Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-10-04 / 1183. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLET Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 OCT 4. NUMBER 1183. SZÁM. Mi az igazi segítség (Vi) Sokan el is hitték, hogy az Angol—Amerikai uralkodó osztály igazán fogja segíteni az élet-halál harcot vívó Szovje­teket, amint azt beígérték. Már három hónapja, minden képze­letet felülmúló^ harcban, bizony rém nagy veszteségeket szen­vedtek a Szovjetek, nem annyira ember anyagban, melyet köny- nyen pótolni tudnak, hanem a modern hadviseléshez oly szük­séges gépezetekben. .......Amíg a németeknek egész Európa leigázott országainak a hadikészlete és ipara, muníció gyárai a rendelkezésükre állnak, a Ignagyobb vszteségeket is könnyen tudták pótolni, mely semmi esetre sem olyan nagy az előre törő, mint a visszavonuló csapatoknál, akik kényszerítve voltak vissza hagyni nehéz tüzőrséget, tankeket, truckokat, melyekből kifogyott a gazo­lin és az utánpótlást elvágta az ellenség. A Szovjet harcosok elszántsága és bátorsága még az ellen­séget is elismerésre kényszeritette és ezt elismerik a kapita­lista képmutatók is. Tudják, hogy ha gépekben a^ utánpótlás lehetővé lett volna téve, a német csapatoknak semmi lehetősé­ge nem volna további győzelemre. Sőt már egy hónapja csak védekezésre és több helyen vissza vonulásra lettek volna kény­szerítve, ha az orosz ellen offenziva ember anyaga mellett lett volna elég modern gépezet, tank repülőgép, motoroságyu, dara­bokra vághatták volna a visszavonuló német csapatokat Smo- lenks vidékén. Ezt nemcsak az orószok, németek, de a szövetséges szak­értők és nem szakértők is tudják. Tudják, hogy egy pár ezer repülőgép, tank és motoros nehéz ágyú, még szeptember elején az oroszok részére óriási előnyt jelentett volna, ha nem is dön­tötte volna el a háborút, de vissza vonulásra kényszeritette volna a németeket, akik nehezen tudják pótolni az emberanyag vesz­teséget. Azt is tudja minden gondolkozó ember, igy a szövetségi kormányok urai is, hogy amilyen mértékben csökken a német győzelemi lehetőség, olyan mértékben növekedik az ellenállás a megszállott teületeken és még a Tengely hatalmakhoz kény- szeritett kis országokban is mint Románia, Magyar és Finnor­szágban. Tehát csak természetesnek ismerhetjük el, hogy ha a Szovjeteknek beígért, de késleltetett 'segítség legalább két hó­napra a harcok megindulása után megérkezett volna a harctérre, ma nem volna veszélyben az ukrajnai ipar és mezőgazdaság. És a megszállott területeken még nagyobb ellenszegülés, lázadá­sok vonának. Nem volna ma az a veszély, hogy még Bulgáriát is a nácik mellett sorakoztatják fel. Most úgy London, mint Washington belátja, hogy segít­séget kell adni, nem csak Ígérni. Nem annyira azért, mert Szov­jet győzelmet akarnak, hanem azért részben, hogy ne legyen igen nagy okuk árulással vádolni őket, amint az angol munkások már meg is tették. Másrészről ők két legyet akarnak ölni egy csapásra .melyhez föltétien szükséges, hogy úgy a nácik, mint a Szovjetek egyformán legyenek legyengítve. Ezt nyíltan kijelentette az egyik angol miniszter, Moor- Balazia, aki egyik miniszteri tanácson azt mondta, hogy “csak hadd semmisítsék meg egymást a németek meg az oroszok.” Erre Jack Tannar az angol mérnökök unionjának titkára muta­tott rá, s melyet a Parlamentben is tárgyaltak. Churchill ezt nem is tagadta, csak azzal védekezett, hogy férre magyarázták ezt a kijelentést. De a cselekvést nem lehet sem félre, sem ki­magyarázni. Mi is, mint az angol munkásság, úgy adhatunk legnagyobb segítséget a Szovjeteknek, hogy ha minden alkalommal rámu­tatunk ezen késleltetésekre, amikor a Szovjetek még pénzért sem kapnak hadi anyagot és az angoloknak meg ingyen küldik, melyekből nagyon keveset használnak, vagy készpénzért ad­ják el a Szovjeteknek, amit szintén a Parlamentben tárgyaltak. Az angolok könnyen tudtak volna egy pár ezer repülőgépet, egy millió embert és több ezer motoros ágyút, tanket küldeni az oroszoknak úgy Murmankson, mint egy hónapja Perzsián ke­resztül. Mert ott és akkor kell a segítség, ahol legtöbbet használ. Bizony az orosz kezekben most sokat használna minden modern gép, fegyver, repülőgép, hogy leverhetnék a náci- fenevadakat, akik felgyújtották az egész világot és béke nem lehet addig, amig tovább gyújtogathatnak, gyilkolhatnak. Nekünk is követelni kell, hogy ne csak ígérjék, hanem adják is meg a segítséget az oroszoknak mentül hamarább, amig lesz elég erejük használni, amig nem késő. Amerikai magyarok résen legyetek! A “HONMENTÉS” NEVÉBEN A MAGYAR NÉP ELÁRULÁ­SÁRA KÉSZÜLNEK Az amerikai magyarság tör­ténete egész láncolatát mutatja azon eseteknek, amikor a felto­lakodott vezérei becsapták, el­árulták őket. Azonban az eddig elkövetett összes ilyen becsapá­sok elenyésznek ahoz az óriási méretű áruláshoz képest, ame­lyet most terveznek ellenük. Soha még ilyen rutul be nem csapák, félre nem vezették az amerikai magyarokat, mint most akarják a Szabad Magyar- ország “honmentési” mozga­lommal kapcsolatban, ha a ma­gyarság szótlanul tűrni fogja. Noha a háború már két éve folyik és ezen idő alatt a ma­gyar kormány mindig hűséges támogatója volt Hitlernek, — sőt már évekkel azelőtt is, — az amerikai magyarság “hiva­talos vezérei”, akik az Ameri­kai Magyar Szövetségbe tömö­rültek, soha sem tiltakoztak Magyarországnak a tengelyha­talmakhoz való csatlakozása mi­att, hanem éppen ellenkezőleg, állandóan dicsérték és hiven szolgálták a Horthy kormányt. Most azonban, hogy Amerika ily határozott állást ■ foglalt a tengelyhatalmak ellen, a vezér­urak kieszelték azt a ravasz tervet, hogy a magyar kormány kényszerhelyzetbe k e rült és akarata ellenére teszi azt, amit Hitler parancsol. De még igy sem mertek nyíl­tan fellépni, hanem vártak ar­ra, amig a magyar kormánytól utasítást kapnak.Ezt az utasí­tást most meghozta Eckhardt Tibor, az Ébredők néven ismert első európai terror szervezet megalakitója. Eckhardt külde­tése abból áll, hogy ha esetleg a tengelyhatalmak veszítenek, akkor a magyar elnyomó ural­kodó osztály továbbra is meg­tarthassa hatalmát, legfeljebb a miniszteri bársonyszékek cse­rélnek gazdát, de a gaz, elnyo­mó rendszer továbbra is fenn­maradjon. így remélik Horthy- ék megmenteni bőrüket, vagyo­nukat és kiváltságaikat Hitler leveretése esetén. ÜNNEPLIK A HORTHY ÜGYNÖKÖT Ezen gaz terv megvalósítá­sához szegődtek le a magyar vezérek, élükön Darago József­fel, a Verhovay Segély Egylet elnökével. Annyi millió ártat­lan ember életének kioltása, or­szágok elpusztulása, nemzetek letűnése nem volt elegendő lel­kiismeretük feléttresztéjséhez. Hazug képmutatással Írják és táviratozzák Roosevelt elnök­nek, hogy ők a demokrácia hí­vei, de a legerélyesebben tilta­koznak az ellen, hogy a magyar nép is részesüljön azon szabad­ság jogokban, mint amiket már törvények biztosítanak az ame­rikai nép számára. Ez a Darago a Verhovay tisztikárával bankettet rende­zett Eckhard Tibor részére és a Verhovayak Lapjában hasá­bokon át dicshimnuszokat ír­nak erről a hírhedt terroristá­ról, aki szerintök hivatva lesz az uj Magyarországot megte­remteni. Azt a jövő Magyaror­szágot, amelyben a parasztság továbbra is föld nélkül marad, amelyben a munkásságot rab­szolga módon kezelik. E sorok írója azt hitte, hogy a magyar nép halálos nagy ve­szedelme ezen emberekből is képes lesz kiváltani az emberi érzést, azonban e hiedelem té­ves volt. Daragoék kitörő öröm­mel sietnek Eckhardt támoga­tására, noha jól tudják, hogy Horthy ügynökkel van dolguk. Vagy talán éppen ezért? Mohó­ságukban elárulják magukat. Lapjukban igy mutatják be a nagy honmentőt. “Dr. Eckhardt Tibor, magyar országgyűlési képviselő és volt meghatalma­zott miniszter, a magyar kis­gazdapárt közismert harcos ve­zetője .......” Meghatalmazott m i nisz- ter? Melyik kormánynak a mi­nisztere ? Te r m észetesen a Horthy kormánynak. Aztán ék­telenül feldicsérik, nem azért, amit állítólag most tenni akar, hanem áttiit évekkel ezelőtt tett a magyar munkásság, a magyar zsidóság és a magyar liberális elemek lebunkózásáért KI FIZETI ECKHARD KÖLTSÉGEIT? Magyarországból igen érté­kes emberek menekültek és me­nekülnek ki, akik örülnek, hogy épbőrrel és csak a rajtuk lévő gúnyával juthattak ki Hitler poklából. Nagy része ezen iga­zán értékes embereknek nyo­morog, rászorul barátainak tá­mogatására. Addig ez az Eck­hardt, akinek a menekülését úgy a magyar, mint a német kormány figyelemmel kisérte, egyenesen a Waldorf Astoria

Next

/
Oldalképek
Tartalom