Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-30 / 1178. szám

tí oiaal BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 30. Vichy a háborgó vulkán tetején írja: LöWY ÁRMIN a “NATION” NYOMÁN Politikai válság rázkódtatja meg az európai államokat és a legdrasztikusabb módon Vichy-t Egy nagyszabású népmozgalom teszi lehetetlenné Pétain és tár­sai azon szivbeli óhaját, hogy a francia nép a fentiek által szuggerált és az ősellenség, a nazik-al való kooperációt ma­gukévá tegyék. Monsior Spirnasé, aki a meg­boldogult francia népfront pénzügyminisztere volt, jelen­leg a francia meg nem szállott területen megjelenő notórius “l’Effort” szocialistának gú­nyolt lapot szerkeszti. Hive a Német Nemzeti Szocialista esz­méknek Pétain, sőt Laval is na­gyon büszke volt, hogy ezt az alakot sikerült megnyerniük pro-német terveik végrehajtá­sához. Az a remény tüzelte szi­vüket, hogy ez a minden hájjal megkent renegát segítségükre lesz a francia szocialista pártba beférkőzniök. Ez a kísérlet és számos hozzá hasonló kísérlet azonban kudarccal járt. Az első hetek folyamán a munkások megvásárolták a la­pot. Erre a figyelmet felhívta a népfront volt prominenseinek szereplése. Az újság tartalmá­nak olvasása után a francia munkások bojkotot szerveztek a lap ellen. Ezt a bojkotot ki­terjesztették Monsior Spirnasé- re a saját lakó helyén is. Minden bejáró ajtó el-lett zárva előtte. Ez a gyászalak esténként látha­tó volt, ahogy végig ballagott lehorgasztott fővel az uccákon, senkinek sem volt hozzá szava se köszöntése. Georges Darmolin egy másik kooperátor — az Északi szak- szervezetek feje, a pro-német munkáscsoport vezére, a német felsőbbségek segélyezésével az “Atelir” cimü lapot szerkeszti. Ezelőtt két hóval a francia mun­kások támadási objektumává vált oly annyira, hogy kénysze­rült hivatalátt otthagyni Az együttműködést ajánló vezérek egymásután a tagság ellenszen­ve következtében kámfor gya­nánt tűnnek el a láthatárról. Ezek, mint mindenki által meg­vetett hazaárulók kullognak rej­tekhelyeikre. Vichy tehetetlen a nép érzelmeivel szemben. Fő­törekvését képezi a helyzet meg­változtatása. Pétain maga szó­nokol az őtet meg nem értő munkásokhoz. Szavai idegenül hangzanak. “Kövessetek vakon” — mondja. — “A volt kormá­nyok vaksága zúdítja rátok ezt a borzasztó helyzetet, a tervem Magyar Nap disszónoka a Horty konzul volt.- Jellemző ezeknek a>z urak­nak a mentalitására az, hogy a mai viszonyokat alkalmasnak találják arra, hogy a tengely­nek az egyetlen itt élő képvi­selőjét vonultassák fel disszó- noknak. Ez nemcsak a náciz­mus melletti tüntetés, de de­monstrálás az amerikai kor­mányzat ellen is, amely ma a leghatározottabban ellene van az összes tengely hatalmaknak tehát a magyar kormánynak is. az, hogy megmentselek benne­teket” hirdeti Pétain. A francia munkások több mint évszázados tradíció ja,hogy nem hive a vakon követésnek. Nem hiszi, hogy Pétain, aki mindig távol állott tőlük, meg­menthetné őket. Éveken át él­tek azzal a gyanúval, hogy egy napon Pétain magához ragadja — alá Hitler — diktatórikus ha­talmat és ezért gyűlölik őt. Rene Bélin a szakszervezetek volt országos titkára elhatároz­ta, hogy személyesen látogatja meg a szervezeteket a meg nem szállt területeken, de utjának alig volt célszerű eredménye. Három-négyszáz szervezeti tag sereglett össze, hogy halotti csendben hallgassa a szónok fej­tegetéseit. Egyik beszédében azt akarta bizonyítani, hogy a megszállott és a francia kor­mány hatáskörébe eső szerve­zett munkásság előnyösebb gaz­dasági feltételeknek örvend. Egy elégedetlen munkás gúnyo­san jegyezte meg, hogy a nazik dominálják a megszállott és a meg nem szállott területeket. Ezt a felfogást osztják az intel­ligens francia munkások, föld- mivesek, sőt a vallásos csopor­tok és intellektuellek is. Ezek mindannyian ellenzik a néme­tekkel való együttműködést. Az együttműködést hirdető franciák között is éles nézetelté­rések vannak. A nacionalista és szocialista k o ;| 1 i c i ósok, a “l’Effort”-isták harcban állanak egymás között. A harc tárgya az, hogy kit terhel a bűn a há­ború elindításáért és hogy kik okozták a szörnyű vereséget? De azért mindkét fél a néme­tekkel való együttműködés hi­ve. Az együttműködés hívei kö­zül Monsior Vignancourt lemon­dott a Social Propaganda cimü párt (fasizta alakulat) titkári állásáról. A francia iparok meg­szervezésére állami, bizottság alakult. Ezen bizottság felada­tává tétetett a nagy ipari válla­latok támogatása. Bár a művé­szet és kisipar az éhhalállal küzd, ez az ultra nacionalista, fasizta lelkeket nem érdekli. A proletariátus borzasztó helyze­tét ismertető minden Írást a francia fasizta kormány cenzú­rázza, de ez mind nem akadály a francia munkásság bérét az éhség nívójára redukálni és ez a fasizta uralom •—alá Hitler - a trösztök ellen “retorikai” nyi­latkozatokkal operál. A helyzet, amelyre itt hivat­kozás történik, az, hogy a fran­cia alapvető iparok német tu­lajdonba mentek. Németek ural­ják azokat ma. Ez Pitley szo­cializmusa. A nazi felsőbbségek (Krupp, Goering, stb.) kénysze­rítik Vichyt a német együttes­re. Legtöbbször szélhámos mód szerek alkalmazásával. Az ered­mény a spekulációk hullámait zúdította a francia nagy válla­latokra. Ez a gazdasági krízis nagyobb hatást váltott ki, mint az 1929-iki nagy pénzügyi vál­ság. Egyébként minden fran­cia nagy vállalat kisérletezik - ha csalás utján is — a “Szer­vező Bizottság” utján a legna­gyobb mennyiségben nyers­anyagokra szert tenni. Egyébként a politikai problé­mák, még a gazdasági össze­visszaságokat is túlszárnyalják. A francia népnek feltálalt Pé­tain bölcsesség két argumen­tumra épült. Az első érv, hogy a názik megnyerték a háborút, hogy Amerika megsegítése már elkésett és igy anglia el van veszve. Ezt a sánta logikát nem fedik a tények. A francia nép tisztában van azzal, hogy Ang­lia nap-nap után erősebb lesz, mert több támogatásban része­sül Amerikától. Ahelyett, hogy Anglia kényszerült volna felad­ni a Közel-Keletet, ahogy azt Pétainék megjósolták, julius elején beigazolódott annak az ellenkezője. A nazik és Vichy kényszerültek Sziriát a Szabad Franciáknak átadni. A második érv, hogy csak a nazikkal való együttműködés a biztosítása a francia gazda­sági érdekeknek. A napi esemé­nyek ennek is az ellenkezőjét igazolják. A francia nép már tisztában van azzal a ténnyel, hogy a nazik mindent elhará­csolnak tőlük és ellenértékűi, nem adnak semmit. Ezerszámra forgalomba hozott röplapok ha­zugsággal vádolják a lepénzelt francia sajtót, a rádiót és a Vichy-i uralmat. Az együttmű­ködést hirdető szónokok az an­gol blokádot okozzák a gazda­sági mizériákért. A röplapirók bizonysága szerint Franciaor­szág soha sem szorult gabona behozatalra. Tojást, vajat, vagy ehhez hasonló szükségletekre. “Dobjátok ki a nazikat és lesz elegendő táplálék” ez az általá­nos nézet. A francia nép gyűlölője a fas- cizta konceptusnak. A német és a Vichy rendőrség, csendőrség és a katonaság, kímélet nélkül üldözi a francia nép ellentállását FIGYELEM CLEVELAND! Az IWW magyar tagjai mél­tányolva a Bérmunkás Írógár­dájának két esztendei pontos és áldozatkész munkáját a lap meg írására, felhasználva az Orszá­gos Értekezlet idejét, amikor az írógárda tagjai Clevelandon lesznek, a részükre, augusztus 30-án, szombaton este, az érte­kezlet előtti estén VACSORÁT rendeznek, amelyre az Írógárda és delegátusokon kívül meghív­tuk lapunk Clevelandi olvasóit is. A vacsora sült csirke lesz a hozzávalókkal. Egy teríték ára 75 cent. Hisszük, hogy minden olvasónk velünk érez, amikor az írógárda tagjait megtisztel­jük és részt vesznek a Bohe­mian Hallban, 11306 Buckeye Rd. tartandó vacsorán és ezt a küldött postakártyán előre be­jelentik. A bebörtonözés nő, a koncent­rációs tábarak zsúfolásig meg­vannak telve. Papok, munkások, földművesek és politikai vezé­rekkel. A nép lélektana teljesen ellenkezője a német pszihológiá- nak. A Német Nemzeti Szocia- lita Párt (Franz von Papén, Joa- him von Ribbentrop stb. szoci­alisták?) Az összes francia fas- cizta pártok tagsága alig halad­ja meg a 150,000-t. Ezek a ném- berek a háború előtt szóba sem jöhettek. Ma meg figyelembe se vétetnek. A német idegen, betolakodott ellenség, kik ellen a francia nép már 150 eszetndeje harcol. Nem létezik oly mélyre­ható propaganda, ami ezt a nép­szerűtlen fasizta alakulatot el­fogadhatóvá tehetné. Folytatjuk) Egyről-Másról (Folytatás a panasz hosszú hónapok óta nem érkezett hozzánk —szerk) Egy másik előfizetőnk szerint a “Bérmunkás most sokkal vál­tozatosabb, sokkal élénkebb, mint bármikor a múltban és amikor megjön, rögtön kibont­juk és le sem tesszük, amig át- nem olvassuk.” Néhai Török Sándor mun­kástársunk élete utolsó napja­iban, amikor a halálos kór már csaknem minden életerőt kiölt benne, akkor sem feledkezett meg a Bérmunkásról és kezelő orvosát felvette a Bérmunkás előfizetőjének. Ezen uj előfize­tőnk egy közelmúltban történt találkozás alkalmával kijelen­tette, hogy “....egészen megle­pődtem, hogy fizikai munkás- emberek ily értelmesen és tár­gyilagosan tudnak Írni. Amig más lapok olvasásánál az em­ber a pénzéért mérgelődik is a sok butaság és ferdítések mi­att, addig a Bérmunkás olvasá­sa igazán élvezet és tanulságot nyújt.” Egy másik előfizetőnk nyi­latkozata szerint: “Jár a há­zamhoz, vagy féltucat magyar lap, de csak azért, mert nem tudok tőlük szabadulni, pedig csak mérgelődöm, amikor a kezembe veszem. De a Bér­munkást alig várom és semmi 3-ik oldalról) . körülmények között sem tud­nék attól megválni.” A Bérmunkás minden héten közöl leveleket, amelyekben ol­vasóink elismeréssel adóznak e lapnak a végzett munkáért. Akik az előfizetőket látogatják személyesen is van alkalmuk olvasóink hasonló véleményét és elismerését hallani. Mind ez nagyon szép és nagyon bátorí­tó, de még nem minden amit megtehetnek e lap érdekében. Mert minden szónál haszno­sabb a tett. Ne várják olva­sóink, hogy 8—10 munkástárs írja meg a lapot, hanem akik képesek véleményüket értel­mesen kifejezni, Írják le és küldjék be a szerkesztőségbe. És különösen, ne várják előfi­zetőink, hogy a lapkezelő ke­resse fel őket, hanem küldjék be az előfizetésüket és még ennél is többet tehetnek: sze­rezzék meg ismerőseiket és munkástársaikat előfizetőnek. Ezzel nem csak biztosítják a lap megjelenését, hanem lehe­tővé teszik, hogy nagyobb ter­jedelemben jelenjen meg és még a jelenleginél is értéke­sebb, hasznosabb munkát vé­gezhet a munkásosztály érde­kében. Legyen a jelszó: Min­den olvasó havonta EGY UJ előfizetó't szerezzen a Bérmun­kásnak !

Next

/
Oldalképek
Tartalom