Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-01 / 1187. szám
1941 november 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA ELŐLÉPTETTEK! Elérkezett végre az a várva- várt nap is, amelyen örömmel jelenthetem, hogy előléptettek. Igen, “avanzsáltam”, — mint pesti jó magyarsággal mondják mostanában, — vagy pedig “promótoltam”, mint azt mi, “elamerikaisodott” magyarok mondjuk. Szinte látom, hogy ezen bevezető mondat elolvasása után a nyájas olvasók százai miként ragadják nyakon a tollat, hogy gratuláló leveleket írjanak hozzám, (ühüm!! -r- szedő) de legnagyobb sajnálatomra azt is hozzá kell tennem, hogy ezt az előléptetést nem kisérte fizetésemelés, ami, ha annyira lehűti a nyájas olvasót, mint lehűtött engem, akkor aligha lesz bajom a levelek olvasásával. Mindössze csak az történt, hogy a 32,425-s számú tárgy 14-s számú operációja helyett, most a 45,321-snek a 9-s számú operációját csinálom.Ebből még a laikus olvasó is láthatja, hogy több mint tizezer számot ugrottam, — ami ugrásnak mégis csak jelentékeny és semmi szin alatt sem szabad lekicsinyelni. Bizony nagy dolog ez kérem! Mert mig például a 32,425-s nél a reszelőt előbb jobbról balfelé kellett taszítani háromszor és csak azután felülről lefelé kétszer; addig ezen uj operációnál először balról jobbra kell nyomni a reszelőt és nem háromszor, hanem csak kétszer és azután nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé kenegetjük a reszelővei háromszor egymásután. így la, azt hiszem ezt elég világosan megmagyaráztam. Legalább is éppen olyan érthetően, mint nekem a foreman. Mert hiába ordítják tele az országot, hogy a ‘szakképzett” munkásokban ilyen, meg olyan nagy hiány van. A mai modern gyárakban, ahol tömeg-produkcióra dolgoznak vajmi kevés szaktudás kell. Pár perc elegendő egy-egy operáció elmagya- rázására és pár óra alatt az átlagos munkás begyakorolja.Eb- ben a gyárban is a munkások 80 százaléka csak azt a pár operációt tudja csinálni, amire éppen betanították. Igazi szakmunkás csak nagyon kevés van közöttünk. Körülnézek a gyárban, Körülbelül 300 gépet olvastam meg úgy nagyjából. Mindegyikhez tartozik legalább egy tucat szerszám, egyiknek a használata persze könnyebb, másiké nehezebb. Tegyük fel, hogy az eddigi iramban haladok előre, uj meg uj gépeken fogok dolgozni más és más operációkon, akkor egyszer csak én is “all around machinist” vagyis szakképzett gépész leszek. Miután konyitok valamit a magas ma- thematikához, szorzok-osztok, összeadok, kivonok és summa- summárum, rájövök, hogy erre mindössze 127 év, 8 nónap, 2 nap és 5 órára lesz szükségem. A MÚLT ÉS A JÖVŐ Igazad van nyájas olvasó! Teljesen igazad van, amikor megállapítod, hogy azt az időt én aligha fogom megélni. Ezért is számítottam ki olyan pontosan, máskülönben az órákat meg esetleg a napokat figyelmen kívül hagytam volna. De ha egyszer úgysem fognak rajta, minek tagadjak le az időből?! De nem kel annyira a jövőbe mennünk, mert hiszen már most is láthatjuk, hogy ha dolgozhatunk minden különös előképzettség nélkül, akkor igazán badarság arról beszélni, hogy szaktudásunk védelmére szervezkedjünk, hogy szaktudásunkat áruljuk, stb. Aki egy ilyen gyárban dolgozik világosan látja, hogy szak- szervezetről beszélni ilyen helyen már valóságosan nevetség tárgyát képezi. A szakszervezkedés kora lejárt, eltűnőben van a szakmai tudással együtt. Ez már olyan nyilvánvaló, hogy a mi gyárunkban mégcsak álmodni sem lehetne másról, mint ipari szervezetről. Olyan szervezetről, amely együvé szervezi az egy fedél alatt, az egy gyárban, az [ egy iparban dolgozó összes munkásokat, tekintet nélkül arra, hogy a szakképzettség milyen fokán állanak, avagy milyen speciális szakmai munkát végeznek. És mégis az amerikai nagy szekszervezet, az American Federation of Labor a napokban tartott konvencióján megerősítette a szakmai formához való ragaszkodást. Még mindig azt tartják, hogy az egy és ugyanazon iparban dolgozó munkásokat számos egymástól független. sőt sokszor egymásai harcoló unionba kell szervezni. És noha az ilyen szervezkedési forma magát a termelést is korlátozza, — például a jurisdikció veszekedésekkel, ezt a szervezkedést a munkáltatók is pártolják az ipari szervezetekkel szemben, mert jobban tudnak ellenük védekezni, könnyebben tudják letörni a bérharcaikat, hiszen az ily szervezetekben maguk a munkások segédkeznek nekik. Mint mondottam, egy ilyen gyárban, mint ahol dolgozom, az ipari szervezkedés előnye olyan nyilvánvaló, hogy azt még a gyerek is látja. Azonban 1905-ben .amikor a tömeg produkció csak a kezdet kezdetén állt, ezt nem lehetett meglátni ilyen könnyen. Méltán kijár tehát az elismerés koszorúja az IWW megalakitóinak, akik közel félszázaddal ezelőtt már olyan tisztán látták az ipari fejlődés menetét és kimondották, hogy a szakszervezkedés idejét múlta és helyette iparilag kell szervezni a munkásságot. AZ 1000 DOLLÁROS ALAPRA UJ ABBAN BEFIZETTEK: Chicago: A. Szedlák 2.50, 'A. L. Szász 5.00; East Saugatuck: Mr. és Mrs. T. Lachkó 3.00; Berwyn: A. Bukovszky 2.00; Cleveland: J. Varga 2.00; Los Angeles: Julius Kish 10.00; Welsburg: St. Nyirán 1.00 ;Det- roit: J. Kovách 3.00, New Brunswick: B. Gellen 1.00. Végszó az Eckhardt vitához New York 1941 október 23. Tisztelt Szerkesztőség, legutóbbi kommentárjaikra felvilágosításul kívánom megjegyezni, hogy csupán Budapesten voltam hivatásos újságíró. Az emigrációban, emigrá- ciós foglalkozásból, polgári munkából tartom fenn magam, hogy függetlenségemet megóvjam. Épen engem megvádolni azzal, hogy kenyérokokból megalkuszom, nemcsak azért helyt- nem álló, mert köztudomás szerint “Az Ember”-rel való kapcsolatom teljesen önzetlen és minden anyagi momentumtól mentes, de mert talán az egyetlen magyar újságíró vagyok, aki erre emlékezetes cáfolattal szolgálhat. Amikor az októberi forradalom idején a Pallavicini György, Bangha páter és társaikból álló reakciós 'csoport megvette a “Déli Hírlap” cimü budapesti napilapot, én azzal a kijelentéssel, hogy “ellen forradalmi lapot egy pillanatig sem szolgálok és Károlyi Mihály ellenségei nem lehetnek az én gazdáim, minden anyagi igény hánvtor- gatása nélkül, azonnal vettem a kalapomat és eltávoztam a laptól, amelynek egyik jelentős munkatársa voltam. Ez akkor feltűnést keltett, mert ama ritka esetek egyike volt, amikor valaki nem kihasználta Károlyi Mihályt ,hanem áldozatot hozott az ő politikája és forradalma mellett. Budapesten sem dolgoztam meggyőződésemmel ellenkező lapnáí és az emigrációban azért végzek más, — nem újságírói jellegű —keserves polgári munkát is, hogy ne az újságírásból kelljen megélnem és azt mondhassam, azt írhassam, ami a begyemben van. * Nekem az újságírás se nem megélhetési alap, se nem öncél. Politikát kívánok szolgálni s egy egész életen át hajszolom demokratikus szocialista esz-* ményeim megvalósulását. A múlt világháború után, az akkori lehetőségeket elfuserálta a német, magyar, cseh, stb. vezérek politikai iskolázatlansága történelmietlen inga dozása ... Ez alatt a húsz év alatt tanultak-e a saját bőrükön eleget, hogy ha most talán mégis lesz egy uj, második alkalom még a mi életünkben, MÁSKÉNT csinálják? Ezért az alkalomért, ennek eljöveteléért izgultuk, lihegtük át az utolsó húsz évet, ezért szenvedtünk és soha hűtlenek Önmagunkhoz nem voltunk, nem leszünk. Soha a nevemmel egyetlen sort, egyetlen betűt nem írtam le, amely nem fedte volna száz százalékig politikai meggyőződésemet. S még valamit szeretnék figyelmükbe ajánlani. Az Embert én nem jegyzem, mint szerkesztő, csak a cikkeimet, de ha nem volnék meggyőződve róla, hogy nem Eckhardtista lap, nem Írnék benne. Azért mert Göndör Ferenc arra az igen helyes álláspontra helyezkedik, hogy nem szabad elűzni senkit a Hit- ler-Horthy ellenes frontról, aki a nácizmus és a reakciós magyar kormány elleni harchoz hozzá akar járulni, a tárgyilagosság minden hiányára mutat Az Embert eckhardtistának bélyegezni. Az Embert sokan szándékosan félreértik, hogy módjukban legyen saját becsületességükben kéjelegni. Holott például Göndör az október 18- iki vezércikkében azt irta “Mi Károlyi személyét mindenkinél alkalmasabbnak tartjuk egy. szabadságmozgalom vezetésére.” A magam részéről, ha már e kérdésnél tartunk, hadd bökjem ki már egyszer, mily furcsa, hogy még mindig okvetlen egy gróf vagy egy gentry kell vezérül egyeseknek, még mindig ennél a régi magyar politikai divatnál tartanak! Fiatalok, munkások, prolik, a népből jött friss energiák, ezek építsék a jövőt. A munkapad tisztán látó és a robot terhe alatt céltudatossá acélosodott, életerős hősei: ők legyenek a jövő vezérei! Nekem elég vezérnek, egy az ismeretlenségből f e 1 bukkant, száz százalékig céltudatos, ügyes és taktikus PROLETÁR is, aki hévvel és okosan dolgozik a célért. Nekem ilyenhez volna legtöbb bizalmam! Szocialista üdvözlettel Róbert Oszkár A Bérmunkás széles olvasótábora a legnagyobb megelégedéssel veszi tudomásul Róbert Oszkár fenti nyilatkozatát,hogy több mint húsz esztendeje nem hivatásos újságíró és csak ilyen minőségében van módja a maga véleményéért, ideáljaiért harcolni. Már csak egy akadálya van, hogy Róbert a mi, a huszadik század útját járja. Hogy lemond arról a délibábról, hogy az általa is óhajtott uj társadalmat az iparokban foglalkoztatott munkásokon kivül BÁRKI IS megvalósithatja. Az Eckhardt csoport minden nyilvános szereplése cáfolata Az Ember azon megállapításának, hogy a vezér őszinte Hit- ler-Horthy ellenes akciót vezetne. Vámbéryék mozgalma grófjaikkal, azért szimpatikusabb nekünk is, mert hangadóit, mint liberálisokat ismerjük már abból az időkből, amikor liberalizmusuk kiha^sulyozá- sáért volt mit vesziteniök. Meggyőződésünk, hogy ha módjukban lenne a polgári demokrácia szélső alapjára helyeznék Magyarországot népével együtt. Mint new yorki tudósítunk lapunk mai számában a Demokratikus Szövetség gyűlésével kapcsolatban k i h angsulyozza, hogy épen Amerika szemléltető példája annak, hogy a munkás- osztály célkitűzése a bérrendszer megszüntetésével, ipari társadalom megvalósítása kell, hogy legyen. (Szerk) Nem nehéz oltani azt a szivet, amely könnyen fogja a tüzet. * Az Ur rendelé: Legyen világosság! Földi helytartói meg el-elkoppantgatnák. * Mi az ördögért legyenek a nők a szerelem mártírjai, amikor lehetnek martalékai. * Úgy áll meg a legtöbb alapigazság, ha hazugsággal jól alá- fundamentumozzág.
