Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-29 / 1156. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 ^ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. VAGY A NAGYON KEVESET FIZETŐ MUNKÁLTATÓ KÖZÖTT. JOGÁBAN ÁLL OTT DOLGOZNI, AHOL A MUNKAIDŐ KORA REGGELTŐL KÉSŐ ESTIG TART, VAGY PEDIG OTT, AHOL LÁTÁSTÓL VAKULÁSIG DOLGOZTATJÁK A MUNKÁSOKAT. Ez a rendszer az, amit Ford hirdet és képvisel. Ez a Ford, akire most mint fél-istenre tekintenek, akit a közjavakból ezer millió dollár értékű vagyonnal jutalmaztak, aki ma az állam- hatalommal is ujjat huzva dacol egyeduralmának megtartásáért, valójában KARRIERJÉT EGY TÁRSADALOM ELLENES CSELEKEDETTEL, VAGYIS TÁRSADALOM ELLENES BŰN-« TÉNNYEL ALAPÍTOTTA MEG. Rendezett és ésszerű társadalomban keményen megbüntetnék azt a, — mondjuk cipőgyárost, aki egyszerre csak a létező összes cipőknél rosszabb cipőket kezdene gyártani. Eddig igeh nagy erénynek vették és ily bűntény alapján Ford ma egy óriási méretű ipari birodalomnak Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ipari autokrácia Az amerikai sajtó manapság igen sokat foglalkozik a Ford Motor Company ügyeivel és a cég tulajdonosának, Henry Ford- nak nézeteivel. Mint köztudomású, Henry Ford tipikus példája azon amerikai iparfejedelmeknek, akik mint kiváló és hű amerikai hazafiak, készséggel elismerik és hirdetik a POLITIKAI DEMOKRÁCIÁT, vagyis azt, hogy munkásnak és munkáltatónak egyforma szavazati joga legyen és egyformán képviseltesse magát közügyek intézésében, de mereven ragaszkodnak ahoz, hogy gazdasági téren, tehát a javak termelésénél, CSAK A MUNKÁLTATÓNAK VAN JOGA AZ INTÉZKEDÉSEKHEZ. Másszóval a politikai demokrácia elismerése mellett az IPARI AUTOKRÁCIÁNAK hívei és szószólói. IPARI AUTOKRÁCIA alatt értjük a termelésnek azon módját, amelynél a termelő eszközök magántulajdonban vannak és azokkal a tulajdonos tetszése szerint rendelkezik. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyáros annyit fizet a munkásnak, ameny- nyit neki tetszik, vagy amennyit a verseny éppen kikényszerít tőle. A fizetésen kivül a munkaviszonyokat is ő szabja meg. És ebbe senkinek, még az államnak sem szabad beleszólni, mert minden beavatkozás a tulajdonjog szentségét korlátozza, márpedig az egész mai rendszerünk ezen tulajdonjogra van felépítve. Henry Ford az újságoknak tett nyilatkozatában igy védi ezt a rendszert, amely alól már csuszamlóban van a talaj az egész világon: “Mi hivei vagyunk a SZABADSÁGNAK. Szabadság alatt nemcsak a szólásszabadságot, hanem azt is kell értenünk, hogy mindenki szabadon folytathassa foglalkozását. Ez az elv legyen az amerikai kormányzat irányitója. Ennek megfelelőleg az amerikai iparoknak is szabad mozgást kell engednünk és kell, hogy az amerikai munkás is szabad maradjon. Itt nincs szükség unióra, amely ha egyszer hálójába keríti a munkást, akkor megfosztja szabadságától és többé nem engedi el. Az amerikai munkásnak joga van ahhoz, hogy ott és olyan feltételek melllett dolgozzon, mint akar és nem mint ahogyan az unió vezér neki előírja.” “Most, midőn az amerikai ifjúság legderehabbjai, ezren meg ezren napi pár cent fizetésért dolgoznak, sőt életüket kockáztatják a hadseregben és a haditengerészetben, mivel tudja az unió igazolni a sok sztrájk jogosságát a hadiiparokban, hacsak nem azzal, hogy az unió érdekét szolgálják. A Ford Motor Company nem fogja magát megadni semmiféle uniónak. És ha az uniók még tovább is akadályozni fogják a védelmi iparokat, akkor a polgárság egységesen fel fog kellni ellenük és elsöp- rik őket.” Ez a nyilatkozat megvilágítja az ipari autokrata gondolat- világát. Úgy hangzik nekünk, mintha messze távolból, vagy valamely letűnt korszak történetéből hallanánk. Mert az a korszak, amelyet Henry Ford képvisel már letűnt és soha többé vissza nem térhet. Nem az uniók, nem a vörösek, még csak nem is a munkásság', hanem az iparok fejlődése vetett véget annak a rendszernek. Mert az ipari autokráciának a lényege a szabad verseny. Henry Ford is ugv lett hires nagy gyárossá, iparfejedelemmé, hogv OLYAN AUTOMOBILT KEZDETT GYÁRTANI, AMELY ABBAN AZ IDŐBEN SOKKAL ROSZ- SZABB VOLT MINDEN MÁS AUTOMOBILNÁL. DE EGYBEN SOKKAL OLCSÓBBAN IS ADHATTA ÉS IGY KISZORÍTOTTA A DRÁGÁBB, DE EGYBEN JOBB ÁRUT. Valójában tehát nem hasznot, hanem kárt okozott a társadalomnak. Minden iparban akadnak Fordok, még hozzá számosán, akik olcsóbban akarják adni áruikat a többinél. De ezt csak úgy tehetik, hogy a munkabéreket és a munkaviszonyokat sülyesz- tik, vagy pedig selejtesebb árut készítenek. De bármilyen olcsóra szabják is az árut, akad valaki, aki megkísérli még ennél is olcsóbban adni, hogy a versenyben ő legyen a győztes. Ez a határtalan verseny aztán egyrészről a munkásság végtelen kizsákmányolásához, másrészről pedig a termelt javak használati értékének lefokozásához vezet. Ebben a rendszerben a MUNKÁS SZABADON VÁLASZTHAT, AZ IGEN KEVESET, az ura. A társadalmi fejlődés azonban már odaért, hogy ez a rendszer nem tudja többé ellátni a néptömegeket az élethez szükséges javakkal és igy megbukott, mennie kell. Az öreg Ford nem érti ezt a dolgot, el van keseredve, haragszik mindenkire, de különösen az uniókra, mert azt hiszi, hogy azok nyirbálják meg ipari hatalmát. Pedig dehogy is teszik ezt a szakszervezetek. Hiszen azokkal szépen megegyezhetik, mint a többi iparbárók tették. A szerszámok fejlődése, azon egyszerű gépek, amelyekkel Ford kihasználta munkásait, jutatták az ipari autokráciát a bukáshoz. Nincs más hátra le kell zárni az üzleti könyveket. AZ IPARI AUTOKRÁCIA CSŐDBE KERÜLT! (gb) Lehetünk-e semlegesek? Amerika népét már hónapok óta foglalkoztatja ez a kérdés, hogy lehetünk-e semlegesek? Az Egyesült Államok már hivatalosan is feladta a semlegességi álláspontját, amennyiben törvényhozás utján kimondotta, hogy segíti felfegyverezni azon országokat, amelyek a támadó hatalmaknak ellent állnak. Nyil- tanszólva fegyvert szállítanak a tengelyhatalmakat ellenző országoknak. Hát a munkásság milyen állást foglaljon el? A tengely- hatalmak védelme nem szolgálná a munkásság érdekét. De nem rokonszenvezünk a munkásságot évszázadokon át elnyomó angol uralkodó osztállyal sem. De határoznunk kell, mert KÉNYSZER HELYZETBE JUTOTTUNK. Az IWW magyar nyelvű tagjainak new yorki csoportja két napon át tartó igen nívós vitában tárgyalta meg ezt a kérdést. A vita teljes anyagát füzetalakban kinyomattuk és szétküldtük a Bérmunkás olvasóinak. A füzetet az előállítás költségeinek összehozására tiz centért áruljuk. A Bérmunkás minden olvasója, aki a füzetet megkapta és elolvasta, látja, hogy a munkásságnak a háborúhoz való viszonyát ez a füzet olyan TISZTÁN, ÉRTELMESEN ÉS ÉRDEKFESZÍTŐEN MAGYARÁZZA, HOGY AZ AMERIKAI MAGYAR IRODALOMBAN EHEZ MÉG NEM VOLT PÉLDA. Ezt a füzetet nemcsak bátran, de igazi büszkeséggel terjeszthetik a Bérmunkás barátai és olvasói, mért tudjuk azt, hogy minden munkás, aki vesz belőle a tiz cent ellenében valóban nagy értéket, értékes felvilágosítást, nevelést kap. De akkor, midőn felhívjuk olvasó táborunkat, hogy terjesszék ezt a füzetet, egyben felhívjuk arra is, hogy szóljanak hozzá ehhez a valóban életünkre oly nagy fontossággal biró vitatárgyhoz. VÁRJUK A VÁLASZT! ELVINYILA TKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Npm lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák. akikből a munkáltató osztály áll. t E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép telepített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RER RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikot a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom- szerkezetét éritiük a régi tá'sadalom k>~r»t»in belül
