Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-23 / 1177. szám

e 1941 augusztus 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRÓL-MÁSRÓL ! . _____ - - -_____ _ - — ______________ Elmondja: Z. J. AZ ERŐSZAK BOSSZÚT SZÜL A kapitalista társadalmi rend­szer sajátossága abban csúcso­sodik ki, hogy az aránylag kis­számú uralkodó osztály, amely tulajdonul bírja a földet, a ter­melés és szétosztás eszközeit, valamint a termelt javakat, mindig az erőszakot tartotta a legmegfelelőbb eszköznek a nincstelenek szolgaságban tar­tására. Az elnyomott osztály­nak, minden jottányi szabadság- jogot, emberi életmódot és a legjelentéktelenebb vívmányt is, amely az elnyomottak életét valamennyire elviselhetőbbé te­szi, áldozatos harccal kellett kivívni, amely harcban szembe kellett nézni az uralkodó osz­tály legbarbárabb, leggyilko- sabb eszközeivel. A munkásosztály felszabadu­lási harcának előharcosai — az osztálytudatos munkások — tisztában voltak a kapitalizmus jellemével és tisztába voltak az­zal, hogy ebben a munkában az életbiztonságukat is kockára te­szik, azonban nem hátráltak meg, hainem minden veszójy dacára folytatták a harcot. És mennél jobban üldözte a kapi­talista osztály az elnyomottak osztálytudatra ébredt tömegeit, azok annál nagyobb energiával dolgoztak az elnyomottak fel- ébresztésén. Az erőszak nem ál­lította meg a harcot, még le sem lassitotta, hanem ellenkezőleg, mennél nagyobb volt az üldözés az elnyomottak annál nagyobb tömegekben sorakoztak fel, szembe szállni az elnyomók ter­rorjával. Ez a megállapítás nemcsak az osztályharcban állja meg a helyét, hanem a háborúban is. Pl. a német repülőgépek ezrei közel két éven át szakadatlanul bombázták anglia városait; fel­becsülhetetlen károkat okoztak vagyonban és emberéletben, azonban anglia lakosságát nem tudták térdre kényszeríteni. El­lenkezőleg: a názi terror láttán anglia lakossága félre tett min­den faji, vallási, politikai és el­vi ellentéteket és tömör sorok­ban harcolnak a názi barbariz­mus ellen. Nem azt jelenti ez a megnyilvánulás, hogy angliá- ban megszűnt az osztályharc és mindenki a “demokrácia” vé- delmezésére siet, hanem azt, hogy az eddigi ellenségnél egy sokkal veszedelmesebb támadta meg az elnyomottakat és ennek visszaverésé mindennél fonto­sabb szükségesség. Az utóbbi hetekben, amióta a názi banditák Szovjet Orosz­országot megtámadták mind- hangosabban nyilvánul meg az a felfogás, hogy az antinázi or­szágoknak most kellene minden erőt felvonultatni és Németor­szágot rombadönteni. Ezen fel­fogást vallók úgy vélekednek, hogy most, amikor a názik min­den erőt Oroszország ellen ve­zényeltek, angliának módjában lenne az összes német városokat rommá bombázni, aminek kö­vetkeztében Németország la­kossága fellázadna és megdön- tené a názi diktatúrát. Bármennyire ás logikusnak látszik ez a felfogás nem értünk azzal egyet és tagadjuk, hogy a német városok lerombolásának az eredménye a német nép lá- ! zadása volna. Bár kétségtelen az, hogy a hitlerizmust megdön­tő erőnek feltétlenül magában Németországban kell k.alakul­ni. Kétségesnek tartjuk, hogy ezen erőnek kinövelésére alkal­mas eszköz volna a bomba és a gyilkos fegyver. Ezen eszközök alkalmazása nem hogy forrada­lomba zavarná a német lakos­ságot, hanem valószínűbb, hogy egyesítené, ami a názizmus megszilárdulását eredményezné Mert az erőszak csak bosszút szül azokban, akik ellen alkal­mazzák, tekintet nélkül, hogy milyen célból alkalmazzák azt. Van azonban egy sokkal em­berségesebb, sokkal civilizáltabb eszköz, amellyel a názizmus alatt szenvedő népeket fel lehet rázni és ez a: propaganda. Bár­milyen terror uralkodik is Né­metországban ; bármennyire is igyekeznek elszigetelni a né­met lakosságot a külvilágtól; bármily magas fallal veszik is körül az országot, ma már meg­vannak az eszközök, amelyek utján ellehet juttatni a propa­gandát még názi Németország­ba is. Tegyük fel, hogy az angol repülőgépek ezrei bombák he­lyett a felvilágosító röplapok millióit szórnák le a német vá­rosokra és a rádió segítségével napi 24 órán át küldenék a leve­gő hullámain keresztül a felszó­lításokat a német néphez, váj­jon nem-e sokkal hamarább le­hetne felrázni a német lakossá­got? Ez utakon küldendő propa­gandát még a mindent tudó ná­zi tudósok sem képesek meg­akadályozni és ezen .eszközök alkalmazása nem ébresztene bosszút azokban, hanem gondol­kodásra késztetné. Azt mondhatnák erre á má­sik vélemény propagálói, hogy az ilyen civilizált eszközök al­kalmazására ma már nincs idő. Ezzel szemben a legjelesebb ka­tonai szakértők véleménye sze­rint a jelen borzalmas vérözön még évekig eltarthat. Német­ország az elfoglalt országok ki­rablásával képes folytatni a tá­madást beláthatatlan időkig. Viszont a názizmus ellen harco­lóknak Szovjet Oroszországgal az élükön kimeríthetetlen for­rás áll • rendelkezésükre úgy emberanyagban, mint felszere­lésben. Eszerint tehát, ha az erőszak­nak kell eldönteni a jelen hábo­rút, annak vége láthatatlan. A legbiztosabb, eszköznek egy Németországban kitörő forra­dalom ígérkezik és ezt leggyor­sabban és legbiztosabban a szünetnélküli propagandával lehet elérni. Mert az erőszak csak bosszút szül. MEGSZÍVLELENDŐ szavak A Bérmunkás augusztus 9-iki számában egy levél másolat je­lent meg, melynek írója, lapunk egy bridgeporti olvasója, D. Majlák. Bár a szerkesztő mun­kástársunk megjegyzése sze­rint e levélhez szükségtelen kommentárt fűzni, a sorok Író­ja más véleményen van és na­gyon is szükségesnek látja. hogy bővebben foglalkozzunk e | levél tartalmával. Bár a levél csak két hete je­lent meg e lapban, nem lesz ér­téktelen, ha ismét idézzük azt, mielőtt hozzá szólunk. íme: “Mellékelve egy t.z dollá­ros check, améllyel óhajtok hozzájárulni az ezer dolláros alaphoz. Remélem, hogy az olvasótábor úgy méltányolja az alap fontosságát, hogy a megjelölt összeg duplája fog megteremtődni. Nem szándé­kom sa"ját hátam veregetni, de őszintén bevallom, nekem ugyan több folyóirat és újság jár, mint az átlagos munkás­embernek, aki az én körülmé­nyeim között van, mégis ami­kor a Bérmunkást a kezembe veszem — addig le sem te­szem, mig át nem tanulmá­nyozom. Olvasás közben el­mélkedésbe ejtődik az ember és ha más helyen is olvas ha­sonló tárgyról, annak helyes­ségét vagy helytelenségét mérlegelheti a Bérmunkásból szerzett tapasztalatok alap­ján. Sajnos — de ami igaz, az csak igaz. Ha a lapkezelő Munkástársak egy kicsit több energiával dolgoznának a rftagyar munkások között, vagy legalább az olvasókat gyakrabban keresnék fel, sokkal élénkebb volna az együvé tartozás tudata és a lap anyagi helyzete is más lehetne.” Két megállapítást tartalmaz e levél, amelyek felett nem tér­hetünk napirendre. Az egyik: “olvasás közben elmélkedésbe ejtődik az ember és ha más he­lyen is olvas hasonló tárgyról, annak helyességét, vagy helyte­lenségét mérlegelheti a Bér­munkásból szerzett tapasztala­tok alapján.” Ez a megállapi- tás helyessége mellett, felbe­csülhetetlen erkölcsi értéket ad a Bérmunkásnak. És ez termé­szetes is. A Bérmunkás nem érdek új­ság. Bár magyarul van Írva — mert akiknek íródik igy értik meg legjobban — azonban min­den nemzeti érdektől mentes. E lap szerint, a munkásságnak nincsennek nemzeti érdekeik. Egyik nemzet munkássága ép­pen olyan elnyomott, mint a másik és az elnyomottak nem lehetnek egymásnak ellensége:. A magyar uralkodó osztályt semmivel sem tartjuk jobbnak mint bármely más országét és más országok elleni intrikájuk­ért éppen úgy elitéljük, mint bármely más ország uralkodóit hasonló cselekedetekért. A Bér­munkás a legkorlátlanabb nem­zetköziség tanítója és ellenség­nek csak azokat ismerjük el, akik a munkásosztályt rabszol­gaságban tartják, bármily nyel­vet beszéljenek is. Üzleti érdek sem befolyásolja a Bérmunkás elvifelfogását, mert mint olvasóink látják, ab­ban soha egy sor fizetett hirde­tés meg nem jelenik. Ez teszi lehetővé, hogy elvi tisztaságát megtarthassa. De, mivel ennek a lapnak előállítása is pénzbe kerül a szükség parancsolja, hogy időnkint felkeressük ol­vasóinkat és az előfizetési ösz- szegen kivül különleges támo­gatásra is felszólitsuk, amit ol­vasóink nagyszázaléka készség­gel teljesít. A másik megállapítás: “Ha a lapkezelő munkástársak egy kicsit több energiával dolgoz­nának a magyar munkások kö­zött, vagy legalább az olvasókat gyakrabban keresnék fel, sokkal élénkebb volna az együvé tar­tozás tudata és a lap anyagi helyzete is más lenne.” Tökéle­tes igazság és ennek megszivle- lése ajánlatos nemcsak a lapke­zelőknek, hanem általában a Bérmunkás olvasóinak. Bár tagadhatatlan, hogy a Bérmunkás lapkezelőitől is el lehetne várni nagyobb aktivi­tást, de ha figyelembe vesszük, hogy azok mind nehezen dolgozó munkásemberek, akik a bányák­ban és gyárakban robotolnak a megélhetés megteremtéséért és a lapkezelést csak a munka­idő után végezhetik, ha marad energiájuk, akkor nem mond­hatunk tulszigoru Ítéletet ki rájuk. Egy bizonyos számú em­ber, csak egy bizonyos mennyi­ségű munkát képes elvégezni és az aktiv lapkezelők ezt elvégzik. A fenti szavakat tehát inkább azoknak kell megszívlelni, akik még ezt a keveset sem végzik el. A Bérmunkás olvasótáborá­nak jelentékeny százaléka ké­pes a lapkezelői funkció betöl­tésére. Keresés nélkül össze­tudnánk állítani néhány száz oly olvasót, mint a fenti levél kívánja s ha ezek havonta csak egy uj előfizetőt szereznének a Bérmunkásnak, szükségtelenné válna, hogy olvasóinkat meg­adóztassuk és a Bérmunkás rö­vid időn belül a legeltérjedtebb lap volna az Egyesült Államok­ban. Ne azokat rójjuk meg te­hát, akik végzik a munkát — ha némelykor csüggedten is — hanem azokhoz szóljunk, akik egyáltalán nem végzik, pedig jól tudják, hogy mily fontos hi­vatást tölt be a Bérmunkás és mennyire szükséges volna, hogy Amerikában minden magyarul beszélő bérmunkás asztalán ott legyen. A LOPÁS JUTALMAZÁSA A múlt év egyik legnagyobb szenzációja volt az Associated Gas and Electric Company el­nökének, Howard C. Hopsonnak bebörtönzése, akit öt évi fegy- házra ítéltek miután kisült, hogy a társaság közel egy bil­liót kitevő vagyonából 20 millió dollárt eljátszott a börzén, va­gyis ellopott. Ez a Hopson tipikus példája a szegény sorsból ipari mágnás­sá lett kapzsi, erőszakos, jel- lemtelen amerikai financiális zseniknek s csak a véletlenen múlt, hogy börze spekulációi nem váltak be és igy rajta ve­szett a lopáson. A Hopson ügyben most tar­tották meg a végleges elszámo­lást és kiegyezést, amely sze­rint a 20 milliós zsiványnak meghagytak évi 6000 dollár jö­vedelmet. De meghagyták a nő­véreinek ajándékozott 349,068 dollárt, valamint a két kiskorú gyermek részére tett 471,081 dollárt kitevő alapítványt is. így a 20 milliós dollár lopást most közel egy millióval jutal­mazzák. Az ilyen nagyszabású lopás tehát elég jövedelmező, még ha kitudódik is. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája- Hány regrufál verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom