Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-30 / 1178. szám
1941 augusztus 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal Győzelem vagy vereség ára “Társadalmi fejlődés” Az orosz nép borzasztó árakat f kell, hogy fizessen mindkét esetben. A németek a történelemben eddig ismert, legjobban felszerelt, képzett és legbrutálisabb hadsereggel, mely több kisebb nagyobb nemzet, ember és nyers anyagját sőt hadigépezetét bírja felhasználni az oroszok ellen, bizony rémséges árat kell fizetni ha győzni akar, vagy legalább is megbirja akadályozni a teljes leigázást a hódítók által. Sokan tévesen úgy hiszik, hogy a 190 millió orosz csak 80 millió német, esetleg a 20 millió román és magyar ellen harcol. Ezek nein veszik számításba, hogy a legázolt országok népességét, hadianyagát, munkatelepeit, mind felhasználják a németek az oroszok elleni harcra. Ami ember-anyagban felül haladja a 250 milliót, valamint ipartelepekben is majdnem háromszorosa az orosz iparnak. Közismert dolog, hogy egyes katona teljes ellátására, a mai mértékben 16 munkás szükséges. Ez szabja meg, hogy menynyi embert tarthat egy ország a harcban és ha ezt számításba vesszük, akkor bizony a német erők nagy számtöbbségben vannak a harcvonalban tartható oroszok fölött, amit, az ukrá- niai harcok bizonyítanak, ahol egy fél millió német és szövetséges hadsereggel s z emben, csak 800 ezer orosz katona volt. Mert nem az a fontos, hogy mennyi képzett katonája van egy-egy országnak, hanem az, hogy mennyit bir teljes felszereléssel a harcba küldeni. Ezt számításba véve, nem csak a mi bámulatunk és tiszteletünk növekedik az orosz munkássággal kapcsolatosan, hanem a kapitalista világ militarista szakértők elismerése is. Akik ismerik ezt az óriási fölényt a németek részéről. Tehát megérthetjük, miért kellett az oroszoknak kivonulni Ukraina nyugati részéből, miért inkább felégették, lerombolták a feladott területeket, minthogy a németek részére bármit épen, egészben hagytak volna.Tudjuk,hogy a nagy áldozatok árán felépített iparok, gátak, hidak, utak lerombolása nagyon fájhat az orosz munkásságnak. Ez rémséges nagy ár, amit az emberélet mellett nekik fizetni kell, de azt is tudják, hogy ez szükséges ahhoz, hogy végeredményben győzhessenek. Azt is tudják, hogy ez még csak meg sem közelíti azt az árat, melyet a ve- resség esetén kellene nekik fizetni. Meg lehet, hogy ilyen védekezési taktika mellett 10—15 millió orosz munkásnak kell elpusztulnia, valamint az orosz összvagyonnak egyharmadát el kell pusztítani, de még az is sokkal kevesebb ár, mintha a német győzelem esetén csak ember anyagban 50—60 millió a legértékesebb aktiv egyének legyilkolását kellene nekik végig nézni, valamint az oly nagy áldozatok árán felépített iparok német kezekbe való átszervezését és az egész orosz nép rabigában, rabszolgaságba való hajtását elszenvedni. Semmi kétség abban, hogy minden Szovjet tisztviselő, minden aktiv munkás és családja, akik a Szovjeteket szolgálják, kilenne irtva, mihelyt a régi cári tisztek, urak kerülhetnének hatalomra Német segítséggel. Már most is, a német hadvezetőség parancsa szerint, minden teketória és vizsgálat nélkül agyon szabad lőni, minden olyan egyént, aki a Szovjet kormány szolgálatában cselekedett, ami sok elfogott civil egyén kivégzését jelentette már is. A magyar munkásság, valamint a spanyolok tudják, milyen borzasztó árat kellett fizetni az elbukott próbálkozásért, egy rövid idejű munkás uralomért. És igy azt is kell tudnunk az orosz munkássággal együtt, hogy nekik milyen árat kellene fizetni, ha a fasizmus terrorja rájuk teheti a kezét. Akárhogyan is vélekedünk a Szovjetek vezéreiről, tévedéseikről, de azt el kell ismernünk, hogy egyedüli hatalom s néptömeg, mely sikeresen felvette a harcot a fasizta hordák ellen. Meg kell látnunk, hogy a Szovjetek elbukásával fekete sötétség borulna nem csak Európára, hanem az egész világra is. És bizony nem csak a letiport orosz munkásság, hanem mi is. .., az egész világ fizetné a véres számlát egy német fasizta győzelemért. Vi. * 12 RÁKÓCZI NAP NEW YORKBAN Fontos eseménye van a New York és környéki magyarságnak augusztus 31-én. Ezen a napon rendezik a Rákóczi Se- gélyző Egyesület Hudsonmenti összes osztályai az évi szokásos RÁKÓCZI ÜNNEPÉLYÜKET, amikor találkozásra jönnek ösz- sze nemcsak a Rákóczi tagok, de mindazok a magyarok, akik a testvérsegités eszméi iránt érdeklődnek1. Mint minden évben, úgy ez évben is a rendező bizottság művészies program keretében tartja meg a Rákóczi Napot ahol fellépnek, Dr. Bársony Lajos Amerika leghíresebb magyar baritonistája, Pataky Vilma színművésznő és Koszta Aranka táncmüvésznő és még többen mások. A zenét Horosnyi Elemér “Echoes of Budapest” 12 tagú zenekara szolgáltatja. A nagybizottság élén Hohl Károly a 23. osztály elnöke áll, a program bizottság elnöke Fish- bein László a 142. osztály titkára. Egy egész tömeg Rákóczi tag végzi a rendezés nehéz munkáját, hogy mindenki majd jól- érezze magát. A Rákóczi Nap New York egyik legnagyobb piknik helyiségében a Breinlin- gers Parkban lesz, ahol ötezer főnyi közönség részére van kényelmes hely. A park pontos címe: 4018 Boston Road, az ismert Dyer Ave. közelében. Jegyeket előre lehet váltani az ismert üzletekben 35 centért, a helyszínen a pénztárnál 45 cent. A bizottság ezúton meghívja a Bérmunkás new yorki olvasóit az augusztus 31-iki Rákóczi Napra. (A—L) Ezt a témát sok oldalról lehetne megvilágítani. A történelem azonban leghatározottabb megállapítást nyújt a részünkre, ha a különböző korszakok átalakulását tanulmányozzuk. Az emberi faj keletkezése óta, maga az emberi társada- lam nagy változásokon ment keresztül. Maga a fejlődési folyamat volt az ami időközönként társadalmi változást hozott létre. Maga az a tény, hogy egyes nemzetek vagy népfajok akkor merültek alá, amikor koruk magaslatára emelkedtek, egyik megnyilatkozása ennek. A jelen kapitalista rendszer a technika fejlődése folytán korának magaslatára érkezett és mivel vak kapzsisággal más utat és módot nem találnak, sőt nem is óhajtanak, igy a jelenben elérkeztek ahoz az időponthoz, amikor inkább mesterségesen akarnak mindent elpusztítani, semhogy átengednék a társadalom irányítását egy sokkal fejlettebb és az emberiség szempontjából egy sokkal megfelelőbb és igazságosabb társadalmi irányzatnak, amely a technika fejlődését nem a pusztításra. hanem az emberiség javára gyümölcsöztetné. A jelenlegi háború tiszta magyarázatot ad arról, hogy a jelen társadalmi rendszer irtózik bármilyen nemű változások megvalósításától, sőt még a legcsekélyebb reformokban is óriási veszélyt lát maga a kapitalizmus, amely célját és korszakának létezését a teljhatalmú uralkodásban látja még ma is. Tisztán és világosan láthatjuk az amerikai iparbárók és üzleti érdekeltségeket, akár nagyok, vagy kicsinyek, hogy milyen ellenszenvet tanúsítanak magával a New Deal-lel szemben. ők egyáltalában semmiféle rendszabályozást nem akarnak tűrni, még akkor sem, ha teljesen nyilván való, hogy mint a New Deal reformjai is, csak arra jók tényleg, hogy a kapitalizmus életét meghosszabbitsák. Ma a második világháború közepette az emberiségnek az a csoportja, amely gondolkozni tud, felvetik maguk előtt ezt a kérdést: vájjon mi lesz a jelenlegi háború befejezése után? Az amerikai kapitalizmus szócsövein keresztül úgy próbálja a helyzetet irányítani, hogy itten semmi nagyobb baj nincsen egyébb, mint a New Deal és annak megszüntetése vissza tereli az egész ország kilendült gazdasági állapotát a rendes kerékvágásba az Amerikanizmushoz Azonban a haladottabb gondolkozásu (?) államférfiak tudják, hogy éppen úgy mint egy országban nem lehet tiszta szocialista társadalmat létesíteni, éppen úgy a világtól elszigetelt kapitalista rendszerben élő ország sem maradhat fenn önmagában, ha ránézve a szabad világkereskedelem megszűnik vagy nagy mértékben korlátozva lesz. Azért ma, amikor magának a magán tulajdonra épített kapitalizmusnak napjai már megvannak számlálva és rendszerének további fennmaradása forog kockán, mindent elkövetnek az előrelátó, de a mai rendszert fenntartani igyekező államférfiak, hogy elhitessék az emberiséggel, hogy tényleg a “demokrácia” van veszélyben. Most, amikor a tüzet a vízzel próbálják egyesíteni, azt kell hogy lássuk és megértsük, hogy mikor már az ördög a falra van festve, akkor — ha volt ellenség is — ha az ördög ellen harcol, az nem lehet más, mint barát. Ezt a jelenlegi állapotott nem tudják sokan megérteni. A téma ma, a körü^ folyik, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy imperialista állam, mint maga Anglia, vagy a nagy tőkének igazi hazája az Egyesült Államok, béke jobbot nyújtottak a Szovjet Oroszországnak. Azok, akik nem látnak be a kulisszák árnyékába, azoknak a helyzet furcsának tűnik fel Ezek az elemek úgy gondolkoznak, amig az orosz proletariátus hősiesen harcol, hogy a náci hadakat feltartsa, vagy leverje, addig a magán kapitalizmus élete még biztosítva van. Tudva azt, hogy a náci “Nemzeti Szocializmus”, vagy nevezhetjük fasizmusnak is, amely már többé nem a magán kapitalizmus rendszerét, hanem egy diktatórikus államkapitalizmus a végcéljában, úgy számolnak, hogy addig, még bárki is arra vállalkozik, hogy egv világra szóló államkapitalizmus eljövetelét meggátolja — addig mindig szolgálatot tesz a magán kapitalizmus további fennmaradásának érdekében. Nem hisszük, hogy úgy Anglia, mint az Egyesült Államok nagyobb áldozatot hoznának mind addig, amig látják, hogy Szovjet Oroszország valamennyire is ellen tud állni a náci hadaknak. Ez által azt vélik, hogy ajelenlegi háború esetleges befejezésekor úgy a németek, mint az oroszok annyira kimerülnek a harcban, hogy azután ismét Anglia és Amerika fennmaradt kapitalista rendszere fogja diktálni a saját békéjét. Azt hisszük, sőt tudatában vagyunk annak, hogy nem fog a kiegyezés olyan simán menni, de különösen akkor 'nein, ha az emberiség nagy tömege a sok nyomor és nélkülözés közepette ráfog jönni arra az igaz tudatra, hogy háborúk addig lesznek, amig a kapitalista rendszernek bármely kormánya uralmon lesz. Magának a technika fejlődésének szelleme át kell, hogy hasson társadalmi életünkre és a technika fejlődésének megfelelőig úgy kell társadalmi életünket párhuzamosan érvényre juttatni, hogy a jelenlegi nagy időkben egy olyan társadalmi rendszert építsünk ki, amelyben a technika fejlett vívmányait nem rombolásra — mint jelenleg a kapitalista rendszerben — hanem a társadalom összes tagjainak jóléti biztosítására használjuk fel. Ez kell, hogy legyen az igazi gyümölcse a tár- I sadalmi fejlődésnek és akkor biztosok lehetünk abban, hogy j nem lesz az emberiségnek szüksége háborúkra. Mert maga a 1 kapitalizmusnak minden fajtája már csak a múlté lesz.
