Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-23 / 1177. szám
2 oídai BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 23. A sztálinisták és a náci-besúgó demokratikus egységfrontja — LEVÉL A “BÉRMUNKÁSÁHOZ — Most csak az a fontos, amit azok csinálnak, akik szárazon, Vizen és a levegőben a náci-fas- cizmusnak s az embergyilkos imperializmusnak viszik a halált. Bocsánatot kérek tehát a Bérmunkás elvi vitákhoz szokott munkás olvasóitól, amikor a jelentéktelen és miniatűr amerikai magyar szócsatatér gyászvitézeivel és személyi ügyekkel foglalkozom. A new yorki magyar sztálinisták egy ségfront-alakuló gyűlést hivtak egybe junius 30- ára. Erre a gyűlésre igen sok egyesület, szervezet és politikai harcos kapott meghívót, igy Göndör Ferenc is, aki azonban, — mint annyian mások, akiket a sztálinisták tizenkilenc hónapon át legazembereMek és lewarmongereztek, miközben egyetlen szavuk sem volt a bridgeporti náci-had ellen, — nem reagált a meghívásra. Mint tudósitó megjelentem ezen a gyűlésen s számos tanú jelenlétében a gyűlés megnyitása előtt a folyosón magyaráztam Fehér Józsefnek és barátainak, hogy amig Szerényi Simonnal együtt bocs'ájtkoznak egységfront-kísérletekbe, addig ne ií» reméljék, hogy becsületes antináci-elemek egyáltalán fontolóra vegyék, hogy szóba áll- janak-e velük. Fehér, IWO tit-] kár azt mondta erre: — Nekünk meg van a véleményünk Szeré- nyiről és pláne Charles Braunról, de azért vagyunk bent az Egyleti Életben és mint felhajtok kellenek nekünk, ők hgzzák az egyesületeket. De nem hoztak egyetlen egyet sem. A magyar sztálinisták tizenkilenc hónap stenker- kedéseivel, tudatos rágalom-áradatával eljátszották a bizalomra való jogot s ezen Szerényi Simon zupringer-segédi készsége sem tudott segíteni. Ezt a szónokok szemére is hányták s ember csak tengődjön egy pár napi munka mellett hetenként és ezek a szerszámgépek temérdek mennyisége tétlenül heverjen, amikor -az uj telepeknél meg nem bírnak elég uj gépeket kapni, hogy a termelést megindíthassák. És hogy mit jelentene naponta 500 repülőgép gyártása, most amikor a Szovjeteknek is nagyon kellene és Ígértek is nekik. azt minden katonai szakértő írja és mi is tudjuk, valamint azt, hogy demoralizáló hatással volna a német hadseregre ha látnák, hogy naponta két- háromszáz amerikai gyártású repülőgép helyettesíti minden száz megsemmisített Szovjet gépet. De hát mi, logikát és ésszerűséget nem várhatunk a mai rendszer uraitól, még kevésbbé azt, hogy a Szovjeteket igazán segiteni fogják. Sem azt, hogy most elengedjék szaladni azt az alkalmat, hogy a kormánnyal épitessenek maguknak modern gyárakat, gépeket, melyet majd ajándékban kapnak meg. Vi. Szerényi másfélperces beszédben igyekezett kimagyarázni ügybuzgalma kudarcát és a legközelebbi gyűlésre ígérte az egyesületek felvonultatását. Ezzel szemben az Egyleti Élet augusztus 9-iki száma azt írja, hogy Szerényi elvi jelentőségű beszédet mondott és azt huszonnyolc sorban ismerteti. Kijelentem, hogy abból a Dénes Gyula-i lendülettel megirt huszonnyolc sorból, amit Szerényi ur saját lapjában, mint elmondott beszédet közöl, egyetlen sor egyetlen szó sem hallattszott el a gyűlésen. Szerériyi ur ezt a beszédet egyszerűen belehazud- ja a tudósításba. Amikor Szerényi ur szólásra emelkedett, tüntetőén elhagytam a termet, mert egy náci- besugó beszédére talán kiváncsiak lehetnek egynémely sztálinisták, akik még nem gyógyultak ki elég hamar a tizenkilenc- hónapos együtthálás fertőzeté- ből, de én nem voltam rá kiváncsi. A nyáriasan nyitott ajtón át a teremből kihallottam az egész másfélperces exkuzá- ciót, amelyben sem csupán “magánemberi” minőségben való jelenlétről, sem más megkülönböztetésről nem volt szó, csak mosakodás volt, hogy miért nem sikerült felhajtani az egyleteket. És fogadkozás, hogy majd legközelebb... Hasonló v a lótlanságoktól hemzseg az egész tudósítás. Amikor Nagy János azt fejtegette, hogy senki soha élesebben nem harcolt a nácik ellen, mint ahogy azt a Magyar Jövő mindenkor tette (?!) nem állhattam ellen, hogy rá ne mutassak arra, hogy most is egy bebizonyitottan n á c i-besugó egyénnel akarnak “demokratikus magyar egység frontot” megszervezni s megneveztem Szerényit, akiről Az Ember című lap okmányszerűen és tanukkal bizonyította be, hogy Castelli Károlynak, a bridgeporti nácilap szerkesztőjének súgott be adatokat és adott át okmányokat Az Ember izzóan antináci szerkesztője ellen. A jelenlevő 20—25 ember közül sokan tájékozatlanok voltak Szerényi felől, azok a néhányan pedig, akik ^tették a helyzetet, szégyenkezve vagy diplomatikusan (?) hallgattak. Ezt tette maga Nagy János is. Valótlanság, hogy engem kituszkoltak vagy ütlegeltek volna. Valótlanság az a bárgyú kijelentés is, amit Szerényi az olvasói bárgyuságára számítva a számba ad s amely szerint én azt mondtam volna, hogy “ha már engem itt meg is ütnek, akkor én már itt sem vagyok”. Aki ismeri több mint harmincéves publicisztikai és emberi egyéniségemet és színvonalamat, az tudja, hogy én nem szoktam ily gyerekesen és ostobán viselkedni. Messzehallha- tóan azt mondtam: — Szerényi urat megvádolták, hogy náci- besugó és soha komolyan meg sem kísérelte tisztázni magát. Tizenkilenc hónap alatt soha egy betűt nem irt le a bridgeporti nácik ellen. Hogyan képzelik, hogy akár tisztességes szocialisták, akár polgári anti- nácik szóba álljanak Önökkel, ha még mindig visszajár a műit, ha még most is, amikor áll a világ legvéresebb harca a nácik és a szovjet között, ilyen emberekkel dolgoznak együtt?! Én nem kívánok egy levegőt szívni sem egy náci-besugóval, sem azokkal, akiknek ez méltó baj- társ, méltó társaság; ajánlom magam! Az elképedt társaságot ezzel faképnél hagytam s akik utánam jöttek, az elnöklő Fehér Lajos és egy-két ur és hölgy kérleltek, hogy ne menjek el. Hogy kifelé tuszkolt volna a “tömeg”, ez azért is valótlanság, mert tömegről szó sem lehet, az a néhány ember csak lézengett a nagy teremben s még fel sem ocsúdott, amikor már tüntetőleg otthagytam a “gyűlést.” A megveretéshez is Szerényi állt közelebb, mint én. Artiku- látlanul ordított mindenféléket ellenem s^ csak azon mulotj, hogy nem léptem fel tettlegesen ellene, mert egyrészt ellensége vagyok minden tetleges- ségnek, brutalitásnak, másrészt Szerényit már annyian, de annyian fenyitették meg tett- leg itt New Yorkban, hogy Szerényit megfenyiteni már igazán nem illik, ő a newyorki magyar közélet pofozógépe s egész hosszú névsort lehetne összeállítani azokról, akik már az arcába csaptak. Minden ilyen ütlegelést mélységesen elitélek. Hosszú újságírói múltamban egyetlen tettlegességi aktus fordult elő, amikor 1919- ben, Budapesten egy újságíró gyűlésen szembe kerültem az ellenforradalomnak keritőszol- gálatokat teljesítő Payr Hugóval. Payr akkor Magyarország amatör birkozó-bajnoka volt és én voltam a támadód Ezt csak azért mondom el, mert ebből is megítélhető Szehényi igazmondása, hogy engem bárki ütlegelhetne vagy, hogy gyáva volnék. Az is valótlanság, hogy azt írja szerényi, “a gyűlésen világosan megállapítást nyert, hogy az IWO-nak semmi kapcsolata nincs a mozgalommal”, Varga előadó nyíltan megmondta, hogy az IWO minden nyelvű szekciója egységfront alakításra kaptak felülről megbízatást s ezért hívta össze a magyar I szekció ezt a gyűlést. Az Egyleti Élet ugyanezen száma IWO oldalán maga Fehér József jelenti: ‘“Az IWO fascizmus elleni gyűléséről sok egylet hiányzott.” stb. A zsidók felé tehát hiába mosakszik Szerényi, hogy nem a sztálinista IWO hívta össze a gyűlést. Szerényi mindenkit “rossz zsidó”-nak nevez, de ő maga mindenkinek a neve mellé oda Írja a régi nevét is, amint az náci és antiszemita lapokban szokás. Ha engem Szerényinek és pláne Simonnak hívnának, ez_t nem tenném. De nagyon jellemző reá az önkéntelen antiszemita-ma jmolás, tudat alatti náci-utánzó hajlam. Ilyen ambíciók serkenthették a náciknak való besugásra, amely teljesen beigazolódott róla. Efölötti dühében toporzékol ellenem és csak azt tudja megint felhozni, hogy jogerősen elitéit “börtönviselt” ember vagyok, (kommun alatti sajtóvétségért) S^ezt hozza fel ellenem, amikor — a szalinista kommunistákkal dolgozik egy platformon. Nehéz megérteni ezt a morált. A Szerényiét és a sztálinistákét. Méltóak egymáshoz... De szerencsére a magyar sztálinisták és a náci-besugó egy ^gf ront ja igazán nem esik súllyal a latba s nem zavarja az Orosz Katona nagyszerű, hősies teljesítményeit, a m elyek majd előbbreviszik a világot. Köszönöm soraim közlését és hogy Az Ember nyári szünete dacára módomban van nyilatkozni a Bérmunkás igaz antináci, baráti hasábjain. Róbert Oszkár az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 3.00 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga......... 4.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 2.00 M. Sfefánkó, New York.... 3.00 L. Adler, Newark ........... 3.00 J. Vizi, Akron................. 5.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron............. 4.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Duschek, Nutley......... 5.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland....... 2.00 A. Molnár, Cleveland....... 4.00 ELVINYILATKOZAT ' «inn! .i.,(is/t;it\ “s a munkáltató osztály között semmi közösség Ilinkén. Nem lehet héke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírták, akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegvék a küzdelmet. \ szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, arm h lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bárha r< eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogv a munkáltatókkal kÖ zök érdekeik vannak. F szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RER RENDSZERRELr A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a herrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi barer? kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amiket a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni »ársaomn. -■»prhttzrtpt ptMtiiik a i-t-pí *-á~sjsőainn- U-róaía
