Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-01 / 1187. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 1. / BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ivne Year .......................$2.00 Félévre ..................*....... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. 11 V Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A nagytőke szócsöve (gb) Wendel Willkie, a republikánus párt elnökjelöltje a mult évi választásoknál és igy egyben a vezére ennek a politikai pártnak, noha külpolitikai ügyekben megegyezik a demokrata adminisztrációval, belügyekben, — de különösen a munkás kérdésekre vonatkozólag ellenvéleményt jelentett be a New Yorkban tartott beszédében. Wendel Willkie kimondottan az amerikai nagytőke képviselője. Mint az egyik legnagyobb közszolgálat jogtanácsosa, majd elnöke, éveken át a legélesebb harcot folytatta a köznép érdekei ellen. Neki köszönhetik leginkább a gáz és villanytársaságok, hogy üzleteiket olyan busás haszonnal vezethetik és, hogy az ily természetű üzemek még mindig magántulajdonban vannak és a részvényeket biró pár család megadóztathatja az Egyesült Államok összlakosságát. A tőkének adott ily nagymérvű szolgálatai jutalmául nyerte el az elnökjelöltséget is, természetesen abban a reményben, hogy megválasztása esetén kapzsi nagytőkéseink még korlát- lanabbul garázdálkodhassanak. így nemcsoda, hogy most, amikor a Hitler ellenes magatartásával bizalmat szerzett magának, most újból a nagytőke védelmére kelt. Idézzük erre vortatkozólag new yorki beszédének eme szakaszát: “A* jelenlegi (Roosevelt) adminisztráció tagjai között sokan vannak olyanok, akik a háborúval kapcsolatos nemzeti erőfeszítés leple alatt a mi társadalmi és gazdasági életünknek uj formát akarnak adni. Ezt a mai válságos idők alatt ki kell küszöbölni. Most nemzetünk egységes erejére van szükségünk.” Ez a nyilatkozat országszerte nagy visszhangra talált a reakciós sajtóban és a rádió kommentátoroknál, bizonyitvá azt, hogy Willkie az ő óhajuknak adott kifejezést.®De egyben mutatja azt is, hogy az Egyesült Államokban is kifejlődött az a réteg, leginkább a középosztályból, amelyik az állami hatalom birtokában a munkásrétegekre támaszkodva igyekszik hatalmát megerősíteni. EZEKKEL SZEMBEKERÜLT A TŐKÉSEKNEK AZ A CSOPORTJA, AKIK NEM HAJLANDÓK SEMMIFÉLE ENGEDMÉNYRE. EZEKNEK A KÉPVISELŐJE WENDEL WILLKIE. A háború ugyan bizonyos mértékben háttérbe szorítja e két csoport harcát, de annál élesebb lesz az, mihelyt az alkalom kedvező lesz rá. Természetesen tisztán látjuk, hogy a hatalomra töi^kvő középosztály csak a saját javára, hatalmának megerősitcsére akarja felhasználni a munkásosztályt, 'amelynek csak annyi politikai és gazdasági jogokat akar adni, ameny- nvivel a velük szembenálló nagytőkések hatalmát balanszírozhatják. Az Egyesült Államok munkásságán áll, hogy a jelenlegi kedvező alkalmat felhasználva, gazdasági helyzetét, munkásjóléti intézményeit még fokozottabb mértékben megerősítse és odafejlessze, hogy SEM A HÁBORÚ FOLYAMATA ALATT, SEM PEDIG AZUTÁN AZOK VESZÉLYBE NE KERÜLHESSENEK, sőt éppen ellenkezőleg, teret nyújtsanak a további fejlődéshez, — a teljes gazdasági felszabaduláshoz. Versengő politikai csoportok (gb) A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége new yorki zászlóbontó gyűlésén, melyről tudósítónk lapunk más helyén számol be, a hallgatóság meggyőződhetett, hogy ennek a szervezkedésnek a vezetői nem himeznek-hámoznak, nem igyekszenek semmitmondó hazafias frázisokkal félrevezetni az amerikai magyarságot, hanem nyíltan, határozott, félreértést nem hagyó módon jelentik ki, hogy A MAGYAR NÉP FELSZABADÍTÁSÁHOZ HITLER LEVERÉSÉN KÍVÜL MÉG A MAGYAR URALKODÓ OSZTÁLY HATALMÁT IS MEG KELL SEMMISÍTENI. “A börtön csak börtön marad, ha változik is a börtönőr” — jelentette ki Vámbéry professzor. Igen, a magyar munkásság részére az “édes haza” börtönné lett a magyar urak uralma alatt. És ennek a börtönnek a Horthy kormányok éber őrei voltak. “A magyar arisztokrácia, feudális és dzsentry urai végleges likvidálása nélkül nincsen uj, szabad Magyarország, nincsen fc ék 2 a szomszédos népekkel és nincsen béke Európában sem” — jelentette ki a gyűlés egy másik szónoka. Ez is nyílt beszéd, ezt nem lehet félremagyarázni. Mi másmódon hangzik ez, mint Eckhardt Tibor és az Amerikai Magyar Szövetség üres hazafias sóhajtgatá^ai, amelyekből kiérezni a magyar uralkodó osztály iránti tántoríthatatlan hűséget és KIÉREZNI AZT A CSÚNYA SZINÉSZKEDÉST, AMIVEL EZEK AZ URAK MOST “DEMOKRATA SZEREPET” AKARNAK BETÖLTENI. Az amerikai magyarok között még mindig vannak sokan olyanok, akik a magyar népet nem tartják elég érettnek arra, hogy megkapja azon minimális demokratikus jogokat, amelyeket az amerikai nép jelenleg élvez. Ezek szerint a Károlyi-Vám- béry-Jászi-Fényes alakulat túlságosan radikális és azért ellenzik. Ezeket a Horthy kormányok által pénzelt amerikai magyar sajtó úgy nevelte, hogy Magyarországot nem is tudják elképzelni zsandár uralom nélkül. Nekünk természetesen éppen ellenkezőleg, MÉG ENNEK AZ ALAKULATNAK A CÉLKITŰZÉSE SEM ELEGENDŐ, de elismerjük, hogy utat enged a további fejlődésre. És midőn az elismerésért versengő két politikai csoportot összehasonlítjuk, el kell ismernünk, hogy amig a Demokrátikus Magyarok Amerikai Szövetsége nyíltan, férfias módon megmondja mit akar, addig az Eckhardt csoport nyilatkozataiból minduntalan kivillan a magyar dzsentri uralom további fen- tartásának rosszul leplezett óhaja. Nem jön a lapkezelő A Bérmunkás olvasói meg voltak szokva, hogy az előfizetés bekollektálásáért megjelenik a lapkezelő és ott helyben mindjárt nyugtát is ad a felvett kettő dollárról. Neki nem kell sem Írni, sem a postát járni az ügy intézésénél. A helyzettel ez a rendszer is változott. Stana György munkástársunk tragikus halálával megszűnt az utazó lapkezelő kiküldetése. ő volt, aki több mint egy évtizeden keresztül, úgyszólván minden esztendőben felkereste ennek a nagyországnak egy-egy terültét. Bekopogtatott az elhagyatott farmerházakba, a hegyoldalokba épített bányász lakásokba s ott találta azokat az értékes munkás embereket, akiknek szolgálata hatalmasra növesztette ezt az országot, de magát a munkásosztályt ott hagyta a mindennapiért való súlyos küzdelmében. Mert az a körülmény, hogy az ország közel ötven millió bérmunkása közül néhány tízezernek órabére egy és két dollár között van, a nagytöbbségnek harcolni, sztrájkolni kell azért, hogy ötven cent órabért nyerjen a magasságba emelkedő megélhetési viszonyok mellett. De hiszen nem is erről akartunk ezen a helyen beszélni, hanem egyik olvasónk panaszáról, hogy esztendők óta nem volt nála a lapkezelőnk és ez is egyik oka, hogy ilyen nagy hátralékba került. Bizonyos, hogy nem ez az egyedüli Bérmunkás olvasó, különösen az egymástól távol eső farm és bánya telepeken, akik várják a lapkezelőt, de akit nem tudunk küldeni, mert a munkástársaink, akik időközönként munkátlanná is lesznek, ma jobban vannak egy helyhez kötve és igy nem vehetik nyakukba az oszágutakat, mint tették ezt azelőtt. Ezért itt kérjük olvasóinkat, hogy hártalékukat és előfizetésüket maguk küldjék be, hogy a Bérmunkás további megjelentetésében akadály ne álljon be. Minden küldemény. Bérmunkás, 3912 Sta. S. S., Cleveland, O. cimzendő. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói közöjt s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakser vezetőket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
