Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-27 / 1182. szám
4 oldaJ BÉRMUNKÁS 1941 szeptember 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 jne Year .........................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohi* under the Act of March, 3, 1879. « Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 A demokrácia nevében (gb) Ar amerikai demokráciára és védelmezőire igen jellemző eset történt a napokban. Az Am. Federation of Labor kebelébe tartozó malterhordók és segédmunkások szervezete 1911 óta most tartotta első konvencióját S. Louis (Mo.) városában. Közismert dolog, hogy ezt a szakszervezetet néhány ember uralja, akik a tagságot minden jogtól megfosztva, igazi hitleri módon rendelkeznek ezzel a 200,000 taggal biró unionnal. A legutóbbi, vagyis az 1911. évi konvenció választotta meg a tisztviselőket és úgy határoztak, hogy azokat majd a legközelebbi nagygyűlésen cserélik ki, vagy választják meg újra. Ezen tisztviselők azonban, Achilles Persion titkárral az élükön egyszerűen nem hívtak össze több konvenciót és igy 30 éven keresztül tisztségben maradtak. Sőt mi több, konvenció hijján még csak felelőséggel sem tartoztak. Az utóbbi időben azonban a tagság körében olyan ellenzék támadt, hogy kénytelenek voltak a konvenciót összehívni. A diktátorságban még Hitlernek is leckét adni tudó Persion és társai vigyáztak arra, hogy a konvenciót a saját híveikből kinevezett delegátusokkal tömjék meg és igy az ellenzékkel könnyen eltudtak bánni. Mint mondottuk, mindez nagyon közismert dolog volt széles Amerikában. Tudott arról mindenki, aki csak valameny- nyire is érdeklődött a szervezeti ügvek iránt. TERMÉSZETES TEHÁT, HOGY TUDOTT ARRÓL WILLIAM GREEN, AZ AMERICAN FEDERATION OF LABOR ELNÖKE IS, AKI A KONVENCIÓ DISZ-SZóNOKA VOLT. És ez a disz-szónok a legnagyobb hidegvérüséggel, — mondhatjuk arcátlansággal — kivágott egy beszédet a DIKTÁTOROK ELLEN. “AMERIKÁBAN NEM LESZ DIKTATÚRA SOHA,” — mondotta, — “MERT AZ AMERIKAI DEMOKRATIKUS MUNKÁSSÁG AZT MEG NEM TURNÉ SOHA!” Természetesen a szervezetükön belül diktatúrát fentartó és a demokráciát lábbal taposó tisztviselők és hajcsárjaik lelkesen tapsoltak e “nagyszerű” beszédnek. A demokrácia nevében, a demokráciát ily frappánsul ar- culcsapó eset országszerte nagy feltűnést keltett és a munkásság ellenségei, a “vörösfalók”, most ezt az esetet az unio- nizmus és általában a munkásjóléti jogok támadására igyekszenek kihasználni. Rámutatnak arra, hogy az American Federation of Labor kebelében nem egyedül álló ez az eset, — ami tagadhatatlan, — tehát a munkások szervezkedése nem szélesbiti a 'demokráciát, hanem inkább korlátozza és elősegíti a diktátorok uralmát. Természetesen ez az állítás éppen olyan hazug és csaló, mint' a Green diszbeszéde. mert ezen egyének nem a demokráciát féltik, hanem a FORDOK, MEG A TÖBBI NAGYTŐKÉSEK DIKTATÚRÁJÁT, AMELYNEK ASZTALHULLADÉKAIBÓL ÉLNEK. Tény az, hogy a munkás union, vagy akármilyen más egyesület is a tisztviselők prédájává lesz, ha a tagság nem törődik a szervezet ügyeivel. Hogy ez meg ne történhessen, minden munkásnak saját jólfelfogott érdeke, hogy aktiv részt vegyen unionjának dolgaiban. Az IWW megalapítói már évtizedekkel ezelőtt látták ezt a tényt és ezért alapszabályaikban korlátozták á tisztviselők szolgálati idejét, HOGY AZOK BIZONYOS IDŐKÖZÖNKÉNT, MINT MUNKÁSOK DOLGOZZANAK ÚJRA AZ IPAROKBAN. Ezzel egyrészről elejét veszik a szervezeti diktatúra kifejlődésének, másrészről pedig a tiszt- viselőségekre alkalmas tagok megtartják szoros összeköttetésüket és érdekközösségüket a tagsággal. Valamikor azt a megjegyzést tettük lapunkban, hogy az amerikai áldemokrácia hívei, vagy ha jobban tetszik a demokrácia álhivei, előbb kivégzik a demokráciát, de a holtteste felett nagy éberséggel őrködnek, nehogy valaki megsértse. Ezt demonstrálta a St. Louis városban tartott konvenció, ahol a diktatúra hívei, diktátorjuk parancsára tapsoltak az1 áldemokrata álszentes beszédnek. Hősi kultusz (gb) A tőkés termelési rendszer eddig bevált propaganda módszere az volt, hogy kiválasztottak egyes, úgynevezett NEMZETI HŐSÖKET, akiket, mint követendő példát, mint ideált állítottak az ifjúság elé. A propagandának ezt a nemét a “hősi kultusz” kifejezés öleli fel és célja mindig a mai, illetőleg a fenálló viszonyok dicsérete, amelyben ez, vagy az a hős oly nagyszerű teljesítményre volt képes, hogy irigylésre méltó módon vívta ki magánnak az egész nemzet elismerését. Amig az ilyen nemzeti hőst a már elhaltak, vagy már életük végéhez közelgők soraiból választották ki, elég simán ment a dolog Történt azonban, hogy másfél évtizeddel ezelőtt egy 27 éves ifjút találtak kiszemelni erre a célra, aki a repülés terén elsőrendű akrobatikus teljesítményt végzett Ez a dolog elég volt arra, hogy a fiatal Lindberghet úgy ünnepeljék és dicsőítsék, amit addig még soha ember nem kapott. A kritikus idők azonban kiváltották ebből a nemzeti ideálból az igazi karakterét. Lindbergh a legutóbbi beszédében valóban a hitleri irányt követve, az antiszemitizmus zászlaját lobogtatta, éppenugy, mint náci barátai, ő is a zsidók ármánykodásának tudja be a fasizmus elleni harcot. Ezen nyilatkozata után érthető, hogy miért kapót érdemjelet annak idején Hitlertől. Most kitűnt, hogy a ROKONLELKEK MÁR AKKOR EGYMÁSRA LELTEK. Mi azonban ezen a helyen nem annyira Lindbergh személyével, mint inkább a hősi kultusszal akarunk foglalkozni. A burzsoá propagandának ez a módszere az, amelyre takarunk mutatni, mert most nyilvánvalóvá lett, hogy milyen mesterségesen GYÁRTJÁK a nemzeti hősöket. Az általános bevett szokás ugyan az volt, hogy az ily nemzeti hősöket azok sorából válogatták, akik a hadászat terén tűntek ki. Lindberghet is mindjárt ezredessé tették, csakhogy valamilyen militarista jelleget adjanak a dolognak. Most azonban kitűnt, hogy ez a nemzeti hős TÖBBRE BECSÜLI A HITLERTŐL KAPOTT ÉRMET MINT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TISZTI KARDJÁT. Mi, akik kellő távlatból szemléljük a hősi kultuszt, vitázhatunk azon, hogy vajjoti ez a Lindbergh eset tragédia-e, vagy nagy komédia? Tragédia, ha meggondoljuk, hogy ilyen együgyű módon félre lehet vezetni nagy nemzeteket. De komédia, amikor látjuk, hogy a hősöket gyártók ennyire becsapódtak. REKORD VÁSÁRLÁSÁT JELENTIK A VÉDELMI BONDOKNAK WASHINGTON, D. C. — A pénzügyminisztérium jelentése szerint a májusban forgalomba hozott védelmi bélyegek és bon- dokból a múlt hónapban 4 millió 453,748 dollár értékben vásároltak. Május, junius, julius és augusztus hónapokban összesen 14,019,446 dollárt vett be a kormány ezekből a bondokból. MUNKÁS SORS Lapunk egy régi olvasója KLECKNER KÁLMÁN munkástárs rövid b e tegeskedés után Elizabeth, N. J.-ben 51 éves korában meghalt. Sokan ismerik Pittsburghban, ahol esztendőkig dolgozott és ahol az IWW-nak is tagja volt és részt vett a mozgalmi munkákban. Innen Brooklyn, N. Y.-ba került, majd a kenyér utáni harc Elizabeth, N. J.-be vitte, ahol erős küzdelmet folytatott' családja (hét gyermek és feleség) eltartásában. Szeptember 13-án a gyilkos gyomor rák ölte meg. Temetése 16-án ment végbe barátai, ismerősei jelenlésében. Családján kívül Sándor bátyja is résztvett, aki Pitts- burghból jött betegágyához. Mint öntudatos munkást, papnőikül búcsúztatták el hozzátartozóitól és ismerőseitől, akik valamennyien szeretettel őrzik emlékükben. Tudósitó Félig higyj annak, ki csak saját magát és téged tart okosnak. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az ‘let összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hog^ az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szak tervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — ívagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
