a társada­lomnak. % HORTHY MENNYORSZÁG Az alábbi kis hir egyik ma­gyarországi lapban jelent meg és azért került a rovatba, mert keresztmetszetét a,dja annak a ■’rothadásnak, amelyben nem csak a magyar, de az egész “uj rend” van. A hir röviden' a kö­vetkező : Egy zsidó magán hivatal­nokot pörbe fogtak, mert évek óta egy keresztény nő­vel közös háztartásban él és ezzel “meggyalázta a magyar fajt”. A vádlót ügyvédje az­zal védekezett, hogy a tör­vény csak a tisztességes ke- 1 resztény nőket védelmezi. Mivel az illető nő, már évek­ig viszonyt folytatott a vád­lottal és ezért pénzbeli támo­gatást is kapott “nem tisz­teséges.” Ezt az álláspontot nem fogadta el a Kúria, azt mondva, hogy csak a rendőri felügyelet alatt élő nő nem tiszteséges. Erre a vádlót ba­rátnője, ki azt elhagyni amugysem volt hajlandó, hogy a büntetéstől a barát­ját megmentse és hogy vele élhessen, elment a rendőr­ségre és regisztráltatta ma­gát, mint prostituált, igy már “nem tiszteséges” és a törvény meg engedi a zsidó­val való együtt élést. Ezt a példát más nők is követték, hogy férjhez mehessenek a zsidó szerelmeseikhez. A Hitler-Horthy országok ■ ilyen i n t é z k edéseikhez még ■ kommentárra sincs szűk sége ■ az olvasónak, hogy csak gyü- > lölni tudja az ilyenek alkotóit. lenül azonosítják magukat a néppel, az amerikai magyar­sággal. Rajtunk kívül, különösen a Vámbéry csoport az, amely végre erős aktivitást fejt. ki, hogy az amerikai magyarság feltolakodott vezéreit kellő megvilágításba állítsa nemcsak az amerikai magyarság, hanem az egész amerikai közvélemény elé. Természetesen tajtékoznak a dühtől. Ma már nemcsak Him­ler vicsorítja a fogát és hazu­dik “cseh” támadásról, hanem a Magyar Szövetség is nyilat­kozik és az amerikai magyar­ság elleni támadásról beszél. Én kötelességből figyelem az összes amerikai lapokat, olva­som a tegnap még nyílt nácik, ma burkolt remegését Hitlerért. Természeteden a náci ellenes lapok magyar és angol nyelvű megnyilatkozásait is nagy fi­gyelemmel kisérem, de sehol támadás az amerikai magyar­ság ellen, vagy a magyar egy­letek tagsága ellen el nem hangzott. De igenis éles és igaz­ságos támadás történik a Him- lerek, Borshy Kerekesek, a Da­ragok ellen. De még ha akár­milyen nagy fiuk is' ezek az urak, de nem jelentik az ame­rikai magyarságot. És ha lehet kritizálni az Egyesült Államok elnökét, anélkül, hogy azon sír­na, hogy veszélyben van Ame­rika egysége, akkor az ameri­kai egységnek semmi baja nem történik, ha meg Írják az iga­zat a Magyar Szövetség veze­tőiről és Eckhardtról, sőt meg­győződésem az, hogy az csak erősiti a náci ellenes frontot ha a tegnap nácijait onnét ki- ebrudaljuk. A legékesebb szónál is szebb a tett! Mit tettél osztályodért, lapodért, a szervezkedésért a haladásért? MEGLEPETÉSEK DETROITBAN A Sándor és József napokat ha kis mértékben is, de meg­ünnepeltük ez alkalommal is. Először Toldi Sándor munkás­társunkat leptük meg március 15-én és egy szép délutánt töl­töttünk együtt, ahok a Védelmi gyüjtőivre kollektáltunk. De Toldi munkástársék még a Bér­munkásra külön is felül fizet­tek öt dollárt, elismerésül arra, hogy lapunk fejlesztette ki és tartja fenn ezt a meleg barát­ságot közöttünk. Március 19-én meg a József- okat akartuk megünnepelni, de Szallai és Kovács Józsefek dol­goztak, igy csak a Schneider családot leptük meg. Ámbár ke­vés idő volt a készülődésre mind két esetben, mivel csak egy nap alatt lett elhatározva, még­is, vagy talán éppen azért szé­pen sikerült és igazi meglepe­tés volt mindkét esetben. Többeknek az volt az óhaja, hogy Sándor és József napo­kat együttesen kellett volna megünnepelni, hogy a Bérmun­kásnak is nagyobb meglepetés­ben lett volna része. De a tudó­sító úgy véli, hogy ami késik, az nem múlik. Tudósitó. A NÉP ÉS A VEZÉR Nem akarok itt is a vezér- kérdésről írni, csak arra aka­rok rámutatni, hogy a magyar “Vezérek” milyen szemérmet­AKRON, O. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésiiket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom