Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-22 / 1190. szám
ÁLLUNK A POSZTON A harminőadik esztendőben — Irta: FISHBEIN LÁSZLÓ — Az amerikai magyar munkásmozgalom kialakulása abban az időben kezdett számottevően megnyilvánulni,amidőn a Bérmunkás első lapszámai kerültek ki a sajtó alól. Röviddel azelőtt is voltak különböző párt irányzatokat képviselő újságok de ezek csaknem az időjárás gyorsaságával változtak irányelveikben, majd egy kissé erősebb szél következtében a feledés homályába merültek. Amidőn a Bérmunkás fennállásának a harmincadik évébe lép, nemcsak mint az egyik legöregebb magyar munkásuj ságja az Amerikai Egyesült Államoknak, de hozzá tehetjük azt is, hogy az egész világ egyetlen magyar nyelvű ipari unionista lapja, mely 30 évvel ezelőtt az ipari fejlődés bölcsőjében született meg és dacára annak, hogy születése óta állandóan megfojtani akarták, a mai napig is él, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy erősebb, mint valaha. Ha volt a munkásmozgalom történetében olyan sajtó melyet külső és belső ellenségek mindenáron elpusztítani akartak, melynek fejlődése ellen harcoltak és áskálódtak, úgy a Bérmunkás ezek közzé tartozik. De a Bérmunkás köré csoportosult munkástábor volt a legszilárdabb meggyőződésű, akiknek edzettségén megtört minden romboló kísérlet. A Bérmunkás életben maradt és 30 éven keresztül szüntelenül hirdette az IWW által képviselt forradalmi ipari szervezkedést. Hirdette akkor is, amikor az uralkodó osztály törvényes összeesküvéssel próbálta belé fojtani a szót és hirdette akkor is, amikor a politikai pártok bérencei szeges botokkal akarták elnémítani a Bérmunkás hangadóit. És ma a 30 éves határkőnél, sokan közülünk, akik a harminc év nagyobb részét a Bérmunkás körüli harcokban eltöltöttük, kérdezhetjük hát érdemes volt? Mi, akik ifjú éveinkben fiatalos hévvel a munkásosztály fel- szabadulásának az idealizmusába annyi szeretettel belevetettük magunkat és ma őszülő és kopaszodó koponyáinkkal még mindig ott vagyunk, kérdezhetjük, hát csak ennyi az eredmény? Hát csak ezért volt a nagy harc, a küzdelem, az éjszakákon át is folytatott munkálkodás. Mondhatják egyesek: ez bizony nem valami nagy eredmény; mondhatják azt is, hogy hiábavaló önfeláldozás volt az egész, mert hol áll a munkásosztály szervezett hatalma ? Talán csak ott, vagy még talán ott sem, ahol 30 év előtt volt, különösen ha a véres diktatúra által letiport országok munkásmozgalmaira gondolunk. Ha azonban az osztályharcos meggyőződés szemüvegén keresztül tekintünk vissza a 30 éves múltra, akkor határozottan megállapíthatjuk, hogy igenis érdemes volt, sőt ha a következő harminc év jövőjét is csak annyinak látnánk, mint az elmúlt 30 esztendőét, még akkor is érdemes volna ma újra kezdeni az egészet. És azok a munkásemberek, akik az osztályharcos munkától megfutamodtak, alkalmazkodva a kapitalista társadalmi rendszer jellemvonásához, az önző érvényesülés egyéni útjára tértek, mennyire haladtak? ők azután kérdezhetik önmagáktól, hát ezért érdemes volt? Vannak sokan, akik félre dobva a munkásmozgalmat üzletbe mentek a meggazdagodás reményében, de hová jutottak? Legtöbben beleőszültek, b e lekopaszodtak az anyagi gondokba, vagy ha jól ment az üzlet, agyon dolgozták magukat és most az összegyűjtött kis vagyonukat kórházi kezelésre költik el. Az osztályharc harcmezéjén nincs hiába való áldozat, nincs hiába való munkálkodás, hiába való építés. Nincs még pedig azért, mert ott nemcsak a jelenért, hanem a jövőért harcolunk és áldozunk. Ott nem magunkért, hanem másokért, mások által majd élvező uj társadalmi rendszerért harcolunk. És jól tudjuk azt, hogy ebben a harcban csak áldozatot hozhatunk, melyért ellenértékűi csak újabb harcokat nyerhetünk mindaddig, mig az osztályharc az osztályok e 11 üntetésével megszűnni fog. Ameddig ez be nem következik, csak harcokat várhatunk a munkásosztály részére és ebben a várakozásban soha csalódni nem fogunk. Bármilyen szomorúan is néz ki a munkásosztály jövője a világ- eseményeket figyelve, nem csüggedésre, hanem még határozottabban elszánt szervezkedési munkára kell ösztökélje az osztálytudatos munkásokat. Ahogyan fölül emelkedtünk az elmúlt 30 eszetendő bennünket elnyeléssel fenyegető vihar hullámain, úgy győzedelmeskedni fogunk a munkásmozgalmat letipró náci bantitizmus fölött, mig a szervezkedést elismerő kapitalisztikus társadalmi rendszer keretén belül, ki(Folytatás a 8-ik oldalon) (L) A Bérmunkás november 15-ével belépett a harmincadik eszetendejébe. 1912-tőt irtunk akkor. Az amerikai termelés nagy lendülettel folyt a Csendes tenger partjaitól végig az Atlantic óceán gyárvidékéig, amelyek nyitott kapukkal fogadták a munkás kezeket, azt is mondhatnánk, hogy bizonyos előnybe részesítve a munkában megedzett bevándorlókat. De nehogy bárki is azt higyje, hogy a termelt javak ,elosztása, vagy a haszon részesedése is ilyen kivételes helyzetbe juttatta volna a bevándorlót, avagy magát az amerikai születésű munkást. Hogy ezen a téren akkor is elzárkózott, a tőkés, annak hiteles tükre azok a nagy munkás harcok, amelyek éppen az 1912. évet jellemzik. Az ország szövőmunkásainak ezideig legnagyobb sztrájk megmozdulása Lawrence, Mass.-ban 1912-ben volt, amelyet az IWW vezetett. Nemcsak Amerikában, de a világ minden részében felfigyeltek erre a bérharcra, amelyben minden nemzet fiai vettek részt olyan szolidáris összetartással, amely nem hagyott maga után semmi javítani valót. Ugyan ebben az esztendőben a politika ellenesnek hangoztatott IWW, San Diego-ban olyan hatalmas arányú szólásszabadságért folyó harcot vezetett le, amelynek győzelmére azóta is több helyen alkalmuk volt a munkásokon kívül az ezen jogaikban korlátozott polgárságnak is hivatkozni. A termelés lendületével a munkásmozgalom is mindnagyobb érdeklődést mutatott az ipari unionizmust hirdető és tanító IWW iránt, köztük a szocializmus eszméivel ide jött magyar munkások tekintélyes számban nem fogadva el továbbra a Szocialista Munkáspárt taktikáját a gazdasági szervezet, az IWW-val szemben, országos mozgalmat indítottak az ipari szervezet magyar nyelven történő ismertetése céljából. Ezeknek a soroknak nem a munkásmozgalom amerikai története ismertetése a célja, azért itt nem is foglalkozunk azzal tovább, csak azt a légkört akartuk megeleveníteni, amelyben 1912 november 15-én a BÉRMUNKÁS első száma New Yorkban megjelent. Ebben az időben már több magyar lakta város követte Chicago példáját, ahol még 1911 augusztusában megalakult az IWW magyar propaganda csoportja, úgy hogy a havonta kétszer megjelenő Bérmunkás-nak már az első száma előtt több száz előfizetője volt. Amikor e sorok Írója az első szám bemutatásával a kedvezményes szállítás jogot kérte a posta- hatóságtól, a rendesen kiállított előfizetési nyugta-szelvény bemutatása után egy-kettőre megkaptuk a lapnak az olcsóbb terjeszkedési lehetőségét. A Bérmunkás első számától a mai napig, minden sorában az ipari szervezkedést tanította, az osztályharcot segítette akkor is, ha az nem az IWW keretei között folyt, de a tőkés osztály ellen, annak hatalma gyengítésére. Elvéhez és célkitűzéséhez való ragaszkadása, kitartása, a Bérmunkással olyan utat járatott meg, a huszonkilenc eszetendő alatt, amelyhez hasonlót munkáslap történetében nem találunk. Az uralkodó osztály pontosabb jegyzetet tartott, mint maguk á munkások arról, hogy az IWW harcaiban a Bérmunkás milyen anyagi és erkölcsi támogatást jelentett a szervezet építésében. És amikor 1917-ben az IWW háború ellenes magatartása folytán a szervezet ellen az országos üldözés megindult, az elsők között csapott le a hatalom keze a Bérmunkásra is. A lap ked- vezménys szállítási jogát megvonták, a lap kiadását betiltották. Mert az IWW kemény és komoly idők elé került, a magyar munkások nem nézték sokáig tétlenül az eseményeket, hanem 1917 májusában kiadták az “UJ TÁRSADALOM” című újságot, amelynek segítségével állították az IWW mellé a magyar munkások áldozatkészségét. Ez a lap csak három hónapot élhetett, újból elkobozták azt és 1917 augusztusában “IPARI MUNKÁS” névvel jelent meg az ipari unionisták magyarnyelvű lapja. De ezzel sem volt nagyobb szerencsénk. Ezt is elkobozta a háborús őrület, mert ugyan ebben az évben, decemberben, “\ ÉDELEM” cimen jelenik meg az IWW magyar lapja. Ekkorra már olyan megfigyelés alatt állottunk, hogy a nagyobb magyarlakta városokba menő lapokat, a szomszédos kisebb helyekre postáztuk, csak igy tudtuk azt a magyar munkásokhoz eljuttatni. Ezt a lapunkat is megfolvtotta a hatalom, mert 1918 júniusában már “KÜZDELEM” címmel adtuk ki a magyar munkások harcos lapját. Ez a lapunk élt a legrövidebb ideig. A harmadik szám megjelenése után éppen a lapbizottság gyűlése alkalmával raidelték a new yorki helyiségünket és a lapbizottHUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD IQg under the Act of March 3, 1879 VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 NOV. 22. A. -£\NUMBER 1190. SZÁM ___ A _____________________________