Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-27 / 1182. szám
1941 szeptember 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL | Elmondja: Z. J. FÉNY PONTOK A NÁCIZMUS ELLENI HARCBAN Az IWW megalakulása (1905) óta, tehát több mint három és fél évtizede a legfontosabb kötelességnek tartotta meggyőzni a világ robotosait arról, hogy felszabadulásának kulcsa a saját kezében van. Élőszóval, magán beszélgetésekben és gyűléseken a szónokok ezrei, írásban százezer tonnákat kitevő lapok, brossurák, röplapok és egyéb irodalmi termékekben igyekezett meggyőzni a dolgozókat arról, hogy a bérrabszolgaság jármától legbiztosabban és leggyorsabban úgy I szabadulhat meg, ha a mindent termelő erőt — a munkaerejét — a termelés szinterén egyesíti a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe és sorsát nem bízza másokra, hanem saját maga intézi legjobb belátása szerint. Az IWW ezen tanítása szembekerült a tásadalom minden árnyalatával és intézményével — beleértve a szakszervezetek és Munkás Pártokat is — és igy a legnagyobb igyekezet dacára sem volt képes a munkásság Qjy tömegeit megnyerni, amely a jelen kritikus időkben számottevő volna a világ katasztrófa megakadályozására. A kapitalista társadalom összes intézményei, a legfőbb törvényhozó testülettől le a legjelen- tóktelenebb polgári egyesületig, párosulva a Szakszervezetek és “munkás” Pártokkal a legelszántabb harcra keltek az IWW azon tanításával, hogy a társadalomban az egyetlen meg dönthetetlen erő a munkásság termelő ereje, ha az Egy Nagy Szervezetbe van tömörítve és ezt az erőt a munkásság a társadalom minden más tényleges, vagy képzelt erejével szembe állíthatja a saját javára. Más szavakkal: az IWW tanítása szerint a munkásságnak megkell szabadítani önmagát az indirekt, a mások által való képviseltetés rendszerétől és sérelmeit, vagy követeléseit a termelés szinterén a szervezett erő — tehát a direkt akció — utján kell orvosolni. Ha ezt az eszmét a munkásság nagy tömegei megértették volna és gyakorolták volna, a jelen borzalmas világkatasztrófa nem következhetett volna be, mert a munkásság szervezett ereje annak útját állta volna. Az IWW elmélete helyességének bizonyítására kevés eshetőség volt a mai napig, mert a munkásság megfelelő tömegei nem törekedtek arra, de annál több bizonyítóik van arra, hogy a politikai pártok és konzervatív szakszervezetek elmélete mennyire nem megfelelő a kát elkezdték. A legutóbbi időben azután kezdik megint félredobni az egyéni értékelés köntösét és a legújabb polgári árelméletek nagyobbrészt a termelési költségek elvén épülnek föl, anélkül azonban, hogy mint a marxizmusnak, szilárd értékelméleti alapjuk volna. —yy— munkásosztály felszabadítására. Németországban pl. Hitler uralomra jutása előtt a Szoc. Dem. és Kommunista pártok több mint 15 millió szavazatot könyveltek el. Ugyanakkor a pártok járszalagján vezetett szakszervezetek 4 millió tagot számláltak, bár ezek kétségkívül beszámitódtak a politikai pártok szavazataiban, de még igy is, ha a politikai pártok ténylek erőt képviselnélek, mint ahogy a politikusok állítják, hogyan történhetett meg, hogy Hitler minden ellentállás nélkül vezethette be a barbár náci rendszert Németországban? Ezzel szemben, mint a nácizmus elleni harc egyik fénypontja említhető meg a spanyol munkásság szabadság harca. Spanyolországban nem voltak sok millió szavazatot számláló politikai “munkás” pártok, de volt egy néhány százezer tagot számláló szindikalista gazdasági szervezet és annak vezetésével a spanyol munkásság egy és fél évig volt képes ellentállni a fasizta hordáknak. Mint ismeretes, a fasizták első támadása után a politikai kormány összeomlott Spanyolországban és a fasizmus elleni harc irányítása a gazdasági szervezetek forradalmi gondolkodású tagságára hárult. Hogy a spanyol munkásság 18 hónapi harc után meghátrálni kényszerült, azért a világ többi országainak munkásságát terhe-/ li a felelősség. A spanyol munkásság azonban megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltatott az IWW elmélete mellett. A jelen háború kitörése óta történt eseményekből ítélve a világ munkássága a legsötétebb jövőnek néz elébe. A számottevő ipari országokban a munkásságnak nincs egyáltalán oly szervezete, amely a nácizmus barbár törekvéseivel szbmbe állhatna. A sok évtizedes fáradságos munkával felépített szervezetek mind nélkülözik a szilárd alapot, valamennyi a felsőbb lények vezetésére van alapozva és azok meghátrálásával az egész szervezet tehetetlenné válik. Vezérek nélkül a tagság képtelen a cselekvésre, mert nem nevelték a tagságot arra, hogy saját fejükkel gondolkozzanak és saját lábukon járjanak, tehát nélkülözik az IWW tanításának alapelméletét. De ezen borzalmas sötétségből is mint világitó fáklya. emelkedik ki a norvég munkásság direkt akciója, amely meghátrálásra kényszeritette a nácikat. Bár az ott történtekről pontos értesülést lehetetlen beszerezni, ami azonban átszivárgóit a náci vasgyürün, abból körülbelül a következőket lehet megállapítani: Hitler kegyelméből és annak parancsát végrehajtó norvég náci kormány szeptember 10-re tűzte ki annak végrehajtását, hogy a norvég szakszervezeteket náci irányítás alá helyezzék. Erre napra az egész irszág területére ostrom állapotot hirdettek ki és az ellenszegülők a rögtönitélő náci katona bíróság elé állitandók. A norvég munkásság azonban nem hajtott térdet, hanem általános sztrájkot proklamált. Hogy az általános munkabeszüntetés mily arányú volt, arról biztos értesülést nem lehet egyelőre beszerezni, csak következtetni lehet abból, hogy egy hét eltelte után Hitler norvégiai führerje parancsára az ostrom állapotot megszüntették. Az ostrom állapot megszüntetésének okát hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, de megbízható forrásból eredő hírek nyomán megállapítható, hogy annak további fenntartása általános lázadást idézett volna elő az egész országban. Kétségtelen, hogy az egy hét alatt sok száz forradalmárt kivégeztek a náci banditák és sok ezret bőr- tönöztek be, de az a tény, hogy az ostrom állapotot megszüntették, a nácik meghátrálását jelenti és minden szónál nyomatékosabb bizonyítékot szolgáltat a munkásság direkt akciója mellett. A nácizmus ereje éppen úgy, mint a kapitalizmusé a munkásság tudatlanságában és cselekvésre való képtelenségében rejlik. Ezt a tényt az IWW három és fél évtizeddel ezelőtt felismerte, de a munkásság inkább elfogadta a munkásság ellenségeinek tanítását és hitt, bízott mindenkiben, aki bármily lehetetlent ígért is, csak szervezkedni és cselekedni ne keljen. Ennek a bűnös mulasztásnak és tétlenségnek a következménye, hogy ma a világ munkássága tehetetlenül áll szemben a barbár náci., hordák hódításával és a megtámadott országok munkásságának milliói életüket kell áldozzák a csatatereken. Pedig ha a munkásság az IWW tanítása szerint cselekedne, 24 órán belül véget vethetne ezen borzalmas vérözönnek. A norvég munkásság erre bizonyítékot szolgáltatott. Amit az angol és orosz hadseregek milliói fegyverrel a kezükben nem tudtak elérni, azt néhány százezer osztálytudatos norvég munkás szervezett erővel elérte : meghátrálásra kényszeritette Hitleréket. AZ AUTOMOBIL (U. S.) Az elmúlt ötven évben, egy szédületes haladást, fejlődést tudott felmutatni korunk, a huszadik század elsőfele. Az autó, a termelési és egyébb szükségleti gépek feltalálása, működésbe hozása által. Az emberiség meghódította: a levegőt, a tengereket és a szárazföldet már.... csak még önmagát nem volt képes eddig meghódítani, hogy egyszer már kivetkőzne a durva, állatiassá- gából és az emberi alakot, gyakorlatot honosítaná meg.... Ma már pár órai munkaidő után, csak szórakoznia, olvasni, tanulni, utazni és más hasznos és élvezetes dolgokkal kellene az időnket eltöltenünk. — Ha meg volna hozzá az épeszűnk. Mindenünk van! De eszünk, szivünk, lelkiismeretünk, — az nincs! — Mert ha volna ? Akkor a mai második világháború, egy abszurdum, azaz képtelenség, lehetetlenség lett volna. Politikusok, papok és egyébb félrevezetői, árulói, megnyomo- ritói az emberiségnek, feleljetek! Mit tudtok felhozni ment- ségtekül, hogy az emberi társadalmunk ma is, még csak a vadállatok szinvonalán áll és azt kultiválja, tenyészti, az az ilyen életet él, s igy szereti, igy segíti egymást. Krisztusi szeretettel (?).... A ti hitetek, a ti tanitástok ide juttatta á jobbsorsra érdemes emberiséget .... Nincs szó, mely eléggé megtudná bélyegezni, hitványság- tokat, állatiasságtokat. Mivel ti az úgynevezett felsőbb, a legjobban iskolázottak közül való vagytok. És mégis, mégis: a legaljasabb, a legmocskosabb munkát fejtettétek ki, s fejtitek ki ma is még az emberiséggel szemben: Isten és haza nevében. — Ti, embergyülölő, mammonizmust tenyésztők, az aranyborjút, a pénzt imádók. Ha hinnétek istenben, akkor úgy is cselekednétek, istenien, de mert nem hisztek, hát nembánthat a lelkiismeret tetteiI tekért, hogy megnyomoritói vagytok bolygónk lakóinak. Az automobil: Igen, az autó I is, mint a többi gépeink, nem | áldása, hanem átkai a ma élő emberiségnek. Az autó átlagosan 109 emberi életet olt ki minden 24 órában. A múlt évben 34,500 emberélet esett áldozatul az észnélküli hajtásnak. És úgy néz ki, hogy az 1941. évben eléri, vagy felülhaladja a 40,000. számot. Ez aztán civilizáció!.... Az ember kilép a házból épen, de azt már nemtudja, hogy nem-e mint roncs, vagy egyáltalán vissza jön-e még. Ez aztán valami nagyszerű, felséges kultúra, méltó a mai emberhez, mely ész és sziv- nélkül akar élni. Társadalmunk, a legdrágább kincsét, értékét: a munkásságot, a dolgozókat a leghitvá- nyabbul kezeli, fizeti és bánik vele, mintha, holmi haszontalan állatcsordával állna szemben. Ez is a civilizációhoz tartozik ? Kultúránkhoz ? A kereszténységhez ? Gyönyörű, csinos kis kereszténység. Ha volna arcod, hát szégyelnéd --magadat! És a többi gépeink? Az össz- emberiséget szolgálják, örvendeztetik meg? Áldásai a munkásoknak, akik azokat előállítják és kezelik, termelnek velők minden jókat, szépet és szükséges, hasznos dolgokat, me- •lyekkel életünket kellene örömtelivé tenni. Fájdalom a megfordította a valóság. Sajnos, de való, hogy most meg a gépeink az öldöklő szerszámokat öntik ki magukból, hogy egy másik emberi csoportot tegyenek koldussá, vagy küldjék a másvilágra őket. Ez korunk kultúrája. És ez mindig igy lesz! Mindaddig, amig meg nem változik az emberiség gondolatmenete, amig az állatiasság felett nem lesz biró az ember és az anyag felett a domináló, alkotó szellem : az ész, a szív és lelkiismeret.
