Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-29 / 1156. szám
1941 március 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. OTTÓ “KIRÁLYFI” ÉS MÁRCIUS IDUSA Hagyományos szokás a magyarság körében, hogy Március Idusát, a magyar szabadságharc évfordulóját tömegösszejövetelek keretében megünneplik. Teszik ezt anélkül, hogy az ünneplők túlnyomó többsége tisztába volna ezen “ünnep” jelentőségével, vagy fogalmuk volna, hogy az úgynevezett “szabadságharc” miért indult meg és milyen eredménnyel végződött. Akik az ily ünnepélyeket rendezik, vagy akik ezen ünnepélyeken szónokolnak, úgy állitják be, mintha az a szabadságharc, amely 1848 március 15-én megindult, a harcosok győzelmével végződött volna és ennek örömére ünnepelnek március 15- én. Ez pedig meghamisítása a tényeknek. Nem akartunk “ünnepron- tók” lenni, annak dacára, hogy az ünneplők nagyrésze téves fogalommal rendelkezett és a rendezők és szónokok téves információt szolgáltattak március idusát illetőleg és szónélkül hagytuk ezen ünnepélyeket, úgy vélekedve, hogy azok valahogyan mégiscsak a szabadság fogalmával vannak összefüggésben. Azonban, ami az elmúlt héten Chicagóban történt, az mégiscsak vérlázitó aljasság, ami felett nem lehet szónélkül el- siklani. Ez pedig nem más, mint Március Idusának égisze alatt Habsburg Ottót ünnepeltették az egybehívott közönséggel, azt az Ottó “királyfit”, akinek elődei vérbefolytották a magyar nép szabadságharcát. Egy fedél alatt, egy időben és egy közönséggel ünnepeltetni a magyar szabadságharc évfordulóját és, a magyar nép hóhérának leszármazottját már mégis csak nagyobb szemtelenség, mint amennyit a chicagói magyarság “vezéreitől” el lehet tűrni. Történelmi tény az, hogy Magyarország lakossága 1848- ban fegyveres harcra kényszerült szabadságának és függetlenségének kivívására. És ha ez tény, akkor minden bizonnyal szolgaságban élt és az elnyomó nem volt más, mint az uralkodó osztály a Habsburg dinasztiával az élén. Nemcsak a magyar grófok, hercegek és nemesek zsarolták a magyar elnyomottakat, hanem mindennek tetejébe az osztrák bilincseket is viselni kellett. Bár az 1848-ban megindult harc nagyobbrészben Magyarországnak Ausztriától való függetlenségéért indult meg, a programban bennfoglaltatott a jobbágyság eltörlése, sajtó szabadság, törvényelőtti egyenlőség, stb., melyekért az elnyomottak készek voltak harcolni. A magyar nép felkelése a 12 pontban összefoglalt követelések mellett, meglepetés volt az uralkodó osztálynak és V. Fer- dinánd király, megígérte azok teljesítését. Azonban, később visszavonta Ígéretét és Magyar- országot statáriális uralom alá helyezték. Amig a követelések tárgyalása folyamatban volt a katonaságot előkészítették a felkelők leverésére és egyszerre több oldalról támadták meg a magyar szabadság harcosokat. 1848 decemberében a forradalom már egész Magyarországon végig söpört. Ennek következtében V. Ferdinánd király a trónról lemondott és mivel öcs- cse, Ferenc-Károly főherceg önként visszautasította a trón elfoglalását, annak fia I. Ferenc József foglalta el a trónt. I. Ferenc József fiatalsága dacára nagy buzgalommal látott hozzá a magyar szabadság- harc leveréséhez. Az osztrák hadsereg vezetésével a vérszomjas Haynau tábornokot bízta meg és ugyanakkor fellázították a horvátokat, szerbeket és az erdélyi szászokat a mágyarok ellen. A győzelem biztosítására még az orosz hadsereget is behozatták és igy egyszerre négy különböző irány ból támadták a magyarokat. A túlerő végre is győzött és 1849 október másodikén a magyarok lerakták a fegyvert. A szabadságharc exponensei — többek között Kossuth Lajos is — kiknek módjukban volt menekülni, külföldre menekültek, akiknek pedig nem sikerült elmenekülni, azokat kivégezték. így került bitóra Kiss Ernő és Í2 társa Aradon, Batthyány Lajos és társai Pesten és a névtelen harcosok ezrei szerte az országban. A szabadságharc leverését követő évek a magyar történelem legvéresebb napjait örökítik meg. A vérszomjas Haynau mint az ország kormányzója tüzzel-vassal igyekezett megtorolni az uralkodó osztály elleni lázadást. A terroruralom csak évtizedek múlva kezdett alább szállni és Ferenc József megkoronázása is csak 1867-ben történt meg. A koronázás után a király amnesztiát adott az el- menekülteknek, akik többen vissza tértek az országba. A magyar uralkodó osztálynak a Habsbürg házzal való kibékülése azonban még nem jelentette a magyar nép felszabadulását. A sajtó, szólás és gyülekezési szabadság továbbra is zár alatt volt. A jobbágyság csak papíron szűnt meg, a gyakorlatban pedig tovább is dívott. A törvény előtti egyenlőségről már a jelen generációnak is volt alkalma meggyőződni, amikor a szolga az ur ellen akart pörösködni. Amit teljesítettek az eredeti 12 pontból, az csak hozzájárulás volt a magyar elnyomottak kezén a bilincs megszoritásához. És igy volt Ferenc József egész uralkodása alatt, aki bácsija volt ennek az Ottó “királyfinak”, akit most a magyar szabadságharc kitörésének az évfordulóján ünnepeltetnek az urak. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy valakit elitéljünk elődeinek bűneiért. De, hol és mikor tett Ottó “királyfi” fogadalmat a magyar szabadság mellett? Nem-e most is azon munkálkodik, hogy vissza állítsa azt a Magyarországot, amely neki trónt fog biztosítani, hogy elődeinek uralmát folytathassa? A magyar szabadságharcot nem lehet méltatni anélkül, hogy a legkíméletlenebbül ne ’ ostorozzuk annak elnyomóit és j első sorban a Habsburg dinasz- ! tiát, amelynek közvetlen leszár- J mazottja Ottó “királyfi”. A chicagói “ünnepélyről” egy helyi lapban megjelent tudósítás szerint a március 15-ét méltató beszéd “általános vélemény szerint, egyike volt a legszebb márciusi méltató beszédeknek.” Vájjon a beszédet elmondó tisí- teletes ur ott, Ottó “királyfi” jelenlétében ismertette-e a megjelentek előtt a Habsburg dinasztia aljas ‘ szerepét a szabadságharc leverésében. Azt a felmérhetetlen kegyetlenséget amit a Habsburgok beleegyezésével és utasítására elkövettek a magyar szabadságharcosokkal? Az orosz hordák bevezetése ; a magyar harcosok ezreinek legyilkolása; a megmaradtak kivégzése; a Haynau vérgőzös terror uralma, stb. stb. Felszólitották-e az ott megjelenteket, hogy őseik szenvedéseit és halálát megbosszulják azáltal, hogy addig nem nyugszanak, amig a magyar dolgozó milliók szabadok nem lesznek? Természetesen nem. Ezt máskor sem tették, most pedig különösén nem Ottó “királyfi” jelenlétében. Ehelyett fogadalmat tétettek az ott megjelentekkel, hogy mindent elkövetnek Ottó “királyfi” trónra segítése érdekében, hogy gyakorolhassa toA TEJTERMÉKEK árait október 20-án 10 százalékkal, a vaj árát 20 százalékkal emelte föl a magyar kormány. Itt nem pepecselt mint a munkabérek 7 százalékos fölemelésénél. De ez egyben megmutatja a 7 százalékos béremelés gyakorlati értéke szemfényvesztésnél nem egyéb. Melesleg tejet alig, vajat pedig legtöbbször egyáltalán nem is lehet kapni. OLVASSUK, hogy a magyar- országi németek (svábok) képviseletében Basch Ferenc ur jelent meg a müncheni német múzeum nagy tanácstermében okt. 27-én megkezdődő “külföldi németség” ezévi kongresszusán. Érdekes ez a hir már csak azért is, mert emlékszünk arra, hogy baloldali munkásokat, akik a magyar proletárság képviseletében külföldre utaztak kongresszusokra hazaárulásért nem csíak 8—10 évekre Ítélték, de a legtöbbjét félig nyomorékká, (ha nem egészen) kínozták. S most szinte ugyanez a Horthy féle rezsim, szó nélkül nyeli le azt, hogy Magyarország lakosainak egy részét mint idegen anyaországhoz tartozókat ott képviseljék. BAGIBÓCSA nem Afrika vagy Ázsia eldugott részében van, hanem Budapest a “fajvédelmet” hirdető Horthy fasizmus szomszédságában. Vida Mihály magyar paraszt felesége gyermekszülés előtt állott. Amikor az asszony lebetegedett a férje rögtön kerékpárra ült és rettenetes rossz, sáros utón bement a 15 kilométerre levő Soltvadkertre, hogy orvost hozzon. Mire orvost talált és az irgalmatlanul rósz utón az a vajúdó asszonyhoz ért az anya elvérzett. A megejtett vizsgálat megállapította, hogy Vida Mi- hályné halálát teljes’ elvérzés vábbra is elődeinek terror uralmát a magyar nép felett. Megnyalatták a hóhérok leszármazottjának a kezét a lefejezettek leszármazottjaival. Ezt tették. A riporter szerint Ottó “királyfi” beszédében azt felyte- gette, hogy “szabadság csak egy féle van, valamint a szolgaság is mindig egyféle.” Igen. Ami szolgaság volt 1848- ban az ma is szolgaság 1941-ben És amig uralkodók vannak, addig szolgák is lesznek és a szolgaságot csak egy módon lehet megszüntetni: az uralkodó osztály megszüntetésével és nem pedig azáltal, hogy elhitetjük a szolgákkal, hogy szabadok. A chicagói ünnepélyt rendezők pedig ezt kísérelték meg. A magyar uralkodó osztály szolgalelkü lakájai itt Amerikában is számtalan esetben hát- batámadták a magyar nép harcát szabadságáért. Ez a mostani orvtámadás azonban minden előzőt felül múl, amikor a magyar szabadságharc szent emlékét, ily szemtelenül beszeny- nyezik. Éppen ideje, hogy a magyarság a körmére koppint- son ezeknek a szolgalelkü lakájoknak, akik egy “királyfi” kézszoritásáért, vagy az alkalomért, hogy megnyalhassák a .kezet, amely rajtuk végig korbácsolt, képesek a magyar nép tradícióját igy beszennyezni. okozta és ha idejében orvost kap, meg lehetett volna menteni az életnek. A szerencsétlen proletár asszony után HAT árva maradt. Bagibócsán egyébként ez már nem az első eset az utóbbi időben. Az orvosok egyrésze követ tör és talicská- zik, mint munkaszolgálatos. A másik része politizál, kaszinózik, s nyilaskeresztes főkortes. A magyar anyák pedig orvoshiány miatt a falusi házakban, ucca porában, vagy az országutakon hozzák világra az uj magyarokat, s legtöbbször az életükbe kerül. Miközben Horthy Kolozsvárt az egyetem megnyitásán Corvin láncot akasztga- tott (nem úgy mint 1919-20-ban a prolik nyakára kötelet) az uj egyetemi tanárok nyakába, Vida Mihályné a fajvédelem nagyobb dicsőségére vérzett el és hat kis magyar maradt anya nélkül árván. Hisz csak parasztokról, magyarokról van szó ugyebár grófi fasizta urak?! Az pedig szóra sem érdemes, azt tartják. A M.T.I. jelenti: “A románi- ában levő német katonák engedélyt kaptak arra-, hogy ötki- lógrammos élelmiszercsómagot vámmentesen, küldhetnek haza, azzal a megszorítással, hogy a csomagok száma havonta,SZÁZEZERNÉL nem lehet több. öt- kilógrammonként véve százezer csomagot, ez havonta félmillió kilogramm olyan élelmiszer elvonását jelenti a románok élelmezéséből, amit a rendes rablás utján felül rabolhatnak még el persze a román nemzetgazdasági miniszter külön engedélyével. Egészen bizonyos az, hogy ez a miniszter sem marad hazafi- ságban magyar kollégája mögött. ők csakis ők az igazi “gyász”-hazafiak itt, ott és mindenütt. Magyarországi Tükör ^ Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.
