Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-27 / 1182. szám
1941 szeptember 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÁRSADALMI LEXIKON ANARCHIZMUS.— A munkás- mozgalomban szerepet játszó anarchista elmélet a 19.század harmadik negyedében alakult ki az akkori Franciaország és Oroszország kispolgári termelési viszonyainak h a tása alatt s bár figyelembe vette a Nyugat-Euróbában lejátszódó) nagyipari fejlődés tényeit, mégis alapjában véve a kispolgári termelési módban gyökerezik. Ennélfogva gondolata idealista, racionalista, dogmatikus, örökérvényű tételekből indul ki, amelyek közül különösen az egyéni szabadság követelményeit emeli ki és módszere az elmélet és gyakorlat kérdéseit e tételek végső logikai következményeinek levonásával, a tényeket elhanyagolva oldja meg. Az anarchisták történetében az igazságosságnak, az egyenlőségnek, a szolidaritás természettörvényének és különösen az egyéni szabadságnak fokozatos megvalósulását látják. Céljuk oly társadalom létesítése, amelyben ezek az értékek teljesen megvalósulnak, amelynek a fönnállását minden kényszer nélkül biztosítja az egyének belátásukon s erkölcsi hajlamaikon nyugvó érdekközössége. Az anarchista társadalom elveti a termelőeszközök magán- tulajdonát, amely a kizsákmányolás forrása, az államot, mely a polgári társadalomnak a kizsákmányolást biztositó, szolgaságot létesítő kényszerszervezete, az ezeket szolgáló jogrenddel együtt és a szellemi és erkölcsi életben a tekintély elvét, különösen a tételes vallási rendszereket. Ezek helyébe a termelő szövetkezeti, községi vagy társadalmi, de mindenesetre kollektív tulajdonát állítja. A jövedelem elosztásában keresztülviszi az egyenlőséget, vagy a végzett munkához, vagy az egyéni szükségletekhez ará- nyitva a termelők részesedését a közösen termelt javakban. A társadalmi szervezetet az egyenlő jogú egyének szabadon kötött és szabadon fölbontható szerződésre alapítja. A szellemi és erkölcsi életben megvalósítja az egyén teljes autonómiáját aki, miután a szükséges termelőmunkát elvégezte, egészen a vallást pótló, materialista-ateista jellegű tudománynak és művészeteknek élhet. E társadalom megvalósításának eszközei közül az anarchisták teljesen kiküszöbölik az államot, jogrendjével együtt. A politikai pártot, általában a politikai tevékenységet, a politikai demokráciát, az általános választójogot, a parlamentarizmust elvetik. Minden polgári politikán kivül, kompromissziu- mok nélkül akarják céljaikat megvalósítani. Szerintük az államot, nem meghódítani kell, hanem lerombolni. Ezért nem hajlandók a polgári köztársaságot sem megvédelmezni, vagy azt kiküzdeni. Fokozatos reformok lehetőségében nem hisznek, az uj társadalmat egyedül erőszakos forradalom által tartják megvalósíthatónak, amely mindent, ami van, lerombol és az egyének és csoprtok szabad, minden kényszertől m e ntes összmüködése utján, alapjától kezdve építi föl az uj társadalmat. Ezért nem tulajdonítanak jelentőséget a szövetkezeteknek és szakszervezeteknk sem, amely utóbbiak bürokratikus fölépítésükkel eredménytelen mozgalmaikkal, részleges munkabeszüntetésekkel, a munkás- mozgalmat szerintük csak el- posványositják. Általában a legális tevékenység az ő szemükben kiöli a forradalmi energiát, ezért az állandó fölkelés állapotában vannak. A forradalom föltételei részükre állandóan adva vannak a tömegek nyomorában és ezen alapuló forradalmi ösztöneiben. Azonban a tömegek passzívak, maguktól forradalmat nem csinálnak, ezt a cselekvő kisebbség egyéni kezdeményezésének, propagandájának kell kirobbantania, amely a lázadás ösztöneinek tudatosítására irányul. Ez a kisebbség, amely a forradalmi tényezők között az értelmet képviseli, azokból az elszánt, erélyes, fölvilágosodott egyénekből alakul, akik a forradalmi cselekvés erkölcsi parancsának eleget tesznek. Hogy létre jöhessen, az anarchisták nagy súlyt vetnek a nevelésre, az egyén értelmi és erkölcsi tökéletesedésére, előítéletektől való föíszabadulására. Mint hogy az anarchisták nyílt lázadásban vannak, ha föl is lépnek a nyilvánosság előtt, a szervezeteik szükségképpen titkosak, vagy legalább is nyilvános szervezeteik mögött illegálisak állnak. Ezeken belül az egyén és az egyes csoportok megőrzik teljes szabadságukat. Többségi határozatok elvi program és taktika tekintetében őket nem kötik, ha van központi szervük, ez csak közvetít, nem irányit. Nemzetközi méretekben kifejtett tevékenységüknek elve a közvetlen cselekvés: oly tevékenység, amely a polgári társadalom előidézésére, vagy a forradalmi ösztönök erősítésére irányul. Egyik eszközük az általános, de nem politikai élű sztrájk, a másik a tett propagandája. Ez utóbbi azon a megfontoláson alapul, hogy a lázadásnak bizonyos tényei alkalmasak arra, hogy a tömegek figyelmét fölkeltve, azokban a lázadás szellemét erősítsek. Módjai: helyi fölkelések, amelyek végül is általános fölkelésbe olvadnak össze, terroriszti- kus cselekmények, merényletek a katonai szolgálatnak megtagadása, stb. Fontosnak tartja a haza-, hadsereg-, vallásellenes propagandát, megengedettnek az egyéni kisajátítást, idegen vagyontárgyaknak egyéni birtokbavételét a mozgalom céljaira. Ennek az anarchista elméletnek megalapozója Proudhon, aki azonban még legális reformista s a kisüzemi magán- tulajdon alapján áll. Továbbfejlesztője Bakunin, aki az elméletet forradalmivá, kommunistává és gyakorlattá teszi. Bete- tőzője 1880 körül Kropotkin, aki az egyes alaptételek végső logikai következményeit vonja le. Minthogy azonban az anarchizmus álláspontja a föltétien egyéni szabadság, zárt anarchista rendszerről nem lehet beszélni, az elméletnek különböző változatai vannak. Ilyenekkel már találkoztunk, ezekhez hozzáfűzhetjük, hogy némely anarchista az erőszakot a legszükségesebb méi’tékre ki- várija korlátozni. A tett propagandát nem helyesli, meggyőzéssel akar hatni.Mások a szak- szervezeteket különösen alkalmas propaganda t e rületnek tartják, vannak olyanok, akik nem zárkóznak el föltétlenül a szocialista p á r t o kkal való együttműködéstől. Az anarchisták aktivitása, amely nehány egyén vagy kis csoport tettpropagandájában, különösen merényletekben nyilvánult meg, a 19. század utolsó negyedére esik s miután halált- megvető egyéni hősiesség kétségtelen példáit mutatta be, a modern munkásmozgalom kifejlődésével a tömegmozgalmakkal mindjobban vészit erejéből s maga az aktiv anarchizmus forradalmi szindikalizmus- sá alakult át. A 20. század munkásmozgalmában a tiszta anarchizmus már nem játszik szerepet. Az anarchisták elsősorban kispolgáriak és intellektuelek voltak. Teoretikusaik közül a fontieken kivül Grave, Reclus, Malatesta, Most, Emma Goldman említendők. A munkásmozgalmon kivül álló gondolkozó^: közül anarchistáknak szokták minősíteni Godwint, aki tényleg a 18. század végén Angliában előlegezte — kommunista fölfogással kibővítve — Proudhon etikus anarchista rendszerét. Stirnert, aki az “Én” föltétien uralmát hirdette a külvilág összes jelenségein és Tolsztojt, aki keresztény alapon az erőszak minden alakját elvetette. Magyarországon az anarchista irányt Batthyány Ervin gróf képviselte, aki anarchista népiskolát á 11 i tott föl és Schmitt Jenő, aki Tolsztojhoz közel állva, az emberiség fölszabadítása e 1 ő f eltételének az egyénnek az önismeret, gnózis alapján leendő világnézeti fölszabadítását tekintette, az erőszakot s a materialistának tartott szociáldemokráciát elvetette s a termelés megszervezését decentralizált alakban képzelte el. az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 3.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J.. Fodor, Cuyaroga Falls 5.00 L. Lefkovits, Cleveland. .. 2.00 M. Stefánkó, New York.... 3.00 L. Adler, Newark ........... 3.00 J. Vizi, Akron................. 7.00 J. Deák, Akron................. 1.00 I. Farkas, Akron_____ 5.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Duschek, Nutley____ 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland...... 2.00 A. Molnár, Cleveland...... 4.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga__ 10.00 KÖVETENDŐ PÉLDA A Bérmunkás buffaloi olvasói, amint értesülést nyertek az országos értekezleten részt vett delegátusuktól, annak lefolyásáról, de különösen a Bérmunkás rendezett anyagi helyzetéről és a fizetéses alkalmazott rendszer b e á llitásáról, aminek évi költségére az értekezletig csak az előirányozott összeg fele érkezet be, azonnal akcióba léptek, hogy a hiányzó 500 dollár megteremtését elősegítsék. Szeptember 13-ára 'társasvacsorára hívták meg a Bérmunkás olvasóit és azok barátait, amelynek sikere terjesen ösz- hangban van azzal az elismeréssel, amellyel a magyar munkások országszerte viseltetnek lapjukkal szemben. A legkellemesebb nyárutó időjárás fogadta a Bemő Parkban a 70 terítékes vacsora közönségét, akik között ott láttuk mozgalmunk ré£i harcosait, akik bizalommal vannak az Egy Nagy Szervezet megvalósulásában. Az estély érdekében fáradozó Beck Márkusz és neje és a munkából ki nem maradó Hering család örömét fokozta, hogy a helyi vendégeken kivül Pittsburghból Pika József és neje valamint Rózsi leánykájuk, úgyszintén Clevelandból Kaczibán Mihály és neje és Trisza leánykájuk és a Lefkovits család is megjelentek. A kitűnő vacsora, amelynek főszakácsa Beck munkástárs volt, elfogyasztása után Hering munkástárs üdvözölte a vendégeket és mutatta be Lefkovits és Pika munkástársakat, akik a mozgalom ismertetése mellett a további támogatásra, egyxtt- müködésre buzdítottak. Zene és értékes beszélgetéssel éjfél utáni 3 óráig volt együtt a közönség. A vacsora jövedelme és az egyéni hozzájárulások az 1000 dolláros alaphoz, 80 dollár és 37 centel gyarapították az alapot, amelyért köszönet mindazoknak, akik azt munkájukkal és anyagiakkal elősegítették. Tudósitó. Szerkesztői üzenetek: P. L. Akron. — Köszönet a figyelmességért. Ha az országos értekezlet több mint öt órás vitája nem győzte volna meg a Bérmunkás helyes álláspontjáról a mjísvéleményen levőket, azt most elvégezné az SLP “A Munkás”-a azzal az egyszerű bejelentésével, hogy egyvéle- ményen van az Írógárdát kriti- zálókkal. A Bérmunkás mind- addik helyes irányban halad, amig nem kerül egyvonalba a politika paralizisének eme csö- kevényével, amely korlátoltságánál fogva képtelen megérteni, hogy osztálytudatos munkásmozgalom csak ott lehet, ahol a tagság felülemelkedhetett a fej bólintó jánosok szerepén és a mozgalomból való kizárás veszélye nélkül, mondhatja meg a véleményét. Minden IWW-ista tudja ezt és ha szükségét látja él is a kritika jogával, amelyből úgy a Bérmunkás, mint a mozgalom csak megerősödve kerül ki.
