Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-16 / 1176. szám

6 oiaai BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 16. És mi magyarok?... hogy mit jelentene Hitler győ­zelme a szovjet proletariátusra, amint a hősies ellentállás mu­tatja, hogy az orosz proletariá­tus is tisztában van ezzel. De tudjuk az is, ha a ná- nácizmus leveri a szovjetet és angliát, akkor Amerika sem ké­pes ellent állni az európai és ázsiai fasizta hordáknak, akkor a mi szabadságunk, a mi meg­lévő, kiharcolt jogaink is oda kerülnek, ahol az európai kon­tinens munkásainak a jogai vannak: Hitler véres csizmái alá. A nácizmus ellen siránkozás­sal az elmulasztott, vagy rosz- szul végzett szervezkedés fel­emlegetésével harcolni nem le­het, mint ahogy egyetlen náci tankot sem fog megállítani a köldök vizsgáló “forradalmá­rok” tucatnyi határozati javas­lata, vagy kiáltványa sem. Tisztába vagyunk azzal, hogy Amerikának is le kell számolnia a náci imperializmussal és hogy ez az elszámolás csak fegyferes lehet, hogy az amerikai ipar tel­jes ereje, képessége ennek az elszámolásnak a sikerére van beállítva. Ha ez igy van és kétségtelen, hogy igy van, akkor a szovjet munkások iránti szolidaritás, a nácizmus elleni gyűlölet arra kell, hogy késztessen bennünket hogy a nácizmus fenevadja el­len küzdő szovjet proletariátus részére a legnagyobb segítséget kell követelni. Nem elég a meg­ígért hadianyagsegités még ak­kor sem, ha azt tényleg el is küldik, nem elég még az sem, hogy az angol repülők szünet- nélkül bombázzák a német ipar­telepeket. Itt többre van szük­ség. Nem szabad megengedni azt, hogy a hitleri taktika ér­vényesüljön a szovjetekkel szemben is, hogy egyenként kell legyőzni az ellenséget, mint ahogy tette azt az európai álla­mokkal. Ha Anglia és Amerika becsü­letesen állják a náci ellenessé­güket, akkor nem szabad meg­engedniük, hogy az afrikai és a nyugati harctérről elvonja Hitler a hadseregét és hadigé­pezetét és azt az orosz frontra dobja. Ha becsületesen akarják befejezni a nácizmus elleni har­cot, ha tényleg a cél a nácizmus kipusztitása, akkor az elkerül­hetetlen harcot most kell meg­vívni, amig az orosz hadsereg intact. Meg kell nyitni Angliá­nak a nyugati frontot, meg kell támadnia Hitlert és Ameriká­nak ehhez a támogatásnak a maximumát kell adni. Ne áltas­suk magunkat. Az orosz prole­tariátus veszélyben van, ha az elbukik, akkor a náci fenevad erre felé fogja vicsorítani a fo­gát. A harc elkerülhetetlen. Os­tobaság volna megengedni azt, hogy a harc idejét ismét Hitler szabja meg, amikor neki az a legkedvezőbb. Aki támad, az előnyben van! Minden náci ellenes hatalomnak most kell rátámadni a fenevad­ra, amikor az végre emberére akadt a szovjet proletariátus­ban. Megnyitni az afrikai és a nyugati frontot, tehermentesí­teni az orosz szovjetet! Tudom, akadnak olyanok, kik háborús uszitónak mondanak, nem is beszélve azokról a hábo­rodott agyú forradalmárokról, akik azt mondják, hogy a kapi­talizmus védelmére álltam. Nem vagyok háborús uszitó, Tisztelt Szerkesztőség! . Kovách Ernő egyik legutóbbi I fenti cimü igen érdekes és talp­raesett cikkében az Amerikai Magyar Szövetség magatartá­sával foglalkozik és sürgeti, mi­ért nem történik nyílt állásfog­lalás az antihitler-antihorthy demokratikus vonalon. Kifogá­solja, hogy az AMSZ állásfogla­lása csak a magyar független­ség mellett történt s egyébként elkerülte az adott helyzetben való határozott és teljes politi­kai állásfoglalást. Rámutat ar­ra, hogy Himler, Göndör és cse­kélységem cikkei csak magán- vélemény jellegűek, mert az AMSZ magatartásában nem tükröződik azok hatása. Igaza van Kovách Ernőnek. Mi fájlaljuk leginkább, hogy az AMSZ magatartása és működé­se nincs a helyzet magaslatán. Az AMSZ centekért csatázik, nem egy demokratikus, szociá­lis, haladó, független, szabad Magyarországért egy szabad Európában. Ennek előfeltétele volna a reakciós és feudális Horthy rendszer elleni állásfog­lalás. Az AMSZ Kossuthra szo­kott hivatkozni. Kossuth de­mokratikus és antidinasztikus volt, Horthy feladta a kormány­zósága folyamán kialakult torz ál-demokráciát is és azonkívül legitimista vagy legalább is ki­rálypárti. Már pedig, amig ki­rályok lesznek Európában, ad­dig mindig élni fog az imperia­lista gondolat, mindig lesznek tehát háborúk. Mink a háborúk megszüntetését akarjuk, mini- mál-programként ragaszkodunk egy egységesen demokratikus, szociális, köztársasági Európá­hoz. Borshy Kerekes György, az AMSZ főszervezője azt szokta hajtogatni, hogy nem akar má­sodik Trianont és helyet akar az egész múltam ellent mond ennek, de nem vagyok hipok- rata sem, aki álszenteskedve “forradalmároskodik”. A má­sodik világháború óta irom a nácizmus elleni harcot, helyes­lem, hogy Amerika támogassa Angliát és most a Szovjetet és hogy katonailag felkészüljön, vele megyütt e lap hasábjain helyeselte ezt legtöbb munkás­társam is. Aki kimondja az a-t, az mondja ki a b-t is. Ha he­lyeslem a felkészülést, akkor helyeselnem kell azt is, hogy aki ellen a felkészülés megy az ellen azt használják is. És most, amikor a Szovjet proletariátus az élet-halál har­cát vivja az egyesült fasizmus­sal, akkor azt követelni, hogy a náci ellenes hatalmak fegyve­resen siessenek a veszélyben le­vő szovjet állam segítségére, az nem háborús uszítás, az nem kapitalisták mellé való állás, hanem tiszta osztályharc. Harc az emberi szabadság jogok meg­védésére. A lehetőség elősegí­tése annak, hogy a proletariá­tus felszabadítása ne lökessék vissza évszázadokra, mert a szovjetek eltiprása, a nácizmus győzelme ezt jelentené. Ez ellen a lehetőség ellen va­ló védekezést jelentené az, ha Anglia és Amerika megtámad­ná, most a mig nem késő Hit­lert. Magyarorszák . számára a béke­asztalnál. Amerika már elis­merte Benest, Csehországnak, tehát lesz helye a békeasztalnál. De mi történt itt magyar rész­ről? Az angol és amerikai sajtó ellenségesen áll szemben Ma­gyarországgal. Az AMSZ sehol az angolnyelvü sajtóban nem kiálltotta világgá, hogy a kül­földön élő szabad magyarság elitéli Horthyt s az otthon hall­gatásra ítélt magyarság nevé­ben állást kellett volna foglal­nia a világ előtt a nácizmus el­len és egy demokratikus ma­gyar megújhodásért, különösen amióta Magyarország— Horthy Magyarországa — belépett a háborúba a nácik oldalán. Ehelyett az AMSZ hallgat, szabotál és falaz Horthyéknak. Csak az amerikai magyar vidé­ki sajtóban jelentkezik sem­mitmondó, ürescikkekkel, ame­lyek tartalmatlanságaikkal óva­tos semmitmondásukkal nega­tive Horthyékat szolgálják. Ko vách Ernő, igen helyesen mu tatott rá erre az amerikai ma­gyar sajtóban folyó Horthy propagandára. Az “előfutárok” s z ámára nincs kényszerhelyzet “mim enyhitő körülmény”. Az AMSZ nek egy nagy magyar freedom rally-t kellene rendeznie New Yorkban, hogy messzehallható- an demonstrálja az amerika magyarság szolidaritását a ná- ci-fascizmus elleni harcban, amely egyedül hozhatja meg Magyarország menekülését az “uj rend” igájából, a magyar- függetlenséget s ezzel a de­mokráciát, a jobb jövő felé va­ló haladás lehetőségét. Nem azt fogják kérdezni Borshy Ke­rekestől mennyi centet sikerült összekollektálnia, hanem, hogy szóval és tettel mily bátran áll­tunk ki a nácizmus ellen.. Felé­gettek-e nyíltan minden hidat maguk mögött a náci — csatlós Horthy — rendszerrel szemben és adtak-e külön magyar fegy­veres önkéntes harcos légiókat a nácik legyőzéséhez? Magyarország számára most van itt a nagy és végső pillanat, ha nem akar uj, talán még tra- gikusabb helyzetbe kerülni a háború végével. Most kellene itt lenni egy demokratikus, szoci­ális magyar ellenpólusnak, nem­zeti tanácsnak vagy egyébnek, bárhogy nevezzék is, de mint a Az 1000 dolláros alapra itt mellékelek egy checket tiz dol­lár értékben. Reméljük, hogy Feczkó munkástárs kérését az olvasók közül sokan megszívle­lik. — Szeptember 7-én meg­rendezzük az idén is a Bérmun­kás javára a házi ünnepélyün­ket legalább is olyan sikerrel, mint az elmúlt évben. Fodor család, Cuyahoga Falls Mellékelve egy dollár az előfi­Horthy-politikát elitélő, demok­ratikus magyarság képviselete, egy eleven, cselekvő organiz­musnak, amelyről t u domást vesz a demokratikus világ s amelynek szava lesz a békeasz­talnál. Ezt a nagy történelmi fela­datot szabotálja az AMSZ és ezt lelkiismeretlenül nem tud­juk összeegyeztetni. Göndör Fe­renc “Az Ember” julius 26-iki számának vezércikkében (“A tizenkettedik óra”) rámutatott erre s a következő hetekben tiszta helyzetet kell teremteni, ha nem akarjuk, hogy az ame­rikai magyarságra is nehezedj jen a felelősség Magyarország uj katasztrófájáért. Göndör ér­zi a felelősséget és az ő energi­ájában és tisztességében bízni lehet. Ha lehetséges az AMSZ- gel, ha nem, ellene, de meg kell csinálni a magyar szabadság­frontot a legsürgősebben. Az AMSZ minden kétséget kizáró állásfoglalására van szükség az amerikai és angol nyilvánosság előtt, az AMSZ vezérkarának demokratikus átalakítására, il­letve a magyar akciókat irányi­tó Nemzeti Tanácsra. A nácizmus elleni harc egy pártok feletti akciója mind­azoknak, akik a szabadságesz­mének hívei. Mint tudósitó je­len voltam a new yorki magyar kommunisták egységfront-ala­kító gyűlésén, amely az egye­sületek, szervezetek teljes rész­vétlensége mellett, kudarcba fulladt, holott Varga előadó ki­jelentette, hajlandók minden­kinek a múltját megbocsájtani és elfelejteni. (Ami alatt az ér­tendő, hogy megbocsájtják ma­guknak, hogy legazembereztek mindenkit, aki a Hitler-Sztalin szerelemtől nem volt elragad­tatva) Sőt odáig mentek a kom­munisták, hogy az egész két órás ülésen egy szó sem hang­zott el Horthyék ellen, ők tehát még e ponton is elnézőek akar­nak lenni. Mi nem! Olyan sú­lyosak az idők, oly nagy a fele­lősség, oly vészes következmé­nyek fenyegetik Magyarorszá­got, hogy csak Horthyék legéle­sebb megtagadása, az antifas- cista harcban minden utógon­dolat nélküli, őszinte, becsüle­tes kiállás a világ előtt, adhat reményt Magyarország érdeké­ben. Ezen az érdeken kívül ben­nünket semmi, de semmi egyéb nem köt össze az AMSZ- gel s tudjuk a kötelességünket, amelyet a magyar jövő ügye reánk ró. A helyzetnek rövide­sen tisztázódnia kell. És fog is. Róbert Oszkár zetésemre és egy dollár a kis füzetért. Mondhatom, hogy a Bérmunkás az egyedüli mun­káslap, amiből fogalmat alkot­hat a munkásság a helyzetről a zűrzavaros időkben, hogy ho­gyan is áll a munkásság helyze­te és helyesen magyarázzák, hogy ne csak Európán járjon az esze a munkásnak, de itt igye­kezzen a helyzete és a jövője érdekében erős ipari szervezete kiépítésére, A. Refy, Lodi. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI

Next

/
Oldalképek
Tartalom