Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-07-05 / 1170. szám

BÉRMUNKÁS 5 oldal 1941 julius 5. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL . . ..CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ELHALLGATNI, VAGY EL­HALLGATTATNI! Soha keservesebb csalódások, árulások tömegén nem ment ke­resztül a m u n kásmozgalom, mint az elmúlt 21 hónap alatt, amióta a szovjet megkötötte a paktumot Hitlerrel. Egészen, a paktum aláírásá­nak szégyenteljes dátumáig, a III.-ik internationale pártjai az egész világon egy egységfront akciót folytattak azzal a kimon­dott céllal, hogy a demokratikus országok fogjanak össze a‘nagy demokráciával’, a Szovjettel és teremtsék meg a “collective security”-t, ami annyit jelentett hogy fegyveresen verjék le a fasizmust. Közben villámcsa­pásként Sztálin megkötötte a baráti szerződést H i tlerrel, amely után, miután Sztálin egy­részt biztosította Hitler ‘hátát’, másrészt kötelezte magát arra, hogy élelemmel, gazolinnal és nyersanyaggal ellátja Hitlert, a náci hadigépezet megindultLen- gyelország ellen. Utána, gyors ütemben bontakozott ki a szov­jet imperializmus, amely Len­gyelország felosztásában, a bal­tié államok bekebelezésében, finnország megtámadásában, Besszarábia és Bukovina elfog­lalásában nyilvánult meg .Jól emlékszünk Sztálin s Hitler üd­vözlő távirataira, a m elyben Sztálin örökre biztosítottnak mondta a nácizmussal kötött “vérrel megpecsételt” barátsá­got. Ennek a barátságnak kö­vetkezménye volt az európai munkásmozgalomnak a náci csizma által való eltiprása, 15 országnak az elfoglalása, mind addig, amig most Hitler elérke­zettnek látta az időtt arra, hogy a “baráti” szovjet ellen is meg­indítsa a “felszabadító” hadjá­ratot. x Mi ezt az összecsapást előre láttuk és számtalanszor megír­tuk. Elmondottuk, hogy Sztálin árulása, magának a Szovjetnek az öngyilkosságát jelenti. Minden elvi ellentét dacára is az IWW soha sem volt szovjet ellenes, értékelni tudta annak a jelentőségét, hogy a világ egy hatodán megdőlt a kapitaliz­mus, de ahogy nem vindikálta magának azt a jogot, hogy elő­írja az orosz proletariátusnak azt, hogy miként valósítsa meg a felszabadulásáj;, éppen úgy nem tűrte, hogy Moszkva irja elő azt, hogy az Egyesült Ál­lamok népe, miként valósítsa meg a maga felszabadulását. Ahogy tiltakozott és proletár­szolidaritással b i ztositotta a szovjetet, amikor a Japán im­perializmus megtámadni ké­szült, éppen úgy a proletár szo­lidaritás folyltán tiltakozott az ellen, hogy az orosz munkásság legkiválóbb harcosait boszor­kány pörök alapján kivégeztet- te Sztálin. Hogy az orosz proletariátus, miként torolja meg Sztálinnak árulását, vagy butaságát, az az orosz proletariátus dolga, abba nem kívánunk beleszólni. De igenis lesz szavunk az amerikai kommunista párt további mű­ködéséhez és különösen annak a magyarnyelvű férges nyúlvá­nyáéhoz. Nem szabad eltűrni azt, hogy ez az elvtelen, élősdi társaság, most a már bejelen- j tett köpenyeg for ditásával kompromittálja a nácizmus el­leni frontot. Minden megmoz­dulásuk, minden szavuk csak gyengíteni fogja a nácizmus el­leni harcot. Ezeknek az élősdieknek, ha egy kis jóérzésük lenne a szov­jettel szemben, ha őszintén akarnák, hogy a nácizmus elleni harc, amelyet eddig elgáncsol­tak, sikerüljön, akkor hallgat- niok kellene. Elkellene tünniök a munkásmozgalomból. Ezzel nyújthatnák a legnagyobb se­gítséget a nácizmus ellen har­colóknak. De mi -jól ismerjük ezt a tár­saságot, jóltudjuk, hogy nem fognak elhallgatni, nem fognak lemondani a munkásságon való élősködésről. Újra, mintha soha kommunácik nem lettek volna, hangosak lesznek és ők fognak legjobban lármázni. De minden tisztességes antifasiztának ré­sen kell lennie és ahol megjelen­nek, ott el kell őket hallgattat­ni, rájuk kell olvasni a bűneiket ki kell őket minden tisztességes csoportból zárni. Ezt kívánja a náci ellenes harc sikere^ Amint várni lehetett a “Ma­gyar Jövő” megcsinálta a pál- fordulást, de Hitler egy kicsit késett a Magyar Jövő szem­pontjából, mert már megvoltak írva a * cikkek, csak a lap első oldalát írták újra. Ott van a nagy vezércikk, amelyben a szovjet támogatására szólítja fel az egész világ proletariátu­sát. Ott hozza két cikkben is Churchill beszédét, amely tel­jes támogatást igér a Szovjet­nek és kijelenti, Jiogy Hitlerrel soha, semmi körülmények közt békét\ nem köt. De a lap belső oldalain a már előzőleg meg irt cikkek jelentek meg. így az egyik cikk a szocialistákat vá­dolja a nácizmussal való együtt­működéssel, a másik a Hearst lapok háború, illetve a Hitler el­leni háború ellenes cikkét hozza le, a harmadikban pimaszul Vambéryéket angol ügynökök­nek, fasizmust támogató vigé- ceknek nevezi. Külön cikkben hozza Marcantonic, new yorki képviselő beszédét, az angol tá­mogatás ellen. Nem, kutyából nem lesz sza­lonna. A Nagy Jánosokból, a Fehér Jóskákból soha sem lessz más, mint a munkásokon élős­ködő, háziig fráterek, akik a je­lenlétükkel a legbecsületesebb mozgalmat is megfertőzik, kompromittálj ák. VÁLASZ EGY LEVÉLRE Egy nagyon derék és nagyon aktiv munkástárs irt egy leve­let, amelyben nehezményezi azt, hogy én a Horthyék Bánát­ba való bevonulását támadtam. A munkástárs azt irja, hogy “nem tudom megérteni, hogy egyes munkástársaknak miért fáj az, hogy ebben a világkrizis- ben Magyarország felhasználja az alkalmat, hogy az elvesztett területeit vissza szerezze.” Mindenek előtt, kedves mun­kástársam dacára, hogy nin- csennek a kezembe a kifogásolt cikkek, mégis bátran állitha- tom azt, hogy nem azt kifogá­soltam, hogy a Trianon által el­szakított részek vissza kerültek Magyarországhoz, hanem azt, hogy milyen áron kerültek vissza. Minden gondolkodó, öntuda­tos munkás elitéi minden hódí­tást, lettlégjyen az bármilyen név alatt, igy természetes, hogy elitéltük a trianoni rablást is, de tudjuk jól, ha “mi” győztünk volna, “mi” is éppen úgy felda­raboltuk volna Szerbiát, romá- niát, mint a másik imperialista fél tette. Nyíltan vallom azt, hogy min­dezek dacára nem lelkesedtem a revízióért, még pedig azért, mert mint minden kérdést, úgy ezt is az öntudatos munkás sze­müvegén keresztül nézem és ebből a szemszögből nézve a kö­vetkezőket állapítom meg: A forradalmak után Magyaror­szág népe fölé Európa legreak- ciósabb és legvérengzőbb kor­mányzata került, amely hogy a hatalmat megtarthassa, aláírta azt a béke szerződést, amelyet úgy Károlyiék, mint a Tanács Köztársaság aláírni megtaga­dott. Állítom, hogy a magyar munkásoknak több szabadsá­guk, jobb, mérhetetlenül jobb. életlehetőségük volt Csehszlo­vákiában, mint Horthyék alatt élő magyar munkásoknak, állí­tom azt is, hogy mig a román és szerb uralom alól való elke­rülés sem jelentett felszabadu­lást, mert legfeljebb eben gubát í cseréltek, de a revízió ára az volt, hogy Magyarország teljes egészében Hitler uralma alá ke­rült és megerősítette a reakciós magyar kormányzatott. A bánáti bevonulást csak egy szempontból támadtam és pedig azért, mert Horthyék miután előzőleg “örök baráti” szerző­dést kötöttek a szerb kormány­nyal, akkor, amikor az nem pa­rírozott Hitlernek — az a náci banditákat szabadította a szerb népre és legázolta azt, amiben segítségére volt a magyar kor­mány egyrészt, hogy a szerb­magyar határra engedte a náci hadsereget, másrészt pedig a magyar hadsereg is részt vett a támadásban. Kedves Munkástárs! Aki ki­mondja az a-t, annak ki kell mondani a b-t is. Ha én náci el­lenes vagyok, akkor náci ellenes vagyok minden körülmények közt és ellenségem mindenki, aki Hitlert segíti, tehát Horthy is, eltekintve attól, hogy ezen kívül is elég bűne van arra, hogy minden öntudatos munkás gyűlölje. Igaza van, hogy nemcsak Horthy ja van Magyarországa nak, hanem volt neki Petőfije Dózsája is és mi azért küzdünk Horthyék és nem a magyar nép ellen, hogy ott Petőfi, Dózsa szelleme legyen az ur és hogy a magyar nép ne csak a szerb­román uralkodó osztály alól “szabaduljon” fel, hanem tény­legesen felszabaduljon a ma­gyar urak elnyomása alól is. A korbács egyforma élesen csattan, ha azt szerb vagy ma­gyar elnyomó vágja a húsúnk­ba. A mi reviziónk a magyar né­pet illetőleg az, hogy megszaba­duljon a Hitler uralmának ki­szolgáló elnyomói alól, addig is, amig az összes uralkodó osztá­lyoktól m e gszabadulhat az egész világon, de ennek az elő­feltétele, a Hitlerizmus a Hor- thyizmus pusztulása. DIPLOMATIKUS MAGYARÁ­ZAT FIÚ: Annyit hallom mosta­nában, diplomata itt, diplomata itt. Mi is hát az a diplomata? - APA: Tudod fiam, diplomata az egy olyan egyén, akit meg­bíztak bizonyos olyan ügyek el­intézésével, melyek soha nem jöttek volna létre, ha diploma­ták nem lettek volna. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Fogadják üdvözletemet la­punknak, a Bérmunkás ez év jú­nius 21-dikén megjelent szá­mában közölt négy pontjában foglalt álláspontjukért, vala­mint Roosevelt elnök védelmi programjához való csatlakozá­sukért. Az én határozott meg­győződésem is az, hogy a jövő fejlett ipari államát nem poli­tikai, hanem gazdasági kérdé­sek fogják uralni. Azonban a természetes hala­dásnak — simán — ide vezető útját a géptechnika terjedésé­vel kapcsolatban, csak úgy egyengethetjük, ha egyesült erővel összetörjük a népet lei- gázó, mai társadalmi rendszert és helyébe felépítjük azt a de­mokráciát, mely az "emberi jo­gok m é 1 tóságát tiszteletben tartja. Adler Lajos, Newark Tudatom önökkel, hogy e hó 17-én a Bérmunkás részére a postára tettem 2.50-et. Az évi előfizetésem és 50 cent a kül­dött füzetért. Egyben köszö­nöm, hogy a lapom már lejá­ratban van és eddig is küldték, de eddig nem tudtam azt ren­dezni. Most kaptam egy kis munkát, hát mindjárt azt inté­zem el. M. Uhlean, Chicago Mellékelve küldök négy dol­lárt a lap után és előfizetésére, miután a lapom előfizetése 1940 júniusban járt le, amiért is bo­csánatot kérek és 10 centért szíveskedjenek 1 drb. füzetet küldeni. James Hegyi, Yorkville Itt küldöm a Iapujitást kettő dollárban, mivel már lejárt és 10 centett a kisfüzetért. Mike Odor, Glendale

Next

/
Oldalképek
Tartalom