Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-07-05 / 1170. szám

ö oicai BÉRMUNKÁS 1941 julius 5. TÁRSADALMI LEXIKON ADY ENDRE, költő, a magyar Irodalom szellemi vezére és úttörője, szül. Érmindszenten 1877 nov. 22. megh. Budapestefi 1919 jan. 27. Elszegényedett, régi, református, nemes család gyermeke. Középiskoláit Nagy­károlyban és Zilahon végezte. Jogászkodott Debrecenben, Bu­dapesten és Nagyváradon. Köz­ben Debrecenben újságírással kezdett foglalkozni. Nagyvára­don évekig, mint hirlapiró dol­gozott. Itt ismerkedett meg egy Párisban élő üzletember felesé­gével, aki költészetében Léda néven szerepel. 1904-től hétszer járt Párisban, de sokat utazott Olaszországban, Svájc ban és Németországban is. A főváros­ban a Budapesti Napló munka­társa volt. A darabont kormány idejében a miniszterelnökség sajtó irodájában működött. El­ső jellegzetes verskötete 1906- ban jelent meg. 1908-ban meg­indult a Nyugat, amelynek fő­munkatársa, 1912-ben társszer­kesztője lett. Ebben az évben ismerkedik meg Boncz Bertával akivel 1915-ben házasságot kö­tött. 1918 őszén a Nemzeti Ta­nács hódoló tisztelgéssel járult a nagybeteg költő elé. A fővá­ros által adományozott díszsír­helyen, a Kerepesi-temetőben temették el. Az Ady költészet körül kifejlődött irodalmi hábo­rú, gyermeke volt a szociális há­borúnak. Az az érdeklődés szó- és toliharc, amely az uj irók kö­rül háborgott, már világnézeti harc volt. Az átalakult világ- szemlélet szellemi vezére Ady lett. Ez az irodalom Magyaror­szágon rengeteg maradiságot és kulturátlanságot vezetett le. Amikor megértjük, hogy Ady művészi, irodalmi forradalmat jelentett, megértjük politikai és szociális forradalmi törekvé­seit is. Világszemléletébe bele­kapcsolta, hogy “az uj magyar irodalom előfutár ja Magyaror­szág megkésett, de most már nem sokáig halasztható szociá­lis átalakulásának” és tüzes, gyújtó szavakkal a forradalom egyik magvetője lett. Hitte és vallotta, hogy a forradalmi m eg u j ulás kikerülhetetlen, hogy a társadalomban és politi­kában megnyilvánuló nyugta­lanság előjel, de az irodalom és művészet revoluciója maga a bizonytalanság. Ez az uj iro­dalom, amely az embernek, a jobbulásnak, a társadalmi fejlő­désnek akart használni, erőtel­jes lépésekkel közeledett a szo- ciálista ideológiához és Adyval kapcsolatban az elnyomott osz­tályharc betört az esztétikába is. Ady kiáltó harcos öntudattal üzent hadat a tespedő magyar lírai költészetnek, az ujitani akarók élére állott és szilaj han­gon Ígérte be az uj Március el­jövetelét. A bilincseket és meg- folytást jelentő hagyományok gyűlölete mellett a politikai ra- dikálizmus mellé állott. Ady, a “népért siró bus bocskoros ne­mes”, az élet minden viszonyla­tára kiterjedő meggyőződést szívott magába Nagyváradon. Itt írott cikkei kialakult prog­resszív gondolkodásra vallanak. Szót emelt a kiüldözött romá­niai zsidók, a nemzetiségek és proletárság mellett. A tudomá­nyos gondolatszabadság érdeké­ben sajtókampányt vezet. So­hasem hitte, hogy pusztán az igazság erejével meg lehet vál­toztatni 1000 év igazságtalan­ságait. Már a század első évei­ben észrevette, hogy az antisze­mitizmussal akarják a jelentke­ző és növekvő elégedetlenséget levezetni. A feudális és kleriká­lis reakció minderősebben kez­dett ránehezedni az országra, mikor megírta, hogy “a magyar társadalomban a papi és világi fejedelmeké minden. A milita- rizmusnak, a klerikalizmusnak és a feudalizmusnak falait lé­keli rombolnunk, ha -élni aka­runk.” Programszerű tudatos­sággal követelte az ország be­rendezkedésének demokratikus megreformálását. Fölveti a ve­zető társadalmi rétegek és tör­ténelmi osztályok felelősségé­nek kérdését. Azt írja, hogy a mi parlamentünk a katonaság­gal őrzött osztályimpérium par­lamentje és nem a népé. Az osz­tályuralom szövetkezete a par­lament, amely összeröffen és szörnyen összetart, ha ezt az osztályuralmat valami fenye­geti. Hitte, vallotta, hogy Ma­gyarországon minden akut kér­dést, a demokráciát, a magyar parasztkérdést, az egészséges földbirtokreformot c^ak akkor lehet megoldani, ha a választó­jog ügye kedvező elintézést nyert. A választójogi küzdelem, amely akkor már kezdett a po­litikai kérdések gerince lennni, nagyon érdekelte. A magyar po­litikai és társadalmi harcok mind átfutnak rajta. Ady lelki- szövetséget köt a proletárság- gal. Kunfival éjszakákat átvi­tatkozik, legbensőbb barátja lessz Jászi, a Társadalomtudo­mányi Társaság vezető tagjai­val meghitten érintkezik. Ady kesergéseiből százezrek keserűsége szólt, találkozott a tömegekkel. Alólról tekintett szét az országban és “eb ura fa­kót” kiáltott az ódon vad vár­megyeházra, a Hazugságházra, Rothchildék palotájára. Az örök elnyomottak igazát vérző szív­vel kiálltotta ki. A maga nyo­morúságán kívül egy elátkozott nemzet gyötrelmét is hurcolta lelkében. Már Nagyváradon felháborodva tiltakozott egy ke­mény cikkben a Népszava el­kobzása miatt. Az 1903. évi programot, becsületes, szép programnak dicsérte és az egész társadalom számára le­ereszthető h i d ha k tartotta. Aminthogy első közönsége for­radalmi emberekből állott, oda­nyilatkozott, hogy “mindennél többre becsülöm, ha szocialis­ták szeretnek.” “Én mindenki­ért szenvedek” — mondta és ha nem is volt szocialista, de mindenekfelett ember vo 11. 1907-ben írni kezdett a Népsza­vában. 1914-ig 58 verse jelent itt meg, de irt az akkori emlék­lapokba is. 1908-ban és 1909- ben Párisból több cikket irt a Szocializmusnak is. 1909 janu­árjában C s izmadia Sándor, Gyagyovszky Emil egyik vers­kötetének bírálata kapcsán éle­sen megtámadta Adyval a mo­dern költőket. A támadás után hires irodalmi vita indult meg a Népszavában. Ady mellett Bresztovszky Ernő szólalt fel. A kongresszuson és szaklapokban meg megkísérelték Ady kedvét szegni, de a szakszervezetekben már szavalgatták verseit, a vi­tába beleszóltak egyszerű mun­kások is és hitet tettek Ady mel lett. Ady és a magyar szocializ­mus között még erősebb lett a kötés. Ekkor irta a Szocializ­musba : “örülök, hogy én Írha­tom meg véletlenül először, de mindenesetre a legnyiltabban, hogy ez az egész uj mai kala­majka sohasem lett volna meg a szocializmus magyar fölnevel­kedése nélkül. A szocializmus lelkünket kezdi már szabaddá tenni. Ez az uj irodalom, ha nem is szocialista, a szocializ­mus által, a szocializmus révén van.” Ady főként a paraszti sors­ban élő népet érezte magára ha­gyottnak. A latifundomok és hitbizományok közé ékelt, föld­ért fuldokló zsellérparasztot tartja a legerősebb magyarnak. A fajgyűlölet gyökereit is kiirtotta magából. Azt tartotta, hogy az alkotmánynak erőt nem az uralkodó osztály, hanem az egész nép ad, ami nála a nem­zeti kisebbség fölszabadulását jelenti. A történelemben is je­lentős vers “a magyar jakibi- nus dala.” “Hiszen magyar, oláh, szláv bánat, mindigre egy bánat marad. Hisz gyalázatunk, keservünk már ezer év óta ro­kon, miért nem találkozunk sü­völtve az eszme-barikádokon.” Az 1911—13. évben újból erő­sen belekapcsolódik a politiká­ba. Nagy érdeklődéssel kisérte Juszt Gyula küzdelmét, amely­ben a munkásság is támogatta. 1912-ben a Martinovics-páholy tagja lesz. Később érintkezést talált a Galileisták körével is. Az őrült háborús lelkesedés fel­bőszítette. Az első. háborús őszön, amikor a vérontás őrü­lete lepte meg az agyakat, igy ir: “ordítani szeretnék, ha le­hetne a dühtől, hogy a mi em­brió polgárságunk, amelyn ík leikévé szegődni akartam, mi­lyen állatian ordítja a vért.” A háborús összeomlás idején föl­kiált: “S jöjjön valami más, ó forradalmak, miért késtek ?” Temetése napján szüneteltek az iskolákban az előadások. Ami közben és azóta történt, az már a történelemé! Amint Adyt fölszínes vizsgá­lódás után, minden jóhiszemű­ség kizárásával érhetetlennek, nem magyarnak, betegnek bé­lyegezték, gonosz értetlenség­gel és ostoba kicsinyléssel kí­nozták és hagyták kolduskodni, a hivatalos irodalom az agyon- hallgatás és a kigúnyolás politi­kája után a kisajátításhoz lá­tott és megkezdődött a harc Ady birtokbavételéért. Kurzus­irodalmárok a fringiás kardból keresztet akartak formálni. A támadásokat azonban maga a halott Ady veri vissza halhatat­lan müveinek szellemével. Ady neve és jelentősége ma elvitathatatlan, amit a példát­lan Ady kultusz bizonyít. A kul- turemberiség megtépett szoli­daritása a gyógyulás felé veze­tő utón, sok ösztönzést kaphat tőle, mert az ő magyarsága, a világ minden müveit népéve közösséget tudó testvéri ének Benne európaivá mélyül a ma­gyar lélek. A küzködő és jöven­dőben bizó proletárság hálás megadással ápolja a forradal­mas Ady kötését: Veletek viv, száguld a lelkem, véreim, magyar proletárok. Azonban, ami életéből és be­lőle nekünk jutott, nem jogosít fel minket a kisajátításra. A zseni mindörökre és mindenki­nek maradandó. Ady Endre a legszélesebb értelemben az em­beriségé, minden viszonylatban mindegyikőnk élő testvére, tett­re késztető, örök fiatalság. Me­legség, zászló és fény a költé­szete és kitudja számon tartani, hány titkos rugót pattantott szét cselekvő erővel? Ady End­re küzdő és szabadlelkü hívei­ben tovább él, mint az élet tel­jessége. A KÁVÉ ÁRAK EMELÉSE — MEGOKOLATLAN Az egyesült Állmok kávé készlete úgyszólván kétszerese a tavalyinak s ezenfelül a dél­amerikai államokban rendkívül hatalmas készletek vannak fel­halmozva tekintettel arra, hogy fontos európai piacokat elvesz­tettek. Éppen ezért — mondot­ta Miss Harriet Elliot, a Nati­onal Defense Advisory Com­mission Fogyasztókat Védő Osztályának igazgatója — meg- okolatlan a kávé árak emelése. Miss Elliot h a ngsulyozta, hogy az amerikai kormánynak hatalmában áll a fogyasztókat megvédeni és biztosítani őket elegendő kávé mennyiség tekin­tetében. A fogyasztóknak mél­tányos áron megszabott kávét biztosíthat ezidejüleg az ország. Ha netalán mesterségesen igye­keznének az árakat emelni, a kormánynak módjában lesz azt megakadályozni. A kávét közszükségleti cikk­nek tekintjük — mondotta Miss Elliot — s emellett a normális méretű vásárlással életben tart­juk és megerősítjük a jó szom­szédi viszonyt gazdasági téren is azon dél-amerikai államok­kal, amelyek kávét termesz­tenek. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1941 junius 29-ig: Paul Pika, Chicago............... 1 Paul Turucz, Chicago......... 1 i M. Lády, St. Louis............... 2 A. Schöpf, Camden............... 3 J. Nagy, Astoria................. 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 4 G. Bakos, Los Angeles......... 1 A. Molnár, Cleveland........... 2 özv. Mrs. J. Farkas, Akron 1 J. Bischoff, Akron.............. 2 J. Schwindt, Akron.............. 3 J. Szilágyi, Cleveland........... 1 L. Toth, Detroit................... 1 St. Gafrik, Chicago............. 1 J. Feczkó, New York........... 1 Wm. Berkovits, Cleveland.... 1 Jos. Szalay, Detroit............. 1 A. Remenar, Bethlehem....... 1 J. Berky, Cleveland............... 1 J. Vizi, Akron..................... 1 G. Rauch, Akron................. 3 F. Szüch, So. Bend............... 1 L. Bauer, Newark............... 3 M. Vlasits, New York......... 1 J. \Kollár, Cleveland............. 1 M. Uhlean, Chicago............. 1 A. Refy, Lodi....................... 1 James Hegyi, Yorkville....... 2 FELÜLFIZETÉST KÜLDTEK 1941 junius 29-ig: Vizi vacsorán, Akron.. 42.00 J. Munczy, Cleveland.... 1.00 J. Bényei, Cleveland..... 1.00 J. Kozsány, Saratoga..... 24.00 Ohio Kér. piknik_____107.25

Next

/
Oldalképek
Tartalom