Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-08 / 1188. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 YOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 NOV. 8. NUMBER 1188. SZÁM Kétélű “demokrácia” Ha a bányász unióban a munkásoknak szava lenne ORSZÁGOS FELZÚDULÁS A “CAPTIVE” BÁNYÁSZOK SZTÁJKJA MIATT Gyakran hallunk kijelenté­seket, hogy Amerika a demok­rácia hazája, ahol mindenki szabadon nyilváníthatja véle­ményét és a demokratikus tör­vények mindenkit egyformán védelmeznek. A valóság alapo­san rácáfol ezekre a kijelenté­sekre éS' azt mutatja, hogy a demokrácia ebben az országban is legnagyobb részt a kiváltsá­gos osztály tulajdonjoga. Ezt bizonyítja a múlt hét két ese­ménye, az egyik Kansasban, a másik New Yorkban történt. Kansasban, ahol ugyanaz a de­mokrácia uralkodik, mint New Yorkban megkezdték 28 mun­kásember ellen emelt vád tár­gyalását, akiket a kormány erő­szakos megdöntésével vádol­nak. Ezek az meberek a demokra­tikus jogok alapján a saját el­gondolásuk szerint, egy politi­kai pártba egyesültek, mely pártot köznéven Trotzky párt­nak ismertek és programjuk­ba foglalták a mai kapitalista kormányzati rendszer megdön­tését. Tulajdonképpen a demok­rácia ennek hirdetésére jogo­kat biztosit mindenki részére és a Trotzky párt emberei ezen jogok. alapján nyíltan és sza­badon szervezkedtek. Egy szép napon azonban a demokráciát védelmező FBI fogdmegek be­rontottak a kansasi Trotzky párt helyiségeibe, ahonnét minden irodalmat, amit egyéb­ként nyíltan terjesztettek ösz- szepakkoltak és elvittek és a vezető egyének ellen vádat emeltek. A bizonyítékok között, olyan borzalmas bűnjeleket mutattak be a múlt heti tár­gyaláson, mint Trotzky saját kezűleg aláirt ajándék fényké­pét. Milyen veszedelmes bűnö­sök lehetnek a demokráciára, akik ilyesmit elfogadtak. Leg­alább tiz évre kell őket a de­mokráciát védő ügyész szerint a hűvösre tenni. Persze ezek az emberek egy pillanatra sem tagadják, hogy igenis a kormányzati rendszert megváltoztatni akarják;, ami­hez alkotmányos jogaik vannak tehát világos, hogy nem lehet őket, mint egyszerű bűnösöket a bíróság elé és azután a bör­tönbe juttatni. De a demokrá­cia nem azért van, hogy az ilyen fascizta irányú kinövése­ket nem lehetne azzal elkenni, különösen akkor, ha az uralko­dó osztály érdekében történik. Más dolog aztán az, ha a de­mokrácia ellen irányuló kilen­géseket, az uralkodó osztály csemetéi követik el. Ezeknek a részére aztán ott van a száz százalékos demokrácia, mely- lyel, mint saját tulajdonukkal rendelkeznek. Erről tett tanúbizonyságot a múlt héten ismét Lindbergh ez­redes ur, aki New Yorkban több mint 20 ezer embert, egy­szerűen lázadásra késztetett a máskülönben demokratikus for­mák között megválasztott kor­mány ellen. “Azonnal más ve­zetőkre van szükségünk, a je­lenlegi vezetőink nem megfele­lőek a nép céljainak intézésé­re”, mondotta. Persze azt nem hangsúlyozta ki, hogy a nép fogjon fegyvert és verje ki hi­vatalából erőszakkal a megvá­lasztott vezetőit, de beszédének lényege világosan az erőszakos megdöntésre ösztökélte a töme­get. (Az erőszak nélküli, csak 3 év múlva lesz lehetséges, a választások idején.) Az államügyész jól tudja, hogy Lindbergh ur nem a há­rom év múlva bekövetkezendő választások érdekében beszélt, hanem nyíltan erőszakos pol­gárháborúra buzdított, de azért Lindbergh ur nem került bíró­ság elé, mint a kansasi forra­dalmárok. Az ő részére a de­mokrácia, még a fegyveres polgárháborúra való felkészü­lésre is alkotmányos jogokat biztosit. Tehát a demokrácia ebben az esetben mint az ural­kodó osztály tulajdonjoga mu­tatkozik be és az osztályuralom képét tükrözi vissza. Ezen sorokkal nem azt akar­juk mondani, hogy Lindbergh urat is tegyék hűvösre, sőt el­lenkezőleg, csak hagyni kell ri­kácsolni ameddig birja tüdővel, de wiszont, mint munkás *köte- lesség, Lindbergh ur kansasi barátainak a körmére kell kop- pintanunk és meg kell értetni velük, hogy a munkásoknak is bizonyos jogaik vannak, ami­ket nehéz áldozatok árán yiv- tak ki maguknak. Ezeket a jo­gokat nem fogjuk engedni a Lindbergh féle szájhősöknek kisajátítani. Sőt ha kell ezen jogok védelmére készen kell áll­junk síkra szállni. S ha Lind­bergh ur mindenáron polgárhá­borút akar, hát legyen, de nem fascizita diktatúra, hanem az igazi munkás demokrácia érde­kében. (f) Lelkiismeretlen cselekedetek palástolgatására keresik leglel­kiismeretesebben a palástot. * A szappangyárosok legjobb ügynöke a hiúság. * Mennyivel termékenyebb a talaja a kenyéririgységnek, mint a kenyérének. Az elmúlt tizennégy nap bel- $öldi szenzációja 53,000 bánya­munkás munka beszüntetése volt, akik olyan bányákban dol­goznak, amelyek a szenet nem a piacnak, de saját acél és egyébb megmunkáló telepeik részére termeltetik. A sztrájk oka, hogy a bánya­tulajdonosok, ez esetben az acél és vasgyárak sok milliós tulajdonosai vonakodnak szer­ződést kötni a bányászok unió­jával. Minden öntudatps mun­kás és liberális polgár jogos­nak kell, hogy tartsa a bányá­szoknak azt a törekvését, hogy azok a bányatulajdonosok, akik éppen ezekben az időkben mil­lió dolláros rendeléseket kap­nak az államtól, amelyekből olyan hasznot húznak, amilyent soha ezelőtt nem csináltak, hogy ezek a munkáltatók is respektálják azoknak a munká­soknak az igényeit, jogait, akik őket hozzá juttatják e nagy va­gyonokhoz. Az olyan sokat hangoztatott amerikai demokrácia valóságos megcsúfolása, hogy 53,000 bá­nyamunkásnak, akik csak az év elején történt néháhy napos munkátlanságuk idején iga­zolták be, hogy valóban csak máról-holnapra élnek, amikor a munkán vannak, oly szégyen­letes alacsony fizetést kapnak, — hogy ezeknek a munkások­nak munkabeszüntetéssel kell az ország figyelmét felhívni a maguk sérelmére. De jellemző a hivatalos Amerikára, Wash­ingtonra, a törvényhozás mind­két házára éppen úgy, mint a Fehér Házra, hogy ebben a megmozdulásban csak azt lát­ják, hogy a háborús felkészü­lés, a harcban álló szövetsége­sek támogatása szenved és akad fenn, amiért egyhangúlag a bányászokat teszik felelőssé. Száz és száz esetben beigazo­lódott, hogy a törvényhozás há­zaiban, kivétel nélkül a nagy­tőke ügynökei vannak és ezek közül azok', akik a “captive” bá­nyák pay-rollján is szerepelnek, ezek már javaslatokkal vannak, mely szerint tilos legyen a há­ború folyamán a munkabeszün­tetés mindazon üzemekben, amelyek a felkészülődéssel kapcsolatban vannak. Lapzárta előtt közliWashing- ton, hogy a sztrájk elhárító bi­zottságnak sikerült ideiglene­sen, november 15-ig a munká­sokkal a munkát újra felvétet­ni és addig esetleg megegyezést hoznak a helyzetben. Amikor megállapítottuk azt, hogy a munkásoknak joguk van az emberségesebb megél­hetést követelni és ezt sikere­sen csak akkor tehetik, amikor az üzemek tele vannak munká­val; ugyan akkor helytelenítjük hogy az 53,000 bányamunkás ügyében a munkások vélemé­nyének kikérése nélkül EGY ember, ez esetben John L. Le­wis intézkedik. Lewis adja az utasítást, hogy 53,000 bányász tegye le a szerszámot, Lewis jelenti ki, hogy felkészülődés ide vagy oda, addig nem lessz munka, amig a “captive” bá­nyák close shopok nem lesznek és a végén Lewis visszarendeli a munkásokat, anélkül, hogy követelésükből valamit is meg­kaptak volna. Ezt az egészségtelen állapo­tot kell a bányászokkal együtt valamennyi szakszer vezeti munkásnak orvosolni, hogy sa­ját ügyükben ne a vezérek, de ők maguk intézkedhessenek. A KATONASÁG MEGSZÁLL­TA A BENDIX TELEPET Múlt lapszámunkban tudósí­tással voltunk, hogy a Bendix, N. J. Air Association Inc. tele­pén a munkások a munka be­szüntetésére voltak kénysze­rülve, mivel a nagy kormány rendelésekkel biró vállalat el­zárkózott attól, hogy a hatal­masan emelkedő életfentartási költségekhez arányitva rendez­ze a munkások munkabérét. A hetekig tartó sztrájk következ­tében, ahol maga a Sztrájk El­hárító állami bizottság is ugy- találta, hogy a munkások köve­telése jogos és a vállalat hajt­hatatlan maradt, a bizottság el­rendelte a telep katonai meg­szállását és a munka újbóli fel­vételére szólította fel a mun­kásokat. Mint tudósítónk közli, úgy a sztrájkolok, mint az önmaguk­ról megfeledkező scebek, szíve­sen látták a kétezer katona be­vonulását és a munka megindu­lását, bár a hirben nincs utalás arra, hogy az utóbbiak it a munkán maradhattak-e. A felkészülés óta, ez a har­madik munkatelep, amelyet ka­tonai felügyelet alá helyeztek. A rossznak nincsen katedrá­ja, mégis mennyi a maturánsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom