Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-16 / 1176. szám
1941 augusztus 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZŐKÉIM ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI MÁR MEGINT KEZDIK! Még iól emlékszünk a két év előtti komunáci előtti időkre, amikor a magyar munkásmozgalom élősdiei, a demokratikus egységfront mozgalomban odáig sülyedtek le, hogy a fő-fő ra- keteer, a kerekre hízott Fehér Jóska, a Szent István ünnepély diszszónoka volt, amelyen az amerikai magyarság legfőbb célkitűzését abban látta, hogy az harcoljon a szentistváni eszmékért. Ebben az időben még Horthy- val is egyoldalú távirati viszonyban voltak, neki is felajánlották az egységfrontot, kérve őt, hogy együttesen harcol- jának a Kossuthi eszmékért. Odáig mentek az elvárulásban, hogy a lapjukban még nagyitó üveggel sem lehetett egy szót sem találni proletárdiktatúráról kommunizmusról, a munkásosztály felszabadításáról Azután jöttek még sötétebb idők, amikor a hitleri ágyban fetrengtek, amikor Lindbergh- Wheeler féle nagyságok szónoklatai mellé garnirungnak újra kezdték feltálalni a kommunista tanokat, egészen helyre kis forradalmároknak maszkírozták ki magukat, amely alól azonban ki vigyorgott a nácizmussal való fajtalankodó szajha, utálatos valósága. Újra változtak az idők, ma megint a haladókkal való egységfront került napirendre, miután a komoly, becsületes náci ellenes munkás és polgári csoportok, minden szovjet szimpátiájuk mellett sem hajlandók megszorítani a feléjük nyújtott mocskos kezet. Hát most, kevésbé kényes szövetségesek után néznek. Az egyházakat, a papokat, a “hazafias” magyarokat szólítja egységfrontba és ennek a lehetőségnek a kedvéért, megint a szentistváni időket sírja vissza. Egy ilyen irányú vezércikkben felsorojla a bizonyítékokat amellett, hogy a magyarság mindig harcolt a szabadságért, a függetlenségért. Bercsényi, Rákóczi, Kossuth harcaira, forradalmaira hivatkozik, de a történelmi események felsorolásánál nagy óvatosan, az esetleges papiszövetségesek becsapása kedvéért meg áll 1918-nál. A Károlyi féle forradalmat, a proletár diktatúrát egyszerűen elhallgatja, mintha soha meg sem történt volna. Egyszerűen szégyenük azt, hogy az utóbbi időkben a magyar nép kétszer is megpróbálta lerázni a nyakukon élősködőket, mert ezek a forradalmak, amelyek most zajlottak le a közelmúltban, nem tetszettek azoknak az uraknak, akiket a Magyar Jövő most próbál szövetségül megnyerni Hitler ellen. Hiába, igaza van a régi magyar közmondásnak, hogy “kutyából nem lesz szalonna”, vagy ha lesz is, kutya szalonna lesz az. Nevetni lehetne a nagyjáno- sok erőlködésén, ha az nem volna olyan nagyon szomorú és szégyenletes, hogy a hősiesen harcoló orosz proletariátus borét árulják ki ezek a gyalázatos figurák. KÁVÉHÁZI CONRÁD! Az első világháború idején az Osztrák-Magyar hadsereg vezérkari főnökét hívták Conrád- nak. Kávéházi Conrádnak meg azokat nevezik, akik a kávéházak, vagy a szerkesztőségi asztalok mellől nagyszerűen tudták vezetni a hadsereget és ha rajtuk állt volna, akkor egycsapás- ra megsemmisítették volna az egész antant hadsereget. A most folyó világháború is kitermeli a maga kávéházi Con- rádjait, akiknek egyik díszpéldánya a nagyon is közismert Himler Márton, aki különösen az Orosz-Német háború óta éli ki a hadVezéri hajlamait. Természetesen nála a vágy a gondolatot szülő anya és a szovjet hadvezérek, mind buta fajan- kók, akiket a mi kávéházi Con- rádaink oktatnak ki hetenként arra, hogy miként is kellett volna szépen visszavonulni a szovjet hadseregnek az (Himler) általa kijelölt vonalra. Igazán kár, hogy azok az oroszok nem olvassák a Magyar“ Bányász Lapot, amelyben már július 10-én nagy bölcsen megállapítja, hogy “az oroszokra számítani nem lehet ___, ha fele igaz is a német jelentéseknek, Írja— akkor ma már az oroszoknak se repülőgépje, se tankje, sem ágyúja nincs”, utána megállapítja azt is, hogy a német jelentések mindig igazak. Természetesen azt is megírta, hogy az orosz tömegek alig várják, hogy Hitler rendet csináljon és hogy Sztálin csak legfeljebb az ipari munkásokra* támaszkodhat. Azóta négy hét telt el, “az apró részekre szakadt nagy sereg”, amelynek Himler szerint, sem élelmiszerhez, sem hadiszerekhez nemtudnak jutni — olyan, hősiesen állnak ellen a hatalmas náci gépezetnek, ami az egész világ csodálatát vívta ki. Kitűnt, hogy a szovjetekben nincs fifth column, sőt az elfoglalt területek földmives lakosai olyan partizán harcot foly tatnak a hóditók, a “fölszabadi- tók” ellen, amely mindenkinek megváltoztatta a véleményét a vörös hadseregről, a szovjet népről, csak Himler Mártonét nem. ő még ma is úgy látja a dolgokat, mint négy hét előtt. Szerinte, az orosz hadsereg már el van intézve, ő a térkép alapján Ítéli meg a helyzetet, de nem látja azt, hogy a németek- a négy hetes rettenetes veszteségeik után is nagyrészt ott állnak, ahol állottak. Persze az ő nagy tekintélyét az amerikai és angol hadvezérek nézetével támassza alá, . szerinte azok is éppen úgy látják a helyzetet, mint ő, Himler Márton. Himlerről mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy buta. Nem, az ő nagyott mondásai nem butaságot jelentenek, hanem ravaszságot. így akarja el- széditeni a magyar tömegeket, hogy elnyomja az ébredő orosz szimpátiát. Ez éppen olyan szolgálat a Hitlerrel szövetkezett magyar kormánynak, amely indokolatlanul megtámadta a Szovjetet, mint Himler egyébb cselekedetei. Még az sem ellentmondás, hogy Himler azokat szolgálja, akik az egész fajtáját kiakarják irtani, hogy élesen ellentétbe kerül az amerikai irányzattal, mert éppen a zsidók közül is kerül ki elég áruló, akik a bőrüket úgy akarják menteni, hogy a saját fajuk ellenségeit szolgálják. Minden faj kitermeli a maga kis vagy nagy Quislingjét, akik közül való a mi Conrádunk is. MINDIG ÖRÖMMEL olvasom Róbert Oszkár kitünően meg irt cikkeit. Kétségtelenül elhiszem azt, hogy ő 100 százalékos antináci és tudom, hogy harcos szocialista, de minden nagyra becsülésem mellett is, ma is az a véleményem az ő revíziós álláspontjáról, a m i évekkel ezelőtt volt, nevezetesen: Bármily igaztalan is volt a trianoni békeszerződés, nekem az az álláspontom, hogy a magyar népnek nem volt érdekében a revízió, mert minden elért eredmény ezen a téren csak megerősíti a magyar nép nyakán élősködő, gyalázatos Horthy rendszert. Hogy a magyar nép és a világszabadság érdekei ellen van ennek az elnyomó rendszernek a megerősödése. Sajnos az események nekem adtak igazat. A hitleri revízió nemcsak megerősítette a nácizmussal azonos magyar rendszert, hanem ezért a revízióért' ma borzalmas árat fizet a magyar nép éppen úgy, mint a betörők ellen védekező szovjet proletariátus. Én minden magyar voltom mellett is ezt a kérdést is egy szempontból vizsgálom. Mennyire használ, vagy árt az a nácizmus és végeredményben a kapitalizmus elleni küzdelemnek és itt van az eltérés az én és Róbert, valamint —ó munkástárs elgondolása közt. Még egyet: Ne haragudjon Róbert Oszkár, de nem volt szükség arra, hogy —ó munkástársat velem szemben megvédje. Én nagyon is jól tudom,hogy —ó munkástárs nem'náci és sehol sem állitottam azt, csak annyit, hogy a hasonló álláspont a nácizmusnak kedvez. MEGCENZURÁZVA A Bérmunkásban, amint az olvasóink láthatják a velünk ellentétes nézetek is napvilágot láthatnak. Ezen a téren a szerkesztőnk gyakran talán túl liberális is, ennek dacára most megtörtént az, hogy engem megcen- zurázott. Egy cikkemet, amely a lapunk helyzetével foglalkozott, egy hitleri gesztussal kidobott, azzal az indokolással, hogy az Írógárda ugyan szaba! Most Szombaton ! A 440-ES IPARI SZERVEZET egyetlen PIKNIKÉT rendezi a TROUSIL GROVE nagy területén a Dunham Roadon, közel a Canal Roadhoz augusztus 16- án, szombaton. Különböző sport versenyek és nagy zenekar szolgálják a közönség szórakoztatását. Lesz kitűnő étel és hűsítők. Augusztus 16-án, szombaton, itt találkozunk az IWW-ba szervezett clevelandi gyárak mun- kásáival INGYEN bus járat a Buckeye Road és Woodhill Road sarkától déli 12.00; 1.30 és 3 órakor. dón elmondhatja az elgondolásait a lap hasábjain, de valótlant állitaniok nem szabad és miután én megszegtem ezt a szabályt, hát egyszerűen kidobta a cikkemet. Miről is szólt a “bűnös” cikk, mit is írtam én ott, amely kihozta a szerkesztőnket az ő közismert nyugalmából? Nem többet és nem kevesebbett írtam, mint azt, hogy az írógárda elfáradt és egy fizetett szerkesztő kell. A cenzorom azt állítja, hogy : először nincs jogom a többiek nevében beszélni, mert a társaim kivétel nélkül a legfrissebb erőben vannak és miután az olvasók szeretik az írásaikat, eszükágában sincs a már megszokott munkájukat abba hagyni; másodszor a magam nevében sem állja meg a helyét az az állítás, hogy fáradt vagyok (pedig de szeretnék ezt elérni az amerikai magyarság “vezérei”—szerk), amit igazol az, hogy 30 hónapon keresztül egyetlen egyszer sem maradt el a cikkem, ami azt igazolja, hogy csak nagyképűsködés a részemről az, hogy azt Írtam, hogy fáradt vagyok. Harmadszor, a lapbizottságnak éppen úgy, mint a közelgő értekezletnek nagyon meg kell fontolnia, hogy lehetséges lesz- e teljesfizetéssel beállítani egy szerkesztőt, amivel esetleg túlterheljük anyagi helyzetünket.. De keressük a módját, hogy egy aránylag kevés anyagi áldozattal a mainál is jobb, tartalmasabb lapot adjunk ki anélkül, hogy egyetlen ujjal is hozzá nyúlnánk a kitünően bevált és működő Írógárda rendszeréhez. Itt utólag, töredelmesen beismerem, hogy a szerkesztőnknek igaza volt és arra kérem, hogy a hibámat tudja be az abnormális nagy melegnek. Készséggel beismerem, hogy én sem vagyok fáradt, hogy a munkástársaimmal együtt s z ívesen szolgálom a prqjetáriátus harcát az én munkástársaimmal arra kérem a lapunk olvasóit, hogy a Bérmunkás becsületes harcát a reakció, a nácizmus ellen az Ipari Demokráciáért segítsék úgy, hogy a kiküldött Kis kártyákat töltsék ki és mindenki adjon annyit, amennyit tud. Küldje be azt az országos értekezletig, hogy a lapbizottság olyan kimutatást adhasson az értekezlet elé, amely lehetővé fogja tenni azt, hogy a mainál jobb, harciasabb Bérmunkást adjunk a magyar munkások kezébe. EGY MILLIÓ HALOTT Százhetven millió emher került az imperializmus mészárszékére az elmúlt hat hét alatt az Orosz-Német harctéren. Nem egy millió féreg, nem egy millió vad, hanem egy millió érző, gondolkodó proletár pusztult el. Egy millió orosz és német munkás gyilkolták le egymást egy őrült, gonosztevő parancsára. Egy millió kiontott és a még kiontandó proletárok vére bosszúért kiált. De nemcsak az emberiségre szabadult fenevadat, pestist, a nácizmust kell elpusztítani, hanem azt a rendszert is amelyik azt kitermelte. Mi tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelentett az európai proletár testvéreinknek a Hitlerizmus, tökéletesen tisztában vagyunk azzal is,
