Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-08 / 1188. szám
1941 november 8. BÉRMUNKÁS . 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL . ..CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI ZVARA ÜDVÖZÜL Ez a Mr. Zvara, aki a keresztsében a Péter nevet nyerte, egyike azoknak a munkás- fékereknek, akik a munkásosztály felszabadulási vágyának az élősdijei. Évekig az Uj Előre körül élősködött. Volt újságíró, kiadó hivatali tisztviselő, szervező, fellépett mint városi tanácsosjelölt, kommunista, labor party, végül demokrata programmal. Mindenre vállalkozott, csak, hogy munka nélkül élhessen. Ezt a vágyálmát akkor érte el, amikor a CIO szervezési kampánya megindult. Akkor ő is, aki az -acélgyáraknak belülről még a színét sem látta, acélgyári szervező lett. Ebben a minőségben hűségesen szolgálta John Lewist és a kommunista pártot is, ami annál is köny- nyebb volt, mert ez a Hitler- Sztalini vérfertőzés idejében volt, amikor a fascizta Lewis- nak nagyon megfelelt a kommunisták álpacifista programja, amelynek a nem is nagyon titkolt Hitler segítése volt a célja. Közben változott a helyzet. Hitler megtámadta a szovjetet. A tegnap bárgyú pacifistáiból harcos háborús párti lett, de amig a komik újra felsorakoztak az elnök kül és belpolitikája mellé, addig Lewis megmaradt a tegnapi program mellett, tiltakozva a szovjet' megsegítése ellen, éllenezve a háborús felkészülést nemcsak szóval, hanem tettekkel is igyekezett gátolni a védelmi ipar zavartalanságát, amelyekhez francia minta szerint a fascizta nagy kapitalisták készséggel nyújtottak kezet. Ez a csökönyös ragaszkodása Lewisnek a régi programhoz, ellentétbe hozta a volt szövetségessel, a kommunista »pártái, amelynek a lapjai és ügynökei, mind élesebben támadják a tegnapi Vezért. Ezek az ellentétek zavarólag hatnak a Zvarák nyugodt emésztésére, mert az elé a dilemma elé kerültek, hogy vagy követni az uj pártvonalat, támogatni Roosevelt politikáját és követelni Amerika fegyveres beavatkozását a háborúba, vagy cserbe hagyni a pártot, a szovjetet és támogatni Lewis “America First” fascizta, Szovjet és Angol ellenes akcióit. És a volt kommunista vezérek, amikor a pártvonal és a jó fizetéses CIO szervezői állások között kellett választani, egy pillanatig sem haboztak és a jellemükhöz, az élősdi mivoltukhoz méltóan Le- wist, illetve a 100-200 dolláros heti fizetéseket választották. Hogy erről a bósznak is tudomása legyen, ez a Zvara Péter, amikor Lewis az acélbárókkal együttesen felidézett konfliktus miatt közutálatnak örvendett, mint a bányász union kerületi direktora, táviratban üdvözölte Lewist és biztosította az union tagság támogatásáról. Az elmúlt években a német, francia és hollandi elvtársak, illetve vezérek már megcsinálták azt a bukfencet, amit most a Zvarák csinálnak, hogy a kommunista vezérséget felcserélték a fascizmus, illetve a nácizmus jól fizetett állásaival. Mi már régen tudjuk, hogy a két csoport vezérei között nincs nagy külömbség, csak az a kár, hogy a tömegek még ma sem látják ezt meg. ' SZAPORODNAK BALESETEK Az Ohio állami ipari tanács statisztikája szerint az ipari balesetek ez év 9 hónapjában az -elmúlt év hasonló időszakához mérten ijesztően emelkednek. Ez az emelkedés 25-41 százalékot tesz ki. Szinte csodálatos, de igaz, hogy ez az állami intézmény ez alkalommal nagyon helyesen mutat rá a balesetek emelkedésének az okaira, amely nem jmás, mint a speed-up rendszer és a tulhosszu munka idő, mert az emelkedés maximuma azokban a gyárakban van, amelyek állandóan túlóráznak és heti 6-7 napot dolgoztatnak. A fáradt, kellően kinem pihent munkás képtelen kellő óvatosságot. tanúsítani, amihez még hozzá járul az állandó hajcsároskodás. Jellemző a kapitalista termelési rendszer őrült káoszára, hogy ugyanakkor, amikor az alkalmazásban levő munkásait, munkáshiányra hivatkozva tul- óráztatják, ugyanakkor más vállalatok tízezrével teszik le a munkásaikat. A nem védelmi ipar munkásainak a letevése hónapok óta előrelátható volt. mert az állam tiltotta le, vagy csökkentette a termelést s nem gondosgodtak arról, hogy közben ezeket az iparokat átszervezzék jaz annyira sürgős védelemi iparrá. Ez az irányitó közegek tehetetlenségét és a gyárosoknak a Hitlerizmussal való szimpátiáját igazoljar amelynek a levét a munkás isska meg, egyrészt a túl hajszolt, tulhosz- szu munkával, amely alá ássa az egészségét és a szaporodó ipari balesetekkel, amely megnyomorítja, másrészt az éhség korbácsával, amely a munkanélküliség következménye. Ez a káosz is azt igazolja, hogy a mai profit termelési rendszer, amely nem bírja megoldani a problémákat, megérett a pusztulásra. JUBILIUM Az amerikai magyarság lapjai és intézményei egymásután jubilálnak, alapításuk negyed meg félszázados jubileumát ünnepük, amely alkalommal kölcsönösen feldicsérik egymást. Mi nem igen foglalkozunk a polgári lapok és intézmények eme alkalmával, annál inkább sem, mert majdnem kivétel nélkül kárára vannak az amerikai magyarságnak vés mindennek ami a haladást szolgálja. Minden szabály alól van kivétel és igy mi is foglalkozunk egy fiatal lap “Az Ember” ju bileumával, annak dacára, hogy a lap mai politikáját erősen kárhoztatjuk, mint olyant, mely akaratlanul is az elnyomott magyar nép felszabadulási lehetőségét késlelteti. Tizenöt éve, hogy “Az Em bér” itt Amerikában jelenik meg. Ezt megelőzőleg Budapesten, majd a forradalmak után Bécsben jelent meg. Készséggel ismerjük el azt, hogy ez a lap létezése óta az emberi haladás szolgálatában állt. Különösen érdeméül szolgál az a kíméletlen harc, amelyet a magyar forradalom után a Horthyizmus, a fehér terror ellen végzett. Egy időben úgyszólván -az egyetlen európai magyar nyelvű lap volt, amely a nyilvánosságra hozta azokat a borzalmakat, amelyeket a magyar tiszti banditák és az ébredők elkövettek. Itt Amerikában is szívesen látott volt a megjelenése, mint olyan lapé, amely nem volt párt vagy irányzat képviselője, de kétségtelenül az emberi szabadság, a kultúra harcosa volt. A lap szerkesztője akkor van igazán elemében, amikor mint “magányos farkas” harcol, amikor nincs megkötöttsége, amikor korlátozás nélkül érvényesítheti tehetségét és önzetlen szabadság szeretetét. De a magányos farkas is időközönként társak után vágyik és ilyenkor rá is kötelező a csorda szabálya mind addig, amig meg nem unva a korlátokat, újra nem függetleníti magát. Göndörnek is az a baja, hogy tömegek után vágyik, amely vágya azután olyan helyzetekbe hozza, ami ellentétben van a magányos farkas harcaival. Ilyen lehetetlen helyzetbe került, amikor a buffaloi nemzetgyűlés revíziós komédiájába vett részt Amerika reakciós elemeivel, mig ki nem tűnt az, hogy a vágyott tömegeket el nem éri itt sem, de az egész múltját megtagadó helyzetbe került. Azután a kommunistákkal egységfrontozott. Elhitte azt, hogy velük együtt viszi a demokrácia táborába az amerikai magyarságot. Itt is keserves csalódásban volt része. Ezek a kudarcok nem tartották visz- sza attól, hogy az Amerikai Magyar Szövetség táborába ne álljon. Nem látta meg azt, hogy ez a társaság nem a nácizmus elleni harci csoport, hanem a Horthyizmus, a mai magyar feudális u r alom propaganda szerve egy angol-amerikai győzelem esetére. Hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy ő is úgy lássa ezt az alakulatot, amilyen kezdettől fogva volt. Ma már támadja a Szövetség náci barátságát, de ugyanakkor a leg- harciasabb védője Eckhardtnak aki éppen úgy nem titkolja a Horthyizmus védelmét, mint az AMSz. Ez a képtelen álláspontja, amelyet a tömegek utáni vágya idézett föl, ellentétbe hozta mindazokkal a kétségtelenül liberális, harcos polgári forradalmárokkal, kikkel egész életén keresztül harcolt egy szebb, boldogabb emberi társadalomért. Göndör Ferencnek, mint a gyermeknek át kell esnie minden betegségen, igy az Eck- hardtizmuson is. Mi most, amikor az összes reakciós lapok hízelegve emlékszenek meg róla, mi csak annyit írunk, hogy reméljük,. hogy rövidesen kigyógyul az Eckhardtizmusból is és megtalálja újra önmagát és a múltjához méltóan újra ott lesz j az emberi szabadság igazi harci ! frontján, ahol korlátozás nél- 1 kül élheti ki a harci készségét • és megtalálja azokat a tömegeket is amely után való vágyában tévedt el olyan utakra, amelyek megcsufolják a harcos múltját. MINDENKI MAGYAR! így kiált fel a “Szabadság” cikkírója, aki kéjeleg abban, hogy mennyi kiváló magyar tehetség van itt Amerikában. Nemcsak ő, de a többi magyar lapok is kihasználnak minden alkalmat, hogy a magyar tehetségekre támutassanak. Hát ezekre a kiváló Írókra, tudósokra,, művészekre mi is büszkék vagyunk. Mi is készséges örömmel vesszük tudomásul azt hogy ezek a honfitársaink milyen sikereket érnek el itt és a világ más részein is. Mi is fájdalommal látjuk egyesek elmúlását, elbukását. Nekünk jogunk van örülni a sikereken, de okunk van sírni a bukáson, de ehhez mi joga a Szabadság és a többi lapoknak. Hiszen az általuk olyan szépen elpa- rentált kiváló színész Kabos Gyuláról nem merték megírni azt, hogy Kabost meggyilkolták és a gyilkos a mai magyar kormány rendszer, amely Kabost is kiüldözte onnét, ahol alkotni tudott, ahol kifejthette a tehetségét, azért, mert zsidó volt. És nem írják meg azt sem, hogy még száz és száz tehetséges magyar pusztul el itt és a világ más részén, csak azért, mert a vallása vagy az emberi gondolkozása nem tetszik Magyarország urainak. És a sikeregek, Molnár Ferenc, Jászi Oszkár, Ormándy Jenő, Lugosi Béla, Lukács Pál, Korda Sándor, Kertész, Pascal, Lengyel, Hans Habe, stb. mind azok közül valók, akiket a magyar Horthy rendszer kergetett ki a szülőföldjükről, az a rendszer, amelyet oly odaadóan támogatnak a magyar lapok itt Amerikában. A mi örömünket az is megzavarja, hogy ezek közül a sok kiváló, sikeres magyar közül, dacára minden Horthy 'gyűlöletüknek, csak kevesen állnak oda arra a harci frontra, amely ma halálos harcát vívja világméretekben a nácizmus ellen. Ez a gyávaság vagy opportunizmus az, amely megtépi a szabadságfront előtt a kiválóságok babérjait, akik elégnek tartják azt, hogy időközönként anyagilag segítik a Horthyizmus elleni küzdelmet, holott a közismert nevük súllyal esne abba a küzdelembe, amely az amerikai közvéleményt akarja megnyerni a magyar szabadságfront részére. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT Esztendők óta a magyar munkások, a Bérmunkás olvasói is kiveszik a részüket annak az alapnak a megteremtéséből, amellyel a Védelmi Bizottság különösen karácsony idejében anyagi segítséggel ellátja azokat, akik az osztályharc küzdelméből kifolyólag börtönben vannak. Ezt a célt szolgálja NEW YORKBAN, december 19-én, a hatalmas IRVING PLAZA nagy termében, 17 Irving Pl. tart a Védelmi Csoport BÁLT, amelyre minden munkást meghívnak. Belépő jegy 25 cent. A tánchoz a zenét elsőrendű zenekar szolgáltatja.
