Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-22 / 1190. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 22. A vándor elfáradt — Irta: ZÁRA JÁNOS — A “Bérmunkás” és vele egy- gyütt e sorok Írója ismét egy nevezetes határkőhöz ért. Há­rom évtizede tapossuk a járat­lan ugart; irtjuk a tövisekkel tele dudvát; egyengetjük az utat, hogy az elnyomottak men­nél hamarább érjenek célhoz: az Ipari Demokráciához. Három évtized a társadalmi életben csak egy röpke pillanat, az emberi életben azonban hosz- szu idő, különösen, ha oly vi­szonyok és körülmények között töltjük azt el, amilyen a Bér­munkás és annak terjesztőinek kijárt magyar Amerikában. A Bérmunkás nem az egye­düli magyar lap Amerikában, amely márom évtizedes múltra tekint vissza. Vannak magyar lapok, amelyek egy-két évtized­del megelőzték a Bérmunkást, azok azonban a létező magyar intézmények támogatását bír­ták, mert minden káros intéz­ményt hűségesen szolgáltak. Máslapoknak elvi kötöttsége nem volt, céljuk pedig csak egy volt: élni minden áron. A Bérmunkásnak azonban uj csapást kellett vágni az irdat­lan rengetegben. Mint a forra­dalmi Ipari Unionizmus magyar úttörője, szembe került a vallá­si bigottsággál, a soviniszta vaksággal, a politikai huncut­sággal és a gazdasági érdekel­lentéttel, vagyis röviden össze­foglalva: a polgári társadalom minden kinövésével és intézmé­nyével, mert csak mindezekkel szembeszállva szolgálhatta azt a célt, amelyet maga elé tűzött: a munkásosztály felszabadulási harcának segítését. A három évtizedes munkatel­jesítmény felmérésére nincs eszköz, vagy műszer. Akinek e téren gyakorlati tapasztalatai nincsennek, még elképzelni sem tudja, hogy mennyi energiát és áldozatot követelt e lapnak 'fenntartása. Szembe szállni a munkásság tudatlanságával és nemtörődömségével a polgári társadalom élősdijeinek rossz­akaratával és a kapitalizmus gyűlöletével és üldözésével és mindezekkel dacolva szolgálni egy célt. A Bérmunkás ily viszonyok között érte el 30-ik écforduló- ját. És e sorok írója egyike azon kis számú kötelességtudó forradalmároknak, akik mun­kájukkal hozzájárultak a Bér­munkás megalapításához há­rom évtizeddel ezelőtt és a vi­szonyok által reá kényszeritett rövid szünetek kivételével ma is, a 30-ik évfordulóján a harc­vonalban van. Az utóbbi tiz év­ben, amióta a Bérmunkás a gazdasági viszonyok nyomasztó hatása folytán- fizetett szer­kesztő nélkül jelent meg, min­den héten pontosan elvégezte a reá bízott munkát bármily körülmények között is. Az utóbbi pár héten azonban hiányzott a lap hasábjairól a megszokott rovat. Ennek oka, hogy a hosszú ut és a súlyos teher nyomása alatt a vándor elfáradt és pihenésre van szük­sége. Vannak az olvasók között, akiknek hiányzik a rovat, de bi­zonyára vannak olyanok is, akik megkönnyebbülve lélegze- nek fel, hogy nem látják azt a lapban. Eltekintve azonban az olvasók véleményétől a szer­kesztő munkástársam azt irta egyik levelében, hogy “....ne­kem minden porcikám tiltako­zik az ellen, hogy ön ne legyen mellettem minden héten.” És ezt nem is lehet zokon venni a szerkesztőtől, mert nem írhat­ja oda a három vagy négy ha­sáb helyére, hogy “a rovat író­jának pihenésre van szüksége, azért a hely üresen maradt.” Van azonban egy megoldás, amely megkíméli a szerkesztő ság hét tagját elhurcolták, akiket közel három hónapig börtön­ben tartottak. Jellemző a magyar ipari unionisták meggyőző­désére, hogy amig a new yorki lapbizottság börtönben volt, Csicagoból uj lap indult ki “FELSZABADULÁS” névvel, amely­nek első száma 1918 decemberében jelent meg. Ma is azon a véleményen vagyunk, hogy mi fárasztottuk ki a Department of Justis kopóit, akiknek bekellett látni, hogy . a magyar IWW-isták éppen olyan kitartók, mint maga az IWW és a Felszabadulás továbbra is vitte a munka hatalmának tu­datát az olvasók közzé. A Felszabadulás közben elnyerte a ked­vezményes szállítási jogot is, amivel anyagilag is könnyebb lett a lap elhelyezése. A háborús őrületben az IWW ellen vezetett nagy perben több chicagói magyar munkástárs is szerepelt, ami nagyobb teher volt az ottani csoportunkra, ezért -a lapot New Yorkba kívánták áthelyeztetni. Az áthelyezéssel kapcsolatban a posta­hatóság hozzájárult, hogy a lap régi nevét vegye fel és igy 1923 novemberében újból megjelenik a Felszabadulás helyett a BÉRMUNKÁS. A huszadik évébe lépő bérmunkás, 1931 novemberében Clevelandon jelenik "meg és azóta hétről- hétre innen viszi felvilágosító szavát a magyar munkások közzé. Harcos történet ez egy munkás lap életében és hogy ez a harc a további küzdelemre edzette meg a magyar munkásokat. Minden magyar munkás büszkén állhat az ipari unionisták harmincadik eszetendejébe lépő lapja, a Bérmunkás mellé. munkástársamat is a kellemet­lenségtől és e sorok Írójának is lehetővé teszi, hogy a jólmegér­demelt pihetőt megkapja. És nem is kell ahhoz egyéb, mint néhány munkástársunk szolida­ritása. Vannak tolforgató mun­kástársaink, akik hosszabb-rö- videbb idő óta pihennek. Azok­hoz fordulok, hogy nyújtsanak segítő kezet a fáradt vándor­nak. Lassan, de nyílnak a szemek! BOMLIK AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG — Irta. KOVÁCH ERNŐ — Alakulása óta a legkérlelhe­tetlenebb ellenzéke volt a Bér­munkás az Amerikai Magyar Szövetségnek, mert összetéte­lénél és programjánál fogva világosan láttuk azt, hogy a mi általunk oly őszintén óhaj­tott náci ellenes front magyar csoportjában ez az alakulat a “fifth column” szerepét fogja betölteni. Éppen ezen céljának az álcázása miatt tartottuk ve­szedelmesnek ezt az alakulatot, amelynek a burkolt náci Horthy propagandáját, jól ismert, régi antifascizta egyének és lapok fedezték. Alakulása óta történt vilá­got megrázó esem é;n yekkel szemben nem volt állásfoglalá­sa az Amerikai Magyar Szövet­ségnek a Horthy kormány gya­lázatos hulla rablását, a Jugo­szlávokat és a Szovjetek hátba­támadását nemcsak el nem' ítélték, hanem még menteget­ték is. Soha Hitler ellen egy szót le nem írtak, minden meg­nyilatkozásuk mind jobban le­leplezte azt, amit mi az első na­pokban már megirtunk, neveze­tesen, hogy' a Magyar Szövet­ség urainál a náciellenesség, a demokrácia csak humbug," a lé­nyeg a Horthyizmus megmen­tése. Ez a Sebestyén cikkek és az Eckhardtal való össze kap­csolódás után annyira nyilván­valóvá vált, hogy szükségessé­gét éreztük annak, hogy a kri­tikánkat kiterjesszük azokra is, akik még ezek után is a becsü­letességükkel fedezik ezt a mind nyíltabb náci propagan­dát. Nem szoktuk saját vállain- kat megveregetni, de szerény­telenség nélkül megállapíthat­juk azt, hogy a Szövetséggel szemben egyedül a Bérmunkás foglalt el helyes álláspontot, amit most igazol az is, hogy az “Igazmondó” kőnyomatos már hetek óta ugyanolyan vonalon támadja az AMSz-et mint mi és most végre Göndör Ferenc is megtette azt a lépést, amely már régen aktuális kellett vol­na, hogy legyen és a lapjában egy nagy cikkben jelenti be azt, hogy úgy ő, mint lapja megsza­kított minden érintkezést az Amerikai Magyar Szövetséggel amelynél hazugság a demokrá­cia éppen úgy, mint a náci elle­nesség. Meg írja azt, hogy cik­kekben és levelekben próbálta megszüntetni a Szövetség “su­nyi taktikázását” eredményte­lenül. Most már Göndör is lát­ja azt, hogy a Szövetségnek csak egy célja van a Horthyiz­mus megmentése, ami egyet je­lent az Amerika ellenességgel, amelynek az amerikai magyar­ságra való veszélyességét a jelen időkben, már kihangsú­lyoztuk. Ha volt bátorságunk kriti­zálni a fenti lapokat, amikdr a Szövetség mellett nyilatkoztak meg, úgy kötelességüijk jóleső érzéssel nyugtázni a kétségte­lenül fontos ellen állásfoglalá­sukat, de ki kell jelentenünk azt is, hogy ez csak fél lépés, mely csak akkor lessz teljés ér­tékű, ha a szakítás éppen úgy megtörténik Eckhardtal is, aki csak ravaszabb, okosabb, de va­lójában ugyan az, mint a Ma­gyar Szövetség. Értsék már meg, hogy a nácizmus elleni élet-halál harcát az emberiség­nek minden vonalra ki kell ter­jeszteni és aki magyar vonat­kozásban kiakarja abból kap­csolni a Horthyizmust, az csak álcázott antifascizta, valójában a nácifront fifth columnistája, már pedig Eckhardt nem hagy kétséget az iránt, hogy ő Horthy felség jogait tiszteletbe kívánja tartani és rajta ke­resztül a magyar gentry ural­mat megmenteni. Mi várjuk a kővetkező lé­pést ! Mert feltételezzük, hogy Göndör és a köréje csoportosult liberális polgári elemek befog­ják látni, hogy a mai sorsdöntő időkben csak minden kétséget kizáró nyíltsággal lehet a har­cot a náci dögvész ellen foly­tatni. DETROIT IS ÜNNEPEL A Bérmunkás harminc éves fennállásának megünneplését a detroiti munkásság sem mu­lasztja el. Hiszen olyan nehéz, történelmi évek ezek, melyből Detroit is különböző mérték­ben, de állandóan kivette a ré­szét. DECEMBER 6-ikán, azaz szombaton este, 8 órai kezdet­tel egy TÁRSAS VACSORÁT rendezünk a LINCOLN PARKI EXCHANGE CLUB helyiségé­ben. Vacsora jegy ára 50c. Útirány: Fort Streeten egé­szen Southfildig. A helyiség a Victoria St.-en félblock Forth Streettől keletnek. Ugyancsak ennyi a Southfieldtől és.zaknak, a Warwick és Southfield" között. A Home Outfitting bútorüzlet mögött. Minden lapolvasót meghív a Rendezőség. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom