Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-08-16 / 1176. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 augusztus 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR A IN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 Gpe Year ..................-.$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •a®*>42 Szabotalas vagy tehetetlenség? (gb) Pár nap óta az Egyesült Államok népe többet be­szél és gondolkodik a háborúról, mint ezideig tette. Nem mintha a frontról jövő hírek jobban érdekelnék, mint az előző ütköze­tek alkalmával, hanem inkább azért, mert mostanában olyas­mik történnek itt is, ami jobban érezteti a háborút a néptöme­gekkel, mint bármi is eddig. Amerikában minden negyedik vagy ötödik családnak automobilja van. így az esetleges gazolin hiány nagyon sok egyént érint. Már azért is zúgolódnak, hogy esti hét óra után nem vehetnek gázt, hát ha még korlátozni is fogják a meny- nyiséget. De joggal kérdezi a közönség, hogy van-e szükség erre a korlátozásra? Lehet ugyan, hogy sok hajót elvontak a gazolin szállítástól, de vájjon mi igaz abból; hogy a vasutaknak 25,000 tank-kocsi áll tétlenül, amelyekkel ^ elegendő gazolint lehetne hozni. Hasonló zavaros dolog a selyem hiány, amely megint igen nagy tömegeket érint, mert az amerikai nők végtelen rabjai a divatnak és ha a kereskedők kiírják, hogy most selyem haris­nyát kell viselni, akkor azt minden nő elhiszi és követi. De me­gint kérdés, hogy vájjon szükség van-e a selyem hiányra? Ha igen, miért nem jelentették be idejében, hogy a gyárak felké­szülhettek volna a selyem utánzatok gyártására? Hasonló fejetlenség uralkodik a munkapiac terén is. Az újságokat tele Írják, hogy ilyen meg olyan nagy munkás hiány van. Azonban a városok utcáit még mindig millió és millió munkanélküli járja. Még ma is a legnagyobb probléma a mun­ka keresés. Hallunk ajánlatokat, hogy a vasutaktól kell 100,000 szakmunkást kölcsönözni. Másrészről az automobil ipar ötven százalékos csökkentését javasolják. így a meglévc munkanél­küli tábort újabb százezrekkel szaporítanák. Aki tárgyilagosan vizsgálja ezen dolgokat, joggal kérdez­heti, hogy mi történt? Vájjon a védelmi iparokat tudatosan szabotálják-e igen magas körök? Azok, akiknek kezében van az intézkedés, vagy ezeknek a legközvetlenebb tanácsadói? A látszat legalább is erre vall. De csak a látszat. Noha nem állítjuk, hogy sok olyan egyén lehet felelős pozícióban, akik inkább a názi, mint az orosz győ­zelemnek örvendenének, mégis a nagy fejetlenségnek, zűrza­varnak és tehetetlenségnek oka maga a szervezetlen magán termelési rendszer, melyet most, a krízis idején POLITIKAI INTÉZMÉNYEKEN KERESZTÜL AKARNAK IRÁNYÍTANI. Eddig a termelés teljesen magánkézben volt, legfeljebb csak munkásjóléti és adózási szempontból korlátozta az állam. Most egyszerre a termelés mennyiségét, minőségét, idejét, stb. igyekszik megszabni, de ugyanakkor magántulajdonban is meg akarja hagyni, mert hiszen ez az egész állami rendszer a ma­gántulajdon szentségén nyugszik. így aztán nemcsoda, hogy fejetlenség, zűrzavar uralkodik és egymásnak ellentmondó rendeletekről hallunk. Fajgyűlölet hirdető (gb) Eugene Talmadge. Georgia állam kormányzója mind­inkább előtérbe nyomul, mint az emerikai reakció Hitlerje. Most már annyira ment, hogy még a könyvek elégetésével is utánozza német mestereit. Csak abban különbözik Hitlertől, hogy mig az a zsidók elleni hajszával kezdte pályafutását, Talmadge a négerek ellen hirdet irtó hadjáratot. Talmadge követeli a georgiai törvényhozó háztól, hogy törvénnyel rendeljék el mindazon könyvek elégetését, amelyek a néger és fehér gyermekek együttes tanítását javasolják. Mint elrettentő példát mutatott be egy elemi iskolás könyvet, amelyben egy vers keretében az áll, hogy fehér és színes né­pek együtt dicsérik Amerikát. Talmadge szerint a színes népek csak arra valók, hogy a fehéreket szolgálják. Dr. Rosenberg názi mester-fajelméletét igy igyekszik meghonosítani a demokrata Amerika. Terror a Gén. Motorsnál Az üzemekben a legnagyobb büntetés a munkából való kirú­gás, finomabban 1 kifejezve az elbocsátás. Különösen súlyos ez a munkásra amikor 12—14 mil­lió munkanélküli járja az uccá- kat és az ember meghaladta a 45-ik évet. Ezt a legnagyobb büntetést, terrort akarja a General Mo­tors a telepein behozni, melynek az elfogadására a munkás elöze- tés aláírását is követelik. A na­pokban minden munkavezető utasítva lett, hogy a munkások­nak egy ilyen szabályokat tar­talmazó könyvecskét adjanak és egy szelvényt Írassanak alá velük, hogy a könyvet megkap­ták és elfogadják ezeket a ter- rorisztikus szabályokat. Még nem is engedték, hogy a munkások elolvassák a Köny­veket, csak írják alá és miután a munkásoknak nagy része nem akarta látatlanul aláírni, osz­tották széjjel azok között is, akik előbb nem kapták meg, mert nem írtak alá. Most miu­tán ide adták olvasni, meg kell majd okolni, hogy miért nem írja alá, aki nem akarja aláírni. A törvényekhez hasonló sza­bályok ,38 pontból állnak, me­lyek közül 22 elbocsátással bün­tethető ha a vezetőség úgy akarja. Egy pár pontot itt köz­lünk szemléltetésül, hogy azok­nak benem tartása milyen ha­mar kint találja a munkást az utcán. 10. Mások figyelmét elvonni a munkától, zavart kelteni, kia­bálni vagy másfajta feltűnést kelteni a munkán. 13. Nem teljesíteni a munka­felvigyázó parancsait. 14. Ha nem csinálod meg a rád bízott munkát. 17. Játszásért, tolongásért, vagy dobálózásért. 19. Munkaidőben való dohány zásért. / ­20. Fenyegetés, erőszakolás, vagy más formában ellenséges­kedni munkatársaiddal. 26. Szerszámok és munkagé­pek megrongálása vagy törésé­ért. 27. A munkateljesítmény szándékos csökkentéséért. 29. Káromkodás, vagy sértő­szavak használatáért. 32. Részegségért. 33. Szabotálásért. (Milyen sok mindent jelentő szó ez.) 34. A biztonsági szabályok megsértéséért, benemtartásáért 35. A fizetés mások által va­ló lefoglalásáért. 36. Szemérmetlen viselkedés­ért, vagy cselekvésért. 38. Ezen szabályok többszöri megsértéséért. Talán nincs egyetlen olyan munkás, aki valamelyik pontot vagy több pontját ezeknek az úgynevezett szabályoknak meg nem sértette volna, vagy nem fogja megsérteni, igy bárme­lyik nap, vagy órában kirúgha­tó lenne a munkából, ha az uni­on elismeri ezen terrorisztikus rendelkezési jogot. Az sincs ki­zárva, hogy most meg emiatt kell kimenni sztrájkra, hogy a sötétkorszakból elő ráncigáit szabályokat ránk né húzhassák. A Seniority rendszer semmit sém érne, a munka nem lenne biztos, állandóan egy pár “stool- pigeon” és felvigyázó kénye- kedvének volna minden munkás kitéve. A General Motors most látja legidőszerűbbnek, hogy ezt a korbácsot suhogtassa felettünk, amikor az UAW vezetősége nem a gyárosok ellen, hanem a legaktívabb unionisták, a radi­kális tagok ellen harcol. Amikor nagy veszedelem van, mely újabb frakciókat, frakció har­cot eredményezhetne az unio- non belül. így nemcsak a gyá­rak vezetői, hanem az union tisztviselősége is sikeresen ki­használhatná ezen őskori sza­bályokat, a nekik nem tetsző munkások eltávolítására a mun­ka telepekről. Az üzembizottság harcra ké­szül ezen szabályok ellen, mivel minden gondolkodó munkás fel­ismeri a veszélyt, hogy ha eze­ket a szabályokat a társaság be­akarja tartani és a büntetése­ket kimérni, akkor többé nem lesz union, minden eddig elért eredmény megsemisül és újból megszervezhetik a terrort, me­lyek között a munkából való el­bocsátás minden kicsi szabály­ellenességért, agyon ijesztené a munkásokat. Vi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a' szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettől lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen eseti sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett; “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. A i ipari szervezkedéssel az ui társadalom »■»«.rVezetét épitink a réei társadalom keretein belöl \

Next

/
Oldalképek
Tartalom