Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-22 / 1190. szám

1941 november 22.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

SZTRÁJK ELLENES TÖRVÉNYEK

A kongresszusban időközönként, bizonyos reakciós elemek olyan törvényjavaslatok tömegét nyújtják be, amelyek a munkásmozgalom gúzsbakötését célozzák. Ezeknek a javaslatoknak a benyújtói legtöbbször tisztában vannak azzal, hogy a javaslataik soha még tárgyalásra sem kerülnek. A javaslatukkal csak a reakciós választók és a nagykapitalisták felé akarják igazolni, hogy hűséges cselédei a reakciónak, másrészt meg kísérleti ballononként szerepelnek ezek a törvényjavaslatok, amiknek a benyújtása után látják meg a többi törvényhozók azt, hogy milyen a közhangulat, különösen az érdekelt munkásság körében. A most benyújtott javaslatoknál sajnálattal kell megállapítani, hogy a közvélemény mellette van, sőt az érdekelt munkástömegek is közömbösen nézik azt a próbálkozást, amely pedig a munkásság jobb életért való megmozdulásának a gúzsba kötését fogja jelenteni, egyenlőre a háború idejére, amelynek a háború utáni eltörléséért majd újra kemény harcokat kell megvívni a munkás- osztálynak.

Teljes tárgyilagossággal vizsgáljuk meg azt, hogy mi idézte elő azt a helyzetet, hogy ha úgyszólván ellenzék nélkül lehet egy sztrájk ellenes törvénykezésről beszélni.

Amint jóltudjuk, Amerika ha ténylegesen nincs is ma még háborúban, de valójában már régen hadat visel a tengely hatalmak ellen, olyan módon, hogy az egész iparát és közgazdaságát a nácizmus ellen harcoló nemzetek szolgálatába állította egyrészt, másrészt meg a saját hadi gépezetét építi ki oly módon, hogy az képes legyen a tengely hatalmakkal felvenni a harcot.

Amig a tengely hatalmak és az általuk megszállt országok munkás ' népe rabszolga módra, minden szünet nélkül gyártja a

hadiszereket, tankokat, repülőgépeket, addig itt a termelést hatalmas sztrájkok akasszák meg. Maga az a tény, hogy a munkások a folyton fokozódó drágaság ellen béremeléssel védekezik, ez maga még nem fordítaná ellene a közvéleményt, még akkor sem ha a makacsko- dó gyárosokat sztrájkkal kell kényszeríteni a béremelés megadására, de meg kell állapítani azt, hogy a sztrájkok túlnyomó többségének az alapja nem béremelés vagy a munkaviszonyok javítása, hanem a korrupt unió vezérek hatalmi érdeke. A két nagy unió, az AFL és a CIO egymás után rendeznek sztrájkokat a védelmi iparban azért, hogy melyik vezérkar kollek- tálhassa a tagdijakat. A íor- rasztókat sztrájkba vitték a vezérek azért, mert az AFL nem ismerte el a külön uniójukat, hanem az eddigi machi- niszta unióba akarta őket tartani. Ennek nyilvánvalóan nem a munkások, hanem a vezérek érdekei éppen úgy, mint az, hogy a “captive” bányákban, amelyek az acél ipar tulajdonában vannak, a check off rendszer állítassák be. Ehhez járult még az AFL egyik elnöke ellen lefolytatott pör botránya,melyben beigazolódott, hogy ezek az unió vezérek százezrekkel zsarolták meg a munkáltatókat, akik fizettek csakhogy elkerüljék a sztrájkokat.

Angliának, Kínának, a Szovjeteknek étet kérdése az, hogy repülőgépeket, tankokat kapjanak és akkor Lewis a bányászok fekete cárja az egész szén ipar leállításával fenyegetődzik ha az acél gyárak bányáiban nem vonják le a tagdijakat az union részére. Itt Ugyan az a gyalázatos árulás ismétlődik meg, mint Franciaországban, ahol a felkészülés és a tényleges hatalom idején a náci érzelmű nagy kapitalisták apró tü- szurásokkal provokálták ki a munkások harcait, amelyre abban az időben a francia kommunista vezérek ismert okokból igen hajlamosak voltak, ami nem kis mértékben segítette

elő Hitler győzelmét. Azt itt is jól tudjuk, hogy az acél ipar urai szívesen vennének egy kis nácizmust, különösen a munkásokkal szemben. John Lewis- ről is tudjuk, hogy nagyon közel áll a fascizmushoz, igy kézenfekvő az, hogy a két fél a munkásság és az ország sorsát teszik fel a veszedelmes játék tétjévé.

Szabotálás szerű az a késedelmeskedés is, amelyet hivatalos szervek végeznek az eléjük kerülő kérdések döntésével, amely kiprovokálja a sztrájkokat. Itt is, mint sok másTcérdés- nél az a baj, hogy a munkásság helytelenül van megszervezve és a sorsát rábízta olyan vezérekre, mint Lewis és társai,kik nem alkalmazottai, hanem korlátlan uralkodói az unióknak, így képtelenek arra, hogy a készülő sztrájk ellenes törvényeket a munkások megakadályozhassák mindaddig, amig meg nem szabadulnak a gengszter vezéreiktől, akik saját céljaikra használják fel az unió tagságát.

BüKFAFEJJEL

vitatkozni nem lehet, pláne nem, ha az a fej nemcsak ostoba, de amellett még rosszakaratú is. Ezért eszünk-ágában sincs vitába szállni a Rudiik nevű fajankóval, aki azt Írja ismételten a szegény legények rettenetes nyelvezettel összenyirbált papírjába az A Munkásba, hogy mi a magyar IWW- isták az imperialista háború hirdetői vagyunk és erre szövetkeztünk a Roosevelt kormánnyal. Természetesen mégsem kíséreli azt, hogy ezt az abszurd állítását igazolja, jól tudva azt, hogy az SLP kispolgárait máx régen ejszoktatta az A Munkás, hogy gondolkozzon és az állításokhoz bizonyítékot is kérjen. Nem, mert náluk nincs ellenzék. Ott mindenki jó étvággyal fogyassza el azt a szecskát, amit ez a Rudiik heti 35-ér feltálal nekik. Pedig ha egy kissé gondolkozni tudnának, akkor könnyen meglátnák azt, hogy az SLP szorosan egy vonalon halad az America First féle tiszta fascizta alakulatokkal, hogy a lapjuk érvelései ugyan az szószerint, mint az America First, vagy Chouglin kiadványaié, nem .különben, hogy magyar példánál maradjunk a bridgeporti “Egyetértés” cimü náci lapé.

Mind a két lap állandóan idéz az America First vezetőinek az országos beszédeiből, használják az érveiket, de még szorosabb együtt működésről is jelent időközönként az A Muflkás. Vagy két hete a los angelesi szervezetük jelenti, hogy a háború ellenes röpiratukat az America First gyűlésein osztották szét és nagy mennyiségű háború ellenes irodalmat is eladtak. Rá egy hétre jelentik Detroitból, hogy a röpiratokat a háború ellenes gyűléseken osztották ki.

Nagyon érdekes kis ügy ez. A “forradalmi” SLP a röpira- tait nem a munkások közé viszi, nem a sztrájkoló detroiti, vagy los angelesi munkásokat akarja a háború ellen megnyerni, hanem a “háború ellenes”

ja, hogy tiszta fascizta alakulat, a hallgatóságának nagy többségét német nácik és olasz fascizták, az ezüst ingesek, a klanisták alkotják. Ezeket nem kell meggyőzni a háború ellen, ők halálig elleneznek mindent, ami árt Hitlernek. Hát akkor mit keres ott az SLP? Alibit keres! Ismerve a Kudlikok lélektanát, ők egy itteni náci érára is beakarják biztosítani magukat. Ezzel a röpirat osztással azt akarják igazolni, hogy ők jó fiuk, ők nem harcoltak a nácizmus elleni front gyöngitésére.

Ez az együtt működés világos és igazolt, de gyalázatos megcsúfolása, elárulása nemcsak az amerikai munkásosztály érdekeinek, de a proletár nemzetköziségnek is, mert bravo módra hátba támadja az élet halál harcát vivő szovjet proletariátust éppen úgy, mint a hitleri bitangság ellen lázadó európai munkásosztályt is.

Az alibi igazolva van az America First, de a munkásosztály felé is.

A HIPOKRATIZMUS VÉGE

A kongresszus mindkét háza megszavazta azt a törvényjavaslatot, aipely megszünteti az amerikai semlegességi törvényt Ez a törvény teljes semlegességre kötelezte ezt az országot minden háborúval szemben. Mint minden törvénynek, úgy ennek is, sok fonáksága volt amelyet, nagyszerűen használtak fél a spanyol polgárháború idején a demokrácia nagyobb dicsőségére a fascizták ellen harcoló törvényes spanyol kormány ellen, nemkülönben a fascizta Japán ellen védekező Kínával szemben. Ez a törvény egyike volt azoknak, amellyel a fascizmust nagyra növelték.

Maga a törvény, már a második világháború ideje óta csak látszatra volt érvénybe^. Csak a polgári hipokratizmus tartotta életben, amelynek a hasznát a hitlerizmus látta.

A kongresszus maga döntötte meg akkor, amikor megszavazta a nácizmus elleni hatalmak támogatását egy csomó törvénnyel^ Billiókat szavaztak meg hadianyagokra, amelyeknek egy jó részét szállítás közben a tenger fenekére küldtek a német tengeralatt járók. Ez arra kényszeritette az amerikai kormányt, hogy az érdekszféráját kiterjessze és egy bizonyos határig az amerikai hadihajók kisérjék a szállító hajókat. Az elsülyesztett hajók egy- része amerikai hajó volt, de a semlegességi trvény miatt panamai zászló alatt működött. A nácik nem vették tudomásul ezt a kiterjesztést és most már nemcsak az idegen lobogó alatt futó amerikai teher- hajókat torpedózták meg, hanem az azokat kisérő Amerikai hadihajókat is.

Ugyan ez a helyzet kialakulása várható a Csendes Óceánon is, ahol a tengely ázsiai tagja, Japán akarja megakadályozni azt, hogy Amerika a Szovjetnek és Kínának hadianyagot küldjön. Ez ideig csak tiltakozott ez ellen Japán, de ma már minden órában várható az, hogy erőszakkal próbálja elzárni Kina és a Szovjet felé vezető A

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi ^közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szak tervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” .

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

America r írst gyűléseire men-1 utat. A semlegességi törvén nek el, amelyről mindenki tud- megszüntetése nem vitt köze