Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-10 / 1197. szám

1942 január 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN ■(gb) ROVATA’ A KOMA, MEG A SÓGOR Azt hiszem, nem csak “ná­lunk”, — ami alatt azt a gyárat értem, ahol dolgozom — hanem a többi munkatelepeken is csak úgy immel-ámmal megy a mun­ka az ilyen neves ünnepek után, mint a karácsony vagy az újév napja. Mert a munkástestvérek nem pihenésre, hanem mulatás- ra használták fel a szünnapotvs most azt beszélik el, hogy ki mennyi és milyen italt kebele­zett be, mert az italbirás még most is erény számba megy, amivel érdemes dicsekedni. Vannak aztán olyanok, akik fejfájásról panaszkodnak és a legtöbben igen nehezen várják a hazamenetel óráját.Mint min­dennek, úgy ennek az italkér­désnek is meg van a derült, meg az árnyas oldala is. Hallot­tam jpéldául, hogy egy west- sidei honfitárs karácsony nap­ján elhajtott az east-sidei ko­mája látogatására. Természe­tesen az ilyen alkalom tisztele­tére, mint ahogyan az illik is, felhajtottak egy pohárkával. És mert ez nagyon Ízlett, kö­vette a második pohár, azt meg a harmadik és igy tovább, mig végre annyira eláztak, hogy az east-sidei koma igy szólt: “Ko­mám, te már annyira részeg vagy, hogy nem tudsz hajtani. Sőt nem is engedlek. Inkább ha­zahajtok veled, nehogy valami bajod essen.” És igy is történt. Az east- sidei koma áthajtott a west- sidera. Azonban az ilyen szol­gálatot illő megköszönni és az­ért már mégis csak meg kell jnni pár itókát itt, a west-side- on is. Néhány pohárka kiüríté­se után azt mondja a west-sidei koma: “Nézd csak komám, te már annyira be vagy rúgva, hogy nem eresztelek haza egye­dül, nehogy valami bajod essen. Ülj csak bele a kárémba és ha­zahajtok veled.” És mint mondták, úgy is tet­tek. No dehát ilyen szolgálatot csak nem engedhet el köszönés- nélkül senki sem. így megint fel kellett hajtani pár pohárká­val. De akkor megint az east- sidei komát kellett hazahajtani. Ott aztán megint poharozásra került a dolog. Szerencsére a család észrevette a dolgot és beleavatkoztak, különben a két koma talán még most is vinnék egymást az east-sideról a west- sidera, onnan meg vissza. RÉSZEG LOGIKA Mikor ezt a humoros dolgot elmondtam; egy helyen, azzal jöttek, hogy csaknem ugyan­így történt két másik testvér­rel is, akik, — mondjuk nem komák, hanem sógorok voltak. Itt is az egyik sógor áthajtott a másikhoz és a szent nap örö­mére alaposan berúgtak. Mikor aztán a vendég sógor hazafelé készülődött, mondja neki a má- ! sik: “Sógor, ilyen részegen nem hajthatok még meg fog a polic, jó lesz, ha én hajtom haza a kárédat.” “Az bizony jó lesz,” — egye­zett bele a sógor, — “de hogyan jössz majd vissza?” Ezen a dolgon aztán nagyon megakadtak. Tűnődtek egy da­rabig. Egyszer csak a vendég­látó sógor nagyot kiált: “Ha­szen amig én téged hajtalak ha­zafelé, te hajthatod utánam az én kárémat, amin aztán hazajö­vök.” Erre nagy örömmel felelt a sógor: ‘Nohát fajintos eszed van neked sógorkám, azt csak­ugyan megtehetjük.” — És amint mondták, úgy is csele­kedtek. Mondják, hogy a részeg em­bernek szerencséje van. É s ta­lán ez a részeg ember szeren­cséje kisérte a komát is meg a sógort is. Azonban a lapok hír­adása szerint országszerte igen sok automobil szerencsétlensé­get okoztak a részeg hajtők az ünnepek alatt. De nem is csoda, ha tényleg igaz a lapoknak az a másik jelentése, hogy az ital­mérési üzletek még soha ilyen nagy forgalmat nem mutattak ki, mint a mostani ünnepek alatt. Én nem vagyok az ital fana­tikus ellenzője, noha nem iszom mert nem sokra becsülöm az olyan élvezetet, ami az agy el- tompitásával jár. Szerintem az élvezeteknek is csak akkor van igazi értéke, ha azt az agy tu­domásul veszi. így szükségte­lennek tartom agyam eltompi- tását még annyira is, amit a mérsékelt ivás okoz. Az alkohol túlságos élvezetének káros vol­ta pedig annyira közismert, hogy azt mindenki tudja. És mégis az alkohol használata nemhogy csökkenne, hanem na­gyon is( emelkedőben van. MÉG A NŐK IS Nemcsak a férfiak, de a nők is kezdik megszokni. Pedig va­lóban igaz az, hogy a részeg férfi rut látvány, de a részeg nő hetvenhétszer rútabb. Egy munkástárs, aki gépkezelő egy olyan gyárban, ahol a gépeken nők_ dolgoznak, beszélte, hogy karácsony előtt az ünnep örö­mére a nők elkezdtek inni és már délelőtt 11 órakor kényte­len volt leállítani a gépeket, ne­hogy a becsipett nők valame­lyike megsebesüljön. Este pe­dig a mulatságokról hazatérők között éppen annyi becsipett nőt láthat az ember, mint fér­fit. Az iszákosság terjedésének általános káros következmé­nyein kívül itt arra akarok rá­mutatni, hogv az alkohol hasz­nálói jobb kizsákmányoló ala­nyokká lesznek, ők azt mond­ják, hogy az Falba temetik bá­natukat, ami alatt azt kell érte­ni, hogy agyukat eltompitják és igy nem gondolnak a jelennel. Egyik munkástársunk, aki mostanában Bridgeportra köl­tözött, szintén meglátta ezt a dolgot és ilyen találóan mutat rá a levelében: “A bridgeporti munkásmozga lom halott, amennyire fel van lendülve a munka, annyira elvannak lus- tulva a még valamikor gondol­kodni tudó munkások is. Annyi­ra tele vannak a hasak, hogy a fejek üresek maradtak Minde­nütt a teljes megelégedettség, dolgoznak, esznek és mulatnak. Az emberekkel csak az ivókban lehet találkozni. így csak a bu­titok, a reakciósok aratnak, munkásmozgalomról szó sem lehet.” Az alkohol a tőkés termelési rendszer egyik eszköze, a ki­zsákmányolok fegyvere, ame­lyet a munkások fordítanak ön­maguk ellen. Miután a haszná­lata túlságosan elterjedt és év­százados szokások meg tradí­ciókhoz fűződik, törvények ut­ján eltiltani nem lehet, mint az már bebizonyult. Az egyetlen mód, az ésszerű alkohol ellenes agitáció, amelyből nekünk, ön­tudatos munkásoknak fokozott mértékben kell kivenni részün­ket. És habár a részeg emberek­ről szóló humoros históriákon jót kacag az ember, a tanulság belőlük még is az, hogy egyi­künk sem szeretne ily humor tárgyává lenni. így a mai ro­vatomat a sógor meg a koma esetével az alkohol elleni agitá- ciónak szántam, remélve, hogy amikor a nyájas olvasó végig­olvasta, nem tölt ki egy pohár­kával, mondván: “Le az alko­hollal!” AZ ANGOL MUNKÁS LORDOK Úgy látszik, hogy az angol uralkodó osztály zártkörű “House of Lords” nevű agg- menháza szegény és roskadozó, amit most a király úgy akar megerősiteni, hogy négy mun­káspárttagot “Lord”-dá és ez­által ezen zártkörű felsőbb ház tagjává avatott. Már ezelőtt is volt három munkás vezérből lordokká ava­tott felsőbb háztag, de ezek mind olyanok voltak, akiket a munkásmozgalom régebben ki­tagadott, csak azért tették meg őket lordokká, mert több szol­gálatot tettek azoknak, mint a munkásoknak. De az újabban kinevezettek, névszerint: Willi­am, és Josiah Wedgwood, Regi­nald Fletcher és Charles Lat­ham munkáspárttagokat in­kább a hadiszolgálatok jutal­mául neveztek ki, igy még nem szolgáltattak elegendő okot, hogy a munkáspárt kitagadja őket. Ez azért is fontos, mert egy­szerre négyet és még köztiszte­letben állókat nevezett ki a ki­rály. Úgy látszik a british arisz­tokrácia igy akarja a saját há­zát alátámasztani, hogy uj és friss munkásvért ömleszt be és ezáltal próbálja azt a tévhitet terjeszteni, hogy a Lordok Há­za is demokratikus. Ámbár a tény az, hogy ezek az uj lordok nagyon kevés szol­gálatot tettek a munkásságnak és semmi esetre sem ítélték el a mai kapitalista rendszert, sem a Lordok Házát, melynek csak kinevezés, vagy születési jog alapján lehet valaki tagja. A kinevezést hadiszolgálatok­kal nyerték meg, igy a lordok között is elfogadhatók és a munkásság sem talál elég okot kitagadni őket. Ezeken a munkáspárti lor­dokon kívül, most újévre még több nevezetes hadvezért és diplomatát lorddá avattak vagy lovagokká, köztük a new zelan- di származású Bemard C. Frey- berg-et is, akit a görögországi I segítő hadak vezérévé tettek meg, mely segítő csapatok ve­resége egészen biztosra vehe­tő volt. Jó régi királyi szokások lova­gokká, lordokká és bárókká ki­nevezni azokat, akik nagyobb szolgálatot tettek a királynak, vagy a császárságnak. Ezt ter­mészetesen leginkább a hábo­rús időkben nyilvánul meg, igy minden háború idején sok lord és báró lesz kinevezve. így so­kan még vágynak is erre az alkalomra, a háborúra. Az előző világháború ideje- alatt még egy cirkuszi szama­rat is megnemesitett a király, csak azért, mert mutatványok­kal segített a hadikölcsönök árusitásában. Mint legtöbb ily esetben, nem azt tüntette ki a király, aki még a szamarat is megtanította m u t a tványokra, hanem a szamarat, mely nagy­kegyesen hajlandó volt tanulni. És igy lett az egyszerű Joey nevű szamárból “Sir Joey”. Ez nem tréfa, hanem valóság, me­lyet György király sajátkezű- lég karddal érintve, Sir-é, vagy­is nemessé avatott. Vi. Vannak, akik inkább hiszik amit hallanak, semmint amit látnak. AZOK az olvasóink, akikhez lapke­zelők nem kerülnek 45 centet küldjenek/ lehet bélyegben is — és meg­küldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadsé*" záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom