Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-12-13 / 1193. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 december 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre .............................. LOO Six Months ....................... 1.00 Egyes szám ára !........... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. J Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD v ^ < Ellenforradalmi erőfeszítés (gb) A hónapok óta tartó nagymérvű munkás-ellenes agitáció eredménye képen az Egyesült* Államok törvényhozó testületének alsó háza nagy szótöbbséggel elfogadta a Smith- féle union ellenes törvényjavaslatot, amely, ha a szenátus is elfogadja és az Elnök aláírja, akkor csaknem teljesen megsemmisíti a Wagner törvényeket és az amerikai munkásságot visz- szaveti oda, ahol 50 évvel ezelőtt állt. A Smith törvény nemcsak a sztrájkot, de a szervezkedést is lehetetlenné tenné mindazon gyárakban, amelyet az Elnök a “védelmi iparok körébe helyez.” A modern gyári iparban azonban a termelés annyira összetett, hogy ma csaknem minden valamennyire is jelentős ipartelep a védelmi iparok számára is gyárt valamit. így a Smith törvényjavaslat valójában az ország összes iparára alkalmazható. Elrendeli e törvényjavaslat az unionok regisztrálását és engedély alatt való működését. Be kell jelenteni nemcsak a tisztviselőket, lakáscímeiket, hanem nyilván kell tartaniok a teljes tag-listát, a jövedelmet, kiadásokat, választásokat, stb. SZÓVAL AZ UNION MINDEN ÜGYÉT HATÓSÁGI ELLENŐRZÉS ALÁ HELYEZI és “kihágás” esetén, amelyet a hatóság szab meg, az union elveszti “törvényes állását”, — vagyis működési engedélyét. Már csak ez az egy pont is elegendő, hogy bármelyik uniont akkor oszlassanak fel, amikor a hatóságnak tetszik, mert ürügyet mindenkor lehet találni. Ezen kívül azonban még egész csomó olyan intézkedést tartalmaz, amely lehetetlenné tenné a munkásság további szervezését. Még talán az a szerencse, hogy a valósággal megvadult munkásfaló “honatyák” annyira reakciós javaslatot állítottak össze, hogy a szenátus valószínű módosítani fogja. Sőt az is valószínű, hogy ebben a formában az Elnök is megvétózná a törvényt. Mint a múlt heti lapszámunkban kifejtettük, az Egyesült Államok az utóbbi pár év alatt azon a folyamaton megy át, amihez az európai országok az első világháború után rövid lefolyású forradalmak révén jutottak el. Ezen forradalmak voltak az első, vagy októberi forradalmak, amelyek a tőkések korlátlan uralmát megnyirbálták. Természetesen, mint minden forradalomnak, úgy ennek is megvannak az ellenzői. A SMITH FÉLE TÖRVÉNYJAVASLAT AZ ELLENFORRADALOM ERŐRE KAPÁSÁT JELENTI. Kitűnt most, hogy a kongresszus alsóházában az ellenforradalmárok vannak nagy többségben, akik eddig csak az elnöki presszióra szavazták meg a munkásjóléti törvényeket. Most azonban, — mint azt az egyik union párti képviselő megjegyezte, — “MINT AZ ÉHES VÉREBEK, AMELYEKET LÁNCAIKRÓL ELENGEDNEK, ROHANTAK A MUNKÁSSZERVEZETEKNEK, HOGY FELFALJÁK AZOKAT.” íme az amerikai áldemokrácia igazi tükre, a parlamentá- rizmus teljes csődje. Ebben az igen fejlett ipari országban, AHOL A NÉPESSÉG 75 SZÁZALÉKA MUNKÁS, A KÉPVISELŐK ÁDÁZ GYŰLÖLETTEL VISELTETNEK A MUNKÁSSÁG IRÁNT. Most kitört belőlük az igazi lényük, DE ÉVEKEN ÁT CSALÓ MÓDRA HAZUDTAK, A MUNKÁS-BARÁT KÖPENYÉT VETTÉK MAGUKRA, HOGY MANDÁTUMHOZ JUSSANAK. Az ellenforradalmárok szócsövül egy Westbrook Pegler nevű munkásfaló tintakulit használnak, akinek vitriolba mártott tollal irt cikkeit az újságok százai hozzák. Ez a senkiházi már hetek óta Írja cikkeiben a képviselőknek, hogy “nem mertek az unionok ellen fellépni, mert féltitek a szavazatokat.” Erre aztán nekidühösödtek a honatyák és “megmutatjuk Peglernek, hogy merünk” csatakiáltással szavazták meg az union ellenes javaslatot. A Smith féle törvényjavaslat és az a készség, amellyel az alsóház nagy többsége azt megszavazta újból csak azt bizonyítja, amit már annyiszor mondottunk, hogy mindazon előnyöket, amelyeket a munkásság az uralkodó osztálytól kap, éppen olyan könnyen el is veszítheti. A munkásjóléti intézmények megtartására, a munkás szabadságjogok megvédésére és a munkásság életszínvonalának tartós és maradandó emelésére csak akkor lesz képes a munkásság, HA AZOKAT SAJÁT SZERVEZETT EREJÉVEL ÉRI EL ÉS TARTJA FENN. Múlt és a jövő (A—L) A múltat ösmerve és abból következtetve, a jövőbeni társadalmi kialakulás kell. hogy képezzet gondolkozásunk tárgyát. Az elmúlt világháború csak egy újabb és a réginél még sokkal pusztitóbb háborúnak volt az előkészítője, amikor az emberek milliói a nemzetiségi vágyaktól fütve és ezt a fajvédők úgy látták jónak, hogy igy legyen. A nemzeti alapon kötött béke, amint látszik nem vált be. Nem vált be azért, mert egy-egy kis ország határán belül már úgy is elszegényedett népmilliókról nem igen lehetett több bőrt lenyúzni. A különböző kis országok között pedig a mesterségesen szított nemzeti gyűlölet olyan nagy volt és állandóan azon leselkedtek egymásra, hogy mikor lessz a legalkalmasabb idő egy rablótámadásra. Ezek a vad és álhazafiak, minden esetben a szomszédos országok népét állították oda bűnbaknak, hogy saját turpiságukról eltereljék a nép figyelmét. A mi jó magyar uraink természetesen az ezer éves Magyarország határának vissza állításában gondolták el a magyar nép igazi boldogulását. Természetesen a magyar nép alatt ők nem a magunk fajta munkásokat, sem a magyar földmunkásokat értették, hanem a magyar arisztokráciát, a földbirtokosokat, akik az elmúlt ezer éven keresztül igazi rabszolga tartói voltak az ország határán belül élő mindennemű nemzetiségnek. Ilyen és ehhez hasonló körülmények között tengődtek a többi európai államok is. Az ilyen sanyarú állapotok állandóan fokozták a nép nyomorát. A gép és a technika minden fejlődése állandóan fokozta ezt. Az uralkodó osztály mindenhol görcsösen ragaszkodott régi tradíciójához, nem törődött a nép nyomorával, csak egy volt állandóan szemei előtt, hogy bármiképpen, csak busás hasznot húzzon, nem törődött azzal sem, hogy ez által a dolgozók millióit a munkanélküliség posványába sülyeszti le. Igen ám, de az iparilag fejlettebb országokban a munkanélküliek tömege annyira felszaporodott, hogy teljesen veszélyeztette az uralmon lévő kapitalizmust. A kapitalista osztály ebben az esetben is mint mindig, minden eszközt felhasznált, hogy uralmát bármilyen formában biztosítsa. így vetette magát több helyen a fascizmus karmai közzé, amely az ókori barbarizmust felülmúlva, első sorban a munkásosztályt verte vas békjójába. A nép millióinak nyomora, az álhazafiak kétszínű magatartása, bebizonyította, hogy nemzeti alapon nem lehetett megteremteni az állandó békét. Minden ország gazdasági berendezkedése arra hagyott következtetni, hogy magában a kapitalista rendszerben az ország határok bénítják meg magát a fennálló rendet. Ha igy volt a múltban és ez a helyzet nem vált be, hát minek ismételnénk meg ugyan azon tévedéseket a jövőben. Ezeket a tévedéseket csak úgy lehet elkerülni, ha a jövő békéjét nem nemzeti, hanem nemzetközi és országhatárok nélküli alapon próbáljuk felépíteni. Mivel, hogy a jelen és a múlt rendszere a kizsákmányolásra alapozott kapitalista társadalmi rendszer, ami tulajdonképpen minden társadalmi hibának megtestesítője, azért a határok lerombolása, vagy fontosságának letompitása nélkül szó sem lehet egy állandó békéről és téves azoknak az elgondolása, akik igazi demokrácia kialakulásában hisznek addig, amig egyoldalú osztály uralom van bárhol a földtekén. Összegezve a múltat — és bele tekintve a jövőbe, arra a biztos meggyőződésre lyukadunk ki, hogy az emberi társadalom jövőbeni tartós békéjét csak nemzetközi alapon, országhatárok és kapitalizmus nélkül lehet biztosítani. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ W * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W