Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-12-13 / 1193. szám

1941 december 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI AZ OPORTUNISTÁK Lassan azok előtt is kialakul a múlt napokban lefolyt, síppal dobbal összehívott “nagy ma­gyar megmozdulás”, az AMSz konvenciójának a képe, akik nem voltak jelen a konvención. Az AMSz lapok nagyhangú tu­dósításaiból is kilehet olvasni azt, hogy a konvenció a lehető legcsufoáabb bukással végző­dött, már ami az amerikai ma­gyarság részvételét illeti. A de­legátusok névsora azt mutatja, hogy a több ezerre tehető ma­gyar egyleteknek csak egy kis hányada, egy elenyészően kis része vett részt, ugyan ez áll a magyar telepek túlnyomó ré­szére is. Az összetétel. A konvenció “tömeg” sikere érdekében ép­pen arra az időre igazgatói gyű­lésre jöttek össze a Verhovay, Bridgeporti és a Református egylet, amelynek a tagjai tet­ték ki a konvenció egyharma- dát. Másik harmadát a vezető­ségben levő papok egyházai és egyletei számolták. Azután vagy két tucat privát ember, kik senkit sem képviseltek. Egy pár nagybizottság és összesen vagy 4 Verhovay fiók és ugyan annyi független egylet és az Amerikai Magyar Szövetség ve­zetősége. Vagyis szerkesztők, papok és egyleti basák tették ki a 160 főnyi delegátusok több­ségét. A remélt és várt ezrek helyett csak 160 olyan ember vett részt, akik eddig is “hiva­talból” tagjai voltak' a vezető­ségnek. Általános kép. A konvencióra valósággal ráfeküdt Darago Jó­zsef és Eördögh Elemér plébá­nos, kik — különösen az előbbi — folyton szónokoltak. Való­sággal agyon beszélték a gyü­lekezetét, teljesen leszorítva az eddigi vezetőséget, illetve a hangadókat, különösen Borshy Kerekest, a főszervezőt, hogy milyen okokból, azt később tár­gyalni fogjuk. A nagyon nyo­mott hangulatú gyülekezetbe csak Fehér Jóskáék bohóckodá­sa vitt életet, kik minden áron csatlakozni akartak az általuk ezideig fasciztának mondott testülethez és igazán nem raj­tuk múlott az, hogy ma nem az AMSz jelvénnyel díszeleg ez a társaság. Egy jól kiérdemelt pofon volt ez, amit azáltal kap­tak, hogy nem fogadták el a tolakodásukat, amit azzal eny­hítettek Daragóék, hogy nekik is adtak ingyen banket jegyet, amit annál is inkább megtehet­tek, mert a remélt delegátu­sok részére megrendelt teríté­keket amúgy is meg kellett fi­zetnie az AMSz-nek. A jelenlevő delegátusoknak csak az a szerep jutott, hogy tapsolhattak a folyton szónokló főelnököknek és papoknak. Vi­ta, tárgyalás, nem volt, ami érthető, mert ezek a főurak már előzőleg az egyleti igazga­tósági gyűlésen elintéztek min­dent, igy könnyen végeztek egy nap alatt, hogy azután Eck­hardt Tibornak adják meg a “tömeget”, amelyhez ezideig félve a felelőségre vonástól nem mert elmenni, de itt is csak azokhoz beszélt, akikhez már volt szerencséje, mikor bizal­mas gyűléseit tartotta meg egy két nagy városban. A tömegek bizony elmaradtak és csak jel­lemző arra a demokráciára és szabadságra, amelyet Eckhardt ur akar Magyarországon meg­valósítani az a szégyenteljes el­járás, hogy a “Független Ma­gyarország” konvenciójáról ki­záratta a radikális lapok tudó­sitóit. Ez a tény — a munkásoktól, a radikálisoktól való félelem, minden haladásnak a gyűlölete — adja hü képét az egész kon­venciónak. Az amerikai sajtó- szabadságnak ez a megcsúfolá­sa, nemcsak a konvenció szé­gyene ,hanem szégyene az ott levő szerkesztőknek is, kik azt a legelemibb jogát a sajtónak, hogy az egy nyilvános tárgya­láson jelen lehessen, szó nélkül lenyelték. Majd lesz még arra alkalom, hogy ezért Eckhardt urat ha nyilvánosságra merészelne fele­lőségre vonjuk. A határozatok. Az AMSz egy napos konvenciójára a határo­zati javaslatot Eördögh Elemér terjesztette elő, ezzel már ki ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. .... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szak tervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyél! a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. volt hangsúlyozva az, hogy az irányvonalat a jövőben Borshy Kerekesék helyett Eördöghék fogják diktálni. Az elfogadott javaslat leszö­gezi azt, hogy a Szövetség náci­ellenes, helyesli az orosz támo­gatást, aláírja a Roosevelt- Churchill 8 pontot, demokrati­kus Magyarországot akar, hive a Dunai Szövetségnek. -• A “Független Magyarország­ért” konvención Eckhardt Ti­bor terjeszti elő a javaslatát, amely lényegileg ugyanaz, ami az előző napi határozati javas­lat, azzal az ujitással, hogy fel­adták a “Szent Istváni határok” eszméjét. Ha az AMSz, mint polgári testület alakulásakor, vagy leg­alább egy évvel ezelőtt lett vol­na ilyen “radikális”, akkor hi­hettünk volna az őszinteségé­ben, de most már alaposan el­késtek, úgy ők, mint Eckhardt, úgy a náci-elleneséggel, mint a demokratikus Magyarország­gal, nem különben a Dunai Szö­vetség eszméjével. Egy héttel ezelőtt még Eördögh plébános öklendezett a szlávok és a ma­gyar “poloskák” ellen, kik náci­ellenesek, demokratikusok és Dunai Szövetség hívei voltak. Akkor még csak a Szent Istvá­ni határok vissza állítása volt a fontos, ugyan ez áll Eckhardtra és a többi vezetőkre is. Hogy miért ez a hirtelen változás, ar­ra megadják az események a választ. Az olyan sokszor elpa- rentált, már annyiszor “össze­omlott” szovjet hadsereg, erő­sebb, mint valaha. Nem hogy nem omlott össze, hanem ala­posan vissza verte a náci hada­kat. Nem csak, hogy Rostovat foglalta vissza, hanem olyan erővel veri a támadó nácikat, amilyenre még nem volt példa a most folyó v i 1 á g h áboruban. Anglia viszont Afrikában po­rolja ki az olasz-német hadakat, amellett, hogy folyton erőseb­ben bombázza a német terüle­teket, sőt sikeres partra szál­lást hajtott végre, a megszállt területek népe állandó lázadás­ban van, ezek a tények arra mutatnak, hogy a nácik csak el­pusztulhatnak ebben a háború­ban. Főleg azonban a helyzet az, hogy minden pillanatban vár­ható Amerika tényleges beavat­kozása a háborúba. Ilyen körül­mények közt nem lehetett to­vább vinni a náci politikát ezért állitották félre Borshy Kere­kest és lettek olyan nagyon ná­ci-ellenesek és de mokraták, mert féltik a bőrüket az ameri­kai hatóságoktól és mert ma már még ők sem számítanak náci győzelemre. Az egész állás- foglalásuk tiszta oportunizmus, amely újra megváltozna, ha a látszat az lenne, hogy Hitler győzelmesen kerül ki ebből a háborúból, amit az is igazol, hogy egyetlen hang sem volt, amely elitélte volna a Horthy kormány gyalázatos cselekede­teit, amely meg bélyegezte vol­na a magyar népnek a magyar kormány általi szörnyű elnyo­matását, sö\ úgy igyekeztek burkoltan beállítani a dolgot, mintha Horthyék csak “kény­szerből” lennének nácik. De éppen ilyen hazug a Du­nai Konfederáció mellett való kijövésük is. Ügy Eördögh, mint Eckhardt ezideig a régi monarchia vissza állításáról ál­modoztak, Habsburg Otto ki­rálysága alatt, de ma a szerbek, a csehek, bátor hősies kiállása után, igazán reménytelen volna az, hogy nyíltan a mai magyar uralom mellett jöjjenek ki, amely nemcsak háromnegyed millió katonával áll a nácik mel­lett, hanem ma már a szerb forradalmárok elleni büntető hadjáratba is részt vesz. A ma­gyar csapatokra bízta Hitler Bosznia megtisztítását. így ma, hogy a veszett fejszének a nye­le megmaradjon, Dunai Szövet­ségbe is bele mennének, csak hogy meg menthessék az ural­mukat, ha lehet Ottóval az élen, ha nem, akkor legalább a ma­gyar gentry uralom legyen biz­tosítva. Hazug, reakciós volt az ed­digi élete is az Amerikai Ma­gyar Szövetségnek, hazug most is és csak jólesően állapítjuk meg, hogy az amerikai magyar­ság túlnyomó többsége át lát a szitán és nem vesz tudomást ró­luk még akkor sem, ha heten­ként fordítanak is köpenyeget. Mi, kik a munkásság felsza­badulásának a harcosai va­gyunk, t e r m é s z etszerüleg a legkérlelhetetlenebb e 1 lenségei vagyunk a nácizmusnak, amely magyar vonatkozásban egyet jelent a Horthyizmussal, jól tudva azt, hogy a náci förtelem győzelme beláthatatlan időkre rabszolgájává sülyesztené a proletariátust, megsemmisítve mindent, ami jog és emberies­ség, amikor — a végcélról egy percre sem feledkezve meg — örömmel látunk minden becsü­letes náci-ellenes felvonulást. EGY MILLIÓ DOLLÁR Ez a tekintélyes összeg az első részlete annak, amit a Re­public Steel köteles kifizetni, mint elmaradt munkabért an­nak a 2500—3000 munkásnak, akiket az elbukott acélsztrájk után, mint szervezett munká­sokat, nem vett vissza. A bírói döntés szerint az elveszett munkabéreiket meg kell fizet- niök, mind az ideig, amig az igy elbocsájtott munkások el nem helyezkednek. Ez természetesen nem ment ilyen simán mint itt leírtuk. Éveken keresztül való pöröskö- désnek a végét jelenti, mert a Republic Steel az ország leghí­resebb ügyvédjeivel, az összes bírói fórumokon keresztül pró­bálta elgáncsolni az uniónak a munkások védelmére indított pőrét, mig végül a legfelsőbb bíróság is a munkások mellett döntött. Bizonyos, hogy az illetékes munkásoknak nagyon jól jön ez a kis karácsonyi ajándék, de az egész munkásosztály szempont­jából^ sokkal jelentősebb ez a döntés, amely nemcsak a szer­vezkedés szabadságát biztosít­ja a munkásoknak, de védelmet nyújt neki még egy elbukott bérharc esetére is. Ha ezt meg­értenék azok a munkások, akik még mindig rettegnek, hogy a boss megtudja, hogy szervez­kednek, akkor nagyon gyohsan és döntően megváltozna a mun­kásosztály helyzete, főleg ha az IWW-ban szervezkedne meg, amely azután a Supreme Court nélkül is megtudná védeni a munkásosztály jogait. RÖVIDEN Pár héttel ezelőtt Himler Márton terjedelmes cikkben ir­ta meg a magyar katonáknak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom