Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-22 / 1190. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 22. A vándor elfáradt — Irta: ZÁRA JÁNOS — A “Bérmunkás” és vele egy- gyütt e sorok Írója ismét egy nevezetes határkőhöz ért. Három évtizede tapossuk a járatlan ugart; irtjuk a tövisekkel tele dudvát; egyengetjük az utat, hogy az elnyomottak mennél hamarább érjenek célhoz: az Ipari Demokráciához. Három évtized a társadalmi életben csak egy röpke pillanat, az emberi életben azonban hosz- szu idő, különösen, ha oly viszonyok és körülmények között töltjük azt el, amilyen a Bérmunkás és annak terjesztőinek kijárt magyar Amerikában. A Bérmunkás nem az egyedüli magyar lap Amerikában, amely márom évtizedes múltra tekint vissza. Vannak magyar lapok, amelyek egy-két évtizeddel megelőzték a Bérmunkást, azok azonban a létező magyar intézmények támogatását bírták, mert minden káros intézményt hűségesen szolgáltak. Máslapoknak elvi kötöttsége nem volt, céljuk pedig csak egy volt: élni minden áron. A Bérmunkásnak azonban uj csapást kellett vágni az irdatlan rengetegben. Mint a forradalmi Ipari Unionizmus magyar úttörője, szembe került a vallási bigottsággál, a soviniszta vaksággal, a politikai huncutsággal és a gazdasági érdekellentéttel, vagyis röviden összefoglalva: a polgári társadalom minden kinövésével és intézményével, mert csak mindezekkel szembeszállva szolgálhatta azt a célt, amelyet maga elé tűzött: a munkásosztály felszabadulási harcának segítését. A három évtizedes munkateljesítmény felmérésére nincs eszköz, vagy műszer. Akinek e téren gyakorlati tapasztalatai nincsennek, még elképzelni sem tudja, hogy mennyi energiát és áldozatot követelt e lapnak 'fenntartása. Szembe szállni a munkásság tudatlanságával és nemtörődömségével a polgári társadalom élősdijeinek rosszakaratával és a kapitalizmus gyűlöletével és üldözésével és mindezekkel dacolva szolgálni egy célt. A Bérmunkás ily viszonyok között érte el 30-ik écforduló- ját. És e sorok írója egyike azon kis számú kötelességtudó forradalmároknak, akik munkájukkal hozzájárultak a Bérmunkás megalapításához három évtizeddel ezelőtt és a viszonyok által reá kényszeritett rövid szünetek kivételével ma is, a 30-ik évfordulóján a harcvonalban van. Az utóbbi tiz évben, amióta a Bérmunkás a gazdasági viszonyok nyomasztó hatása folytán- fizetett szerkesztő nélkül jelent meg, minden héten pontosan elvégezte a reá bízott munkát bármily körülmények között is. Az utóbbi pár héten azonban hiányzott a lap hasábjairól a megszokott rovat. Ennek oka, hogy a hosszú ut és a súlyos teher nyomása alatt a vándor elfáradt és pihenésre van szüksége. Vannak az olvasók között, akiknek hiányzik a rovat, de bizonyára vannak olyanok is, akik megkönnyebbülve lélegze- nek fel, hogy nem látják azt a lapban. Eltekintve azonban az olvasók véleményétől a szerkesztő munkástársam azt irta egyik levelében, hogy “....nekem minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy ön ne legyen mellettem minden héten.” És ezt nem is lehet zokon venni a szerkesztőtől, mert nem írhatja oda a három vagy négy hasáb helyére, hogy “a rovat írójának pihenésre van szüksége, azért a hely üresen maradt.” Van azonban egy megoldás, amely megkíméli a szerkesztő ság hét tagját elhurcolták, akiket közel három hónapig börtönben tartottak. Jellemző a magyar ipari unionisták meggyőződésére, hogy amig a new yorki lapbizottság börtönben volt, Csicagoból uj lap indult ki “FELSZABADULÁS” névvel, amelynek első száma 1918 decemberében jelent meg. Ma is azon a véleményen vagyunk, hogy mi fárasztottuk ki a Department of Justis kopóit, akiknek bekellett látni, hogy . a magyar IWW-isták éppen olyan kitartók, mint maga az IWW és a Felszabadulás továbbra is vitte a munka hatalmának tudatát az olvasók közzé. A Felszabadulás közben elnyerte a kedvezményes szállítási jogot is, amivel anyagilag is könnyebb lett a lap elhelyezése. A háborús őrületben az IWW ellen vezetett nagy perben több chicagói magyar munkástárs is szerepelt, ami nagyobb teher volt az ottani csoportunkra, ezért -a lapot New Yorkba kívánták áthelyeztetni. Az áthelyezéssel kapcsolatban a postahatóság hozzájárult, hogy a lap régi nevét vegye fel és igy 1923 novemberében újból megjelenik a Felszabadulás helyett a BÉRMUNKÁS. A huszadik évébe lépő bérmunkás, 1931 novemberében Clevelandon jelenik "meg és azóta hétről- hétre innen viszi felvilágosító szavát a magyar munkások közzé. Harcos történet ez egy munkás lap életében és hogy ez a harc a további küzdelemre edzette meg a magyar munkásokat. Minden magyar munkás büszkén állhat az ipari unionisták harmincadik eszetendejébe lépő lapja, a Bérmunkás mellé. munkástársamat is a kellemetlenségtől és e sorok Írójának is lehetővé teszi, hogy a jólmegérdemelt pihetőt megkapja. És nem is kell ahhoz egyéb, mint néhány munkástársunk szolidaritása. Vannak tolforgató munkástársaink, akik hosszabb-rö- videbb idő óta pihennek. Azokhoz fordulok, hogy nyújtsanak segítő kezet a fáradt vándornak. Lassan, de nyílnak a szemek! BOMLIK AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG — Irta. KOVÁCH ERNŐ — Alakulása óta a legkérlelhetetlenebb ellenzéke volt a Bérmunkás az Amerikai Magyar Szövetségnek, mert összetételénél és programjánál fogva világosan láttuk azt, hogy a mi általunk oly őszintén óhajtott náci ellenes front magyar csoportjában ez az alakulat a “fifth column” szerepét fogja betölteni. Éppen ezen céljának az álcázása miatt tartottuk veszedelmesnek ezt az alakulatot, amelynek a burkolt náci Horthy propagandáját, jól ismert, régi antifascizta egyének és lapok fedezték. Alakulása óta történt világot megrázó esem é;n yekkel szemben nem volt állásfoglalása az Amerikai Magyar Szövetségnek a Horthy kormány gyalázatos hulla rablását, a Jugoszlávokat és a Szovjetek hátbatámadását nemcsak el nem' ítélték, hanem még mentegették is. Soha Hitler ellen egy szót le nem írtak, minden megnyilatkozásuk mind jobban leleplezte azt, amit mi az első napokban már megirtunk, nevezetesen, hogy' a Magyar Szövetség urainál a náciellenesség, a demokrácia csak humbug," a lényeg a Horthyizmus megmentése. Ez a Sebestyén cikkek és az Eckhardtal való össze kapcsolódás után annyira nyilvánvalóvá vált, hogy szükségességét éreztük annak, hogy a kritikánkat kiterjesszük azokra is, akik még ezek után is a becsületességükkel fedezik ezt a mind nyíltabb náci propagandát. Nem szoktuk saját vállain- kat megveregetni, de szerénytelenség nélkül megállapíthatjuk azt, hogy a Szövetséggel szemben egyedül a Bérmunkás foglalt el helyes álláspontot, amit most igazol az is, hogy az “Igazmondó” kőnyomatos már hetek óta ugyanolyan vonalon támadja az AMSz-et mint mi és most végre Göndör Ferenc is megtette azt a lépést, amely már régen aktuális kellett volna, hogy legyen és a lapjában egy nagy cikkben jelenti be azt, hogy úgy ő, mint lapja megszakított minden érintkezést az Amerikai Magyar Szövetséggel amelynél hazugság a demokrácia éppen úgy, mint a náci ellenesség. Meg írja azt, hogy cikkekben és levelekben próbálta megszüntetni a Szövetség “sunyi taktikázását” eredménytelenül. Most már Göndör is látja azt, hogy a Szövetségnek csak egy célja van a Horthyizmus megmentése, ami egyet jelent az Amerika ellenességgel, amelynek az amerikai magyarságra való veszélyességét a jelen időkben, már kihangsúlyoztuk. Ha volt bátorságunk kritizálni a fenti lapokat, amikdr a Szövetség mellett nyilatkoztak meg, úgy kötelességüijk jóleső érzéssel nyugtázni a kétségtelenül fontos ellen állásfoglalásukat, de ki kell jelentenünk azt is, hogy ez csak fél lépés, mely csak akkor lessz teljés értékű, ha a szakítás éppen úgy megtörténik Eckhardtal is, aki csak ravaszabb, okosabb, de valójában ugyan az, mint a Magyar Szövetség. Értsék már meg, hogy a nácizmus elleni élet-halál harcát az emberiségnek minden vonalra ki kell terjeszteni és aki magyar vonatkozásban kiakarja abból kapcsolni a Horthyizmust, az csak álcázott antifascizta, valójában a nácifront fifth columnistája, már pedig Eckhardt nem hagy kétséget az iránt, hogy ő Horthy felség jogait tiszteletbe kívánja tartani és rajta keresztül a magyar gentry uralmat megmenteni. Mi várjuk a kővetkező lépést ! Mert feltételezzük, hogy Göndör és a köréje csoportosult liberális polgári elemek befogják látni, hogy a mai sorsdöntő időkben csak minden kétséget kizáró nyíltsággal lehet a harcot a náci dögvész ellen folytatni. DETROIT IS ÜNNEPEL A Bérmunkás harminc éves fennállásának megünneplését a detroiti munkásság sem mulasztja el. Hiszen olyan nehéz, történelmi évek ezek, melyből Detroit is különböző mértékben, de állandóan kivette a részét. DECEMBER 6-ikán, azaz szombaton este, 8 órai kezdettel egy TÁRSAS VACSORÁT rendezünk a LINCOLN PARKI EXCHANGE CLUB helyiségében. Vacsora jegy ára 50c. Útirány: Fort Streeten egészen Southfildig. A helyiség a Victoria St.-en félblock Forth Streettől keletnek. Ugyancsak ennyi a Southfieldtől és.zaknak, a Warwick és Southfield" között. A Home Outfitting bútorüzlet mögött. Minden lapolvasót meghív a Rendezőség. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
