Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-08-02 / 1174. szám
1941 augusztus 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A TIZENKETTEDIK ÓRA Az emberiség történelme nem jegyez fel borzalmasabb korszakot, mint a jelen. Az elnyomatás elleni évezredes harc sohasem volt nagyobb méretű és el- szántabb, mint a jelenben, amikor a barbarizmus lovagjai az emberi ész és a modern technika minden vívmányát arra használják fel, hogy azon szabadság és emberi jogokat, amelyeket az emberiség generációkon át nagy áldozatokkal kivívott, egyszerre eltörüljék és vissza állítsák azt a barbár korszakot, amelyben egy kis csoport kiválasztott önkényesen uralkodhat az emberiség milliói felett. A jelen harc lényegében, eszközeiben és céljában különbözik minden eddig ismert harctól. A történelem feljegyzései szerint eddig minden esetben az elnyomottak voltak a támadók és a cél több jog, emberiesebb élet kivívása volt. A jelen harcban azonban mindennek az ellenkezője áll. A jelenben a jog, a tudomány és az emberies életmód legmegátalkodottabb ellenségei a támadók és a technika legmodernebb v i vmányainak igénybevételével i g y ekeznek megsemmisíteni mindazt, amit az emberiség ez ideig kivívott. Lehet ezt a harcot a különböző nemzeti jelszavak köntöseibe bujtatni; lehet a legcifrább sallangokkal felcicomázni; lehet úgy is magyarázni, hogy ez a harc az osztályharc előnyét szolgálja, mert megdönti a kapitalizmust, a tény mégis csak az marad, hogy a hitlerizmus győzelmével az elnyomottak elvesztik mindazt a szabadság jogokat, amelyeket az utóbbi ezer évben kivívtak és beláthatatlan időkre a legsötétebb barbarizmus fog uralkodni a világon. Minden gondolkodó embert meg kell botránkoztasson az a nemtörődömség, amellyel az elnyomottak nagy tömegei viseltetnek ezen végzetes órákban. Mintha az ami történik Európában, Ázsiában, Afrikában és meglehetős vészes jelei mutatkoznak Amerikában az ő sorsukra egyáltalán nem volna kihatással, oly nyugodtan emésztve élik napjaikat és még gondolatban sem foglalkoznak annak szükségességével, hogy talán valamit tenni is lehetne ezen borzalmas veszély ellen, ami az emberiséget fenyegeti. Ennek a bűnös nemtörődömségnek az eredménye, hogy a nácizmus, amely az eddig ismert legveszélyesebb járványnál is veszedelmesebb az emberiségre, gyökeret ver hetett mind az öt világrészen és komoly veszéllyel fenyegeti az emberiséget az egész világon. Nem igaz az, hogy az eddig letiport országok lakossága óhajtotta a náci pestist. Éppen úgy nem óhajtotta, mint a kolerát, de lusták voltak felkészülni ellene. Akadt ugyan minden országban egy elenyésző kis csoport, akik előnyt láttak a nácizmusból és azok megsokszorozott energiával dolgoztak annak terjesztésén, ami a nagy tömegek hiszékenysége és nemtörődömsége folytán. aránylag könnyű feladatnak bizonyult. Az eddig letiport országok lakosságának milliói szemléltető példát szolgáltatnak, hogy mi vár az emberiségre, ha a nácizmus győzedelmeskedik. Azok ma már a saját bőrükön érzik, hogy nem mindegy — mint ahogy sokan állítják, akik még szabadon lélegzenek — hogy a hitlerizmus győz, vagy legyő- zetik. A munkásságnak és általában az emberiségnek élet és halál kérdése, hogy a nácizmus megsemmisüljön és mennél hamarább. Ez azonban nem történik meg, ha karbatett kezekkel nézzük a folyamatban levő harcot. A tétlenség az ellenség előnyét szolgálja. Volt idő, amikor a munkásság — ha felkészült volna — aránylag vérnélküli harccal ölhette volna meg a hitlerizmus csiráit. Ezt azonban elmulasztotta a munkásság. Ma nem mi szabjuk meg a harci egzközt, hanem az ellenség. Csak két ut maradt nyitva előttünk; térdet hajtva behódolunk, vagy harcolunk a reánk kényszeritett eszközökkel. A barbarizmus elleni harc tizenkettedik órájához értünk. Választanunk kell, hogy felvesszük-e a felénk dobott kesztyűt, vagy továbbra is helyt- nemálló elmélkedéssel fecséreljük a drága időt. Az angol és orosz munkásság már választott. A rájuk kényszeritett eszközökkel harcolnak —. nem a kapitalizmus megvédéséért, hanem a nácizmus megsemmisítéséért. Ebben a harcban minden segítséget és a legmesszebbmenő szolidaritást vállaljuk a nácizmus ellen harcolókkal. VÁLTOZNAK AZ IDŐK....... Vannak még ma is meglehetős nagyszámmal munkásemberek, akik a kapitalista osztály filozófiájával annyira telesziv- ták magukat, hogy uj eszméket képtelenek befogadni. Pedig az események, amelyek szemeink előtt játszódnak le, sok oly elméletet megdöntötték, amelyeket megdöntettlennek hittek. Különösen nágy változások történtek a javak termelésének szinterén, amelyek kihatással vannak az egész társadalmi életre. Akik az utóbbi negyedszázadban résztvettek, vagy legalább figyelemmel kisérték a munkásmozgalom fejlődését, azok kétségtelenül megegyeznek velünk abban, hogy ha a korai harcosok e 1 gondolásai nem is váltak valóra száz százalékig, előrelátásuk nem volt utópia; elgondolásaik és terveik életrevalók voltak, habár a kivitelben sok esetben alkal- kalmazkodni kellett a mindenkori körülményekhez. Negyed századdal ezelőtt aránytalanul nagy volt azon munkásoknak a száma, akik a kapitalista osztály hangadó elemeivel együtt kigunyolták azokat a fáradhatatlan agitátorokat, akik nemszünő energiával ösztökélték a munkásságot a szervezkedésre. Mennyi ellent- állással és mennyi ellenvetéssel találták magukat szemben a munkás agitátorok, különösen a munkásság részéről, akik nem hittek abban, hogy a munkásság ha akar, minden célkitűzést elérhet. Ma azonban már sok minden valóra vált, amit a nem-gondolkodó munkások lehetetlennek tartottak. Itt van például Henry Ford birodalma, amelyet évtizedeken keresztül megközelit- hetetlennek hittek a tamásko- dók. Henry Ford kimagasló alakja volt a szervezet ellenes kizsákmányolóknak és az utóbbi hónapokig semmiféle szervezettel nem állt szóba. Ma sem lehetne állítani, hogy barátja a szervezett munkásságnak, nem a saját belátásából változtatta meg a véleményét, de ez nem is fontos. A fontos az, hogy ma a Ford telepeken száz százalékosan szervezve vannak a munkások. Hasonló a helyzet a General Motors, Chrysler Corporation, a hatalmas acél telepeken, a villamosmüveknél, mint a General Egyes támadó nemzetek világhatalmat szeretnének kovácsolni azon találmányoknak háborús célokra való felhasználásával, amelyeket Amerika adott a világnák, — mondotta A. A. Berle, Jr., helyettes külügyminiszter, egy nemrégen tartott beszédében. A hatalom birtaklásáért folyó rettenetes küzdelmet az utóbbi évtizedek r e n dkivüli technikai találmányai élesbitik és súlyosbítják. Számos e találmányok közül amerikaiak nevéhez fűződik, azonban a támadó nemzetek ezeket a találmányokat, amiket az emberiség javára dolgoztak ki, a “kegyetlenség forradalmára” használják fel. “Ha egy nácival beszélnénk manapság”, mondotta a helyettes külügyminiszter, “nemzetének pozícióját és harci sikereit annak tulajdonítaná, hogy kitünően érti a modern technikai erőket megszervezni. Rámutatna a repülőgépek tömegeire, amelyek szinte ellepik az eget; megmutatná a tankok egész erdejét, az elektromos közlekedés bonyolult rendszerére hivatkozna, ami lehetővé teszi, hogy a harcoló katonatömegeket irányítsák. Eldicsekedne a tengeralattjárókkal és azzal a hatalmas szervvel, amely a hadianyagok .végtelen tömegeit készíti és szállítja. Az a faj, mondaná a náci, amely mindezt termelni és felhasználni tudja, jogos akkora területet és tömeget uralni a földkerekségen ameny- nyit csak el tud érni.” “A villamos áram amerikai ajándék a világ számára. A mechanikai háború veleje: a motor amerikai találmány és itt dolgozták ki. Repülőgépek először az amerikai égbolton jelentek meg; tengeralattjárókat, motoros hajókat, ép úgy, mint elődjét a gőzhajót, először amerikai vizeken próbálták ki....” “Az amerikai számára ezek jótékony célt: az emberi kényelmet, fejlődést szolgálták. A rádió utján való közlekedés ar- raszolgált, hogy az emberi tu-1 Electric, Westinghouse és sok más kisebb-nagyobb ipartelepeken, amelyek azt mondhatnánk a hátgerincét képezik az amerikai iparnak. A munka azonban még nincs befejezve. Még van néhány millió szervezetlen munkás, akiket meg'kell szervezni. A felsorolt tények kétségtelenül megdöntik azok állítását, akik lehetettlennek tartották, hogy a munkásság ily nagy tömegeit meglehet szervezni. Természetes, hogy ez nem a véletlen müve. A munkásszervezkedés elő'harcosai sok időt, energiát áldoztak és anyagi áldozatot hoztak, hogy ez lehetővé vált. A munka további végzése sokkal gyorsabb tempóban mehet, ha a munkásság félreteszi a nemtörődömségét és nem várnak arra, hogy mások végezzék el helyette a reá eső munkát. A cél a munkásosztály felszabadítása és ebben mindenkinek részt kell venni, aki a munkás- osztályhoz tartozik. dás horizontját tágítsa, gazdagítsa s nem arra, hogy propagandát zúdítsunk a világra, ami mindent tartalmaz, csak éppen az igazságot nem. A tank gépezetét azért dolgozták ki, hogy az emberi munkát könnyítse, a földet művelje; számunkra természetellenesnek tűnt, hogy ezt a gépet emberek gyilkolására fogják felhasználni. A tömegprodukció főként azt a célt akarta szolgálni, hogy a szükséges termékeket a nagytömegek számára elérhetővé tegye.” “Az a nemzet, amely nem tud gyűlölni, csak nagy nehezen tudja rávenni magát, hogy ezen eszközöket háborús célokra állítsa be. De ugyanakkor, ha kell ha kényszerítik rá, ez a nemzet sokkal jobban tudja használni ezeket a felszereléseket és találmányokat, mint a világ bármely más nemzete. Ez a kü- lömbség. A ‘jóakarat’ forradalma felszabadítja az erőket, felhasználja az emberi tudást és géniuszt, hogy az emberiséget szolgálja. A ‘kegyetlenség forradalma’ mindezt háborúskodásra használja fel. Manapság még azt is ki kell harcolni, hogy az embernek joga legyen jóakarattal lenni másokhoz, joga legyen megértőnek lenni és szeretni embertársait. Ám jól tudjuk, hogy amint e jogokat az emberek visszaszerezték, ezen emberi és civilizált ösztönök és hajlamok a realitás olyan mélységes formáját érik el, amire a történelemben még nem volt példa.” “A történelem végre is elsöpör oly nemzeteket, amelyek más népek rabszolgaságát, elnyomását kívánják és zsarnoki rendszerük kiépítésére ée fenntartására összpontosítják erejüket. A történelem azt is beigazolja, hogy amidőn szabad emberek az erkölcsi kötelékek kölcsönössége alapján összefognak elnyomóik ellen, a csatát ők nyerik meg, mert az erkölcsi kötelékek erősebbek, mint a rabszolga láncok, amiket diktátorok kovácsoltak.” Common Council. A TÁMADÓ NEMZETEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK BÉKÉS CÉLOKAT SZOLGÁLÓ TALÁLMÁNYAIT HASZNÁLJÁK FEL HADVISELÉSRE Úri
