Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-07-19 / 1172. szám
1941 julius 19. ♦ BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL ' 1 ■ —' ■ - » » » ■! I ■! — ~ I —I I ■ ■ ^ ■!... ~ Elmondja: Z. J. hogy “minden eddigi társadalom története, osztályharcok története”. Későbbi kiadásaiban azonban jegyzet került már e mondat alá, mely szerint “csak az írásban ránk maradt történetre vonatkozik ez, a kiáltvány szerkesztésekor jóformán ismeretlen volt még a társadalom őstörténete és az a társadalmi szervezet, amely minden írott történelmet megelőzött.” 1844- ben Marx halála után foglalta össze Engels őstörténelmi tanulmányaik eredményét. “A család, a magántulajdon és az állam eredete” cimü munkájában világosan föltárja, hogy az eddigi társadalmak fejlődésében két korszakot kell megkülönböztetnünk : egy osztályellentétektől menteset és egy olyat, amelyben vannak osz- Itályellentétek. Az őstörténelem úttörő kutatója, az amerikai Morgan, a vadság, a barbárság és a civilizáció három korszakára osztotta az emberiség történelmét. A vadság korszaka a fazekas mesterség föltatálásáig tartott és Morgan szerint 80000 esztendő telt el tehát addig, mig osztályellentétek keletkezése lehetségessé vált. Az újabb kutatásoknak megfelelően 10-15,000 esztendőre kell kiterjesztenünk a civilizációnak, vagyis annak a korszaknak terjedelmét, amely kétségtelenül ismeri már az osztályellentéteket. Bizonyos, hogy az osztályellentétek és az állam aránylag rövid idő óta szerepelnek csak az emberiség történetében. Keletkezésüket Marx és Engels gazdasági okokkal magyarázták: a csere, kereskedelem, pénzgazdaság, rabszolgaság és a munkamegosztás kifejlődésével. Ezzel a gazdasági magyarázattal szemben Oppenheimer erőszakos hódításokra vezeti vissza az állam keletkezését. Arra, hogy a steppék harcias törzsei megtámadták és uralmuk alá kényszeritették a termékeny síkságok békés föld- in Ívelő népeit. A hóditó törzs lett az uralkodó osztály, a leigá- zóttak pedig a kizsákmányolt alsóbb osztály. Ezt a két ellentétes magyarázatot egységbe olvasztja Kautskynak “A történelmi materializmus”-ról irt müve.Kimutatja a Marx-Engels gazdasági magyarázat elégtelenségét és rámutat azokra az adatokra, melyeket az államok erőszakos hódítás általi keletkezésére hozott napvilágra a legújabb történetkutatás. Tovább fejleszti Oppenheimer hódítási elméletét. Kimutatja, hogy a hódítás és erőszak egymagában nem elég magyarázat, mert ezek is bizonyos viszonyok mellett vezethetnek csak átalakuláshoz. Igazi magyarázathoz úgy juthatunk csupán, ha a hódítás és erőszak mellett fölkutatjuk azokat a gazdasági viszonyokat is, amelyek a hódítás általi államalakitást lehetségessé tették. Kautsky föltárja ezeket a gazdasági viszonyokat és megvilágítja nem csak az eddigi fejlődést, de az állam jövendő sorsát is, egészen az osztályállam kikszöböléséig és a szocialista társadalom megvalósításáig. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? “UJ RENDSZER”, — AMELY NEM UJ A munkásmozgalom hivatása a társadalom e 1 nyomottait egyesíteni, hogy sikeresebben védekezhessenek az elnyomók túlkapásai ellen és hogy szervezetten harcoljanak azokért a szükségletekért, amelyekre az emberiségnek szüksége van. A munkásmozgalom azonban két részre oszlik. Az egyik rész, a konzervatív irányzat a jelen rendszer keretein belül, minden végcél hélkül, kizárólag csak a mindennapi s z ü kségletekért harcol, mig a forradalmi irányzat a mindennapi követelések mellett egy meghatározott végcél érdekében is harcol, mely: egy oly társadalmi rendszer felépítése, amelyben megszűnnek a társadalmi osztályok, megszűnnek a gazdasági ellentétek és a társadalom minden egyes tagja egyformán részesül az élet javaiban. Egy ilyen rendszer kiépítése természetszerűleg kitolná helyéből a jelen rendszert, amely már oda fejlődött, hogy a társadalom tagjainak túlnyomó részét állandó bizonytalanságban és nyomorban részesíti és csak a kisebbség, a kiváltságosak javát szolgálja. Az uj rendszer eszméje éles ellentéteket teremtett a társadalom tagjai között. Az uralkodó osztály, amely a jelen társadalom minden eszközét és intézményét a kezében tartja, a végletekig ragaszkodik a jelen rendszerhez és az uj rendszerért küzdőket minden eszközzel i g yekszik megfélemlíteni, vagy kiirtani: Az Industrial Workers of the World és annak lápjai — töb- bekközött a Bérmunkás is — a munkásmozgalomban a forro- dalmi irányt képviseli és a munkásság azonnali követelése mellett minden időben a legagili- sabb harcosa volt az uj társadalmi rendszernek, amelyben nem lesznek urak és szolgák, paraziták és kiszipolyozottak, amelyben a termelés nem profitra, hanem szükségletre történik és amelyben a társadalom minden tagja hasznos munkát fog végezni és a szükséglet kívánalmai szerint részesül a termelt javakból. Az IWW, mint forradalmi szervezet annak tagjai és mindazon osztálytudatos munkások, akik ily forradalmi eszmével rokonszertveztek és annak érdekében munkálkodtak, mindig a céltáblája volt az uralkodó osztály támadásainak és az ellentétek mindig élesebbek lettek a forradalmi célú munkásosztály és az uralkodó osztály között. Ugyan ez a helyzet állt fenn a világ többi részein is. Azonban minden elnyomás, minden üldözés és terror dacára a munkás- osztályhoz ‘tartozók mindna- gyobb számmal ismerték fel az uj rendszer szükségességét és mindig erősebb lett az azért harcolók serege, úgyhogy a 20- ik század második negyedében a bérrendszer védelmezői a sarokba szorultak. A jelen rendszer védelmezői azonban nem adták fel a harcot. Úgy vélekedtek, hogy ha uj rendszert akarnak az elnyomottak, majd ők csinálják meg az uj rendszert, abban azonban nem lesz köszönet. És megszületet a fasizmus, majd később a nácizmus. Igen ez a borzalmas uj rendszer ott ütötte fel a fejét, ahol a kapitalizmus a legszoron- gatottabb helyzetben volt, olasz majd németországban és' a világ kapitalizmus mindennemű támogatásban részesítette,hogy győzelmét elősegítse. Ez az “uj rendszer” azonban nem uj, hanem a jelenleginek folytatása, csak sokkal terrorisztikusabb, sokkal gyilkosabb és kegyetlenebb formában. MIÉRT HARCOLUNK AZ “UJ RENDSZER” ELLEN? A tisztánlátó osztálytudatos munkásokat egy pillanatra sem tévesztette meg a kapitalizmusnak ez a cselszövése. Amikor felütötte a fejét az “uj rendszer” előfutárja, rögtön figyelmeztettük a világ munkásságát és fokozattabb szervezkedésre hívtuk fel, hogy szervezett erejével akadályozza meg annak kifejlődését. A figyelmeztető szó azonban a pusztába veszett. A világ munkássága —- egy alig számbave- hétő kisebbség kivételével — nemcsak hogy nem törekedett megakadályozni az ‘uj rendszer’ kifejlődését, hanem annak szekértolóivá szegődtek. Milliókat tévesztett meg az “uj rend” lovagjainak hazug, félrevezető jelszavai és azt hitték, hogy a nácizmus győzelme a kapitalizmus halálát és a munkásosztály felszabadulását jelenti. Minket azonban egy pillanatra sem tévesztettek meg a hazug és félrevezető jelszavak. Még akkor sem adtuk fel szilárd meggyőződésünkéit, amikor a “munkáshaza” — Szovjet Orosz ország — hozzájárulásával az “uj rend? legkimagaslóbb lovagja, Hitler Adolf megindította a történelem legborzalmasabb vérözönét, hogy az “uj rendszert” gyilkos fegyverekkel haláltszóró tankokkal és repülőgépekből leszórt bombák ezreivel erőszakolják a világra. Mi nem úgy viselkedtünk, mint a munkásosztály “legforradalmibb élcsapata” — a kommunisták — akik felfüggesztették a harcot a nácizmus ellen, hanem mi szüntelenül hirdettük és gyakoroltuk a megalkuvásnélküli harcot az “űj rendszer” ellen. Elitéltük és harcoltunk mindazok ellen, akik bármi módon, akár hallgatással, vagy pedig az érdekében való munkálkodással elősegítették annak a terjedését. Mi mindig tisztában voltunk azzal, hogy a forradalmi munkásosztály végcélja és a “nemzeti szocializmus” vagy hitler- izmus borzalmas rendszere kö-' zött homlokegyenest ellentétes a külömbség és az utóbbi győzelme az előbbinek beláthatatlan időkre való visszaesését jelenti. Ezen meggyőződésünkben még Sztálin árulása és a sztálinisták hátbatámadása sem tántorított meg bennünket. Hitler azonban túllépte azt a határt, amelyet a kapitalizmus megszabott számára. Nem állt meg a munkásmozgalom megsemmisítésénél, hanem a magántulajdon rendszer oszlopaira is oly terheket rakott, amely azokat az összeroppanással fenyegeti. A kapitalizmus felismerte a veszélyt és igyekszik megmenteni ami menthető. A barbár nácizmus fegyveres erejével szembe állította a saját fegyveres erejét, hogy megvédelmezze a mag ántulajdon rendszert a kiváltságaival az uralkodó isztály és a kizsákmá- nyoltatás és nyomorral a munkásosztály részére. Az a vád ért bennünket, hogy ebben a világterjedelmü véron- tásbban, mi forradalmi osztálytudatos munkások a kapitalizmust védelmezzük. Pedig semmisem áll távolabb a valóságtól és akik azt állítják, roppant súlyos tévedésben vannak. Mi teljesen tisztába vagyunk azzal, hogy ez a háború a munkásosztályt nem viszi közelebb céljához, de azzal is tisztába vagyunk, t hogy a nácizmus győzelme beláthatatlan időkre visz- szaveti. A kapitalizmus alatt a munkásosztály a folytonos harccal megteremtette az alapját egy oly munkásmozgalomnak, mely a munkásosztály felszabadulási harcát irányítani képes. A szilárd alapra tehát sokkal köny- nyebb építeni és az építés sokkal gyorsabban haladhat. Mig ellenben ha a hitlerizmus győz, az eddigi kivivott eredmények mind megsemmisülnek és ezzel hosszú időre az építés lehetősége is. Érthető tehát, hogy ha az eddig elért eredményeket megakarjuk tartani, akkor minden eszközzel harcolnunk kell a nácizmus ellen, amely azokat lerombolással fenyegeti. Hogy ebben a harcban a kapitalizmus is segítségünkre van, az igazán a véletlen müve. A munkásosztály problémáját azonban ez a háború még akkor sem oldja meg ha a hitlerizmus megsemmisül. A nácizmus ellen azért harcolunk, hogy az eddigi eredményeket megvédj ük, de itt még csak félúton van a munkásosztály. A harcnak tovább kell folyni mert “a munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor már a bérrendszer elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a réginek keretein belül.” CSALÁDIAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN Az IWW tagjai és barátaik ismét családi társas kirándulást fognak tartani JULIUS 27-ÉN, vasárnap az EDEN- WALD ERDŐBEN, a kis hidon át a domboldalon. Legyünk ott többen mint a legutóbbi alkalommal. A kirándulás minden jövedelme a Bérmunkás javára lesz beküldve. Útirány: A Lexington Ave subway, a 180-ik utcáig, onnét átszállni az uj Dyer Ave vasútra és a Dyer Ave.-nél leszállni. A carefare összesen 5 cent.
