Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-01 / 1187. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 november 1. / BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ivne Year .......................$2.00 Félévre ..................*....... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. 11 V Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A nagytőke szócsöve (gb) Wendel Willkie, a republikánus párt elnökjelöltje a mult évi választásoknál és igy egyben a vezére ennek a politikai pártnak, noha külpolitikai ügyekben megegyezik a demokrata adminisztrációval, belügyekben, — de különösen a munkás kér­désekre vonatkozólag ellenvéleményt jelentett be a New York­ban tartott beszédében. Wendel Willkie kimondottan az amerikai nagytőke képvi­selője. Mint az egyik legnagyobb közszolgálat jogtanácsosa, majd elnöke, éveken át a legélesebb harcot folytatta a köznép érde­kei ellen. Neki köszönhetik leginkább a gáz és villanytársasá­gok, hogy üzleteiket olyan busás haszonnal vezethetik és, hogy az ily természetű üzemek még mindig magántulajdonban van­nak és a részvényeket biró pár család megadóztathatja az Egyesült Államok összlakosságát. A tőkének adott ily nagymérvű szolgálatai jutalmául nyerte el az elnökjelöltséget is, természetesen abban a reményben, hogy megválasztása esetén kapzsi nagytőkéseink még korlát- lanabbul garázdálkodhassanak. így nemcsoda, hogy most, amikor a Hitler ellenes magatartásával bizalmat szerzett magának, most újból a nagytőke védelmére kelt. Idézzük erre vortatkozólag new yorki beszédének eme szakaszát: “A* jelenlegi (Roosevelt) adminisztráció tagjai között so­kan vannak olyanok, akik a háborúval kapcsolatos nemzeti erő­feszítés leple alatt a mi társadalmi és gazdasági életünknek uj formát akarnak adni. Ezt a mai válságos idők alatt ki kell kü­szöbölni. Most nemzetünk egységes erejére van szükségünk.” Ez a nyilatkozat országszerte nagy visszhangra talált a reakciós sajtóban és a rádió kommentátoroknál, bizonyitvá azt, hogy Willkie az ő óhajuknak adott kifejezést.®De egyben mu­tatja azt is, hogy az Egyesült Államokban is kifejlődött az a réteg, leginkább a középosztályból, amelyik az állami hatalom birtokában a munkásrétegekre támaszkodva igyekszik hatalmát megerősíteni. EZEKKEL SZEMBEKERÜLT A TŐKÉSEKNEK AZ A CSOPORTJA, AKIK NEM HAJLANDÓK SEMMIFÉLE ENGEDMÉNYRE. EZEKNEK A KÉPVISELŐJE WENDEL WILLKIE. A háború ugyan bizonyos mértékben háttérbe szorítja e két csoport harcát, de annál élesebb lesz az, mihelyt az alkalom kedvező lesz rá. Természetesen tisztán látjuk, hogy a hata­lomra töi^kvő középosztály csak a saját javára, hatalmának megerősitcsére akarja felhasználni a munkásosztályt, 'amelynek csak annyi politikai és gazdasági jogokat akar adni, ameny- nvivel a velük szembenálló nagytőkések hatalmát balanszí­rozhatják. Az Egyesült Államok munkásságán áll, hogy a jelenlegi kedvező alkalmat felhasználva, gazdasági helyzetét, munkásjó­léti intézményeit még fokozottabb mértékben megerősítse és odafejlessze, hogy SEM A HÁBORÚ FOLYAMATA ALATT, SEM PEDIG AZUTÁN AZOK VESZÉLYBE NE KERÜLHES­SENEK, sőt éppen ellenkezőleg, teret nyújtsanak a további fejlődéshez, — a teljes gazdasági felszabaduláshoz. Versengő politikai csoportok (gb) A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége new yorki zászlóbontó gyűlésén, melyről tudósítónk lapunk más helyén számol be, a hallgatóság meggyőződhetett, hogy ennek a szervezkedésnek a vezetői nem himeznek-hámoznak, nem igyekszenek semmitmondó hazafias frázisokkal félrevezetni az amerikai magyarságot, hanem nyíltan, határozott, félreértést nem hagyó módon jelentik ki, hogy A MAGYAR NÉP FELSZA­BADÍTÁSÁHOZ HITLER LEVERÉSÉN KÍVÜL MÉG A MA­GYAR URALKODÓ OSZTÁLY HATALMÁT IS MEG KELL SEMMISÍTENI. “A börtön csak börtön marad, ha változik is a börtönőr” — jelentette ki Vámbéry professzor. Igen, a magyar munkás­ság részére az “édes haza” börtönné lett a magyar urak uralma alatt. És ennek a börtönnek a Horthy kormányok éber őrei voltak. “A magyar arisztokrácia, feudális és dzsentry urai végle­ges likvidálása nélkül nincsen uj, szabad Magyarország, nin­csen fc ék 2 a szomszédos népekkel és nincsen béke Európában sem” — jelentette ki a gyűlés egy másik szónoka. Ez is nyílt beszéd, ezt nem lehet félremagyarázni. Mi másmódon hangzik ez, mint Eckhardt Tibor és az Amerikai Magyar Szövetség üres hazafias sóhajtgatá^ai, amelyekből kiérezni a magyar uralkodó osz­tály iránti tántoríthatatlan hűséget és KIÉREZNI AZT A CSÚNYA SZINÉSZKEDÉST, AMIVEL EZEK AZ URAK MOST “DEMOKRATA SZEREPET” AKARNAK BETÖLTENI. Az amerikai magyarok között még mindig vannak sokan olyanok, akik a magyar népet nem tartják elég érettnek arra, hogy megkapja azon minimális demokratikus jogokat, amelye­ket az amerikai nép jelenleg élvez. Ezek szerint a Károlyi-Vám- béry-Jászi-Fényes alakulat túlságosan radikális és azért ellen­zik. Ezeket a Horthy kormányok által pénzelt amerikai magyar sajtó úgy nevelte, hogy Magyarországot nem is tudják elkép­zelni zsandár uralom nélkül. Nekünk természetesen éppen ellen­kezőleg, MÉG ENNEK AZ ALAKULATNAK A CÉLKITŰZÉSE SEM ELEGENDŐ, de elismerjük, hogy utat enged a további fejlődésre. És midőn az elismerésért versengő két politikai csoportot összehasonlítjuk, el kell ismernünk, hogy amig a Demokrátikus Magyarok Amerikai Szövetsége nyíltan, férfias módon meg­mondja mit akar, addig az Eckhardt csoport nyilatkozataiból minduntalan kivillan a magyar dzsentri uralom további fen- tartásának rosszul leplezett óhaja. Nem jön a lapkezelő A Bérmunkás olvasói meg voltak szokva, hogy az előfizetés bekollektálásáért megjelenik a lapkezelő és ott helyben mindjárt nyugtát is ad a felvett kettő dollárról. Neki nem kell sem Írni, sem a postát járni az ügy intézésénél. A helyzettel ez a rendszer is változott. Stana György mun­kástársunk tragikus halálával megszűnt az utazó lapkezelő ki­küldetése. ő volt, aki több mint egy évtizeden keresztül, úgy­szólván minden esztendőben felkereste ennek a nagyországnak egy-egy terültét. Bekopogtatott az elhagyatott farmerházakba, a hegyoldalokba épített bányász lakásokba s ott találta azokat az értékes munkás embereket, akiknek szolgálata hatalmasra növesztette ezt az országot, de magát a munkásosztályt ott hagyta a mindennapiért való súlyos küzdelmében. Mert az a körülmény, hogy az ország közel ötven millió bérmunkása közül néhány tízezernek órabére egy és két dollár között van, a nagytöbbségnek harcolni, sztrájkolni kell azért, hogy ötven cent órabért nyerjen a magasságba emelkedő megélhetési viszonyok mellett. De hiszen nem is erről akartunk ezen a helyen beszélni, hanem egyik olvasónk panaszáról, hogy esztendők óta nem volt nála a lapkezelőnk és ez is egyik oka, hogy ilyen nagy hátra­lékba került. Bizonyos, hogy nem ez az egyedüli Bérmunkás olvasó, különösen az egymástól távol eső farm és bánya telepeken, akik várják a lapkezelőt, de akit nem tudunk küldeni, mert a mun­kástársaink, akik időközönként munkátlanná is lesznek, ma jobban vannak egy helyhez kötve és igy nem vehetik nyakukba az oszágutakat, mint tették ezt azelőtt. Ezért itt kérjük olvasóinkat, hogy hártalékukat és előfi­zetésüket maguk küldjék be, hogy a Bérmunkás további meg­jelentetésében akadály ne álljon be. Minden küldemény. Bér­munkás, 3912 Sta. S. S., Cleveland, O. cimzendő. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói közöjt s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakser vezetőket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom