Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-01-10 / 1197. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 január 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A törvény nem elég (gb) Általános felfogás, hogy nincs olyan törvény, amelyet ki nem lehetne játszani, ha úgynevezett “fogas” prókátor veti utána magát. Ezt a felfogást igazolja az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának a Virginia Electric Power Company ügyében hozott semmitmondó ítélete. A National Labor Relation Board vádat emelt ezen cég ellen, mert törvényellenesen company unionba kénnvszeritette munkásait és elijesztette őket a független szervezkedéstől. A company uniont feloszlatták, a gyár vezetőségét pedig a Wagner törvények megszegéséért vád alá helyezték és az alsóbbfoku biróság el is Ítélte őket. A vádlottak ügyvédei azonban a legfelsőbb biróság elé vitték az ügyet, azt állitván, hogy a gyár tulajdonosainak is biztosítja az amerikai alkotmány a szólás szabadság jogát és mint ahogyan bármelyik munkásnak joga van munkástársát valamilyen szervezethez való csatlakozásra szólítani, úgy a munkaadó is csak a szólás szabadság jogával él, amikor valamely szervezetről alkotott véleményét tudatja munkásaival. A Supreme Court elfogadta ezt az érvelést és a vádlottakat felmentette. A megokolásban csupán annyira mentek, HOGY A MUNKÁLTATÓ BESZÉDÉNEK NEM SZABAD FENYEGETÉST TARTALMAZNI, mert ebben az esetben már megszegné a szervezkedés jogát biztositó törvényeket. Szó sincs róla, ez a kérdés dilemma elé állította az öreg bírákat és nem tudták mit csináljanak. Úgy találták, hogy a szervezkedési jogot biztositó törvények, amelyeket már előzőleg alkotmányosnak nyilvánítottak, összeütközésbe kerültek a szólás szabadsággal, amely pedig szerves része magának az alkotmánynak. Igen nehéz volt tehát a döntés és igy jutottak a fentebb említett döntéshez, amely valójában a “kecske is jólakjon, meg a káposzta is megmaradjon” elv alapján készült. Kimondották, hogy a munkáltató csak akkor szegi meg a törvényt, ha a vélemény nyilvánításnál fenyegeti a munkásait. De arra már nem gondoltak, HOGY A MUNKÁSOK A MUNKÁLTATÓTÓL JÖVŐ MINDEN ILYFAJTA KIJELENTÉST FENYEGETÉSNEK VESZNEK, mint ahogyan az tényleg fenyegetés is. Nem kell a bósznak külön megmondani, hogy ha nem hallgatsz rám, akkor elküldelek a munkából. Hiszen azt minden munkás tudja, hogy a szervezkedési aktivitásért kiszemelt munkásokat lehet büntetni elküldés nélkül is a szervezetlen műhelyekben, vagy ott, ahol company union van, amely csak a munkáltató akarata szerint működik. Minden gyári munkás tudja, HOGY LEHET A MUNKÁST SZEKIROZNI. ROSSZABB MUNKÁRA TENNI, FIZETÉS JAVÍTÁST MEGTAGADNI ÉS ÁLTALÁBAN ÚGY BÁNNI VELE, HOGY VÉGRE A MUNKÁS MAGA HAGYJA OTT A GYÁRAT. A Supreme Court öreg bírái azonban soha sem voltak munkások és igy nem tudják, hogy a bószok milyen könnyen ki tudják játszani a törvényt, ha éppen akarják. íme, a szervezkedési jogot tehát maga a Supreme Court bírái sem tudják megvédeni, hiába mondották ki előzőleg, hogy ezen törvények alkotmányosak. A ravasz ügyvédek csalafinta okoskodásai megzavarják őket. De a gyárban dolgozó munkások jól tudják, hogy a munkáltatónak a szervezkedés elleni beszéde nem a szólás szabadság egyszerű megnyilvánulása, hanem IGENIS FENYEGETÉS, őket nem lehet félrevezetni. És igv arra is rájönnek, hogy a szervezkedés jogát VALÓJÁBAN CSAK OTT, A GYÁRBAN BIZTOSÍTHATJÁK. Mert ha szervezkednek és összetartanak, akár tetszik az a bósznak, akár nem; az ő szolidaritásukon a fogas prókátorok összes ravasz okoskodásai megtörnek. A profit nevében (gb) Noha jól tudjuk, hogy nincs az a gaztett, amit a profit érdekében el nem követtek volna már, mégis az a körmönfont ravasz okoskodás, amivel a cigaretta árakat felemelték megérdemli, hogy megörökitsük. Washingtonból eredő hírek szerint Henderson Price Administrator (ármegszabó biztos) ellenezte a dohánytermékek árainak felemelését és arra kérte a nagy cigaretta gyárosokat, hogy önkéntesen, tehát állami rendelet nélkül mondjanak le az áremelésről. Az American Tobacco Company Hill nevű elnöke azonban megmagyarázta Hendersonnak, hogy ha ők, a cigaretta gyárosok összebeszélnek valamilyen ár megállapítására, akkor a SHERMAN FÉLE TRÖSZTELLENES TÖRVÉNYT FOGJÁK MEGSZEGNI, amennyiben ez a törvény tiltja az áraknak közös megállapodás utján való megszabását. így tehát nem maradt más hátra» minthogy előbb az egyik, majd aztán a többi cégek is FELEMELTÉK A CIGARETTA ÁRAKAT, NEHOGY A TRÖSZTELLENES TÖRVÉNYT MEGSÉRTSÉK. Szegény Henderson, mit tehetett egyebet, elhitte, hogy Hillnek igaza van. így ment füstbe a cigaretta áremelkedés megakadályozása. Magyar paraszt balladája i I Árulj hazát a németeknek, s vedd címeredbe Orgoványt, vagy üss, ha igy találja kedved, s hint óból ülve köpj le ránk; bőrünket huzdd le. mint a hártyát, s fizess munkánkért, hogyha fagy, pofozd a hébert, verdd a kártyát, — de földet adj! de földet adj! Sikkasszál estig s játszdd a szentet, viselj tizennyolc hivatalt, szuronnyal válassz parlamentet, s lányunkat üzdd, a fiatalt, mondj hozsannát az ezeréves farsangról, melynek hőse vagy, légy címre büszke, rangra éhes, — de földet adj! de földet adj! Árulj szomszédot és barátot, kezdj háborúkba esztelen, v komádat küld hazudni tátott szájával túl a tengeren, gyilokját, nyaldd az Elnyomónak és csizmáját, mig nyalni hagy, a Donhoz küldj golyófogónak, — de földet adj! de földet adj! Ajánlás: Nagyur! Folytatnám; ám beérem, felolvad holnap, ha ma fagy, s te hol leszel, ha majd nem kérem hogy földet adj? hogy földet adj? (A “Harc!” röpiratból) » FALUDY GYÖRGY ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség es nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett : “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót ifjúk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ^ "Szervezés" "Nevelés" —v "Felszabadulás" W 1 W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W 1 W
