Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-07-05 / 1170. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 julius 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..f.................$2.00 ^ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1;00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. örve alatt a munkásosztályt megfoszthatják eddig szerzett jogaitól. Ezért midőn a fasizmus elleni harcot hirdetjük, felhívjuk a munkásságot, hogy fokozott éberséggel őrizze eddigi jogait. Az oly nagy áldozatok árán kivívott munkásjogok további kiterjesztését a Hitler és a fasizmus elleni harc egyik legfontosabb fegyverének tartjuk. (gb) Mr. Kindelberger Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. \ Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A mi álláspontunk Abban a pillanatban, midőn a hatalmi őrülettől hajtott Hitler parancsára a német csapatok átlépték Szoviet Oroszország határait, a második világháború egy újabb fázisához érkezett. A názi hordák a szoviet határok átlépésével nemcsak uj hadifrontot teremtettek Európa véráztatta mezőin, de egyben világszerte uj felsorakozásra, színvallásra kényszeritettek olyan csoportokat, amelyeket eddig a tudatlanság, az őszinteség hiánya vagy önző haszonlesés vezettek. Az utolsó évtized története több ilyen “forduló” pontot örökített meg. Ilyen fontos állomások voltak a Hitler hatalomra jutása, a Müncheni egyezség, a német-orosz békeszerződés, a francia fegyverletétel és most Oroszország megtámadása. Mindezen fopduló pontoknál számos csoport máról-holnapra változtatta meg előző álláspontját és a tegnap még halálos ellenségek ma egymást támogató szövetséges társakká váltak csak azért, hogy a következő fordulónál megint egymásnak rohanjanak. A tőkés osztály természetesen világszerte kimondhatatlan örömmel fogadta a legutóbbi fordulatot bejelentő hirt. Az álmaik valóra váltak. Azt remélik, hogy a két diktatúra kivégzi egymást és igy megszabadulnak úgy a kommunizmus, mint a nácizmus rémétől. Az amerikai “izolation”-isták, az álsemlegesség híveinek egyik vezére, Taft szenátor, elnöki sarj és akinek magának is elnöki aspirációi vannak, sietett kijelenteni, hogy “az Egyesült Államok érdeke a Hitler győzelmét kívánja, mert ez a kisebbik veszedelem ránk nézve.” Viszont más csoportok, amelyek eddig azért követelték a “békét”, mert azzal Oroszországot vélték támogatni, most egyszerre harciassá váltak. Ez a fordulópont a római pápát és vele a katholikus egyházat is ilyen helyzetbe jutatta. Az olasz és spanyol főpapok által kontrolált katholikus egyház most egyszerre elfelejtette a názik által hirdetett pogány vallást és kész szent háborúra szólítani a kereszténységet az “istentelen” Oroszország ellen. Ebben csak az korlátozza, hogy a nyilt állásfoglalás esetleg megcsökkentené az egyháznak amerikai jövedelmét. A hihetetlen gyors pálfordulást igen sok esetben nemcsak nyakatekert, de az értelmet sértő durva érveléssel igyekszenek kimagyarázni. A szájhősöket jellemző tipikus tulajdonság, hogy mindig igazat adnak maguknak és cselekedeteik igazolására agyafúrt érveket találnak fel. A háború ezen uj fázisa a mi álláspontunkra nem hozott semmi változást. Mióta a fasizmus felütötte a fejét, mi szünet nélkül hirdettük, hogy ez az emberiség legnagyobb veszedelmét rejti magában, amely ellen minden erőnkkel küzdeni kell. Ezt hirdettük akkor is, midőn Hitler hatalomra jutott; és hirdettük szakadatlanul azon éveken át, amelyeket Hitler hatalmának megerősítésére használhatott azok támogatásával, akik ma ellene fordultak. De hirdettük a hitleri fasizmus elleni harcot a németorosz békeszerződés megkötése után is. Ez a szerződés nem ámított el bennünket, nem változtatta meg a Hitlerről és az általa képviselt rendszerről alkotott véleményünket. Sőt még akkor is tántoritlanul hirdettük a názi rendszer kiirtását, amikor Hitler az általunk nem kevésbé gyűlölt angol tőkés- osztály ellen indította hordáit. És hirdetjük ma is tántoritlan szilárdsággal. Az emberiséget meg kell szabadítani a fasizmus rettenetes rémétől. De mint eddig tettük, úgy most is hangsúlyozzuk, hogy ehhez a Hitler leverése nem elegendő, ezt csupán csak az első lépésnek tartjuk. A fasizmus a tőkés termelési rendszer szülöttje, igy magát ezt a rendszert kell megváltoztatni, hogy újabb hitierek ne támadjanak. A termelési rendszer megváltoztatása a munkásosztály történelmi hivatása. így azt valljuk és hirdetjük, hogy ennek az osztálynak a hatalmát növelni kell még a Hitler ellen folyó küzdelem ideje alatt is. Jól tudjuk, hogy a fasizmus elleni harc Már egyszer foglalkoztunk a North American Aviation Corporation elnökének, Mr. J. H. Kindelberger személyével, akiről Stimson hadügyminiszter azt állította, hogy a repülő ipar legkiválóbb szakembere és “miután kevés ilyen emberrel rendelkezünk, nem engedhetjük meg, hogy ilyen egyéneket bármilyen bántalom is érjen.” 1\li megírtuk már akkor, hogy ez a Kindelberger tipikus képviselője a californiai kapzsi, rendkívül erőszakos tőkésének, akiknek nagy befolyásuk van a szövetségi kormányra is. Most a Federated Press újabb adatokat hozz erről a “kiváló” egyénről. A North American Aviation Co. a General Motors Co. tulajdonát képezi. A csak öt mérföldnyire eső automobil gyárban a General Motors 85 cent minimális órabért fizet még a söprögetőnek is. A North American telepén az átlagos órabér 50 cent volt, noha itt csak a második generációig is amerikai polgárokat vettek fel és legalább is high-sehool iskolázottságot követeltek tőlük. A Security Exchange Commission (SEC) jelentése szerint Kindelberger elnök 1940-ben 166,350 dollár fizetést húzott. J. L. Attwood nevű segédjének 78,533 dollár fizetést adott. A North American Aviation Co. eredeti befektetése három és fél millió dollár volt. Ezzel a befektetéssel úgy 1939-ben, mint a következő évben hét millió forgalmat értek el, amelyből a múlt évben négy és fél millió osztalékot fizettek ki. Ez az a kiváló egyéniség, akinek érdekeit a hadsereggel kell védelmezni. És ez a vérszipolyozó kapzsiság az a kiváló tulajdonság, amfit a hadügyminiszfer annyira értékel és védelmezteti a DEMOKRÁCIA HADSEREGÉVEL. (gb.) A TÖRVÉNY KIJÁTSZÁSA / CHICAGO, junius hó. — A Wilson & Co. chicagói husáru cég Camden (N. J.) városban lévő telepén sztrájk volt 1939- ben. E sztrájk a National Labor Relation Board elé került és ez ugv döntött, hogy a cégnek vissza kell venni a munkába 185 alkalmazottat. A cég azonban a sztrájkban aktív szerepet vivő 50 munkást nem vett visz- sza. Ezért a National Labor Relation Board pörölte a céget és az alsó bíróság elrendelte az összes munkások visszahelyezését. A Wilson cég fellebezett és a szövetségi bíróság fellebezési osztálya megsemmisítette az első Ítéletet. A döntés indokolásában azt hozta fel, hogy a sztrájkolok “vágyán rongálást” okoztak és igy elvesztették mindazon jogokat, amelyeket a Labor Relation törvények biztosítanak, mert ezen törvények a békés megegyezést célozzák és igy az, aki erőszakosságot követ el, megszegi a törvényt, tehát nem várhat attól védelmet. Ez a végzés azt jelenti, hogy ha valamely sztrájknál a munkáltató felfogad egy agentpro- vokatört, aki betör néhány ablakot, akkor a sztrájkolok már elveszítik mindazon jogokat és előnyöket, amelyeket a Wagner törvények biztosítanak számukra. így tehát pár elfogult biró egyszerűen megsemmisíti a New Deal adminisztráció legfontosabb törvényeit. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E_ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseíén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató ősz fálvnak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egv iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom »Terlrozetét ép-itifik ii résri tá-snda'oir a*itt' k«??Sl \
