Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-22 / 1190. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 22. lebb bennünket a háborúhoz, csak megszüntette azt a hazug állapotott, ami eddig fenn állt, hogy Hitler szabhatta meg azt, hogy a haditerület meddig ter­jed és a törvény szerint oda amerikai hajó nem mehetett. Most már ez az állapot meg­szűnt. A felfegyverzett ameri­kai kereskedelmi hajók hadi­hajók kíséretében biztosabban juttatják el a hadianyagot a náci ellenes hatalmaknak Vi­szont az amerikai hadihajók és a náci búvár ha jók ezután is ép­pen úgy elsülyeszthetik egy­mást minden hadüzenet nélkül, mint ezideig. Igaz viszont az is, hogy valójában már a hadüze­net sem sokat változtatna a meglévő állapotokon, mert csak a vak nem látja azt, hogy már régen bele kényszerült Ameri­ka is a nácizmus elleni hábo­rúba. RöHEJ A polgári lapok gondolkodá­sára, elvhüségére nagyon jel­lemző az a felhívás, amely a chicagói “Magyar Tribune” cí­mű lapban jelent meg. Ez a lap éveken keresztül — felekezeti alapon — kemény harcot vívott az amerikai magyar nácik, de legfőképpen annak nemrég el­halt vezére Birinyi Lajos ellen. Az indoktól eltekintve, teljesen helyes és igaz volt mind az amit azekről az amerikai náci cseme­tékről leirt. Már pedig a Ma­gyar Tribune mindennek elmon­dotta őket csak éppen tisztessé­ges embereknek nem. Ezután a meg nem szűnő harc után, most egy felhívása jelent meg a magyar náciknak a Magyar Tribunban, amely ar­ra szólítja fel az olvasóit, hogy adakozzanak, hogy a “Magyar Igazság lánglelkü harcosának” Birinyi Lajosnak szobrot állít­sanak, amelyet természetesen egy másik náci Finta Sándor készítene el. Az ember nem tudja, hogy nevessen-e vagy bosszankodjon azon, hogy a polgári “antináci” lapok gyűjtenek arra, hogy en­nek a hírhedt nácinak szobra legyen. Minden esetre jó bizo­nyíték arra, hogy mennyire le­het komolyan venni az ilyen la­pok náci ellenességét. DETROITBAN, november hó 29-én, szombaton este a LOM­BARDI' HALL (Basement) a Benson és McDougall Avenuek- nél a detroiti Védelmi csoport estélyt rendez. Tánc. Hűsítők. Belépődíj NINCS. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYEK CLEVELANDON A Bérmunkás novemberben lép 30-ik esztendejében és ezt az alkalmat Clevelandon úgy az east, mint a west sideon társas vacsora keretében fogják meg­ünnepelni. November 22-én, szombaton este az Ifjúsági Teremben, 11213 Buckeye Road lesz a CSIRKE VACSORA. A zenét Zadeczky Lajos zenekara szol- kálja. December 13-án, szombaton este a Henry Hallban, 3930 Lorain Ave. lesz VACSORA. Úgy az east, mint' a west sidei olvasóinkat és azok ba­rátait már most kérjük, hogy minél nagyobb számban vegye­nek részt ezeken az ünnepélye­ken. Munka, tőke, bér, profit... (U.A.) Igen, a munka az, mely mint isten alkot és teremt minden jót, hasznost és szépet. Kívüle, nélküle nincs élet ezen a mi sárgolyóbisunkon. A mun­ka maga az élet. A tőkét ő te­remtette, állította elő, az élet­telen, mozdulatlan anyagból, s lett belőle halott tőke. így te­hát csak a munkás az ő eszé­vel, erejével tud tőkét termel­ni: A tőkés? A parazita, her­nyó a társadalmunk fáján, tes­tén, mely csak pusztít, de sem­mi hasznosat nem tud előálli- tan, sem magának, sem más­nak, gyáva gyomorult egy fic­kó. Nézzük, elemezzük, bíráljuk eme társadalmi, gazdasági fo­lyamatot magából a való élet­ből. Hogyis működik, hogy al­kot teremt? . . . 1901 junius havában jöttem ide a- nyugat­észak földtekére, az Amerikai Egyesült Államok területére. Laktam és dolgoztam gyárban az első, második évben, Brid­geport, Conn., ott kaptam ki az első papíromat is, október 16- án 1902-ben, a Com. Pleas Courton. Majd Leisreing, Pa.- ba kerültem bányászplézre. On­nan május 1-én 1903-ban, Cle^ veland, O.-ba mentem. Itt, az úgynevezett “uj gyárban” a vasöntödében kaptam foglalko­zást, mint napszámos. Itt csak két hétig bírtam ki. Ezután az Elsworth St.-en lévő gumigyár­ba kerültem be. Itt is csak pár hétig dolgoztam, mert levelet kaptam Kallassy Lajos kőmi- ves kollegámtól, Lorain, O.-ból, “hogy jöjjek azonnal kapok itt kőműves munkát, gyárépítés­nél, ő is ott dolgozik”. Kaptam magam másnap ro­hantam Lorain, O.-ba. Kaptam kőműves munkát. A munka So. Lorainban volt, a “Steel Plant”- en. Az “Acél Trust”-nak egy óriási csőgyárat építettünk. 725 Forest St.-en laktam Her­man Lajos szintén ott dolgozó kőművesnél. Álljon itt még mert megérdemlik, hogy úgy Kallassy, mint Herman kollegá­im igen jó emberek, müveitek és humánusak voltak, nagyobb városokból jöttek ők is ide. Most érkeztem pedig el a legfőbb mondanivalómhoz, a tőkéhez. A fizetésünk 30 cent volt óránként, 10 órát dolgoz goztunk naponta. A labormun­kások 15 centet kaptak. Micso­da silány fizetés ez kőműves munkáért és kőműves napszá­mosnak, ugye?! így lehet, ilyen metódussal (módszerrel) föl­hajtani a milliókat, a billiókat, az óriási nagy tőkét, vagyont. Nem az Isten adja, s nem a tő­kés dolgozza azt fel ilyen to­ronymagasra, hanem mi mun­kások izzadjuk azt ki, a mi vé­res verejtékünkkel nőhet az csak meg. Tehát most már világosan láthatjuk a folyamatot, hogy a teremtő Isten a Munka, azaz a munkás, nélküle nincs áru, nincs tőke, nincs élet; ő az élet maga. így jöhet létre a silány, so­vány bérből az óriási profit, az óriási haszon, mely a meg nem fizetett bérből növi ki magát, s nem az Isten adja azt. Lorainban Herman Kollegám és barátomnál láttam meg az első számát a “Népakaratának, május 1-én, 1903-ban jelent meg először. Én azt az első szá­mot megvettem és azóta va­gyok a szocialista mozgalom katonája, azelőtt hazafi és pá­pista voltam. Az első világháborúba amint az Egyesült Államok is belépett április 6-án, 1917-ben, kezdetét is vette a muhkások, de különö­sen a radikális munkásszerve­zeteknek a lebunkózása, elnomi- tása, sajtójuk, azaz lapjaik el­pusztítása. Országos razziákat rögtönöztek, s tartottak fent minden valamilyen ipartelepen és ipari városban. Clevelandon, minket is elért a razia hulláma, magyar IWW ipari munkásokat, 1918 tava­szán egy este megleptek ben­nünket szervezetünk helyiségé­ben, a napra nem emlékszem biztosan és elhurcoltak a me­gyei börtönbe. Pár névre em­lékszem : Török István, Török Sándor, Szoták, Nagy és Kato­na János. Többen is voltunk, de a nevek elmosódtak emlékeim­ből. Négy vagy öt hétig (lehet, hogy tovább is) voltunk a me­gyei börtönben, azután, akik nem voltak polgárok, azokat a “Camp of War Prisoneers”-be vitték. Minket, akik polgárok voltunk, feltételes szabadságra kiengedtek, de minden kedd és szombaton jelentkeznünk kel­lett a megyeházban. Igaz, mie­lőtt kiengedtek, hát nagy valla­táson estünk keresztül. Min­denféle személyes, családi dol­gainkra kiváncsiak voltak. Mik voltunk és mik nem voltunk stb. Tőlem is a többek között azt kérdezték, hogyan s miért lett IWW-ista, s remélik, hogy most már elhagyom ezt a nép­séget. Én őszintén kijelentettem, hogy ők csináltak belőlem IWW-istát. Előadtam, mikor 1903-ban mint stonemason dol­goztam Lorain, O.-ban, ahol a dúsgazdag Steel Trust-nak egy óriási csőgyárat építettünk és csak 30 cent órabérünk volt azaz 10 órára 3 dollár. Kérdez­ték, mit gondolok mennyit kel­lett volna, hogy kapjak? Én bátran a szemükbe nézve azt feleltem 30 dollárt tiz órára. Összenéztek, majd el is maradt a további faggatás. Európában pedig a franciák földjén folyt patakokban a drá­ga embervér, azért, hogy, “A war to make the world safe for democracy . . . and, repeatedly a war to end war”. Úgy lett-e? Hol maradt le a népek demokráciájának és a háborúk meg1 szüntetése?....... Be lettek ezek a magasztos és krisztusi eszmék a nemzetközi bankárok páncélszekrényeibe zárva és a bankár urak váltó­kat csináltak belőlük a dolgozók nevére kiállítva, s rajtuk a mai napig is behajtva értéküket, csillogó aranyokra. S a nép? az Istenadta nép? a dolgozó nép? — Mint borjú az újkapura, málészájjal csak bámult, ahelyett, hogy cseleke­dett volna és fogta volna a kor­bácsot, s kiverte volna az áru­lóit az ország határainak a túl­só felére, ő meg maga kezébe vette volna a saját.sorsát, s el­kezdett volna dolgozni, de csak önmagának, munkások a mun­kásoknak, közös erővel a közös célért: az Ipari Demokráciáért. A közös raktárba, melyből az­tán minden hasznosat dolgozó, légyen az szellemi vagy fizikai munkás és családja kivehette volna a neki szükséges dolgo­kat, élelmet, amely az életünk kényelmére, örömére megkiván- tatik, hogy végre emberi életet kezdjen itt e földön, az egymás által eddig vadként üldözött, bitang, rablógyilkos ember. BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLY LESZ t PITTSBURGHBAN december 7-én, vasárnap este 6 órai kezdettel, amelyen kitű­nő VACSORÁT is fognak fel­szolgálni. Az ünnepély 805 James Streeten lesz megtartva. Úgy Pittsburgh, mint a kör­nyék magyarsága készülődik harcos lapjának a Bérmunkás- I nak 30-ik évébe váló lépését ' megünnepelni. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI . Most az amerikai magyar la­pok talán kivétel nélkül tele vannak az Eckhardt üggyel és a legtöbb segíti neki tolni a szekerés, amire az a gyanúm, hogy ezek megvannak fizetve, de amint látom az önök lapja nem tartozik ezek közé és re­mélem, hogy önök lefogják kö­zölni ezen cikkemet. Én azt mondom, hogy Eck­hardtot a grófok és a főpapok küldték ide és azok pénzelik, hogy propaganda utján port hintsenek az itteni magyarság szemébe, mert a mai Magyaror­szágon ezeknek van a legtöbb veszíteni valójuk a földreform utján. Hiszen Eckhardt elárulta ma­gát azzal, hogy kijelentette, hogy há vége lesz a háborúnak, akkor ő Magyarországon visz- sza akarja állítani a királyságot amire Habsburgh Ottó van ki­szemelve és azt is mondta, hogy a kormány feje Eckhardt lenne ezzel biztosítanák a grófi birto- kik és a hitbizományok meg­mentését. Ezek után azt kérdezem a magyar munkásoktól, hogy nem-e felháborító az ilyen kije­lentés? Hát akkor az ottani több millió magyar munkásokat meg sem kérdezik, hogy akar­ják-e Ottót a trónra? Vagy ta­lán ezeknek nincsen ebbe joguk beleszólni ? Véleményem szerint Eck­hardt itten teljesen levizsgá­zott, amikor kijelentette, hogy sajnálja azokat a magyar kato­nákat, amelyek az orosz harc­téren elesnek, mert arra ott­hon szükség lenne, hogy ha a sok millió éhező és nincstelen Jánosok fellázadnak, azok leve­résére kellene a hadsereg. Anton Gross, Trenton

Next

/
Oldalképek
Tartalom