Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-30 / 1178. szám
1941 augusztus 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI AZ UTOLSÓ EMBERIG! Fájdalmasan elszorult szívvel, az idegeim végső megfeszítésével olvasom a lapok jelentéseit, hogy Leningrád három millió proletárja, férfiak, asz- szonyok, öregek, ifjak fegyverkeztek fel, puskával, kézigránáttal, hogy ha kell, az utolsó szálig elpusztuljanak Leningrád, a forradalom fellegvárának a védelmében. Pá- ris városán kívül nem volt város, amelyik annyi vért áldozott volna a szabadságért, mint Leningrád. Fennállása óta az elnyomott orosz proletariátus minden szabadság mozgalma onnét indult. A város forradalmi tradíciója, a szabadság harcok történetének a legszebb lapja. Egy magyar hadifogoly, ki i magas katonai parancsnoka a vörös hadseregnek, mesélte el azt a történeti pillanatot, amikor Yudenics és Denikin cári tábornokoknak az ántánt által jól felszerelt hordái, már Leningrád kapuinál voltak, akkor a város hős lakossága, ott hagyta a munkáját és asszonyaival puskát ragadva, az éhségtől reszketve, rongyosan kivonult a városból, megtámadva az ellenséges túlerőt és megverte a hires cári tábornokokat megmentette a várost és vele az orosz forradalmat. Ennek a nagyszerű harcnak a veteránjai szervezik az ellentállást. Reszkető kezükben újra puska van és készülnek arra, hogy meghaljanak a szabadságukért, az emberiség jövőjéért. A tehetetlenség tudata kínoz bennünket, hogy lehetetlen a segítségére sietni Leningrád hősies proletárjainak a nagy halálmarsba, kik jól tudják azt, hogy érdemes és muszáj meghalni azért, hogy 'megmentsék gyermekeiket az emberi történelem legförtelmesebb nyavajájától, a naziz- mustól. Leningrád proletárjainak a harca nem lesz hiába való, mert ha a hulla-hegyeken keresztül be is vonulnak Hitler zsoldosai abba a romhalmazba, amelyet Leningrádnak hívtak, a nazizmus ezért a “győzelemért” olyan árat fog fizetni, amelybe el kell, hogy pusztuljon. Ha fizikailag lehetetlen is, hogy ott legyünk ennél a rettenetes, de felemelően nagyszerű halálos harcnál, lélekben együtt vagyunk az orosz testvéreinkkel. Ebben a sorsdöntő órákban . amikor talán évszázadokra dől el a proletariátus sorsa, én a “fiatal” IWW-ista kérő szóval fordulok azokhoz az öreg wob- likhoz, kik ma távol vannak a mozgalmunktól, vegyenek példát a leningrádi kiöregedett, elfáradt forradalmároktól, kik elfelejtve az öregséget, fáradtságot, személyi és elvi ellentéteket, újra fegyverrel a kézbe, halálra készen ott állnak a forradalom védelmében. Jöjjenek vissza, álljanak be a sorba, készüljenek és készítsék elő az amerikai proletariátust arra, hogy megtudjanak küzdeni a nazizmus fenevadjával. A közelgő országos értekezlet legszebb pillanata az volna, ha a ma távol levők ott jelentkeznének, személyesen, vagy levélben a / nagy, felszabadító munkára. * öreg w o b b 1 i k, Leningrád hős proletárjai követelik tőletek azt, hogy jelentkezzetek a nazi ellenes frontra. Aki nem gyáva, aki nem elve hagyott, az ott lesz a sorakazásnál. DARAGO JÓZSEF CÍMÉRE Jól ismerem a Verhovayak főelnökét Darago Józsefet, aki egyben a Magyar Szövetség igazgatóságának az elnöke is. A múltban több Ízben volt alkalmam vele tárgyalni és minden alkalommal kihangsúlyozta azt, hogy ő nem csak egyszerű liberális ember, hanem határozottan szocialista is.Kétségtelen az is", hogy képzett, intelligens ember, aki jóval felül múlja tudás dolgában az átlagos amerikai magyar vezéreket. A multbani működése, határozottan liberális volt, amely csak akkor változott meg, amikor a Verhovay zarándokokkal Magyarországra ment, hol alkalma volt parolázni a nagyurakkal, miniszterekkel, grófokkal és magával Horthy-val is, amely “megtisztelés” nagyon megzavarta a főelnök urat és azóta az ő magatartása minden csak nem liberális, vagy pláne nem szocialista. Természetes, hogy kemény kritika éri az ő zavaros, kétszínű magatartását azok részéről akik átlátnak a Darago szóvirágokon, amelyben demokráciáról énekel, de nagyon óvatosan, hogy meg ne bántsa Hor- thyékat. De amúgy mellékesen nagyon szép propagandát végez a nazizmus érdekében is, anélkül, hogy nazinak vallaná magát. A vezércikkei, a magyarországi tudósításai, úgy vir/nnak beállítva, hogy az a nazizmus érdekeit, dicsőségét propagálja. Erre a cseppet sem dicsőséges szerepre, amelyet a kettős elnöki működésében kifejt, ismételten rámutattunk ki hangsúlyozva azt, hogy a kettős szerepbe való magatartása, határozottan veszélyezteti nemcsak az otthoni magyar nép, hanem főleg az amerikai magyarság érdekeit. Ezt a kritikát megsokallot- ta a főelnök ur és egy haragos cikkbe igazi durvasággal bun- kózza le a kritikusokat elmondva, hazugoknak, vörös ugató kutyáknak, stb. Hát e sorok írója nem veszi magára a “hazug” jelzőt, mert amit ebben a lapban leírunk, az feltétlen igaz és azt mindig bizonyítjuk is, de nem ismerem el azt sem, hogy mint “kívül állónak” ne volna jogom, akár Darago urat akár pedig az egyleteit kritizálnom. Erre feljogosít az amerikai alkotmány, amely biztosítja a sajtó szabadságot, de a főelnök ur, amikor még csak egyszerű Verhovay tag volt, nem hogy nem kifogásolta azt, hogy mint “kívül álló” megtisztítottam a nagy Verhovay egyletet a panamista MartyFejes-Neményi társaságtól hanem nagyon is helyeselte azt, ami érthető is, mert az én kívülről való kritikámnak és leleplezéseimnek köszönheti a főelnökséget és a többi főtisztviselők a nem megvetendő fizetései járó állásaikat. Ha jogos volt a “kívülről” való letörése a Verhovay kiszipolyozóinak, amellyel 30 ezer tag érdekeit védtem meg, úgy még jogosabb a kritika ma, amikor az egész amerikai magyarság érdekeit veszélyezteti az a politika, amelyet Darago fő és egyszerű elnöksége alatt álló testületek végeznek, mert hiába ir Daragó ur nagy cikket a szent istváni demokráciáról, amelybe még a nazizmusnak is neki megy, azt nagyon erősen ellensúlyozza az augusztus 7- íki Magyarországi tudósítás, (jó volna megtudni, hogy hon- nét kapja a Verhovayak Lapja ezeket a tudósításokat) vagy az augusztus 14-iki “kiváló katonai szakértő” véleménye, amelyek bizony nagyon tiszta nazi propaganda cikkek. Ugyan igy áll a helyzet a Magyar Szövetséggel is, amely kifelé, illetve felfelé, a washingtoni Fehér Ház felé időközönként fogadalmat tesz, de valójában, éppen a semmitevésével a názizmust szolgálja, mert nemcsak aktivan, de pasz- szivan is lehetHitlert szolgálni. Végül a régi barátságra hivatkozva kérdem Darago Józsefet, hogy fenn áll-e az a kijelentése .amelyet a Verhovayak Lapjának ez évi januári számában irt meg, amely szerint a “magyar kormány eladta a magyar nemzetséget Hitlernek”. Ezt akkor irta, amikor lecsatlakozott a magyar kormány a tengelyhez. Ha ez igaz volt, mint ahogy az volt, akkor miért nem talál megbélyegző szavakat Darago ur és az elnöklete alatt álló egyletek arra, hogy most már a magyar fiuk tízezreit mészároltatja le a hitleri imperializmus érdekeiért. Magyar munkások és parasztok, a mi édes testvérein életét, szivét adja el a magyar kormány és önök megvetés helyett, mentegetik ezt a gyalázatos uralmi rendszert, amely a sírját ássa meg a ma-i gyár függetlenségnek is. NEM FELTÁMADÁS A kommunisták m a gyár nyelvű akarnokjai végre ugy- látszik tökéletesen lejárják magukat. Az a reményük, hogy az orosz proletariátus hősies harca megnyitja előttük a magyar tömegek felé az utat, cső- dött mondott. Az utolsó két év, minden felülmúló gyalázatát, nem hajlandó egyetlen olyan ember sem elfelejteni, aki komolyan gyűlöli a nácizmus minden formáját. Ezek az elemek tisztában vannak azzal,, hogy a szovjetek hősies harcát is aprópénzre váltják, de tudják azt is, hogy az ő szereplésük csak árt, csak akadály a náci ellenes front kialakulásának. Egyik akciójuk a másik után omlik össze, de ez nem akadálya annak, hogy a kudarcok után, újra ne próbálkozzanak. Először a Magyar Jövő hívta össze az egységfront gyülése- ! két, amelyről tüntetőén távol maradt mindenki, aki nem tartozik az ő szoros gárdájukhoz. Utána az IWO hívta NewYork egyleteit össze, amelyen ai náci denunciáns szerkesztőn kívül senki sem jelent meg, még maguk az IWO osztályok is nagyon gyéren jelentkeztek mert ahogy Fehér Jóska elpanaszolja, az IWO osztályok kártya klubokká alakultak át, ahol a tagok gambliroznak, ahelyet, hogy az egységfront gyűlésekre járnának. De a pumpolásban kivén- hedt Nagy Jánosok találékonysága nem merül ki egy-két kudarccal. Már újra sorompóba állanak és egyszerre két akciót is indítottak. Az egyik, amelyben 10 ezer dollárt akarnak össze gyűjteni, hogy egy millió cigarettát küldjenek a különböző frontokra. A számítás nagyon egyszerű: Ha bejönne a tízezer dollárocska — direkt Fehér Jóska címére küldve — feltéve, de meg nem engedve, hogy becsületesen megvennék az egy millió cigarettát és azt el is küldenék, még mindig keresnének rajta vagy három ezer dollárt, ami nem megvetendő polgári haszon, de ha nem is jön be a kitűzött összeg, mint ahogy fele sem fog bemenni, azért nem kell félteni a jól edzett vezéreket. Egy bizonyos, hogy a maguk vámját lefogják bőségesen szedni a bejött összegből. A másik akció, uj egységfront természetesen jól elburkolva, amelyet nem is a Magyar Jövőben indítottak meg, hanem a velük szövetséges náci besúgó lapjában az Egyleti Életben. Az uj alakulat neve: “A Magyar származású Lojális Amerikaiak Bizottsága” a célja ugyan az, mint a megboldogult) Észak-AmerikaiDemok- ratikus Szövetségé volt. A vezetője Vámos Dezső, a Magyar Jövő egyik élősdije, aki nagy diadallal jelenti, hogy ezideig már négyen csatlakoztak le hozzájuk. A leközölt nevekből látjuk, hogy azok közismert Sztálin fiúcskák. Nem nagy jövőt jósolunk ennek az alakulatnak sem. ÉS MI, MAGYAROK? Cleveland egy cosmopolita város, ahol minden héten akad egy-egy kimagasló nemzetiségi esemény. így az elmúlt héten is volt nagy Lengyel Nap, Slo- vák Nap, Katholikus Magyar Nap és Verhovay Nap. Ahogy az angol lapok megírják a két előzőn úgy a lengyel, mint a slovák szónokok erősen kihangsúlyozták a náci ellenes voltukat és a készségüket a náci ellenes harcra. A két magyar eseményen vagy 15 ezer magyar vett részt, amelyet vagy két tucat szónok tömött meg frázisokkal Darago Józseffel az élen, de egyetlen szó, egyetlen határozat nem volt a nácizmus ellen. Ezek a szónok urak egyszerűen elhallgatták azt, ami ma mindennél fontosabb: a nácizmus elleni küzdelmet. Ez nem más, mint a nácizmus aktiv támogatása, amelynek a keserű levét a clevelandi magyarságon kívül az egész amerikai magyarság issza meg. A legjellemzőbb viszont az, hogy a most megrendezett Nagy
