Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-10-18 / 1185. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1941. október 18. őt kertelőnek, köntörfalazónak. Mi kénytelenek vagyunk meg védeni ezt a lepocskondiázott doktor urat, aki nem a saját “zűrzavaros” gondolatait közöl­te a Szabadságban és társaiban, hanem igenis a Szövetség veze­tőinek az általa feladott kérdé­sekre adott válaszai a fentiek, Sebestyén leírja az általa fel­adott kérdéseket és a Szövetség vezetőinek a válaszait, amit a következő képen vezet be: “Megvallom, hogy magam is sokáig kritikus szemekkel néz­tem e szervezkedést. De miután kielégítő választ kaptam ma­guktól a szervezkedés vezetői­től minden részletes kérdésre és a legkülönbözőbb ellenveté­sekre s mivel meggyőződtem a Szövetség irányitó kezeinek jó­hiszeműségéről és őszinteségé­ről, elhatároztam annak támo­gatását. Amint azt több ma­gyar egylet ülésén kijelentet­tem, magyar érdekbe vágó kö­telességünknek tartom e támo­gatást, de ugyanakkor szemmel kisérve az ügyek intézőinek működését, magam leszek az el­ső, aki tiltakoznék ha látni fo­gom, hogy a mozgalom eltér eredetileg megvallott céljától. “Ezeket a célokat, valamint a különböző kérdésekre vonat­kozó válaszokat ezen okból ösz- szeirtam. s itt közlöm magyar testvéreimmel úgy, amint azo­kat a Szövetség vezetőitől meg­kaptam.” És egy bizonyos, hogy Sebes­tyén nem hazudik amikor arra hivatkozik, hogy a kérdéses vá­laszokat a Szövetség vezetőitől kapta, amit az is igazol, hogy a cikket nem Sebestyén, hanem az A.M.SZ. titkára küldte ki közlés végett a lapokhoz. Ha nem igy van, akkor mivel indokolja a Szabadság és társai, hogy két héttel ezelőtt nem volt kifogásuk Sebestyén cikke el­len, azt szó nélkül leközölték, csak amikor baj van akkor igyekeznek visszaszivni, ha mindgyárt Sebestyén lemocsko- lása árán is. Nem jó urak, ez a Sebestyén nem hazudik ,csak elszólta ma­gát, a belső használatra kapott válaszokat a nyilvánosságra hozta, igy leleplezte saját ma­gát az A.M.SZ.-get amely ellen semmi kifogásunk nem volna, ha az A.M.SZ. urai nem a ma­gyarság nevében beszélnének és igy az amerikai magyarságot úgy állítják be, mint német, ná­ci barátokat, tehát fifth colum- nistát. Hogy mernek ezek az urak amerikai hűségről, Roose­velt iránti loyalitásról beszélni, mikor tudják, hogy nem csak az elnök, a kormány, de maga az egész amerkai nép német elle­nes, akkor ők azt merik leírni mint a Szövetség, tehát az ame­rikai magyarság egy jó része kiket belekényszeritettek ebbe az alakulatba nem német elle­nes, a magyar és a német kor­mány tudtával és jóváhagyásá­val fejt ki itt működést. Az amerikai magyarságnak az egyleteikben, lapjaikban til­takoznia kell az ellen, hogy minket fifth columnistáknak I állítsanak be Kerekesék és en-1 nek a tiltakozásnak addig kell megtörténnie, amig nem késő, mert sajnos közeleg az az idő amikor itt a helyzet megválto­zik és akkor majd a magyarsá­gon kérik számon azt, amit ezek a Horthy legények a náci eile­MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------­MEGÓVTUK A BECSÜLETET. Ma nagy szerencse ért, — a bósz személyes látogatással tisztelt meg bennünket. Csak ritkán szokott elnézni a műhely ezen sarkába és igy meglehe­tős nagy izgalmat okozott a váratlan látogatás. Amikor végig sétált közöt­tünk akaratlanul is a japán császár jutott eszembe, aki előtt a fanatikus, tudatlan alattvalók hasra vágják magu­kat és nem mernek ránézni, mert úgy tartják, hogy a kö­zönséges gyarló ember nem méltó arra, hogy szemét a Nap­fiára emelje. Itt ugyan nem borultak a földre a munkások, hanem egy­szerűen úgy tettek, mintha nem is tudnák, hogy a bósz közöt­tünk van, noha alig lépte át a küszöböt, már suttogva terjedt a hir: “Jön a bósz! Jön az öreg!” Erre aztán egyszerre mindenki erélyesen a munká­hoz látott, a szemek a munka­tárgyra tapadtak, feszültek az izmok, pattogott az acél és még a kövérke foreman is fürgébben ugrált, mint máskor. Csalás az, bizony közönséges csalás s mindannyian megmosolyogtuk, amikor az öreg elhaladt. Én azonban neki bátorodtam, abbahagytam egy pillanatra a munkát és jól megnéztem a gazdámat, akinek a “kenyerét eszem”. Jól megtermett ember, jelentős pocakkal, mintha csak a munkáslapok bósz-karikatu- ráit akarná utánozni. A szájá­ból azonban hiányzott a nagy szivar és az ujjain sem láttam a ménkű nagy gyémánt gyűrű­ket. Az arcát ellenben csúnya nagy májfolt “ékesíti”. Hatá­rozottan nem valami rokonszen­ves alak. Ez tehát az a munkáltató, a tőkés, akivel mi, munkások testvéries egyetértésben össze­fogva felépítjük és fentartjuk a világot. Tisztességes napibér­ért tisztességes napi munkát elv alapján a termelést igazsá­gosan elosztva, egymást meg­becsülve boldog társadalmi éle­tet teremtünk, mert ha a tőke és a munka összefog . . . Már gondoltam, odalépek hozzá és megköszönöm az irántunk ta­núsított jóakaratát, de ekkor az előttem dolgozó Edyre esett pillantásom. A bósz elhaladt, Edy nyomban meglassította a munkát és nagyot hunyorítva nes hatalmak ellen elkövettek. Amerikai magyar munkások, addig mozduljatok meg, amig nem késő! Tiltakozzatok a Horthy-Hit- Ier vigécek ellen, ezzel is segít­sétek elő a rettenetes elnyoma­tásba, nyomorba szenvedő ma­gyar népet. Követelj-étek azt, hogy Sebes­tyén doktor nevezze meg a Szö­vetségnek azt a vezetőit, akik- neki az információt adták, hogy az amerikai magyarság tisztáz­va legyen a fifth columnista vád alól, amelybe a Szövetség urai és a lapok szerkesztői jut­tatták. K. E. rám mosolygott, mintha mon­daná: “Ezt jól elámitottuk”. Edynek óránként 18 darabol kellene csinálni abból, amin dol­gozik, de ha megszakad, akkor sem tud többet 12 darabnál. A bósz, aki olyan nagyon kedvel bennünket, “Efficiency exper- tet” alkalmaz. Nevezik őket “Time study engineer”-nek is, noha az időt tanulmányozó mér­nök valójában a csillagász, itt azonban olyas valakit jelölnek vele, aki megszabja, hogy bizo­nyos munkára mennyi idő kell. A NAGY TUDOMÁNY A Time study engineer a mo­dern ipar leggonoszabb fene­vadja, akit a lelketlen munkál­tató alkalmazottjaira uszít. Eredetileg az volt a rendelteté­se, hogy megoldja miként le­het minden munkát a • leggaz­daságosabb utón, tehát leg­könnyebben elvégezni, vagyis az eszközök és módszerek javí­tása. Természetesen a javítást a profit emelése teszi kívána­tossá. Hamar rájöttek azon­ban arra, hogy a profit emelhe­tő a munkások hajtásával is. A mai “Efficiency expert” tudo­mánya abból áll, hogy megfi­gyeli .mennyi idő alatt készít el az átlagos munkás valamely munkát és aztán ebből az idő­ből egyszerűen leivág 50 vagy 75 százalékot. Edy munkájából óránként 10 darab volna a ren­des, az “efficiency” mérnök ur felemelte 18 darabra. Minden este rá kell Írni a kártyára, hány darab munkát készítettünk. Eddy óránként 12 darabbal számol be. Már az el­ső héten észrevettem, hogy nem készít annyit, csak ráírja a kártyára, mert úgy hozzák és viszik a munkát, hogy nem le­het ellenőrizni. Magam is ha­marosan követtem a példát, mert hacsak Írni kell, hát írni éppen tudok, — gondoltam ma­gamban. (Azt majd az olvasók döntik el — szedő) De úgy tet­tem, mintha nem tudnám és Eddynél érdeklődtem. Hosszas csürés-csavarás után elárulta a “nagy titkot”. “Csak írjál a kártyára amennyit jónak látsz, nem néz­nek utána”, — mondotta. Erre én szörnyű komoly arcot vágva mondom neki: “De hiszen ez csalás, erkölcstelen, nagy csa­lás, Eddy!” Eddy rámnézett, eltátotta a száját, még a reszelő is kiesett a kezéből. Tágranyilt rémült szemekkel bámult rám. Nem vagyok ugyan gondolat olvasó, de most pontosan láttam a gon­dolatait. “ Hiszen ez egy vesze­delmes bolond, vagy valami spicli, akitől félni kell”, ez a gondolat sugárzott le az egész lényéről. Már megbánta, hogy szólt nekem a titokról. Talán még az is átvillant az agyán, nogy esetleg elárulom, elveszí­ti a munkáját . . . Mert vannak ám ilyen piszkos alakok, akik igy akarják behízelegni magu­kat a bósz kegyeibe . . . Nem állhattam tovább, elne­vettem magamat. “Nem baj testvér,” — mondottam, — “hi­szen a bósz is csal, kizsákmá­nyol, ahogyan csak tud.” Lát­tam rajta a nagy megkönnyeb­bülést. ő is elnevette magát mondott pár barátságos szót is, mert most már tudta, hogj; tisztességes, becsületes ember vagyok, mert csalok én is éppen úgy, mint a többiek. Igen, igen, a munka meg a tőke egymást megértve, egy­mást megbecsülve, együttmű­ködve alkotnak'. . . Ocsmány hazugság! Az együttműködés minden percében azon gondol­kodnak, hogyan csalhatják egy­mást. Az egyik a zsákmány nö­veléséért, a másik védekezés­ből. Harmonikus együttműködés! Amelyben a csalásból becsület, hűségből becstelenség lesz ? Micsoda aljas, erkölcstelen rendszer! AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG­ÍRÓ KITÜNTETÉSE Sziklay Andor a clevelandi Szabadság napilap munkatársa teljesen eltérőleg magyar-ame- rika újságosaitól munkásságá­nak elismeréséért nem a Nagy­bizottságok és felfuvalkodott 1 egyleti basák kegyét keresi, ha­nem fáradhatatlan szorgalom­mal alapozza a jövője útját, j Csak két esztendeje, hogy euró­pai tanulmányait a Washington állami egyetemen fejezte be, ahol filozófia doktorátusságot nyert. Társadalmi és történelmi kutatásaira az amerikai tudós társaságok is felfigyelnek. Nem régen az American Association for the Advencement of Science tudományos szervezet válasz­totta tagjai sorába, most a South Carolina Academy of Science történelemtudományi osztályába iktatják be a tagok sorába. GONDOLAT TÖREDÉK . . . Ha ember vagy — a társadal­mi, gazdasági dolgokban, jelen­ségeiben, ' cselekvő részt kell venned, s nem úgy mint az ál­lat, az egész éltedet átvonaglod, átszűröd — a magad embertár said kárára, vesztére. Prédája és dolgozó mulija vagy a bossoknak. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT Esztendők óta a magyar munkások, a Bérmunkás olva­sói is kiveszik a részüket annak az alapnak a megteremtéséből, amellyel a Védelmi Bizottság különösen karácsony idejében anyagi segítséggel ellátja azo­kat, akik az osztályharc küz­delméből kifolyólag börtönben vannak. Ezt a célt szolgálja CLEVELANDON, november elsején, szombaton este 8 óra­kor az IFJÚSÁGI TEREMBEN, 11213 Buckeye Roadon tartan­dó TÁRSAS VACSORA, a Vé­delmi Bizottság rendezésében, melyre a belépő jegy 75 cent. A vacsorát a magyar munkás­társnők készítik. Ne maradjon el erről a vacsoráról egyetlen clevelandi Bérmunkás olvasó sem. NEW YORKBAN, december 19-én, a hatalmas IRVING PLAZA nagy termében, 17 Ir- ' ing Pl. tart a Védelmi Csoport BÁLT, amelyre minden mun­kást meghívnak. Belépő jegy 25 cent. A tánchoz a zenét el­sőrendű zenekar szolgáltatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom