Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-29 / 1156. szám

1941 március 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. OTTÓ “KIRÁLYFI” ÉS MÁRCIUS IDUSA Hagyományos szokás a ma­gyarság körében, hogy Március Idusát, a magyar szabadságharc évfordulóját tömegösszejövete­lek keretében megünneplik. Te­szik ezt anélkül, hogy az ünnep­lők túlnyomó többsége tisztába volna ezen “ünnep” jelentősé­gével, vagy fogalmuk volna, hogy az úgynevezett “szabad­ságharc” miért indult meg és milyen eredménnyel végződött. Akik az ily ünnepélyeket rende­zik, vagy akik ezen ünnepélye­ken szónokolnak, úgy állitják be, mintha az a szabadságharc, amely 1848 március 15-én meg­indult, a harcosok győzelmével végződött volna és ennek örö­mére ünnepelnek március 15- én. Ez pedig meghamisítása a tényeknek. Nem akartunk “ünnepron- tók” lenni, annak dacára, hogy az ünneplők nagyrésze téves fogalommal rendelkezett és a rendezők és szónokok téves in­formációt szolgáltattak márci­us idusát illetőleg és szónélkül hagytuk ezen ünnepélyeket, úgy vélekedve, hogy azok valaho­gyan mégiscsak a szabadság fo­galmával vannak összefüggés­ben. Azonban, ami az elmúlt hé­ten Chicagóban történt, az mé­giscsak vérlázitó aljasság, ami felett nem lehet szónélkül el- siklani. Ez pedig nem más, mint Március Idusának égisze alatt Habsburg Ottót ünnepeltették az egybehívott közönséggel, azt az Ottó “királyfit”, akinek elő­dei vérbefolytották a magyar nép szabadságharcát. Egy fedél alatt, egy időben és egy közön­séggel ünnepeltetni a magyar szabadságharc évfordulóját és, a magyar nép hóhérának leszár­mazottját már mégis csak na­gyobb szemtelenség, mint amennyit a chicagói magyarság “vezéreitől” el lehet tűrni. Történelmi tény az, hogy Magyarország lakossága 1848- ban fegyveres harcra kénysze­rült szabadságának és függet­lenségének kivívására. És ha ez tény, akkor minden bizonnyal szolgaságban élt és az elnyomó nem volt más, mint az uralkodó osztály a Habsburg dinasztiá­val az élén. Nemcsak a magyar grófok, hercegek és nemesek zsarolták a magyar elnyomotta­kat, hanem mindennek tetejé­be az osztrák bilincseket is vi­selni kellett. Bár az 1848-ban megindult harc nagyobbrészben Magyarországnak Ausztriától való függetlenségéért indult meg, a programban bennfog­laltatott a jobbágyság eltörlése, sajtó szabadság, törvényelőtti egyenlőség, stb., melyekért az elnyomottak készek voltak har­colni. A magyar nép felkelése a 12 pontban összefoglalt követelé­sek mellett, meglepetés volt az uralkodó osztálynak és V. Fer- dinánd király, megígérte azok teljesítését. Azonban, később visszavonta Ígéretét és Magyar- országot statáriális uralom alá helyezték. Amig a követelések tárgyalása folyamatban volt a katonaságot előkészítették a felkelők leverésére és egyszerre több oldalról támadták meg a magyar szabadság harcosokat. 1848 decemberében a forra­dalom már egész Magyarorszá­gon végig söpört. Ennek követ­keztében V. Ferdinánd király a trónról lemondott és mivel öcs- cse, Ferenc-Károly főherceg önként visszautasította a trón elfoglalását, annak fia I. Ferenc József foglalta el a trónt. I. Ferenc József fiatalsága dacára nagy buzgalommal lá­tott hozzá a magyar szabadság- harc leveréséhez. Az osztrák hadsereg vezetésével a vér­szomjas Haynau tábornokot bízta meg és ugyanakkor fellá­zították a horvátokat, szerbe­ket és az erdélyi szászokat a mágyarok ellen. A győzelem biztosítására még az orosz had­sereget is behozatták és igy egyszerre négy különböző irány ból támadták a magyarokat. A túlerő végre is győzött és 1849 október másodikén a magyarok lerakták a fegyvert. A szabad­ságharc exponensei — többek között Kossuth Lajos is — kik­nek módjukban volt menekülni, külföldre menekültek, akiknek pedig nem sikerült elmenekülni, azokat kivégezték. így került bitóra Kiss Ernő és Í2 társa Aradon, Batthyány Lajos és társai Pesten és a névtelen har­cosok ezrei szerte az országban. A szabadságharc leverését követő évek a magyar történe­lem legvéresebb napjait örökí­tik meg. A vérszomjas Haynau mint az ország kormányzója tüzzel-vassal igyekezett megto­rolni az uralkodó osztály elleni lázadást. A terroruralom csak évtizedek múlva kezdett alább szállni és Ferenc József meg­koronázása is csak 1867-ben történt meg. A koronázás után a király amnesztiát adott az el- menekülteknek, akik többen vissza tértek az országba. A magyar uralkodó osztály­nak a Habsbürg házzal való ki­békülése azonban még nem je­lentette a magyar nép felszaba­dulását. A sajtó, szólás és gyü­lekezési szabadság továbbra is zár alatt volt. A jobbágyság csak papíron szűnt meg, a gya­korlatban pedig tovább is dí­vott. A törvény előtti egyenlő­ségről már a jelen generációnak is volt alkalma meggyőződni, amikor a szolga az ur ellen akart pörösködni. Amit teljesí­tettek az eredeti 12 pontból, az csak hozzájárulás volt a magyar elnyomottak kezén a bilincs megszoritásához. És igy volt Ferenc József egész uralkodá­sa alatt, aki bácsija volt ennek az Ottó “királyfinak”, akit most a magyar szabadságharc kitö­résének az évfordulóján ünne­peltetnek az urak. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy valakit elitéljünk elődeinek bűneiért. De, hol és mikor tett Ottó “királyfi” fo­gadalmat a magyar szabadság mellett? Nem-e most is azon munkálkodik, hogy vissza állít­sa azt a Magyarországot, amely neki trónt fog biztosítani, hogy elődeinek uralmát folytat­hassa? A magyar szabadságharcot nem lehet méltatni anélkül, hogy a legkíméletlenebbül ne ’ ostorozzuk annak elnyomóit és j első sorban a Habsburg dinasz- ! tiát, amelynek közvetlen leszár- J mazottja Ottó “királyfi”. A chicagói “ünnepélyről” egy he­lyi lapban megjelent tudósítás szerint a március 15-ét méltató beszéd “általános vélemény sze­rint, egyike volt a legszebb márciusi méltató beszédeknek.” Vájjon a beszédet elmondó tisí- teletes ur ott, Ottó “királyfi” jelenlétében ismertette-e a meg­jelentek előtt a Habsburg di­nasztia aljas ‘ szerepét a sza­badságharc leverésében. Azt a felmérhetetlen kegyetlenséget amit a Habsburgok beleegye­zésével és utasítására elkövet­tek a magyar szabadságharco­sokkal? Az orosz hordák beve­zetése ; a magyar harcosok ezre­inek legyilkolása; a megmarad­tak kivégzése; a Haynau vér­gőzös terror uralma, stb. stb. Felszólitották-e az ott megje­lenteket, hogy őseik szenvedé­seit és halálát megbosszulják azáltal, hogy addig nem nyug­szanak, amig a magyar dolgozó milliók szabadok nem lesznek? Természetesen nem. Ezt más­kor sem tették, most pedig kü­lönösén nem Ottó “királyfi” je­lenlétében. Ehelyett fogadalmat tétettek az ott megjelentekkel, hogy mindent elkövetnek Ottó “királyfi” trónra segítése érde­kében, hogy gyakorolhassa to­A TEJTERMÉKEK árait ok­tóber 20-án 10 százalékkal, a vaj árát 20 százalékkal emelte föl a magyar kormány. Itt nem pepecselt mint a munkabérek 7 százalékos fölemelésénél. De ez egyben megmutatja a 7 száza­lékos béremelés gyakorlati ér­téke szemfényvesztésnél nem egyéb. Melesleg tejet alig, va­jat pedig legtöbbször egyálta­lán nem is lehet kapni. OLVASSUK, hogy a magyar- országi németek (svábok) kép­viseletében Basch Ferenc ur je­lent meg a müncheni német mú­zeum nagy tanácstermében okt. 27-én megkezdődő “külföldi né­metség” ezévi kongresszusán. Érdekes ez a hir már csak azért is, mert emlékszünk arra, hogy baloldali munkásokat, akik a magyar proletárság képvisele­tében külföldre utaztak kong­resszusokra hazaárulásért nem csíak 8—10 évekre Ítélték, de a legtöbbjét félig nyomorékká, (ha nem egészen) kínozták. S most szinte ugyanez a Horthy féle rezsim, szó nélkül nyeli le azt, hogy Magyarország lako­sainak egy részét mint idegen anyaországhoz tartozókat ott képviseljék. BAGIBÓCSA nem Afrika vagy Ázsia eldugott részében van, hanem Budapest a “fajvé­delmet” hirdető Horthy fasiz­mus szomszédságában. Vida Mi­hály magyar paraszt felesége gyermekszülés előtt állott. Amikor az asszony lebetegedett a férje rögtön kerékpárra ült és rettenetes rossz, sáros utón bement a 15 kilométerre levő Soltvadkertre, hogy orvost hoz­zon. Mire orvost talált és az ir­galmatlanul rósz utón az a va­júdó asszonyhoz ért az anya el­vérzett. A megejtett vizsgálat megállapította, hogy Vida Mi- hályné halálát teljes’ elvérzés vábbra is elődeinek terror ural­mát a magyar nép felett. Meg­nyalatták a hóhérok leszárma­zottjának a kezét a lefejezettek leszármazottjaival. Ezt tették. A riporter szerint Ottó “ki­rályfi” beszédében azt felyte- gette, hogy “szabadság csak egy féle van, valamint a szol­gaság is mindig egyféle.” Igen. Ami szolgaság volt 1848- ban az ma is szolgaság 1941-ben És amig uralkodók vannak, ad­dig szolgák is lesznek és a szol­gaságot csak egy módon lehet megszüntetni: az uralkodó osz­tály megszüntetésével és nem pedig azáltal, hogy elhitetjük a szolgákkal, hogy szabadok. A chicagói ünnepélyt rendezők pedig ezt kísérelték meg. A magyar uralkodó osztály szolgalelkü lakájai itt Ameri­kában is számtalan esetben hát- batámadták a magyar nép har­cát szabadságáért. Ez a mosta­ni orvtámadás azonban minden előzőt felül múl, amikor a ma­gyar szabadságharc szent em­lékét, ily szemtelenül beszeny- nyezik. Éppen ideje, hogy a magyarság a körmére koppint- son ezeknek a szolgalelkü la­kájoknak, akik egy “királyfi” kézszoritásáért, vagy az alka­lomért, hogy megnyalhassák a .kezet, amely rajtuk végig kor­bácsolt, képesek a magyar nép tradícióját igy beszennyezni. okozta és ha idejében orvost kap, meg lehetett volna mente­ni az életnek. A szerencsétlen proletár asszony után HAT ár­va maradt. Bagibócsán egyéb­ként ez már nem az első eset az utóbbi időben. Az orvosok egyrésze követ tör és talicská- zik, mint munkaszolgálatos. A másik része politizál, kaszinó­zik, s nyilaskeresztes főkortes. A magyar anyák pedig orvos­hiány miatt a falusi házakban, ucca porában, vagy az ország­utakon hozzák világra az uj ma­gyarokat, s legtöbbször az éle­tükbe kerül. Miközben Horthy Kolozsvárt az egyetem megnyi­tásán Corvin láncot akasztga- tott (nem úgy mint 1919-20-ban a prolik nyakára kötelet) az uj egyetemi tanárok nyakába, Vi­da Mihályné a fajvédelem na­gyobb dicsőségére vérzett el és hat kis magyar maradt anya nélkül árván. Hisz csak parasz­tokról, magyarokról van szó ugyebár grófi fasizta urak?! Az pedig szóra sem érdemes, azt tartják. A M.T.I. jelenti: “A románi- ában levő német katonák enge­délyt kaptak arra-, hogy ötki- lógrammos élelmiszercsómagot vámmentesen, küldhetnek haza, azzal a megszorítással, hogy a csomagok száma havonta,SZÁZ­EZERNÉL nem lehet több. öt- kilógrammonként véve százezer csomagot, ez havonta félmillió kilogramm olyan élelmiszer el­vonását jelenti a románok élel­mezéséből, amit a rendes rablás utján felül rabolhatnak még el persze a román nemzetgazdasá­gi miniszter külön engedélyével. Egészen bizonyos az, hogy ez a miniszter sem marad hazafi- ságban magyar kollégája mö­gött. ők csakis ők az igazi “gyász”-hazafiak itt, ott és mindenütt. Magyarországi Tükör ^ Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom