Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-13 / 1193. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 december 13. Céhek vagy céhrendszerek múltja A céh volt az iparosszervezet | kezdetleges formája. Az iparos munkáltatóknak a középkorban alkotott, de még az uj korban is erősen működő szervezete: iparosszervezet a közös érdekek megvédésére. Magyarországon a Szent István teremtette vármegye rendszerrel, a vár mögött kezdenek kialakulni a városok, bennük nagyon lassan a városi polgárok rendjével. Várakat Magyarországon tömegesen a tatárjárás (1241) után építenek. Már korán megkezdődik az idegen iparosok betelepítése. A betelepült idegenek (olaszok, flamandok, németek) királyi kedvezéseket nyernek: e gazdasági kedvezések mellett Zsigmond "király már politikai jogosultsággal látja el őket, megkapják (1405) a követküldetés jogát. A céhek egyik történet írója, Szadeczky, az első céhlevél keltét 1307-re teszi (a kassai szűcsöké), bár ilyen céhlevél bizonyára már előbb is kelt Magyarországon, csak emlék nem maradt róla. Az első céhek a korán kifejlődő nagyobb városokban keletkeznek (Esztergom, Székesfehérvár, Pest, Buda, Pozsony, Kassa, Temesvár, stb., az erdélyi bányavárosok) , Mátyás korából (1458-90) különösen az redélyi városokból nagyon sok céhszabályzat maradt fönn. A céhek kezdetben harcászati és vallásos társulások (frater- nitás) voltak. A város és a vár védelmének bizonyos részét a céheknek kellett ellátniok. (Budán még megmaradt a Halász- bástya elnevezése is; e bástyát a halászoknak kellett védeniök) A hatalmi tényezők (uralkodó, vármegye, földesur, egyházi hatóság) nemcsak tudomásulvették a társulást, hanem okirat; a céhlevél utján kedvezményeket is adtak. Nagy Lajos (1376) az erdélyi szászok céheinek az életét rendezi. A céhszabályzat, a későbbi időből, különösen, nemcsak az árakról, a bérekről, a termelvény minőségéről rendelkezett, hanem megszabta a mester, a legény és az inas életmódját, ruházkodásának a módját is. A céhek élén a céhmester áll, rendszerint egy esztendőre szóló megbízatással. A céhek tagjai választottak, ő volt a céh képviselője, mégha tározott ügyekben a céhtagok bírája is. Választottak melléje úgynevezett kulcsos mestert is, aki a céhládát, a céhek javait őrizte. A céhmesterek egyike a “legények atyja” volt, aki a vándorló legény munkába való elhelyezésével volt megbízva. A céh későbbi korszakában a legények betegsegélyezésének intézésével és ellenőrzésével is. A céh mint vallásos, katonai és félig-meddig hatósági (köz- igazgatási) szervezet, teli volt ceremóniával és szigorú, abszolút szabályokkal. Inasnak csak “jámbor, becsületes, keresztény szülőktől” származott fiukat vettek föl, az úgynevezett törvénytelen származásúak Magyarországon szinte a 19. század elejéig ki voltak rekesztve azok sorából, akik iparűzést tanulhattak. Az inas a mesternél volt teljes ellátáson és a mester meg a mesterné hatalma alatt állott. Az inasfölvételnek tagsája, dija volt és az inasért kezességet is kellett vállalni. Kemény sors jutott osztályrészül az inasnak; a mester és mesterné és a legények önkényének kitetten, szűkös ellátással élt, nemcsak a mesterséget tanulta, hanem minden házimunkát is végeznie kellett. A 3—4, de sokszor 5—6 évi inasidő után következett a fölszaba- dulős (a magyar nyelvkincsben megmaradt ez a szó és utal az inas rabszerü életére) és ez a felszabadulás ceremóniás, ünnepélyes esemény volt, a céh hatalmának jelképe, a kinyitott céhláda előtt. Sok céh szabály szerint a 'felszabadultnak jókora viasszkal kellett ellátnia a templom oltárát. Amikor megkapta a felszabaduló levelet, ifjú legény lett (ifjú legény, meg öreg legény között nagy mü- helybeli és társadalmi különbség is volt) és elindulhatott vándorútra. Ez a vándorút rendszerint kötelező volt, sok céhlevél kimondja, hogy a legénynek három évig kell vándorolnia. A legény már nem ál“németekkel egyenlő” hősies harcát Rostov elfoglalásánál. Kíváncsian várjuk, hogy Hinder megírj a-e, hogy Horthy hős katonái a németekkel egyenlően szaladtak meg Ros- tovból. * * A Kudlik két sorban jelentette, hogy az “America First” gyűlésein való szereplésük aktiv, forradalmi munka DeLeon szellemében. Kíváncsian várjuk, hogy Peterson forradalmi szellemében miként fogja az akroni sztrájktörést, mint aktiv forradalmi lépést magyarázni. * Nyolc héttel ezelőtt Hitler nagy beszédében két ígéretet tett. Az egyik, hogy az oroszokat rövidesen megveri, a másik, hogy utána a hadserege egyré- sze rögtön nyugat felé fordul. Az első ígéretét — beismerjük nem rajta múlott — nem tartotta be, mert Moszkva még mindig orosz, de a másik Ígéretét csodák-csodája betartotta, mert a hadseregének egy része — akik ott nem estek el — azok nyugat felé fordultak. Bár ezt a hadsereget nem Hitler, hanem az orosz vörös hadsereg fordította meg és kergeti nyugat felé. * A “Szabadságiban Fay-Fis- her nagy cikkben bizonyítgatja ß pittsburghy konvenció egységét. Hát ez csak olyan botcsinálta egység volt. Először azoknak, akik meglátták azt, hogy a nácizmus körül bajok vannak, agyon kellett verniök Borshy Kerekest és azokat a társaikat, akik még hisznek Hitler győzelmében. Azt azonban Fay-Fisher is megállapítja, hogy a konvención a három nagy egylet tisztviselőin és igazgatóin kívül csak papok és előkelő urak vettek részt, mint magán emberek, de az egyleti basák és a papok is csak saját magukat képviselték nem pedig az amerikai magyarságot. lőtt teljesen a mester hatalma alatt, de egész életét megszabta a mesterek egyesülésének, a céhnek az akarata. Ellátást ő is a mestertől kapott és ezt az ellátást busásan beszámitották a fizetésébe, ami nagyon kevés volt. A mühelybeli munkálkodás hajnaltól késő estig tartott, 16—18 órán át is. A céhbe való tartozás kedvezményt (privilégiumot) j e- lentett és a céhbe már bejutottak, minden eszközt felhasználtak arra, hogy minél kevesebb mester kerülhessen a soraikba, viszont azok ellen a mesterek ellen, akik nem juthattak be a céhbe, mint kontárok ellen, külön nagy harcokat folytattak. Pozsonyban 1376-ban például csak 28 mészárszék és 16 pék- mühely lehetett. Az évszázadok során egyre erősebb ellenállást tanúsítottak a mesterek a közéjük való fölvételt kérő legények elé. A céh zárt testület volt. És akik már e testületen belül voltak, minden erőt fölhasználtak arra, hogy minél kevesebb legyen a konkurrens. A jelentkezőnek hosszú próbaidővel kellett igazolnia vallásos életét, hogy a céhnek csúfja ne legyen. Ez a vallásos elem is egyik része a visszaszorítás hadjáratának, aminthogy az elzárkózás eszköze volt az úgy-1 nevezett mesterremek körül való eljárás is. Az volt a kiinduló pont ekörül, hogy a céhbe fölveendő mesternek jól kell tudnia az ipart. Ezt a mesterremeket az elzárkózó céhtagok sokszor visszautasították, sokszor kivihetetlen, egészen gyakorlatiatlan föladatot Írtak elő, nem is egyszer utántanulásra is szorították azt a legényt, aki nem akart örökké segédsorban robotolni. A visszaszorításnak harmadik eszköze volt a remek sikerülte esetén, amikor már a fölvételt semmi más nem gátolta volna, a mesterek és hitvestársaik megvendégelésének néha elképesztően költséges volta, ami szinte vagyoni cenzust jelentett a mesterek sorába kívánkozó legénnyel szemben. A mesterek fiainak a céhbe való fölvételét, viszont minden módon elősegítették. "A céhek sokszor szövetségbe is léptek egymással. A céh megszabta az árat (és a minőséget is) és sokáig itt is önkényesen járt el, annyira, hogy később a céh hatósága, leginkább a város, erősen beleszólt ebbe az ármeghatározásba (limitáció), később ez már az országgyűlést is erősen foglalkoztatta. De megszabta a céh a bért is és ebbe nem engedett beleszólást a legényeknek, akiket a céhszabályzatok a kezdetleges betegsegélyző és vándorlókat támogató pénztárak megalkotásán kívül a szervezkedésnek minden módjától eltiltották. A céhek korszakából csak nagyan kevés sztrájkot jegyzett föl az ipartörténet. Ezek legjelentősebbje a kolozsvári ötvöslegényeké, 1573-6. A céhkorszak vége felé a szabályzataik egyre inkább munkáltatói jellegűek; a céh dacc- szövetséggé válik a munkásokkal szemben. A Kommunista Kiáltvány hires megállapítása szerint “szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, hübérur és jobbágy, céhmester és legény — egyszóval elnyomó és elnyomott örökösen szemben állott és hol nyílt, hol lappangó de szakadatlan harcot vívott egymással.” Ez az osztályharc a céhkorszakban lappangó volt, a középkor szervezetéből folyóan a céheknek a munkásokkal szemben való hatalma, amelyet a hatóságok mindég erősítettek, lehetetlenné tette a munkások szolidaritásos föllépését. Az ipar fejlődése azonban, különösen a nyugatibb Európában, végez a céhekkel, ha nem is egy-kettőre. Kezdődik a céhellenes föllépések sorozata az angol ipari forradalommal, a természet erőinek az ipari életbe való bevitelével. A francia forradalom már teljessé teszi az ipari szabadságot. (1789— 1791) Amint a hűbéri szervezet, azonképen a céhszervezet is legtovább Magyarországon élt a számbaj öhető európai országok sorában. A Habsburgok központosító kísérlete megpróbálkozik már a céhek ellen való föllépéssel és III. Károly iparpátensei (1731—2) az uj céhek szabályzatainak kiadását uralkodói jognak hirdetik. Mária Terézia és II. József rendeletéi is sokat foglalkoznak a céhek életével, túlzásaikban próbálják visszaszorítani őket. Újabb stáció; az általános céhsztbály- zat kidolgozása 1813-ban. Az 1840:XVII. te. már gyökerében támadja meg a céhrendszert: megengedi, hogy az iparos “mindennemű s e gédmunkáso- kat szabadon alkalmazhat”. A szabadságharc alatt teljesen ideiglenes jellegű rendelettel, az abszolutizmus idejében pátensekkel próbálnak a hatalom emberei a céhek szabályozásával, de csak az ipartörvények szüntetik meg teljesen a céheket, illetően a céhszerü társulásokat, utat nyitnak a szabad iparnak és adnak ezzel lehetőséget arra is, hogy az ipari élet másik tényezője, a bérmunkás- ság is elkezdhesse a harcát nemcsak a helyzete javításáért, hanem a céhek világából mégis megmaradt sok-sok csökevény ellen is. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT Esztendők óta a magyar munkások, a Bérmunkás olvasói is kiveszik a részüket annak az alapnak a megteremtéséből, amellyel a Védelmi Bizottság különösen karácsony idejében anyagi segítséggel ellátja azokat, akik az osztályharc küzdelméből kifolyólag börtönben vannak. NEW YORKBAN, december 19-én, a hatalmas IRVING PLAZA nagy termében, 17 Irving Pl. tart a Védelmi Csoport BÁLT, amelyre minden munkást meghívnak. Belépő jegy 25 cent. A tánchoz a zenét elsőrendű zenekar szolgáltatja. CHICAGÓIAK FIGYELMÉBE Az IWW Egyetemes Védelmi Bizottsága december 13-án, most szombaton este 8 órai kezdettel a 333 West North Ave. alatti helyiség Rainbow Halijában MULATSÁGOT tart az osztályharc foglyainak segélyezésére. Kérjük a magyar munkások megjelenését a Rendezőség